Kereső toggle

Haverok, buli, hanta

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Fiatalok nem csak a szigeten vannak, sőt nem csak fiatalok vannak a szigeten. És főleg nem csak azok a fiatalok, akik tavaly, meg tavalyelőtt, meg azelőtt is kimentek az eredetileg rocker-fenegyerekeknek kitalált bulira. Idén legalább annyi a járdaszegélyen fél kerékkel parkoló autó és a mobiltelefon, mint a koncertekre látogató hátizsák és bakancs.



Képek a 2001-es Sziget-hétről. Amit a szervezet megkíván Fotók: Somorjai László

Az imázs-ünnepségek elől menekülő "rafinált", "minőségi" tömeg inkább a bulit alakította a saját képére, mint hogy az imázs alakítsa őt. 



Kötelező értékek



"A hagyományos tradíciók, értékek merev hangsúlyozásával lényegében nem változtathatók meg az emberek, főleg nem az ifjúság" – mondta a Heteknek Gábor Kálmán, az Oktatáskutató Intézet Ifjúságkutató Csoportjának vezetője (Hetek 2000. május 27.). "Például a kormányzat azon törekvése, retorikája, amellyel hangsúlyt kíván adni a történelmi egyházaknak a családpolitikában, nem oldja meg a fiatalok orientálásának kérdését. Nem lesznek ettől úgymond erkölcsösebbek a fiatalok."

A vallás napjainkban tapasztalható (magyarországi) felértékelődése például nem befolyásolta számottevően a fiatalok vallásos érzületét. Mindössze öt százalékuk vallja magát szegről-végről vallásosnak, ahogy az ezzel párhuzamos családi retorika sem tudott létrehozni válásmentes övezetet Magyarországon. És ahogy a "szívünkbe rejtett" óriásplakátokkal sem lehetett előmozdítani a házasulási kedvet. A fővárosi fiataloknak például mindössze egy tizede él házasságban. Mivel egyre többen élték át szüleik válását, sokan választják házasság helyett az amúgy törékenyebbnek bizonyuló együttélést. A gyermekvállalási kedv is inkább szóban növekszik. Mindkét nem szájából hallani, hogy szeretnének gyermeket vállalni, ám ha konkrétabbra fordul a kérdés, kiderül, hogy a jövőről alkotott képben sokkal nagyobb helyet kap a munkaerőpiacon való sikeres szereplés és az önálló egzisztencia megteremtése. Legégetőbb problémának éppen ezért nem is az erkölcsi válságot tartják a fiatalok, hanem a munkanélküliséget, amely megfosztja őket ennek elérésétől. A munka után pedig édes a pihenés – ám hiába a szép tervek, ha az embert beszippantják a haverok, a buli… 



Képből is megárt a sok



Szociológiai felmérések szerint a családon belüli konfliktusok azokban a magasan kvalifikált (vö. diplomás, másoddiplomás stb.) rétegben jelennek meg elemi erővel, akiknek ráadásul van is mit a tejbe aprítaniuk. A konfliktusforrások – időbeosztás, háztartási munka, pénz – ebben a rétegben okozzák a legtöbb családi egyet nem értést. Ezen a ponton nyernek csatát a hangulatjavító szerek: kokain, extasy, hasis, marihuána. Nem a szerhez szoknak hozzá a fiatalok, csak a hatáshoz, amit kivált… Csak fizetőképes kereslet szükségeltetik a terjedésükhöz. Jellemzően dolgozó, kereső fiatalok élnek a stressz oldásának ezzel a módjával: hátha a pénz mégis boldogít, vagy legalábbis a szer, amit kapnak érte.

A "saját lábamra állok" harcias megvallása ezzel együtt minden eddiginél zöldebb utat kapott napjaink Magyarországában. A reklámok saját számlával fizető, idejükkel és pénzükkel önállóan rendelkező fiatalokat állítanak a tévé túloldalán élő fiatalok elé, akik önbeteljesítő jóslatként hasonlóképpen kezdenek el gondolkozni magukról – akár idő és pénz hiányában is. A médián növekvő fiatalkorúakat olyan ideálokkal szembesítik, amelyek az érintettek kilencven százaléka számára teljességgel vagy részleteiben elérhetetlenek. Az előző kategóriához tartozik a szépség, az utóbbihoz a pénz. Mindkettőre egy fő cél érdekében van szükség: ez a szex. 

A média kész recepttel rendelkezik a tinédzserek figyelmének megszerzésére. A modell a következő: hívd fel a gyermek figyelmét a jelenetre, vond be, azonosítsd a történéssel, hagyasd jóvá vele a hősök cselekedeteit, tároltasd a hősi szexjeleneteket az emlékezetében, végül késztesd a hős utánzására. Néhány évvel később bizonyos (akár csak közvetetten is hasonló) események beindítják a gyerek tudatalatti emlékezetét. Felmérések igazolják, hogy a gyerekeknek nyolc és tizennyolc éves kor között több mint kilencvenezer szexuális tartalmú jelenet vizuális élményében van részük (tévé, mozi, magazinok), elsősorban a televízión keresztül, ami a tinik legjobb "barátja": nagyjából ugyanannyi időt töltenek a képernyő előtt, mint az iskolapadban. Na jó, lehet, hogy egy kicsit többet…



Élj a mának



A média ezzel mintegy előkészíti a terepet a gyermek önálló fogyasztóvá való neveléséhez, amikor is a modellként felvázolt életstílus kellékeit kell majd eladni nekik. Az idáig vezető úton is folyamatosan képesek kárt tenni magukban a fiatalok: a természetüknél fogva kísérletező kedv? tinédzserek, akiket gyakorlatilag megtagadnivalóval sem igen látnak már el otthon, nem éreznek félelmet, és nincs még kialakult felősségtudatuk. A médián kívül – vagy pontosabban azt erősítve – a legnagyobb befolyást a fiatalok gyakorolják egymásra. "Önállósodásuk és felnőtté válásuk fontos velejárójának tekintik a dohányzást, az alkoholfogyasztást, a drog kipróbálását és a szexuális élet elkezdését – fejti ki egy felmérésben dr. Forrai Judit. – A gyerekek csoportnyomáson és viselkedési mintán keresztül egymásra gyakorolt hatása lényegesen nagyobb, mint ahogy azt a szüleik gondolnák" – tette hozzá a szakember.

Vizualitás és "viselkedési mintán keresztül gyakorolt hatás" tekintetében folytonosságot jelentenek – a szappanoperákat kiegészítendő – célcsoportoknak szánt magazinok. Ezek, bár a családalapítás küszöbén álló korosztályhoz szólnak, semmiképpen sem a családpolitika előfutárai. A magazinok, amelyeken keresztül ma már szép számban, minőségi kivitelben, drága pénzért butítják egymást a fiatalok és a szerkesztők kart karba öltve, nem szólnak másról, mint a testgyakorlásnak tekintett szex minden irányból való megvilágításáról. Valami nagyon komoly fordulatnak kell váratlanul beállnia egy fiatal felnőtt életébe ahhoz, hogy a test-, szex-, fitness-, pénzkultúra abszolút bálványozására kondicionált ifjú agy átálljon a családpolitika által megkívánt – egyébként teljesen normális – teljesítmény elérésére. Ehhez jön még az aktuálisan divatos piaci termékek reklámozása (mobil, PC, kenyai "táborozás" stb.), amelyek megszerzése alapvető követelmény a sorban maradáshoz. Nagyon naivnak kell lenni ahhoz, hogy elhiggyük: ezeknek az árát komoly tanulmányok után, tisztességes munka mellett, józanul kigazdálkodják az említett korosztály tagjai. Ahhoz azért ifjak még. Idejük sem lenne rá.



Pénzt vagy életet?



Bakancsos fizetővendég. A jövő fogyasztói 

Az önállósodás, saját bankkártyás élethez vezető út, amely nem utolsósorban kivezet a családi pénzbeosztás konfliktusaiból, ha saját pénzforrást talál a fiatal. A klasszikus "nyári munka" azonban az új érában új értelmet nyert. A mai fiatalok számára a Főkert kötelékében gyomlálni vagy a Balaton mellett pincérkedni már nem tekinthető alternatívának a sokkal jövedelmezőbb dílerkedés mellett például (Az iskola fele narkós vagy díler, Hetek 1998. december). A jó kereseti lehetőséget kínáló számítógépes m?fajban is aránylag jelentős számban vesznek részt húsz éven innen, ami azért is említésre méltó, mert a jelenleg uralkodó viszonyok között egyre nagyobb az igény a papíron is megnyilvánuló szakvizsgára, szakirányú tanulmányok elvégzésére – amit azért időbe kerül megszerezni. A sorozatok, szappanoperák, magazinok hősei egyszerre szépek, fiatalok, okosak és gazdagok – elérhetőnek mutatva a kivitelezhetetlent. Nekik könnyű, megírták a szerepüket, annál nehezebb azoknak, akik földi halandónak születtek, és nem írnak előre szerepet számukra. Ebben a gyors, de felületesen meghatározott célokra törő, ráadásul Kelet-Európa számára a derült égből globalizálódó világban a résztvevők útját a hagyományos korlátok sem szegélyezik. "A modern, jóléti társadalmakban nagyon népszerűvé váltak az alábbi gondolatok: a fegyelmezés rossz, mert stresszt okoz, nem szabad az embernek önmagához sem túl szigorúnak lennie, mert az elvárások pszichológiai terheket jelentenek, a stressz árt az egyén autonómiájának, nincsen jó vagy rossz, csak vélemények vannak, satöbbi" – állítják az Ifjúság 2000 felmérés kutatói. De akkor kivel legyen őszinte az ember, ha magával sem az?

Olvasson tovább: