Kereső toggle

Együtt ünnepeljük a visszatérést

mondja Johann Lückhoff, a Nemzetközi Keresztény Nagykövetség alapító-igazgatója

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása



Johann Lückhoff. A Nemzetközi Keresztény Nagykövetség ezreknek segített alijázni Fotó: Somorjai László 

– Hogyan merült fel a jeruzsálemi keresztény központ létrehozásának gondolata, és mit takar a nagykövetség szó az elnevezésben?

– 1967 óta, a hatnapos háborút követően rendszeresen utazunk keresztény zarándokokkal Izraelbe. Abban az időben Izraelnek Dávidként kellett szembenéznie a muzulmán arab országok Góliátjával. A holokausztot követően a keresztény világban mély szimpátia alakult ki Izrael és a zsidó nép felé. 1967 után a keresztények világszerte eufóriában voltak, még a történelmi egyházak is, Izrael győzelme miatt. Hamarosan azonban megváltozott a helyzet, és az 1973-as jom kippur-i háború és a 82-es libanoni háború idejére már láthatóvá vált, hogy a tradicionális keresztény egyházak körében egyre inkább egy arabpárti, palesztinpárti szemlélet kezd eluralkodni. Ezt ezeknek az egyházaknak az ideológiai nézetei is magyarázzák: ők Izrael állam létrejöttét nem egy prófécia beteljesedéseként, hanem történelmi véletlenként értelmezik. Ők úgy gondolják, hogy az újszövetségi időkben a zsidóságot mint Isten választott népét az egyház váltotta fel. Ebből fakadóan óriási teológiai ellenállás épült ki Izraellel mint önálló állammal szemben, miközben az egyházak többsége pozitívan viszonyult a zsidóság felé, és küzdött az antiszemitizmus ellen. 1980-ban Jeruzsálemet Izrael fővárosává kiáltották ki. Ekkor tizenhárom ország nagykövetsége működött Jeruzsálemben, az arab politikai nyomás hatására azonban mindegyik Tel Avivba költözött. Jeruzsálemben egyetlen egy sem maradt. 

Én a hetvenes évek végén költöztem Izraelbe, ahol találkoztam olyan keresztényekkel, akiket ugyanazok a kérdések foglalkoztattak, mint engem: elsősorban az a teológiai félreértés, ami a keresztény világ nagy részében elterjedt a zsidóság, a zsidó nép helyreállításával kapcsolatban. Ugyanakkor a zsidó emberek jelentős része úgy vélte, hogy az évszázadok során kialakult zsidóellenességnek a kereszténység az okozója. Sokan, akik a keresztényeket tették felelőssé a holokauszt miatt, Luther teológiáját emlegették. Mindannyian azon gondolkoztunk, hogyan lehetne megváltoztatni ezt a helyzetet, az izraelieknek a keresztények irányában érzett indulatait. Amikor 1980-ban a nagykövetségek elhagyták Jeruzsálemet, úgy éreztük, ez a mi lehetőségünk. Összegyűltünk, és úgy terveztük, hogy a sátorok ünnepét keresztényekként ünnepeljük meg Jeruzsálemben, azzal a szervezettel, amit később a világ a jeruzsálemi Nemzetközi Keresztény Nagykövetség néven ismert meg. Az izraeli vezetők, többek között Teddy Kollek, Jeruzsálem akkori polgármestere is örömmel fogadta ezt a tervet. Természetesen tisztában voltunk azzal, hogy nem hagyományos értelemben vett nagykövetségről van szó, hiszen nem egy kormányt, hanem embereket, a világ keresztényeit képviseltük. A képviselet, illetve a megalapítását övező történelmi körülmények miatt mégis úgy éreztük, hogy joggal nevezhetjük nagykövetségnek. A következményeket szinte azonnal tapasztalhattuk: Izrael pozitív nyilatkozatot adott ki a keresztényekről. Nagy nyilvánosságot kaptunk: az izraeli média közvetítette a megnyitót. Azt hiszem, eleinte azt gondolták, hogy több embert képviselünk, mint amennyit valójában képviseltünk. Így a kereszténységet egy egységes blokknak képzelték. Természetesen el kellett mondanunk, hogy mi a kereszténységnek csupán egy rétegét képviseljük, azokat, akik hisznek Izrael fizikai és szellemi helyreállításában is. 

– Mennyire jelentős az Izrael-ellenesség a kereszténységen belül?

– Véleményem szerint meglehetősen elterjedt. De az utóbbi évtizedekben mind több keresztény véli úgy, hogy a zsidóságnak helye és sorsa van Isten tervében. Még a római katolikus egyház is megváltozott az elmúlt pár év során. Ugyanakkor számos tradicionális egyházon belül rendkívül erős antiszemitizmussal találkozunk, ami gyakran nem feltétlenül gyűlöletből, hanem például más emberekkel való szolidaritásból fakad. Sokan, akik vitatják a zsidósággal kapcsolatos álláspontunkat, a palesztinok és arabok sorsát emlegetik. Ezért van az, hogy számos zsinat, illetve az egyházak vezetősége a palesztinokkal vállal szolidaritást. A másik ok az, hogy több tradicionális egyház immáron évtizedek óta aktívan tevékenykedik Izrael, illetve Jeruzsálem arab lakói között. Eredetileg sokan misszionáriusként érkeztek a zsidók közé, ám hamar fallal találták szembe magukat. Ezért aztán az arabok közt kezdtek el tevékenykedni, és az ott élő arabokból alapítottak egyházakat. Ezek a szervezetek egy-két generáció múlva már csak a nevükben és kultúrájukban maradtak meg kereszténynek. A legtöbb arab egyház politikai programmal rendelkezik. A legtöbben, elsősorban arabok és csak másodsorban keresztények. Természetesen világszerte vannak kapcsolataik, mint a katolikus egyháznak, az anglikánoknak vagy az ortodox egyháznak, és befolyásolják ezeket az egyházakat, hogy szólaljanak fel a jeruzsálemi egyházukhoz tartozó arabok védelmében.

   

Nemzetek felvonulása Jeruzsálemben Fotó: Reuters

– A jeruzsálemi Nemzetközi Keresztény Nagykövetséget a sajtóban gyakran a keresztény cionisták legismertebb képviselőjeként emlegetik. Mennyire azonosulnak ezzel a megjelöléssel?

– Elsősorban keresztények vagyunk, akiknek szívügyük Izrael, és ismerjük azt is, amit a Biblia Izrael helyreállításáról mond. A világon a különféle egyházakban sok millió olyan hitvalló keresztény él, akik hisznek abban, hogy Izrael helyreállításának nemcsak természetfeletti, hanem egy földi aspektusa is van. Ez pedig a visszatérés a világ minden részéről Izrael földjére. Jeremiás próféta szerint Isten visszahozza Izrael fiait az "észak földjéről és mindama földekről, amelyekbe szétszórta őket". Vannak, akik úgy gondolják, hogy ez az ígéret spirituális módon a keresztény egyházon teljesedett be. A Biblia azonban világossá teszi, hogy a Mindenható ma is érvényesnek tekinti a zsidó nép atyáinak tett ígéreteit.

– Jeruzsálem egyesítését követően nemcsak a keresztények, hanem a zsidóság köreiben is sokan nagyobb érdeklődéssel fordultak az Izrael jövőbeli sorsáról szóló bibliai idézetek felé. Mit tapasztaltak Önök ebből?

– Amikor először voltam Jeruzsálemben, néhány ezerre volt tehető azoknak a száma, akik elfogadták Jézust megváltóként. De a vallásos zsidók között is alig voltak, akik komolyan várták a Messiás eljövetelét. Sokan beszéltek a messiási korról, de nem várták a Messiás személyes megjelenését. A jeruzsálemi keresztény jelenlét azonban, úgy érzem, hozzájárult ennek a hozzáállásnak a fokozatos változásához, különösen az évente, a sátorok ünnepén tartott felvonulások révén. Megértették, hogy miért jönnek a keresztények: szeretik Izraelt, és szeretetüket elsősorban a Biblia motiválja. 

– A szimbolikus rendezvényeken kívül milyen más, kézzelfogható módon fejezték még ki a támogatásukat?

– A nyolcvanas évek közepén úgy éreztük, hogy támogatnunk kell azokat, akik az akkor még zárt Szovjetunióból szerettek volna kivándorolni Izraelbe. Ezért más egyházakkal és civil szervezetekkel közösen világszerte megmozdulásokat szerveztünk a szovjet követségek előtt, hogy ezzel is támogassuk a Gulág foglyainak szabadon engedésére vonatkozó diplomáciai erőfeszítéseket. Persze, a követségek nem nézték jó szemmel a tüntetéseket, mígnem hirtelen megnyíltak az ajtók. Az első zsidókat szállító repülőjáratot keresztények finanszírozták az 1980-as évek derekán. Eleinte Bécsen, majd Varsón és Budapesten keresztül történt a zsidók áttelepítése Ukrajnából és a Szovjetunió más területeiről Izraelbe.

– Ez akkoriban jobbára titokban folyt…

– Igen, a kommunizmus idején ez csak titokban folyhatott, mert a szovjet hatóságok nyíltan nem támogatták a kivándorlást. Az izraeli média tudomást szerzett arról, hogy milyen szerepet játszottak a keresztények az első csoport kijuttatásában, és nem akarták elhinni. A repülőtéren ott voltak a különböző tévécsatornák kamerái: az NBC, az ABC és az izraeli média, amikor a zsidók hazaérkeztek. Hatalmas szenzációt keltett világszerte és az izraeli tömegtájékoztatásban is, hogy a keresztények fizették ki a járatot. Ezt követően még mintegy ötven járatot finanszíroztunk teljes egészében, egészen pontosan ötvennégyet. Ennek hatására világszerte, főleg Amerikában mozgalom indult a zsidó közösségekben, akik szintén elkezdtek pénzt gyűjteni, és járatokat rendelni, hogy kijuttassák az embereket a Szovjetunióból. Miután a zsidó irodák nem tudtak egyedül megbirkózni az utaztatással, ezért felajánlottuk a segítségünket. Százezrek hagyták el Ukrajnát, és Varsón, valamint Budapesten keresztül érkeztek Izraelbe. Majd beindult a Kijev–Tel Aviv közvetlen járat is. Ukrajnában külön buszjáratot indítottunk a kijevi repülőtérre a zsidók számára. Ez az irodánk a mai napig működik. A múlt héten voltam Kijevben, és meglátogattam az ott dolgozó munkatársainkat. Eleinte havonta 1200 embert szállítottak, ma 800-at, de ez még mindig elég nagy szám. Várhatóan hamarosan újból el fogja érni a kivándorlók száma az ezret. Ennél is többen jutnak ki Izraelbe irodáink segítségével, amelyek Szentpétervár mellett Taskentben és Tadzsikisztánban is működnek. Kapcsolatban vagyunk más keresztény szervezetekkel is, hiszen ezrekről van szó. A folyamat folytatódik. 

– Önök 1982-ben Bázelben tartottak egy kongresszust. Mi volt ennek a célja?

– A Nemzetközi Keresztény Nagykövetség egy keresztény cionista kongresszust szervezett a svájci Bázelben, ugyanabban a teremben, ahol annak idején Herzl Tivadar vezetésével az első cionista kongresszust tartották. Szerettük volna felhívni a keresztények figyelmét Izrael megismerésének fontosságára. A zsidó küldöttség szimbolikus jelenléte is fontos volt. A további keresztény cionista kongresszusokat már Jeruzsálemben szerveztük. Az elsőt Izrael megalapításának 40. évfordulójára, a másodikat Jeruzsálem fennállásának háromezer éves évfordulóján, a harmadikat ez év februárjában. A kongreszszusok célja, hogy hirdessük azt, amit a Biblia Izrael helyreállításáról mond, másrészt azt, amit a keresztények feladatáról mond a helyreállítással kapcsolatban. A rendezvényeinken Menachem Begin óta minden izraeli miniszterelnök felszólalt – Ehud Barak kivételével. Barak is megígérte részvételét tavaly ősszel, azonban az akkor kitört intifáda miatt végül helyettesét küldte el.

– Évről évre visszatérő látványosság a különböző országokból érkezett keresztény delegációk részvétele a jeruzsálemi felvonuláson. Mikor kezdődött ez?

– 1980-ban. Úgy gondoltuk, hogy a sátorok ünnepét a keresztényeknek is meg kellene tartania, mivel a zsidó ünnepek közül ez az, amelyiknek még nem történt meg az újszövetségi beteljesülése. Az első ünnep, a páska beteljesedett Jézus Krisztus halálával és feltámadásával. A második, a sávuot, a pünkösd szintén beteljesedett, de a harmadik nagy ünnep, a sátorok ünnepe a teológusok szerint Jézus Krisztus visszatérésekor fog beteljesedni. Ezen a napon együtt tudunk ünnepelni a zsidókkal, mivel ez az öröm ünnepe számunkra is. Eredetileg az izraeli hadsereg tartott felvonulást először 1980-ban, az egyesített Jeruzsálemben. Azonban mivel túlságosan militáns jelleg? volt a felvonulás, a későbbiekben a jeruzsálemi sportklubok szervezték a rendezvényt, és ettől kezdve kezdtek keresztények is csatlakozni a menethez különböző országokból. 1996-ban, Jeruzsálem háromezer éves évfordulóján 130 országból érkeztek küldöttségek, közöttük több százan Magyarországról. Akik eljönnek, ezzel is kifejezik, hogy – a zsoltáros szavaival – nem feledkeznek el Jeruzsálemről.

Olvasson tovább: