Zbigniew Brzezinski Fotó: Vörös Szilárd
Magyarország, Csehország és Lengyelország már teljesítette a demokratikus átalakulás
három legfőbb szakaszát: először a politikai átalakulás és gazdasági stabilizáció
programját, ezután a politikai stabilizációt és a gazdasági struktúrák átalakítását,
legvégül – a harmadik fázisban – a politikai konszolidációt és a gazdasági fejlődés
beindítását – állította Zbigniew Brzezinski a parlamentben megtartott előadásában,
amelyben megemlítette, hogy az Egyesült Államok továbbra is segíteni akarja az újonnan
létrejött európai demokráciák megszilárdítását. Ugyanakkor felhívta a figyelmet
a sikerrel járó felelősségre is, amelyet a három új NATO-tag ígéreteinek és kötelezettségeinek
teljesítésében határozott meg, mivel a további bővítések eredményessége és
hitelessége – mint mondta – rajtuk is múlik. Az 1977–1981 között működő
Carter-kormányzat egykori nemzetbiztonsági főtanácsadója a sikerek említése mellett
kitért olyan aggasztó jelenségekre is, mint a szegénység rohamos növekedése: az
egykori kommunista blokk országaiban 20 millióról 160 millióra emelkedett a létminimum
alatt élők száma. Orbán Viktor miniszterelnök a XX. század fordulatait felidéző
beszédében a letűnt kommunista diktatúrára úgy emlékezett, mint amely az egész
embert igyekezett "homo sovieticus"-szá átalakítani, és elutasította a jó és
rossz közötti hagyományos különbségtételt, vagyis a Tízparancsolat erkölcsi
tartalmát. Emiatt a demokratikus átmenet folyamata sem korlátozódhatott csupán a
politikára – mondta a miniszterelnök. "Ami a közép-európai sikeres átmenethez még
szükséges volt (
) az az, hogy a politikai, a gazdasági és a szellemi életben az új
nemzedékek is szerepet kapjanak. Nem akarok itt bibliai hasonlattal előhozakodni, hogy
miért szükséges
"– mondotta a kormányfő.
A konferencia Gellért Szállóban megtartott nyitó előadásában Giovanni Sartori
professzor, olasz politológus azt a kérdést tette fel, hogy merre tart ma a
politikatudomány. "Semerre" – hallhattuk az előadó egyszerűsített, de minden
bizonnyal mélyebb értelm? válaszát, miután arról értekezett, hogy itt olyan
amerikai típusú tudományról van szó, amelyben túlfejlődött az elméletkutatás.
Szerinte Európa helyeselhető módon áll szemben ezzel az amerikai vonallal.
Mint arra Kay Lawson lengyel professzor asszony előadásában kitért, Lengyelországban
az egyik fő törésvonalat a "szekuláris" és a vallásos tömegek szembenállása,
valamint a volt kommunistáknak szánt szerep képezi: viták folynak arról, hogy a volt
kommunisták milyen mértékben válhassanak politikai tényezővé. Vlagyimir
Rukavisnyikov oroszországi tapasztalatai szerint viszont a javak egyenlőtlen elosztása
és a nagymérték? elszegényedés okozza a polarizáció létrejöttét egy általa "kvázi
demokráciának" nevezett térségben. Tölgyessy Péter előadásában az újonnan létrejött
demokráciákban a csalódottságot és az apátiát említette közös nevezőként. "Az
az érzésem, hogy Magyarországon és a térség összes országában a tömegek az átmenettől
alapvetően nem az emberi jogok teljességét, az osztott hatalom demokratikus rendszerét
várták, hanem úgy képzelték, továbbra is élhetnek, ahogyan megszokták, de a
nyugati fogyasztási javakhoz és szokásokhoz is hozzájuthatnak" – elemezte csalódásuk
okát. A Szovjetunió volt területén Tölgyessy szerint még a látszatdemokrácia sem
lesz sokáig fenntartva, hanem belátható időn belül – állampolgári igényeket kielégítve
– autokratikus állam kialakulása várható. A balkáni államok területén a nemzetépítő
állam eszménye, középen a nyugatos irányzatok dominálnak, "a stabilitás pedig
nagymértékben az állampolgári apátiának köszönhető" – mondta a fideszes képviselő.
Más előadókkal egyetemben a politikus úgy látja, hogy a közép-európai országokban
igen gyenge a demokratikus intézményrendszerek elfogadottsága. Az emberek nem bíznak a
politikusokban, és "miközben utálják a politikusokat, hihetetlen reményeket fűznek
az állami cselekményekhez" (egészségügy, nyugdíjreform stb.) Így a politikai elit
hazánkban fél a saját választóitól, és csak a legszükségesebb lépéseket meri
megtenni – ha már nagyon-nagyon muszáj. Mindezek mellett az emberek mégis nagyon
szeretnék a sikert, akarják a kitörést, és ez derűlátó jövőt ígér.
Sólyom László jogász, az Alkotmánybíróság volt elnöke az AB rendszerváltásban
betöltött szerepét elemezte, amely nemcsak a törvények értelmezésében, hanem a törvényalkotás
folyamatának a kialakításában is fontos szerepet töltött be. Carlos Flores spanyol
alkotmányjogász előadásával összhangban mindketten saját nézőpontjukból elemezték
azt a tényt, hogy az alkotmány szerepe jelentősen megnőtt az új politikai struktúrájú
országokban.
A konferencia egyik szervezője, a MeH tanácsadójaként ismert történész, Schmidt Mária
más aspektusból közelítette meg a demokrácia témakörét. Szerinte a Horthy-korszak
polgári demokrácia volt, Horthy Miklós személye pedig ellensúlyozta Trianon sokkját.
A két világháború közötti időszaknál sokkal rosszabb volt 1945 és 1956 között,
mégis – mint azt a történész asszony hangsúlyozta – egyre többen szeretnék a
Horthy-érát negatív színben feltüntetni. Kijelentése vihart kavart a liberális és
baloldali értelmiség körében.
2000. 11. 04. (IV/45)
