Molnár László főkonzul Fotó: MTI
– Nagykövet úr, Ön nem első ízben dolgozik New Yorkban. Elmondaná,
hogyan került ide először?
– 1991. szeptember 26-án, az ENSZ Állandó Képviseletünk beosztott
diplomatájaként érkeztem New Yorkba. Bécsből, a leszerelési tárgyalásokról irányítottak
ide, s később én lettem az állandó képviselő helyettese. 1996 augusztusában aztán
hazatértem: először a Külügyminisztérium Biztonságpolitikai és Európai Együttműködési
Főosztályán dolgoztam főosztályvezető-helyettesként, majd kineveztek a leszerelési
és fegyverkorlátozási ügyek miniszteri biztosává. Az előző kormány idején, 1997
márciusában Kovács László külügyminiszter megbízásából a multilaterális ügyekért
felelős, helyettes államtitkári posztot töltöttem be. Attól kezdve a minisztérium
egyik felső vezetőjeként én láttam el az összes nemzetközi szerv felügyeletét, így
az ENSZ-ét is. Az új kormány megalakulásával Martonyi János külügyminiszter úr a
számomra egyik legnagyobb kihívást jelentő feladatot bízta rám: a múlt évben az
Integrációs Államtitkárság helyettes vezetőjeként dolgoztam államtitkári besorolással.
– Milyennek tartja jelenlegi megbízatását?
– Meglehetősen összetett feladatnak tartom, ám éppen emiatt vonzó a számomra.
Egész sor olyan területet kell átfogni, amely meghaladja a hagyományos konzuli vagy főkonzuli
munkát: kapcsolatokat kell kiépítenünk az üzleti körökkel, elő kell mozdítanunk
az amerikai beruházási kedvet, s mivel Magyarországnak nincs kulturális intézete az
Egyesült Államokban, nekünk ezt a missziót is be kell töltenünk. Munkámnak rendkívül
fontos területe – és ez senki számára sem lehet meglepő – a kapcsolatok fenntartása
az itteni magyarsággal, hiszen New Yorkban és környékén mintegy százötvenezer
magyar él. Elődöm, Kovács István főkonzul rendkívül eredményes munkát végzett,
ezért szeretnék arra alapozni, amit ő már előttem letett az asztalra. Természetesen
vannak területek, ahol újításokat kívánok bevezetni, például a másod- és
harmadgenerációs magyarokkal való, egyre gyengülő kapcsolatok megerősítésében.
Ahhoz ugyanis, hogy őket elérjük, új módszerekre van szükség. Mivel a fiatal generáció
képviselői egyben az internet nemzedékét is jelentik, szeretnénk egy honlapot nyitni
a főkonzulátus számára. Ebben a nemzedékben még él a magyar vér, és érdekli őket,
mi történik Magyarországon. Remélem, hogy programjaink, illetve közleményeink
felkeltik az érdeklődésüket, és így sokakkal kialakulhat egy interaktív, beszélgetős
kapcsolat is.
– Beszélt arról, hogy korábban is dolgozott már New Yorkban. Megmaradtak-e
akkori munkája során szerzett ismeretségei, kapcsolatai? Fel tudja-e őket használni
jelenlegi pozíciójában?
– Eredményes lehet, ha felelevenítem a régi összeköttetéseimet, hiszen
én nemcsak diplomataként, hanem a Kelet-nyugati Tanulmányok Intézetében kutatóként
is dolgoztam, ezért nyilván be tudok kapcsolódni különböző projektekbe is. Részt
tudok venni ezen kívül olyan kerekasztal-vitákon, amelyek új információs alapot
jelenthetnek számomra, és bekapcsolódhatok olyan új tevékenységekbe, amelyek nyitásként
szolgálhatnak az akadémiai világ felé. Ezen kívül vannak olyan kapcsolataim is,
amelyek az üzleti világ – például potenciális befektetők – felé vezethetnek el.
– Magyarországnak több külföldi, főként pedig amerikai befektetésre van
szüksége. Ez azonban bizalom dolga. Mi a véleménye erről a kérdésről?
– A bizalom régóta erős alapokon áll: a régiónkban első helyen állunk
az amerikai beruházások tekintetében. Az itteni befektetők kiemelt országként
kezelik Magyarországot: hosszan lehetne sorolni azokat a nagy amerikai vállalatokat,
amelyek már jelen vannak Magyarországon, és azokat, amelyek mostanában kezdenek érdeklődni.
– Főkonzuli munkája során mennyiben tudja függetleníteni magát a politikától?
– Nem mondhatnám, hogy teljes egészében függetleníteni tudom magam tőle,
hiszen a magyar szervezetek állandóan politizálnak, és egymással igencsak ellentétes
állásponton is lehetnek. Én mindenesetre megpróbálok mindenféle politikai jelleg?
kezdeményezéshez elfogulatlanul hozzáállni, és megpróbálom elősegíteni a párbeszédet
az ellentétes vélemények között. Az otthoni politikai események vagy
konfliktushelyzetek kapcsán egyértelműen az a feladatom, hogy a mindenkori kormány képviselője
legyek és a magyar külpolitikai konszenzusnak megfelelően végezzem a tevékenységemet.
– Eltérő vélemények fogalmazódnak meg a regionális konfliktusok kapcsán
az ENSZ szerepéről. Hogyan értékeli ön Kofi Annan főtitkár e válságok megoldására
tett erőfeszítéseit?
– Bátornak és időszerűnek tartom a tevékenységét, mivel az utóbbi években
egyre komolyabb gondot jelent a világszervezet számára, hogyan kezelje az egyes országokon
belüli konfliktusokat. A főtitkár nemrég éppen azon a napon mondott beszédet, amikor
az ausztrál békefenntartók megérkeztek Kelet-Timorra, amely pillanatnyilag még egy
nagyobb ország részét képezi. Ugyanez vonatkozik persze az egész koszovói helyzetre.
Kofi Annan olyan kérdésben foglalt állást, amelyekben nagyon fontos, hogy a világszervezet
tagállamai tisztán lássanak, és nagyjából egyirányúan gondolkozzanak. Napjainkban
sokszor úgy kell kikényszeríteni az emberi jogok tiszteletben tartását, és ha adott
esetben ez nemzetközi beavatkozást igényel, akkor a főtitkár álláspontját
messzemenően helyeslem.
– Milyen változás történt a kétoldalú kapcsolatokban mióta a NATO tagjai
vagyunk?
– Az amerikai–magyar kapcsolatok az elmúlt években folyamatosan erősödtek,
és a NATO-tagsággal most már szövetségesi szintre jutottak. Nyugodtan mondhatjuk,
hogy olyan intenzív kapcsolatunk van az Egyesült Államokkal, mint bármely más
NATO-tagállamnak: nem kezelnek többé "külön kategóriaként" bennünket. Bizonyos
területeken ugyan még nem felelünk meg teljesen az elvárásoknak – például a haderőreformot
gyakran illeti kritika –, ám a bizalmat már megszavazták számukra. Nem érezzük,
hogy amerikai partnereink valaha is vissza akartak volna élni azzal, hogy nem vagyunk egy
"fajsúlyúak".
– Azt hiszem a vízumkérdés azonban egyelőre mégsem tekinthető
megoldottnak. Mi erről a véleménye?
– Ebben a tekintetben mindenképpen szeretnénk új helyzetbe kerülni. Igen fájdalmas
számunkra, hogy az Egyesült Államok vízumgyakorlata az utóbbi időkben nemhogy javult
volna, sőt inkább romlott: felettébb körülményessé vált és egyben meg is drágult
a vízumok beszerzése. Ezzel a helyzettel semmiképpen sem lehetünk elégedettek, s ezt
minden létező fórumon szóvá is tesszük.
– Molnár úr, mondana pár szót a konzulátus jövőbeli terveiről?
– Mind Jeszenszky Géza nagykövet úr, mind jómagam egyik legfontosabb
feladatunknak tartjuk a magyar kultúra minél szélesebb körben történő terjesztését.
Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy ne csak az itt élő magyarokat érjük el,
hanem az amerikaiakat is. Ebben már az elődöm is komoly eredményeket ért el. A főkonzulátusunk
híres arról, hogy egyfajta kulturális missziót lát el, és gyakran előfordul, hogy a
New York-i polgárok – akiknek egyébként elég nehéz meglepetést okozni –, szívesen
jönnek el a rendezvényeinkre. Kiváló példa erre egy nemrég megnyitott kiállításunk,
amelyre több mint ötszázan jöttek el – többségükben nem magyarok.
– Köszönjük az interjút.
1999. 11. 20. (III/46)
