A firenzei csúcsszeminárium résztvevői a Palazzo Vecchióban: Tony Blair brit
miniszterelnök, Fernando Henrique Cardoso brazil államfő, Massimo D\'Alema olasz
kormányfő, Bill Clinton amerikai elnök, Lionel Jospin francia miniszterelnök és
Gerhard Schröder német kancellár. Harmadik úton az új évezredbe Fotó:
MTI
Firenze központjában azon faliszőnyegek és freskók között gyűltek össze a
politikusok, amelyek egykor a Mediciek és a jeles politikai gondolkodó, Machiavelli
szemét is gyönyörködtették. Clinton elnök meg is jegyezte : "Teljességgel illik
az alkalomhoz, hogy ebben a szép villában és ebben a nagyszer? városban találkozunk,
ahol az olasz reneszánsz legnagyobb virágzását élte. Hiszen ösztönösen tudjuk,
hogy most, az ezredfordulón megvan az esélyünk az emberi haladás és alkotóerő
újabb kivételes korszakának a kialakítására".
A demokraták és a szociáldemokraták különösen sikeres évtizedet tudhatnak maguk
mögött. Ritkán összpontosul ekkora hatalom ugyanazon politikai mozgalom köreiben: az
Európai Unió tizenöt országából tizenegyben szocialisták vannak kormányon.
Igaz, a balközép irányzatok helyzetét megkönnyítette, hogy a jobboldali erőket
megrendítette a
kommunista ellenségtől való megfosztás. Az olyan hagyományos konzervatív értékek,
mint a nemzet, veszélybe kerültek a globalizálódó gazdaság eróziós hatásai miatt.
A megváltozott körülmények között a szociáldemokrata vezetők meg tudták
szólítani választóikat, és az új kihívásokra válasszal jelentkeztek, amikor
szolidaritást, szociális piacgazdasági modellt hirdettek.
Ennek ellenére a baloldal nem találta még meg teljességében a maga helyét a
formálódó új rendben. A nyugati munkásoknak kevesebb, mint húsz százaléka dolgozik
csak gyárakban, a munkásosztály jelentősége egyre gyengül a mozgalomban. A
szociáldemokrácia még keresi, kit is képvisel pontosan, és mik legyenek a főbb
céljai. A társadalmi egyenlőség elérésének hagyományos baloldali célját – úgy
látszik – felváltja az egyenlő esélyek biztosítására való törekvés.
A baloldali vezetők szeretik magukat olyan újsütet? szövetségesekként definiálni,
akik piacbarát politikájuk mellett még mindig gondot viselnek a kevésbé szerencsések
sorsára. Az elemzők szerint azonban az ellentétek különösen Európában mélyek.
Miközben Franciaország a szociális állam iránti elkötelezettségét hirdeti,
gazdasága piacközpontú. Jospin odáig ment kapitalizmus-kritikájában, hogy azt
"igazságtalannak és gyakran ésszerűtlennek" nevezte. A jelek szerint azonban a
baloldali ideológia jobboldali valóságot takar a franciák esetében, bizonyítja ezt a
rohamléptekkel haladó privatizáció, a részvényopciók bátorítása.
Németországban egyes vélemények szerint épp a fordítottja igaz. A németek azoknak a
reformoknak a bevezetésével küszködnek, amelyek véget akarnak vetni az atyáskodó
állam gyakorlatának, ám a változásokra csak nehezen hajlik a társadalom. A
rugalmasság és a növekedés elmarad a franciáké mögött, miközben a kiadások
messze túlszárnyalják a szomszédos hatalomét. "A költségvetési fegyelem nem
konzervatív rendszer" – kommentálta a német törekvéseket Schröder. A brit
kormányfő arra biztatta berlini "kollégáját", hogy az elmúlt hónapok
tartományi választásain elszenvedett SPD-s kudarcszéria ellenére se tegyen le
költségvetési és szociálpolitikai elképzeléseiről.
