Kereső toggle

Véleménynyilvánítás határok nélkül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Talán emlékeznek még a Szent Korona nev? sajtótermékre, amelynek megjelenését
a rendszerváltást megelőző években megannyi honfitársunk epedve várta. Az amúgy
tetszetős küllem? lapot akár az újabban "reneszánszát élő" nemzetvezető, Szálasi
Ferenc bajtárs is jegyezhette volna. Nem múlt el hét, hogy a túlbuzgó szerkesztők a
tőlük elvárható irredenta, rasszista megnyilvánulások mellett a zsidózás
valamilyen eredeti változatával ne rukkoltak volna elő. Ami bizonyos körökben kétségkívül
egyfajta revelációnak számított a többévtizedes elfojtottság után. Mert bármilyen
furcsán hangzik is, de az átkosban nemigen lehetett büntetlenül zsidózni.

Úgy tűnt, ezt a módit a többpártrendszeri demokrácia előszele sem fújja el, s
ennek megfelelően az illetékes ügyészség közösség elleni uszítás címen emelt vádat
a főszerkesztő Romhányi és társai ellen. A Szent Korona eközben zavartalanul
megjelent, s így folyamatosan lehetőség kínálkozott a vádirat kiegészítésére.

A tárgyalás színhelyéül a Fővárosi Bíróság épületének talán legkisebb termét
jelölték ki, ahová több száz 56-os színmagyar zsúfolódott be, miközben a folyosót
megtöltő kintrekedtek a pirospozsgás rendőröket a Székely himnusz éneklésére bátorították.
Számítani lehetett arra, hogy a precedens-per több hétig eltart, ám alig félóra
elteltével váratlan fordulat következett be. Az elsőrend? vádlott védője elfogultságot
sejtve arra kérte az igen tisztelt bíróságot: járjon a végére annak, hogy nincs-e
az ülnökök között olyan, aki netán román, cigány vagy zsidó származású. Az ügyben
eljáró bíró ekkor berekesztette a tárgyalást, az összesereglett gyülekezet pedig
dalolva, nemzeti szín? papírzászlókat lengetve diadalmasan az utcára tódult. Romhányinak
a hajaszála sem görbült, s csak évek múlva ítélték el gyilkosságra való felbujtásért.

Az ügyben az Alkotmánybíróság is állást foglalt. Amit az igazságszolgáltatáson
belül azóta is ki így, ki úgy értelmez. Az ügyészség vádat emel közösség
elleni izgatásért valaki ellen, s ezt a bíróság rendre nem erősíti meg. Így aztán
Szabó Albert, a Népjóléti Szövetség alapítója és első embere a rendőrségi
engedéllyel megtartott lakossági fórumok százain továbbra is háborítatlanul
cionkapitalistázhat.

Hasonlóképp nem minősült közösség elleni izgatásnak annak a két kopasz
fiatalembernek a hőstette sem, akik néhány évvel ezelőtt egy pár nappal korábban
bejegyzett Keleti Arcvonal nev? szervezet nevében felgyújtották a debreceni zsinagóga
frigyszekrényét. Mikor egy ügybuzgó zsurnaliszta megkérdezte az illetékestől, hogy
miért jegyeztek be olyan néven egy szervezetet, amelyet korábban Szálasi rohamcsapata
viselt, a válasz az volt: a bíróságon jogvégzett emberek dolgoznak és nem történészek.
De ha már egyszer kiderült a turpisság, az egyesületalapítók azonmód átfestették
a cégért, s azóta teljesen legitim módon Keleti Harcvonal néven működnek.

Mondhatni, hogy ez a Horn-kormány regnálása idején történt, s azóta nagyot változott
a világ. Lásd – ráadásul a televízió jóvoltából mindannyiunk szemeláttára –
a budai várban megtartott nemzetközi SS-demonstrációt, amelyet követően a rendőrség
kiprovokálta, hogy néhány ferdeeszméj? fiatal ellen garázdaság címen eljárást
kezdeményezhessen, s a bíróság sürgősséggel többségében felmentő ítéletet
hozott. És bár Orbán Viktor kijelentette, hogy amíg ő Magyarország miniszterelnöke,
hasonló eset nem fordulhat elő, ez a legkisebb mértékben sem gátolta két
szombathelyi illetőségű, elkötelezett náci honfitársunkat abban, hogy a mártírünnepség
előtt megrongálják és horogkereszttel gyalázzák meg a szombathelyi zsidó temető több
sírját. A tetteseket a rendőrség "forró nyomon" elfogta, a két fiatal elismerte,
hogy meggyőződésből tették azt, amit tettek, s már biztosak lehetünk abban, hogy szó
sincs közösség elleni uszításról, mindössze rongálás és kegyeletsértés történt.

Jelenleg a dolog úgy fest – s ez az elmúlt évtizedben már szinte polgárjogot nyert
–, hogy fél évszázaddal a holocaust után zsidózni mifelénk minden jogkövetkezmény
nélkül szabad, s maga a holocaust léte is nyilvánosan megkérdőjelezhető, ami tőlünk
nyugatra több országban bűncselekmény. Akik viszont ezt a polgári Magyarországon netán
sérelmezik, azok legfeljebb nyalogathatják a sebeiket. S még akár felelőségre is
vonhatják őket X kiadó vagy fajmagyar közíró jóhírnevének a megsértéséért, ha
– mint jelen esetben a Cion bölcseinek jegyzőkönyve megjelenése apropóján –
kinyilvánítják, hogy az inkriminált m? alkalmas lehet a zsidóság elleni (maradjunk
ennyiben) hangulatkeltésre. Mivel, úgymond, első a véleménynyilvánítás szabadsága.
Ám, hogy hol van, vagy van-e egyáltalán a véleménynyilvánításnak határa, azt sűr?
homály fedi.

(A szerző közújságíró)

Olvasson tovább: