Kereső toggle

Mimózalelkű neonáci

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Werner Pfeifenberger 58 éves osztrák politológust, aki a németországi Münsterben
működött mint főiskolai docens, június 26-ára vádlottként idézte meg egy bécsi büntetőbíróság.
Pfeifenberger nem jelent meg: május 13-án Salzburg közelében öngyilkos lett. Amint ügyvédje
elmondta, védence mindenképp el akarta kerülni a bíróság előtti meghurcoltatást,
mert nem bízott a bírák és az esküdtek tárgyilagosságában.

A néhai Pfeifenberger korábban nem irtózott ennyire a bíróságoktól, és ha nem
ő volt a vádlott, akkor a meghurcoltatást sem vette mindig annyira a szívére.
1995-ben mindjárt két pert is kezdeményezett egy bírálója ellen (egy polgári és
egy büntetőpert), mert az illető olyan véleményt mert nyilvánítani a politológus
egyik tanulmányáról, miszerint "náci hangokat penget".

A szóban forgó tanulmány az osztrák Haider-párthoz közel álló körök politikai évkönyvében
jelent meg, bírálója pedig történetesen az a Karl Pfeifer bécsi újságíró volt,
akit olvasóink az utóbbi egy-két évben lapunk bécsi tudósítójaként ismerhettek
meg.

Pfeifenberger mindkét pert elvesztette, és mind anyagilag, mind erkölcsileg drága árat
kényszerült fizetni: vállalnia kellett az igen tetemes perköltséget és a perek sajtóvisszhangjának
következményeként még azt is, hogy (nem utolsósorban a diákság követelésére)
elbocsátották főiskolai állásából, ugyanakkor a tanulmányával szembeni egyetlen,
halk kritikai hangot a bíróság történész-szakértői vélemény alapján
megfogalmazott ítélete most már sokkal nagyobb hangerővel és tekintéllyel
visszhangozta. Kimondta ugyanis, hogy Pfeifenberger vitatott tanulmánya csakugyan náci
szellemiségű.

Mindezek tetejébe – hosszas előkészület után – az osztrák igazságszolgáltatás
Pfeifenberger ellen indított eljárást a nácizmus újraélesztését tiltó törvény
megsértése miatt.

Az ügy természetesen ítélet nélkül ért volna véget a vádlott öngyilkosságával,
ám most megmozdultak az osztrák szélsőjobboldalon a néhai politológus eszmetársai
és politikai védnökei: Pfeifenbergert valóságos összeesküvés ártatlan áldozatának
tüntetve fel azt hangoztatják, hogy a szocialista és zöld parlamenti képviselők, a
liberális újságírók, antifasiszták és (természetesen…) a zsidók, akik barátjukat
a korábbiakban nyilvánosan bírálták, eleve a halálba akarták őt hajszolni.

Ez az összeesküvési elmélet különben összhangban áll a különböző rend?-rangú
nácik és neonácik untig ismételt összeesküvési teóriáival. A néhai Pfeifenberger
maga is arról írt egykor, hogy a második világháborúért nem Hitler és a náci Németország
volt a felelős, hanem a nyugati hatalmak és a nemzetközi zsidóság összeesküvése.
Szerinte nem Hitler üzent hadat a zsidóságnak, hanem a zsidók üzentek hadat – Németországnak…

Épp az efféle és hasonló tételeket tette vád tárgyaivá a bécsi ügyész
Pfeifenberger inkriminált tanulmányában.

Az ilyen tézisek és vádaskodások

– persze – Magyarországon is megjelennek, illetve elhangzanak a hazai neonácik és a
velük rokon szellem? (noha tudós és tárgyilagos szakemberként fellépő) szélsőjobboldali
ideológusok, publicisták részéről. Míg azonban Ausztriában – hála a demokratikus
erők nyomására a korábbi években hozott törvényeknek – a neonáci propaganda még
a szélsőjobb FPÖ kormányra jutása után sem maradhat büntetlen, addig a demokratikus
Magyarországon nyakló nélkül folyhat a tudományos véleménynyilvánításnak és
ismeretterjesztésnek álcázott uszítás. És miért lennének öngyilkosok azok, akik
ebben vétkesek, ha egyszer a folytatólagosan űzött lélekgyilkosságért senki sem
emel vádat ellenük?

(a szerző újságíró)

Olvasson tovább: