Az látszik, hogy a szerzőnek effajta aggályai nincsenek. A legkisebb bizonytalankodás nélkül tárja a befolyásolható tanulóifjúság elé a MIÉP és a fent említett szerzők által is markánsan képviselt, nemzeti keresztény alapú, fundamentalista világképet. Szabó Kálmánról méltán mond-ható, hogy ennek a világképnek az apologetája, művei ennek megfelelően pedig apológiák. Címként találóbb is lenne a régebben már jól bevált "Világnézetünk alapjai".
A két segédkönyv fő gondolatmenete az említett világnézet csomópontjainak rögeszmeszer? sulykolása. Amerika az igazán kemény falat ezen világkép számára: "A megtévesztett és megzavarodott világ amerikanizálódik. Miért veszélyes ez?" "Az amerikai oktatás és műveltség színvonala még a mi tömegemberünk színvonalánál is alacsonyabb.
Mégis mi lehet az alapja az amerikai gazdaság virágzásának?" (Kínzó kérdés, talán mégis ők csinálják jobban?) "Hazánkban »Mindenszentek ünnepe« és a »Halottak napja« a kegyelet és a gyász hagyományos kifejezésével telik el
Nem így Amerikában! Ott ezek a napok a vidámság napjai, amikor is a halál-
lal való szembeszegülést ünneplik
Mérd fel, hogy mi folyik ott, a tengerentúlon!" (Rettenet!) "Az amerikai oktatásban az üzlet az egyedüli érték." A könyvek végén megkönnyebbülten sóhajtunk fel, megállta a szerző, nem nevezte "Nagy Sátán"-nak az USA-t.
Az erkölcs sajátságos értelmezése tűnik fel a következő kérdésben: "Miért volt bűnös a Bokros-csomag?" "A nemzeti vagyon a pártarisztokrácia és a külföldi tőke kezére jutott." Új távlatok a koronát illetően: "Mi a Szent Korona erkölcsi értéke?" És megtudjuk, hogy bűnös cselekedet a mobiltelefont gépkocsivezetés közben használni.
A beszűkült kispolgár előítéleteiből szól az alábbi kioktatás: "Fontos és halaszthatatlan, hogy a cigányság a maga saját erkölcs- és értékrendjét a magyar társadalom tételes törvényeihez igazítsa és erkölcsi elvárásaihoz közelítse." A nemzet vérvonalának féltése csendül ki a "magyar" családok egykézéséről és a roma családok gyermekvállalási kedvéről szóló elégikus kesergésből.
Természetesen megkapja a magáét Efrajim Kishon, Fábry Sándor és Móricz Zsigmond is, mint ahogy egy másik részben Lovas István megdicsőül, mi pedig azon gondolkozunk, hogy "szabad-e azt állítani, hogy aki egy zsidó vonatkozású tárgyról vagy eseményről kedvezőtlenül nyilatkozik, az antiszemita?" És azon, hogy "ki az antiszemita, és ki a cionista"? (Persze, értjük a sugallatot: Lovas nem "antiszemita", csak a "cionisták" támadják.)
A gimnáziumoknak szánt segédkönyv a különböző korok erkölcseinek bemutatásával indul, a szocialista etikatörténetek sematizmusával. Csak a középkori erkölcs taglalásakor kezd szárnyalni az addig döcögő szerző, dithürambikus áradással fejeződik ki nosztalgiája a kor iránt, lelkesedésével próbálja a tanulóifjúságot is szárnyalásra késztetni: "Méltasd a lazarénusok (Szent Lázár Lovagrend) tevékenységét!"
A kommunista erkölcs jellemzéséhez érve kidom-borodik a szerző demokratikus elkötelezettsége: "Bűn-ben fogant kommunista erkölcs" – jellemzi, és felhívja a figyelmet a törvénytelenségekre és az emberek millióinak megölésére. Egyet értenénk a szerzővel, ha fel nem tűnne, hogy a nácizmus "etikájáról" és tömeggyilkosságairól nem emlékezik meg, bízunk benne, hogy nem ifjúkori szimpátia okából. Mindenképpen hanyag anyagkezelés a szerző részéről. Szabó Kálmán demokratikus elkötelezettségét többek között a gulyáskommunizmus ostorozásával fejezi ki. Méltatás nála csak a Pinochet-diktatúrának jár.
A két segédkönyv további, valóban erkölcsről szóló részeiről szólva meg-állapíthatjuk: van már erkölcsi életünk! Az erkölcs díszes köntöse alól azonban kilóg a reverenda. Olvashatunk benne katolikus szentek gondolatatiból, oldalakon át az ellenreformátor Pázmány írásaiból származó erkölcsi kioktatással találkozhat a morálisan megújulni vágyó iskolás.
Megismerkedhetünk: az örök szüzesség erényével, a tánc bűnösségével, a tudatosan vállalt szegénység erényével, a bűnbánat és kegyelem viszonyával, az "ora et labora" ("imádkozzál és dolgozzál") elvével. A minisztérium által jóváhagyott oktatási segédkönyvben a világnézeti semlegesség jegyében elolvashatjuk a "Lelki élet és ima", "Imádság és munka", "Ima-kultúra-társadalom" és az "Ima és ének" cím? részeket is. A konzervatív keresztény szerző felvállalja a szüzesség, a hét krisztusi erény, a szükségletek szerint végzett önkielégítés, az anyaság, a nudizmus és a keresztényi alázat és lemondás népszerűsítését. (Jellemző, hogy hazai konzervativizmusunk társadalmi szinten előítéletességet, gyűlölködéssel kevert vallásosságot, személyes szinten pedig erkölcsi szabadosságot jelent.)
Természetesen a szerző segíteni kíván a Tízparancsolatot nem ismerő (és feltehetőleg vallástalan) diákoknak, ezért önkényesen leközli a parancsolatoknak az eredetitől eltérő, szerinte egyszerűsített változatát, kihagyja a katolikus szokások számára kényelmetlen másodikat: "Ne csinálj magadnak faragott képet, ne imádd és ne tiszteld azt!"
További ínyencségek: Aki nem tudná, most megtudhatja, hogy a franciák nem szeretnek zuhanyozni, aki pedig beteg, az vét az erkölcsi értékek ellen, mert a társadalomra és a családjára súlyos terheket rak. Külön rész foglalkozik a meztelenséggel. A családtagok egymás előtti meztelenkedése gátlásoldó hatásának méltatását több bekezdésen át tartó nudista reklám követi. A könyv célját Orbán Viktor szavaival fogalmazza meg a szerző: "Ha ezek a gyerekek nem kapják meg a jellemük
fejlődéséhez szükséges nevelést
nem becsületes, szüleit, tanárait tisztelő, hazájához kötődő, polgártársai iránt felebaráti szeretetet érző nemzedék lesz, hanem farkascsorda." (Hát most megkapták
Mi lesz belőlük?)
Ezt követően teszi fel a szerző a módszertani kérdést: Mire figyelmeztetett Orbán Viktor?
Feltesszük mi is a kérdést: Mire figyelmeztet e tankönyv megjelenése?
2001. 10. 19. (V/42)
