hetilap

És mégis megtörtént. Hosszú előkészület után, de elindult a menet. Remek volt az időzítés is, az érintett éppen külföldön tartózkodott. Eddig ötös. De a játszma kifutása már nem ilyen brilliáns. Egy-egy homokrög mégiscsak bekerült a gépezet finom mechanizmusába. Közbeszólt a közvélemény mindig bizonytalan reagálása, a szakma kitartó érvelése, sőt a pénzpiaci szereplők rossz hírekre specializálódott idegállapota is. Van ilyen, be kell látni. De mit is tehetett volna mást a miniszter- és pártelnök, ha az egész frakció felháborodott, muszáj volt lépnie és alá nem írnia. Így szólt: Nem maradhat tovább Szapáry. Hogy is maradhatna, hiszen részese volt a – most már boldog-boldogtalan által ismertté vált – adósságcserének. Nem tehet róla, a törvény írta neki elő, hogy tegye meg. A törvény szabályozta, hogyan tegye meg. Azóta próbálja meggyőzni a politikai elitet a szakma, a jegybankosok meg egyéb mezei gazdaságkutatók, hogy beláthassa a tisztelt frakció, mi is történt másfél évvel ezelőtt. Hogy miről is szavaztak ők maguk a parlamentben, s hogy mit is fogadtak el. Nem könny? meccs. Elszántnak tűnik a frakció és a frakciótárs. Surányi egyből tv-sztár lett, keresik, hívják. Állja a sarat. Elegánsan védekezik, nem saraz. Ő a szakma védvárába húzódik, bár tudja, hogy éleslövészet van. Életre-halálra megy a játék, bőrre, "babára", ahogy mondani szokták. Szép, nagy, patinás széke van, messze el lehet látni, érni azon ülve. Tudják is ezt sokan, kis gazdák a magyar földeken, fiatalok a demokráciában, és mások az igazság és az élet pártjában. Csábító, nem vitás. Csakhogy nem könny? bevenni: törvények védik és EU-csatlakozás, nemzetközi felháborodás, BUX-zuhanás, tőke-menekülés meg miegymás. Nem egyszer? ügy. Ki sikítozik, ki drukkol, ki megbotránkozik – az első felvonás végén. (Z. K.)