Kereső toggle

Cápák és emberek

Rossz hírű barátaink

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Július 6-án estefelé a nyolcéves Jessie Arbogast testvérével és néhány unokatestvérével együtt a floridai Pensacola egyik tengerpartján fürdőzött. Idősebb testvérei a mélyebb vízben úsztak, de ő a parttól csupán öt méterre volt. Aztán hirtelen az egyik testvére érezte, amint valami hozzáér a lábához, Jessie pedig látta, ahogyan egy cápauszony kiemelkedik a vízből tőle nem messze…



Nagy fehér cápa egy dél-afrikai strandon. Győzött a túlerő Fotó: Reuters

"Elkapott! Szedjétek le! Szedjétek le rólam!" – ordította Jessie, akinek a kétméteres ragadozó ráakaszkodott az egyik karjára. A fiú nagybátyja, Vance Flosenzier a parton meghallotta a gyermekek kiabálását és látta a vértől vörös tengervizet. Egy másik férfival együtt berohantak a vízbe és Vance megragadta a cápát az uszonyánál fogva. Mivel tudta, hogy még vannak gyerekek a vízben, kihúzta a halat a tengerpartra. Jessie karja eközben leszakadt…



Egy harapás után tizenkét órás műtét



"Cápa! A bátyámat megharapta egy cápa!" – ordította Jessie egyik testvére a tengerparton. Két Missouriból jött turista, Trina Casagrande és Susanne Werton először azt hitte, hogy a fiú ugratja őket, de amikor meglátták a növekvő tömeget, ők is odasiettek a helyszínre. Vért nem nagyon láttak, a fiú szemei ugyan nyitva voltak, de a szemgolyók hátra fordultak. A két hölgy elkezdte elsősegélyben részesíteni Jessie-t, a sebből kiálló csontot pólókkal kötözték be, így próbálták csökkenteni a vérveszteséget. A hölgyek mentőhelikoptert hívtak, amely néhány percen belül a helyszínen volt. A helikopterrel érkező orvosok pillanatok alatt megállapították, hogy a kisfiú a szervezetében levő vér jelentős részét elvesztette, ilyen esetekben a túlélés esélye egy százalék. 

Az orvosok azonban nem adták fel a reményt. Jessie karját kiszabadították a cápa állkapcsából, és egy tizenkét órás műtéttel visszavarrták a kisfiú vállára. A kiszáradt testbe vért juttattak, amelyet a szervezet ismét elkezdett önállóan keringetni. Három héttel a támadás után a gyermek napról napra jobban van, bár orvosai szerint kétséges, hogy mennyire lesz képes használni a cápaállkapocsból kiszabadított jobb kezét.

Rodney Fox közel harminc évvel ezelőtt szintén csodával határos módon maradt életben egy cápával való találkozás után. Ebben az esetben azonban egy nagy fehér cápa volt a támadó. A világ egyik legkegyetlenebbnek tartott cápatámadása 1963 decemberében történt. Fox baloldali bordái mind eltörtek, tüdeje kiszakadt, belső szervei és szívének fő ütőere kilátszott és csupán percek választották el attól, hogy belehaljon a vérveszteségbe. Egy cápa-fogszilánk még a mai napig az egyik csuklójában van. Fox végül felépült, és a nagy fehér cápa kutatásának szentelte az életét. Úgy hírlik, hogy közvetlenül vagy közvetetten Fox érdeme a fehér cápákról készült komolyabb felvételek 90 százaléka.



Támadási stratégiák



A cápák csendben támadnak, figyelmeztetés nélkül. A tengeri ragadozók három legelterjedtebb támadási stratégiája a harapás-menekülés, a bökés-támadás és a lesből támadás. A leggyakoribb ezek közül a harapás-menekülés. A cápa meglátja egy úszó ember talpát és azt gondolván, hogy az egy hal, beleharap. Amikor rájön, hogy nem a megszokott táplálékára talált, a ragadozó elúszik, az áldozat pedig ilyenkor néhány öltéssel megúszta a cápakalandot…

A cápák bökés-támadás akciói az előzőnél súlyosabb kategóriába tartoznak. A ragadozó ilyenkor először megböki a potenciális áldozatot, felmérve azt, hogy méltó eledel lesz-e belőle. Ha megfelelőnek találja az áldozatot, a cápa támadásba lendül. Az utolsó támadási forma a lesből támadás. Ilyenkor a cápa éhes, és csak a megfelelő áldozatra les…

Az elmúlt években megnövekedett a cápatámadások száma. Ez a szám azonban még mindig elhanyagolhatóan kicsinynek nevezhető. Míg az ember évente 100 millió cápát pusztít el, a 2000-es évben világszerte összesen 79 olyan támadást regisztráltak, ahol a cápák provokáció nélkül támadásba lendültek. Úgy hírlik, hogy Kaliforniában minden egymilliomodik szörfözésre alkalmas napon történik cápatámadás, tehát az embert harmincszor valószín?bb, hogy egy kóbor villám csapja agyon, mintsem egy cápa falja fel. Az ausztrálok pedig úgy fogalmaznak, hogy a zárlatos karácsonyfák több áldozatot követelnek, mint a cápák. A kutyák is állítólag több embert harapnak meg, mint a cápák.

