Kereső toggle

Ötvenéves lenne az Államvédelmi Hivatal

A párt ökle

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Az ÁVH azért van, hogy a rosszat lássa meg az állampolgárban. A jó meglátása
nem az ő dolga." A baljós idézet – mely Farkas Mihály egykori honvédelmi
minisztertől származik – az önálló Államvédelmi Hivatal (ÁVH) alapításának ötvenedik
évfordulója alkalmából került ismét a történészek figyelmének középpontjába.

A Magyar Kommunista Párt vezetősége 1945 januárjában bízta meg Péter Gábort a
politikai rendőrség létrehozásával. Mivel ezzel egy időben Tömpe András is hasonló
munkába fogott, 1946 októberéig két politikai rendőrséggel büszkélkedhetett hazánk.
Akkor a két hivatal Péter Gábor vezetése alatt egyesült, s Államvédelmi Osztály (ÁVO)
néven folytatta működését az Andrássy út 60-ban (a nyilaskeresztes párt korábbi
székházában).

A politikai rendőrség feladata eredendően a háborús és népellenes bűnösök bíróság


elé állítása volt, ám ezek mellett szinte azonnal megkezdte a nem kommunista kormánypártok
titkosszolgálati eszközökkel történő megfigyelését is. (Mint az köztudott, a háború
utáni politikai újjászerveződés koalíciós keretekben kezdődött.) Az ÁVO eleinte
a Horthy-korszak ügynökeit is használta besúgóhálózatában, és a miniszterelnök
lehallgatásától sem riadt vissza. Noha a szervezet hivatalosan a Magyar Államrendőrség
része volt, a gyakorlatban a kommunista párt vezetői irányították, az "ellenségről"
készült jelentések sokszor egyenesen Rákosi Mátyáshoz kerültek. A megfigyeltek köre
kiterjedt az egyesületekre, a különböző gazdasági termelőegységekre, az egyházakra,
a kulturális intézményekre, vagyis az élet valamennyi területére.

Péter Gábor – akit szovjet tanácsadók segítettek munkájában, s aki sokszor személyesen
is részt vett az áldozatok kínzásában – 1947-től fogva szorgalmazta a hivatal függetlenítését
a belügyminisztériumtól. A hosszú "harc" – melynek során Péter Rajk Lászlóval,
majd Kádár Jánossal is ellentétbe került – 1949 végén hozott győzelmet: Dobi
István december 28-án emelte önálló főhatósággá az Államvédalmi Hivatalt.

Az ötvenes évekre az egész társadalmat rettegésben tartó ÁVH egyik alapelve így
hangzott: "az állammal szembeni kötelesség a legsúlyosabb bűnök feljelentése
vonatkozásában magasabb fokú, mint az érzelmi alapon nyugvó rokoni kapcsolatoké".
A besúgóhálózat – a fentiek szellemében – végül egészen a házfelügyelőkig
terjedt ("az ország egyik fele figyelte a másikat"), s előfordult, hogy valakit egy
Rákosi-vicc elmondásáért vitt el a hivatal lefüggönyözött autója.

A szervezet tömegek életét keserítette meg, ám a történészek sokszor falakba ütköznek
a konkrét esetek feltárásakor, ugyanis a hivatal tudatosan hamisította ténykedéséről
készített jelentéseit. Természetének jobb megértéséhez következzen néhány "érdekes"
adat a mintát jelentő szovjet politikai rendőrségről Kun Miklós történésztől:
"a szociális védekezés első foka" kifejezést a kivégzés szó helyett használták.
A "test-mechanikus" valódi jelentése hóhér, az "erőteljesebb ráhatásé" kínzás,
"a környezet rostálása" pedig a likvidálás eufemisztikus változata volt a
Szovjetunióban, ahol Sztálin kvótarendszerben irtatta a lakosságot.

Az ÁVH – mely egyes történészek szerint finom és nőies volt a szovjetunióbeli
politikai rendőrséghez képest – 1949-ben csúcsévet zárt: minden rábízott
feladatot teljesített, köztük a Rajk László kivégzésével záródott koncepciós
per megszervezését is. Az ÁVH mindenre kiterjedő befolyását érzékelteti a Ludas
Matyi cím? vicclap 1949 szeptemberi karikatúrája is. A képen két kovács látható
munka közben: "Hogyan tudtál ekkorát ütni, elvtárs?" – kérdezi egyikük. "Úgy,
hogy közben Rajk Lászlóra gondoltam" – feleli a másik.

A jelentősebb koncepciós perek közé tartozik még a Magyar Közösség elleni eljárás,
mely a kisgazdapárt szétzilálását és elbizonytalanítását célozta, a
Mindszenty-per, valamint a Magyar– Amerikai Olajipari Rt. koncepciós pere is. Ez utóbbiban
a hazai olajtermelés tudatos csökkentésével vádolták meg a külföldi
tulajdonosokat. Az eljárás – melyben az ÁVH kulcsszerepet játszott – egyik célja
a kárpótlás nélküli államosítás előkészítése volt, a másik a magyar–amerikai
diplomáciai kapcsolatok megszakításának kiprovokálása.

Az ÁVH-hoz fűződik az internáló táborok működtetése is. Internálással többek között
azokat a politikai ellenfeleket távolították el, akiket – jogsértés híján – nem
sikerült bíróság elé állítaniuk. A recski tábort például jobboldali szociáldemokratákkal
építtették fel, azután őket is zárták be az elkészült objektumba. Az "osztályidegenné"
nyilvánításhoz az is elegendő ok volt, ha például valaki közvetett kapcsolatba került
a háború alatt Magyarországon tartózkodó angolokkal. 1950-ben a gyanakvás már az ÁVH
felső vezetőit is elérte: az imperialisták elleni harcban elbizonytalanodott elvtársakat
"megrostálták". A szovjet elvárásoknak való megfelelési kényszer Péter Gáborékat
is állandó félelemben és bizonytalanságban tartotta – módszereik ettől még
kegyetlenebbé váltak.

Az ÁVH-t – a "párt öklét" – végül az 1956-os forradalom kitörésekor szüntették
meg, ám a történészek szerint személyekben és módszereiben 1956 után is tovább élt.

Olvasson tovább:

  • Viv, az új barátod

    Aki jól ismeri a mai okostelefonokat, minden bizonnyal találkozott már a készülékbe gyárilag telepített virtuális asszisztenssel is. Elsőként az Apple dobta piacra Siri nevű alkalmazását, majd ezt követte hamarosan a Google és a Microsoft saját fejlesztése.
  • Tíz nap az Iszlám Államban

    Kevés veszélyesebb küldetés létezik egy nyugati újságíró számára mint, hogy látogatást tegyen az Iszlám Állam területén. Az egykori német kereszténydemokrata képviselő, Jürgen Todenhöfer ennek ellenére 10 napot töltött el Szíriában és Irakban a halálszekta vendégeként, hogy valós képet kapjon...
  • Önnek új üzenete érkezett

    Rohamosan fejlŐdik a technológia, mára életünk szinte minden területére behatoltak az újításai.