A demokrata és a szociáldemokrata pártok közös megoldást, "harmadik utat"
keresnek az ezredforduló felvetette problémák megoldására. A harmadik út a jóléti
állam és a "csak a legjobb éli túl" jelleg? kapitalizmus között keresi az
ösvényt. Az új eszmerendszer követői arra keresik a választ, miként lehet
fenntartani a gazdasági növekedést és a társadalmi igazságosságot. Clinton
megfogalmazása szerint a harmadik út nem más, mint a szociális igazságosság, az
egyenlő lehetőségek házassága a globalizációnak való elkötelezettséggel. A
kihívások az amerikai elnök szerint érintik a gyermeknevelés, az öregedő
populáció, az elterjedt betegségek, a magas munkanélküliség, a környezetvédelem
és a kereskedelem globalizációjának kérdéseit.
Clinton szavai nemcsak azért esnek nagy súllyal a latba, mert a világ szuperhatalmának
vezetője szól, hanem véleményét az is alátámasztja, hogy kormányzásának hat éve
alatt Amerika imponáló eredményeket produkált. Az amerikai elnök olyan vívmányokat
tud felmutatni, mint a költségvetési többlet, közel tizenkilencmillió új munkahely,
továbbá az elmúlt harminc év legalacsonyabb inflációját és az utóbbi negyed
század legkisebb bűnözési arányát produkálta kormányzása alatt az Egyesült
Államok. "Többé már nem egykönynyen lehetséges a helyi és a globális politikai
feladatok elkülönítése. Nincs többé éles választóvonal a kül- és a belpolitika
között" – mondta a globalizációt támogató Clinton, aki azonban firenzei
beszédeiben a problémákat sem rejtette véka alá. "Az igazság az, hogy az
átlagemberek az egész világon nem biztosak a gazdasági globalizációban. Nem biztosak
abban, hogy előnyös lesz-e számukra a kereskedelem. Szeretnék látni, hogy lehet-e
emberi arculata a globális gazdaságnak" – mondta az elnök. Nem minden irónia
nélkül jegyezte meg az amerikai vezető, hogy a kevesebb mint napi két dollárból
élő fele a világnak vitáikat "teljesen akadémikusnak" tartaná. Ezért is fontos
a legszegényebb országok adósságának eltörlése az ENSZ közreműködésével, amit
Clinton beszédében szorgalmazott. Cardoso brazil elnök szintén nagy hangsúlyt
fektetett a fejlődő országok különleges szükségeire.
"Az emberi társadalmak legnagyobb problémája az összes társadalmi nehézségek
közül épp a legkezdetlegesebb: a félelem a tőlünk különböző emberektől" –
utalt az elnök a kor gondjaira. A genetikailag megváltoztatott organizmusokról szólva
Clinton kifejtette: "senkinek sem szabad, hogy érdeke fűződjön a táplálék
forrásának és termesztése módjának eltitkolásához". Az elnök javasolta az
európaiaknak az amerikaihoz hasonló táplálék-ellenőrző rendszer felállítását.
Az elnök ugyancsak szorgalmazta, hogy az internet legyen mindenki számára olyan
könnyen elérhető, mint a telefon.
A globalizációhoz óvatosabban közelítő Jospin kifejtette a firenzei konferencián:
"a globalizáció nem fenyegetheti a hagyományos nemzetállamot". Jospin
hangsúlyozta azt is, hogy a kormánynak befolyást kell gyakorolnia a globális piac
fölött, míg Blair szerint a szabályozásnak nem szabad a piac "dinamizmusát
lassítani". "Az angolszász kultúra ellenálló az új szabályozással szemben"
– válaszolt tömören D\'Alema.
Jospin elítélte a halálbüntetést, amely még mindig bevett gyakorlat az Egyesült
Államokban. "Szeretném, ha minden demokrácia túllépne a halálbüntetésen" –
mondta a francia miniszterelnök. London és Berlin – sőt Washington is –
egyetértenek abban, hogy a 21. században Kína már legalább annyira megérett a
vezető ipari államok (G8) családjához való tartozásra, mint a kilencvenes évek
elején Oroszország.
A harmadikutas vezetők megegyeztek a folytatásban is: jövőre Németországban
találkoznak, és a tervek szerint aláírják a politikusok és tudósok által
összeállított közös dokumentumot.
1999. 11. 27. (III/47)
