– Mivel foglalkozik az Antiszemitizmust Kutató Intézet?
– Az intézet évente közzétesz egy évkönyvet, amely összesíti az előző év
antiszemita, rasszista jelenségeit. Sajnos ez minden évben legalább 300-350 oldalt tesz
ki. A kelet-európai és az orosz részeket én írom. Próbáljuk elemezni, hogy milyen
folyamatok játszódnak le ezekben az országokban, és hogyan térnek vissza az elmúlt
korszak negatív periódusaihoz. Elemezzük, hogy mennyiben üti fel a fejét a
posztkommunista időszakban az antiszemitizmus és a rasszizmus, és ez milyen módon
kapcsolódik a történelem újraírásához, egyfajta – Braham professzor kifejezését
kölcsönvéve – "történelmi tisztogatáshoz".
– Ebben milyen szerepet vállalnak a térség szélsőséges pártjai?
– Az elmúlt évben változó képpel találtuk magunkat szembe. Míg Magyarországon
a MIÉP bekerült a parlamentbe a tavalyi választásokon, addig a cseh Republikánus Párt
kiesett a parlamentből, és a Szlovák Nemzeti Párt sem került kormányra. Romániában
a szélsőséges ultranacionalista Romania Mare, a Nagy Románia pártja, amely nemcsak
antiszemita, de magyarellenes párt is, a legújabb közvéleménykutatások szerint erősödni
fog a jövő évi választásokon. Ezek a pártok főszerepet játszanak a történelem
hamis átmosásában, és követelik, hogy ezekben az országokban újraértékeljék a múltat.
Szlovákiában Hlinka, Romániában Antonescu, Horvátországban az usztasa Ante Pavelics,
valamint Magyarországon Bárdossy rehabilitálását követelik a szélsőséges pártok.
Lényegében, akik nem osztják e pártok nézeteit, azok nem számítanak igaz
hazafiaknak. Ez ma igen erős folyamat Kelet-Európában.
– Ez a régi-új nacionalizálódási folyamat hogyan viszonyul a rasszista és
idegenellenes nézetekhez?
– Az intézet vizsgálata szerint a posztkommunizmus régi-új nacionalizmusában
erősen jelen van a másság gyűlölete, és ez alól sajnos Magyarország sem kivétel.
A zsidóságot fizikai értelemben veszély nem fenyegeti; a zsidókérdés már nem az,
ami régen volt, hanem elsősorban magyar-, román-, lengyel- stb. kérdés. Ha ezeket a társadalmakat
vizsgáljuk, azt nézzük meg, hogy menynyiben van jelen az idegengyűlölet bennük. Ha
erősen jelen van, akkor ezek a társadalmak betegek. Nem tudnak a múltjuktól
megszabadulni, és egy új és modern társadalmat építeni. Van egy közös vonal, amely
a különböző országokban együttesen érvényesül. Robert Weistricht, a jeruzsálemi
Héber Egyetem professzora szerint az antiszemitizmus a legrégibb gyűlölet, és sajnos
tudjuk, hogy antiszemitizmus még zsidók nélkül is létezik. Azokat is zsidóknak minősítik,
akik nem is azok, de magatartásukat valamilyen szempontból nem kívánatosnak tekintik.
– Milyen következtetést lehet ebből levonni?
– A zsidóság a világ népei szemében az ősellenség prototípusa. A zsidóság
minden korban különbözött az őt körülvevő népektől. Az ókorban a rómaiak azt
hitték, hogy egy szamarat imádnak istenükként. A középkorban a keresztény társadalom
gettókba kényszerítette őket, és csak bizonyos foglalkozásokat engedtek meg számukra.
Utána elkülönüléssel és a pénzszakmával való visszaéléssel vádolták őket. A
zsidó nép úgy fejlődött ki, ahogy a keresztény egyház fejlődni engedte. Az emancipációt
követően a zsidóellenesség faji fordulatot vett, és a holocaust borzalmában tetőződött.
A cionizmussal létrejött Izrael állama és benne a zsidóság ismét normális néppé
lett. De ez a normalitás még jobban zavarja az antiszemitákat. Izrael szerintük világuralomra
törekszik, a globalizáció nem egyéb, mint a zsidó tőke kvintesszenciája.
– Ezek szerint a zsidóság a diaszpórában azért utálat tárgya, mert nem élt
normális életet, és Izrael azért utálat tárgya, mert normális életet él?
– Valóban teljesen mindegy. A régi gyűlölet új formában jelenik meg. A
Moszad, az izraeli hadsereg, az atombomba összekötve a zsidó világuralmi nagytőkével,
ezek most a fő motívumok.
Izrael keze ezek szerint mindenhová elér. E szerint a zsidóság elleni gyűlölet a
priori, azaz nem a tapasztalásból való?
Sajnos igen. Lassan átlépünk a harmadik évezredbe, és ettől a jelenségtől nem
tudunk megszabadulni. Az antiszemitizmus tovább terjed, még olyan társadalmakat is elér,
mint Japán, ahol nem is láttak zsidót. Ha a japán üzletember nem tud az amerikai
piacra bejutni, az a zsidók miatt van. Mert valaki elmagyarázta neki, hogy az amerikai tőke
zsidó kézen van, anélkül, hogy tudná, hogyan néz ki egy zsidó. Az iszlám
fundamentalizmus és a PFSZ ideológiája is elválaszthatatlan az antiszemita elemektől.
– Ezek szerint Herzl naiv volt, amikor azt írta a Zsidó állam cím? művében,
hogy Izrael újjáalakulásával az antiszemitizmus elhalványul, mert a diaszpóra zsidósága
lecsökken, és Izrael megalakulásával létrejön az anyaállam, amely képes megvédeni
a diaszpórában élőket. Ha lehet, Izrael megalakulása csak új adalékul szolgál az
antiszemitizmus számára. Mennyiben kezelhető ez a jelenség, s ha igen, akkor hogyan?
– Rövid távon nagyon fontos a jogi út. Most adunk ki egy könyvet, amelyben áttekintjük,
hogy a különböző országok hogyan szabályozzák a holocaust-tagadást, az
antiszemitizmust és az idegengyűlöletet. Nagyon fontos ezen felül, hogy a politikai
elit, a parlamentek, a pártok és a tömegkommunikáció mennyire utasítják el ezeket a
nézeteket. Németországban és Ausztriában a holocaust-tagadás bűncselekmény. Most
próbálják bevezetni a skandináv államokban is ezt a nézetet. Véleményünk szerint
a Holocaust tagadásának bűncselekményként való kezelése minden jogrendszer próbaköve
az antiszemitizmus elleni küzdelemben. Hosszabb távon a célirányos oktatás lehet
eredményes. Nemcsak a tanulók, de az egész társadalom nevelése. Be kell írni a tankönyvekbe
nemcsak a zsidó múltat, de azt is, hogy az egyes országokban a zsidók milyen érdemeket
szereztek. Olyan történelemszemléletre van szükség, amely azt is kimutatja, hogy
Szamuely és Kun Béla tanácsköztársasága alatt a zsidó tőke és középosztály
ugyanúgy szenvedett, mint a magyar. Mint ahogy 56 után a zsidó forradalmár Angyal Jánost
a magyar kommunista Kádár akasztotta fel. A magyar Nobel-díjas tudósok jelentős része
zsidó volt, és a magyar irodalomban és a művészetben is elévülhetetlen érdemeket
szerzett a zsidóság.
Ebben az egyetemek és társadalmi egyesületek, szervezetek jelentősége felbecsülhetetlen.
A zsidóprobléma hátterében az áll, hogy ezek a népek mennyire képesek szembenézni
a saját történelmükkel? Ez egy nagyon lassú, traumatikus folyamat, amely kevés
sikerrel kecsegtet. Sokkal könnyebb újraírni ugyanis a történelmet, mint szembenézni
vele. Egészséges társadalomra azoknak a népeknek van kilátása, akik szembe tudtak nézni
a történelmükkel. Akik tudják, mit tettek a múltban, és vállalják ezért a felelősséget.
Tudják mi az, amit maguknak, és mi az, amit másoknak köszönhetnek. Ez lehet a jövő
egészséges társadalmainak alapja. (H. L.)
1999. 12. 18. (III/50)
