Először is az elmúlt évek növekedését – a gazdaság egészében és a jövedelmekben
is – sok éves visszaesés előzte meg. A kilencvenes évek nagy gazdasági átalakulása,
majd az ország eladósodásának megállítása miatt elkerülhetetlenné vált
Bokros-csomag következtében 1996-ban a fogyasztás a 85 százalékát sem érte el az
1989. évinek. S az azóta tartó, s várhatóan a következő években is folytatódó növekedés
csak arra elegendő, hogy az átlagfogyasztás jövőre ismét elérje az 1989-ben egyszer
már elért szintet. Érthető, ha ez nem tölti el különösebb lelkesedéssel az
embereket, nem érzik igazán nagy eredménynek. Ráadásul itt hangsúlyozottan átlagfogyasztásról
van szó, vagyis vannak, akiknek az életszínvonala már régen meghaladta, vannak,
akiknek pedig évek múlva sem éri el a rendszerváltás előttit.
A fiatalok, az 1989-ben még gyerekek helyzete is nagyon különböző. A jól képzettek
vagy éppen egy már meglevő vállalkozásba beleszületettek helyzete és lehetőségei
sokkalta jobbak, mint a két-három évtizede pályakezdőké volt. Másoknak viszont –
a tanulatlanoknak, a csak segédmunkára képeseknek – elhelyezkedniük, állást találniuk
is nehéz. A fiatalok és idősebbek között is a korábbinál sokkalta nagyobb a
differenciálódás.
Ugyanakkor az sem igaz, hogy a lakosság ne érezné a változásokat. A GKI Gazdaságkutató
Rt. rendszeres havi felmérései, az ennek alapján kiszámított úgynevezett lakossági
bizalmi index azt mutatja, hogy az emberek sokkal pozitívabban látják pénzügyi
helyzetüket, vásárlási és megtakarítási lehetőségeiket, mint néhány évvel korábban.
Ez a mutató idén közepes szinten stagnál. Régi közgazdasági közhely, hogy az
emberek reáljövedelmének legalább 2 százalékkal kell ahhoz emelkednie, hogy egyáltalán
növekedést érezzenek. Nos, idén körülbelül éppen 2 százalékkal nő a lakosság
átlagkeresetének reálértéke. A fogyasztás ennél nagyobb mértékben fog emelkedni,
mivel a lakosságnak egyrészt máshonnan is van jövedelme, másrészt megtakarításai
terhére is növeli vásárlásait.
Ennek sok oka van. Egyrészt az elmúlt évek nadrágszíj-összehúzása után sokakban
él a vágy fogyasztásuk növelésére. S ezt – akár megtakarításaik terhére, akár
az eladósodást is vállalva – sokan meg is tehetik, teszik. Másrészt az idei
alacsony reálkamatok, a tőzsdei bizonytalanság mellett kevés a biztonságos és egyben
vonzó pénzügyi befektetési lehetőség. Ez ugyancsak a fogyasztás felé irányítja
sokak figyelmét. Ezt azonban felemásan élik meg, hiszen miközben örülnek, hogy
megvehetik vagy jobbra cserélhetik elavult vagy tönkrement mosógépüket, autójukat,
megtakarításaik csökkenése vagy éppen adósságuk növekedése aggodalommal is eltölti
őket. Akinek pedig jövedelme csak annyival nő, hogy egy kicsit jobban ehet, megveheti a
legszükségesebb ruhaneműt, de például gyermeke vagy unokája lakáshoz jutását csak
valamilyen csodától várhatja, aligha lesz elégedett. Különösen, ha azt látja, hogy
mások – érdemesek és érdemtelenek – eközben nála sokkal jobban élnek.
Az idei év egyébként is nagyon eltérő módon érintette, érinti a különböző rétegeket.
A reálkeresetek a versenyszférában mintegy 2,5 százalékkal emelkednek, a közszférában
viszont 1 százalékkal csökkennek. A nyugdíjak reálértéke a már bejelentett – törvény
által előírt – korrekcióval is csak 1,5 százalékkal emelkednek. Természetes, ha a
költségvetés által finanszírozott területeken dolgozók – például tanárok, egészségügyiek
– igen elégedetlenek.
A kormányzat sok mindent ígér 2001-re. A minimálbér emelése azonban sokaknak nem fog
valóságos jövedelemnövekedést eredményezni. Például az eddig feketén, zsebbe
adott pénz helyébe fog lépni. Másoknál a teljes munkaidej? foglalkoztatást –
legalábbis papíron – részmunkaidősre cserélik át, hogy ne kelljen a bért emelni,
szélsőséges esetben maga a munkahely is megszűnhet. A költségvetési szektorban valóban
sokak keresete emelkedhet, ott viszont azok lesznek felháborodottak, akiknek fizetését
most csaknem beérik a náluk képzetlenebb, kevésbé felelősségteljes munkát végző
kollegáik, miközben a saját fizetésük alig vagy aránytalanul kevéssé nő.
A nyugdíjasoknak javasolt jövő évi többletemelés valójában csak a törvény betartásához
elegendő. A nyugdíjtörvény szerint a nyugdíjaknak a keresetek és az infláció átlagával
kell emelkednie. A kormány jövőre 6 százalékos inflációval és 8-9 százalékos
nettó átlagkereset-bővüléssel számol, így jövőre 7,3 százalékkal kellene emelni
a nyugdíjakat. A GKI Gazdaságkutató Rt. viszont 2001-re 8,5 százalékos inflációra
és 13-13,5 százalékos nettó átlagkereset-emelkedésre számít, aminek alapján 10,9
százalékos emelés lenne reális. A kormány által elfogadott új, 10,3 százalékos
javaslat kissé még el is marad ettől.
A magyar gazdaság az elmúlt években a kilencvenes évek első felében végbement,
sokszor fájdalmas lépések eredményeként is fenntartható növekedési pályára állt,
valódi piacgazdasággá vált. Ez lehetővé teszi a lakosság jövedelmének és
fogyasztásának többé-kevésbé folyamatos növekedését. Egy elmaradott, modernizációra
szoruló országban a fogyasztás kisebb mértékben növekedhet, mint a termelés, hiszen
kell a forrás a beruházásokra, a közszolgáltatások korszerűsítésére. (Ráadásul
idén a cserearányromlás, vagyis annak következtében, hogy az exportált termékek ára
sokkal kevésbé nőtt, mint az importált kőolajé, a ténylegesen felhasználható GDP
nem 5,5 százalékkal, hanem csak 4,2 százalékkal emelkedik.) Az emberek többsége ma még
csak egyszer már elért életszínvonala közelében él. Ehhez viszonyít, ezért elégedetlen,
ha titkon érzi is, hogy túl van a nehezén.
(a szerző közgazdász,
a GKI Gazdaságkutató Rt.
kutatásvezetője)
2000. 10. 21. (IV/43)
