Jó pár éve nem volt ilyen mérték? "népvándorlás" Magyarországon. Aki csak
tehette, olyan helyet keresett, ahol a megismételhetetlen pillanatokat még emlékezetesebbé
tudta tenni. A Balaton mellett a hegycsúcsok és a kilátók voltak a legnépszerűbb
helyek országszerte. A média-inváziónak köszönhetően mindenki időben beszerezte a
megfelelő védőfelszerelést és kisebb-nagyobb csoportokba verődve várta a déli sötétséget.
Laikusok számára a fokozatosan, majd egyre nagyobb mértékben gyorsuló sötétedés
jelentette a valódi izgalmak kezdetét, melynek szorosan a nyomában érkezett az alkonyi
órák hűvös szellője. Aztán hirtelen beállt a várva-várt teljes fogyatkozás állapota,
amikor is a Hold nem egészen 2 és fél perc erejéig megzavarta a Föld és a Nap amúgy
háborítatlan szimbiózisát. A levegő lehűlt, hirtelen csend borult a tájra. Mintha
az idő is megállt volna és e csodálatos jelenség tanúiként egy pillanatra felfoghatónak
tűnt a felfoghatatlan világegyetem. A mély tónusú színek, a tompa hangok és a hűs
szellő összhatása annyira leny?göző és felemelő volt, hogy a természeti ritkaság
nézői szinte mindenhol egy emberként kiáltottak fel és örömujjongásban törtek ki.
A teljesség pillanatai – remélhetőleg nem orvosi értelemben – egy életre nyomot
hagytak a szemtanúkban. A Hold barázdált kontúrja mögül hirtelen előbukkanó
napsugarak több millió ember szemére vezényelték vissza a védőszemüveget, az árnyék
pedig keletre folytatta tovább "hódító" útját. A rákövetkező percekben a
szemlélődők figyelme egyre inkább megcsappant, majd nemsokára mindenki másodszor is
megehette virradatot követő reggelijét.
Végetért a többhónapos készenléti állapot. Túl vagyunk tehát az évezred utolsó
napfogyatkozásán. Vannak, akik csalódtak, és vannak, akiket leny?gözött. Egyesek
– jó magyar szokás szerint – "puffognak" mások újra és újra felidézik a
felejthetetlen perceket. Milyen érdekes, pedig mindenki ugyanazt látta és senkinek sem
került egyetlen fillérjébe sem. Hiszen, ha csak a gazdasági vetületét nézzük, hazánk
földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően igen tekintélyes mennyiség? pénzmag állt
a házhoz. Mégis megkerestük azokat az okokat, melyekre hivatkozva, még ilyen szerencsés
helyzetben is lelkiismeretfurdalás nélkül panaszkodhatunk és kesereghetünk: közlekedési
dugók, tolvajok, felhőzet, balesetek, szemsérülések, babonák s a többi. Arra, hogy
milyen jó is most nekünk, kevesen jöttek rá. Egy biztos: külföldi vendégeink maximálisan
elégedettek voltak, hiszen megkapták, amiért fizettek. Mi azonban, akiket otthon ért a
szerencse és nem vendégségben kaptuk, megint nekiálltunk az örömben ürömöt
keresni. De mindegy. Talán egyszer majd magyar emberekkel is történik olyan, aminek az
egész ország tud örülni. Talán a következő napfogyatkozáskor, 2081-ben. Addig már
csak 82 évet kell aludni
1999. 08. 14. (III/32)