A cápák ennek ellenére komoly és létező veszélyforrásként élnek sok nyaralásra készülő ember tudatában. A tudományos kutatások révén viszont egyre többet tudhatunk meg e különleges élőlények viselkedési mintáiról. A tudósok ma már műholdról követik egyes cápák útvonalait, és egyre világosabbá válik az is, hogy a cápák miért támadnak néha emberekre. 



Emberi célpontok



A tudósok remélik, hogy előbb-utóbb sikerül a cápákról levenniük az emberevő szörnyeteg mítoszát, ahogyan megismerhettük őket Steven Spielberg Cápa cím? filmjében is. Peter Benchley, aki a film alapját képező regénynek szerzője, ma teljes idej? óceánvédő. "Ma már nem tudnám papírra vetni a Cápát" – szögezte le Benchley a Time magazinnak adott interjújában a múlt héten.

A három, embereket is támadó cápafajta a fehér cápa, a tigriscápa és a bivalycápa. Ma már tudjuk azt, hogy a fehér cápák a víz hőmérsékleténél melegebben tartják a vérüket, a tigris- cápák soha sem térnek vissza egy támadás helyszínére, a bivalycápák testében pedig minden más élőlénynél több tesztoszteron található. Mindhárom cápafajtának más a viselkedési mintája, más az étrendje, és máshogyan támad áldozatára.

A kutatások szerint egyes cápák képesek egy ötmilliárd voltnyi elektromos áramváltozást is észlelni. Ezzel a képességükkel rátalálnak a homok alatt rejtőzködő áldozatukra, és képesek a föld mágneses terét használva tájékozódni. "A sok-sok szenzorukkal olyanok, mint egy csúcstechnológiát felvonultató hadi gépezet" – állítja Sean Van Sommeran, a Santa Cruzban található Pelagic Cápakutató Egyesület igazgatója. A kutatások azt is kimutatták, hogy az ember elleni cápa-támadások nagy része véletlen, a ragadozó egy fókával vagy más hallal téveszti össze az úszó embert. A cápák általában kiköpik az emberi húst az első harapás után. A probléma csak ott van, hogy az első harapást is egy méteres, több száz pengével felszerelt száj végzi el…


A nagy fehér cápa



Scott Yerby túl későn vette észre a hozzá közeledő nagy halat, amely szabályosan kiemelte a vízből a kaliforniai Eureka közelében szörföző 29 éves fiatalembert. "Rajta volt a lábamon… vér volt a vízben… ekkor tudtam, hogy ez már komoly…" – meséli Yerby 1997-es élményét. A közismert védekezési technikát követve rácsapott a cápa orrára, és a szörfdeszkáján valahogy sikerült visz-szaevickélnie a partra. Mire a mentővel a kórházba ért, az orvosok szerint a szervezetében található vér felét elveszítette, és közel állt a halálhoz. Amikor magához tért, a látogatók közül többen megkérdezték, hogy le akarja-e vadászni támadóját. "Nincs rá okom – az ott az ő területe" – szögezte le Yerby.

Az esetenként hétméteresre is megnövő és kéttonnás nagy fehér cápa az úszóizmai által gerjesztett hő segítségével tartja a vérét több fokkal melegebben, mint az őt körülvevő víztömeg hőmérséklete. A nagy fehér cápa ilyen módon képes hűvösebb tengerekben is vadászni. Hatalmas májukban tárolják az energiát, így több hónapig is kibírják élelem nélkül. A fehér cápákat tartják a legveszedelmesebbeknek az emberre nézve.

Támadási stratégiájukra az jellemző, hogy tízméteres mélységből hirtelen felszöknek a felszínen lévő áldozathoz, amelyet így akár öt méterrel is kiemelnek a vízből.



A tigriscápa



Jesse Spencert 1999 októberében szintén szörfözés közben támadott meg egy háromméteres tigriscápa. Miután lelökte a szörfdeszkáról, a ragadozó beleharapott Spencer karjába. "Majdnem az egész cápát láttam… A könyököm lenn volt a torkában" – emlékszik vissza Spencer.

A tigriscápa általában éjjel vadászik, nemcsak halakra, teknősökre és tengeri emlősökre, hanem a kutatások szerint még a kutyákkal, csizmákkal és dobozos sörökkel is megpróbálkozik. A tigriscápák által megtámadott áldozatok általában látják a közeledő cápát. Ezek a ragadozók kitartóak. "Ha megharap egy tigriscápa, nagy esélyed van rá, hogy megesz" – állítja John McCosker, a kaliforniai tudományegyetem tudósa, hozzátéve: "Visszajönnek."



A bivalycápa



Dawn Schumant 1993 októberében támadta meg egy bivalycápa. "Olyan volt, mintha egy teherautó ütközött volna belém, aztán szorítást és égést éreztem a bal kezemben és a bal lábamban." A cápa megperdítette a hathónapos terhes hölgyet, akinek utána mégis sikerült a partra kivergődnie. A kisbaba később idő előtt, de épen született meg. 

A bivalycápák félelmet nem ismerő, rendkívül agresszív állatok. Különlegességük, hogy mind sós, mind édes vízben megélnek. A bivalycápa az egyetlen olyan cápafajta, amely gázló mélység? vízben is képes vadászni.

Olvasson tovább: