Antifasiszta tüntető Moszkvában. Nem kérnek a barna kommunizmusból Fotó:
MTI
Ma Oroszországban nem egyetlen kommunista párt létezik. Igaz, mint a szétesett és
betiltott SZKP örököse, valamennyi kommunistábbnak tartja magát a többinél, és
kisebb-nagyobb mértékben valamennyire jellemző az antiszemitizmus is. Az utóbbi időben
a zsidók elleni legellenségesebb hangot maga a legnagyobb oroszországi kommunista párt
üti meg – az Orosz Föderáció Kommunista Pártja, az OFKP, amely többségben van az
Állami Dumában, az orosz parlament alsó házában.
Ez a csoportosulás 1993 februárjában jött létre. Vezetőjük, Gennagyij Zjuganov rögtön
az ország társadalmi-politikai vezetésének leváltását és a "szocializmus ideáljához"
való visszatérést tűzte ki célul a kommunisták elé. Az OFKP által elfogadott
program konzervatívabbnak bizonyult az SZKP 1990. júliusi utolsó plénumán elfogadottnál.
Az internacionalizmus, a kommunista ideológia egyik fő gondolata már elvesztette népszerűségét,
és az OFKP tagjai inkább a nacionalizmus és a nemzeti szocializmus felé vették az irányt.
Természetesen ezen a területen lehetetlen elkerülni az antiszemitizmust. Az utóbbi időben
az OFKP soraiban ennek az irányzatnak fő szószólója Albert Makasov, az Állami Duma képviselője
lett. Éppen az ő nevével hozhatók összefüggésbe azok a politikai indulatok, amelyek
ma Oroszországban a "zsidó kérdéssel" kapcsolatban lángoltak fel.
Pinochet követője
A hatvan éves Albert Makasov hivatásos tiszt, nyugalmazott tábornok. A szovjet csapatok
Kelet-Európában állomásozó nyugati hadseregcsoportjában szolgált. Makasov az első
oroszországi választáson elnökjelöltként indult. 1991-ben nyugdíjba vonult, majd
1993-ban Jelcin ellenzékének egyik vezetője lett.
Makasov és Ruckoj tábornokok felhívására a moszkvai Fehér Ház (ahol a Jelcin által
feloszlatott Legfelső Tanács tartózkodott) fegyveres védői ostrommal elfoglalták a
moszkvai polgármesteri hivatal épületét, és továbbindultak a Központi Televízió
bevételére. Bár a konfliktusban Borisz Jelcin kerekedett felül, Makasov az 1993. októberi
események hőseként tagja lett az OFKP frakciójának az Állami Dumában.
Nagy visszhangot váltott ki, amikor másfél héttel ezelőtt az ellenzék egyik gyűlésén
Makasov gyakorlatilag Oroszország minden bajáért a zsidókat tette felelőssé, és
megesküdött, hogy magával viszi a sírba "ezeket a zsidókat". Ez már nem az első
ilyen megnyilvánulása a tábornoknak, jóllehet antiszemita kirohanásokat sok más
kommunista és nacionalista politikus szájából is lehet hallani.
Maga Gennagyij Zjuganov, az OFKP vezetője már régebben felvetette a "zsidók erősödésének"
kérdését, hangoztatván: "Nézzék meg a kormányt: egyetlen orosz arcot sem lehet látni!"
Tavaly az úgymond "Oroszországot irányító zsidó-szabadkőműves összeesküvés"
leleplezésére egy felvonulást szerveztek Szevasztopolban,
a fekete-tengeri flotta központi bázisán. A rendezvényen, amelyet Oroszország függetlenségének
napján tartottak, Leonyid Hodosz, a Krím-félsziget orosz nemzeti pártjának vezetője
nyíltan kijelentette: az országnak egy "barna" ezredesre van szüksége, aki a
fegyveres erőket irányítaná, és katonai erővel kiebrudalja a "zsidó-szabadkőműveseket".
Megnevezte a fő ellenségeket is: "Guszinszkij, Berezovszkij, Csubajsz és még ötven
zsidó, és az ő bábjuk, Jelcin".
Makasov tábornoknak, úgy tűnik, nincs ellenére, hogy annak a bizonyos "barna
ezredesnek" a szerepét felvállalja. Oroszországban nem kevesen látnának szívesen
katonai hátterű, erős kez? politikust a hatalom csúcsán. Egy ilyen politikus mintájaként
az utóbbi években Pinochet chilei tábornokot emlegették, bár az exdiktátor népszerűsége
angliai letartóztatása óta megcsappant Oroszországban.
Indítvány a tábornok ellen
A megsértett zsidó nemzetiség? polgárok számos alkalommal beperelték már Makasovot
és a hozzá hasonló politikusokat. Azonban Makasov és társai könnyedén megnyerik
ezeket a pereket, és így büntetlenül megússzák a felelősségre vonást. A bírák
ezt azzal magyarázzák, hogy Oroszországban nincsenek olyan törvények, amelyek alapján
szankcionálni lehetne az antiszemita és fasiszta kijelentéseket.
Ez a vélemény tartalmaz némi igazságot. Az orosz parlament sehogyan sem tudja
elfogadni "a fasizmus propagandájának betiltásáról" szóló törvényt. Nyilvánvalóan
azért, mert az alsó ház kommunista többsége maga is egyetért a betiltandó elvekkel.
Mégiscsak van azonban Oroszországban egy kialakult jogi bázisa az ilyen eszmékkel való
harcnak. Elsősorban a Jelcin elnök által 1993 márciusában aláírt 310-es számú
rendeletre gondolhatunk, amely "az államhatalomnak a fasizmus és más szélsőséges
politikai megnyilvánulások elleni harcához szükséges eszközök összehangolásáról"
szól. Valójában ez a törvény nem működik. Egyrészt, mert a rendőrség, az ügyészség
és a bíróságok munkatársai félnek a szélsőségesektől. Másrészt, mivel e
szervek munkatársai maguk is ilyen nézeteket vallanak.
Makasov beszéde azonban ez alkalommal nem maradt észrevétlen. November negyedikén az
Állami Duma ülésén fő napirendi pont lett, miután a képviselők egy csoportja
szorgalmazta, hogy hivatalosan ítéljék el a tábornokot antiszemita kirohanásaiért. A
duma kommunista többsége azonban frakciótársuk védelmére kelt. Ennek eredményeképpen
a parlament alsóháza elnapolta a Makasovot elítélő tervezet tárgyalását. A döntés
elégedetlenséget váltott ki politikai körökben és az alkotó értelmiség soraiban.
Jelcin elnök hivatalosan elítélte ugyan Makasovot nacionalista hangulatkeltő politikájáért,
azonban a kommunista októberi forradalom 81. évfordulója alkalmából az országban
mindenfelé megtartott gyűléseken – amelyeken a hivatalos adatok szerint mintegy kétszázhetvenezer
ember vonult fel – az ellenzéki szónokok sok helyen nyíltan támogatásukról biztosították
Makasov antiszemitizmusát. Csaknem minden gyűlésen felhangzott a követelés: "Jelcin
menjen nyugdíjba!" Mellesleg ez már bevetté vált, hiszen minden kommunisták által
szervezett megmozduláson ezt skandálják.
Nem annyira Makasovnak, hanem inkább a duma egész kommunista többségének elítélését
szorgalmazta november hetedikén Jegor Gajdar, az Oroszország Demokratikus Választása
nev? mozgalom vezetője. Kijelentette, hogy ideje újból felvetni a kérdést a
kommunista párt betiltásáról. Gajdar szavai szerint ez a mozgalom nem szociáldemokrata
irányba fejlődik (ahogy a volt szocialista országokban), hanem fasiszta irányba.
Gajdar szerint elengedhetetlen a demokraták és a liberálisok összefogása, hogy ellenálljanak
a kommunistáknak a parlamenti választások idején.
Az orosz politikai élet két aktív szereplője, Borisz Berezovszkij és Anatolij
Csubajsz is a kommunista párt betiltását követeli. Rusztam Valejev, a Muzulmán
Oroszország vezetője is elítélte azokat, akik az országban a nemzeti uszítás magját
vetik. Példáját követte II. Alekszij, az orosz pravoszláv egyház feje is. Az orosz
kultúra tizenhét neves képviselője felhívást tett közzé, melyben elítélik
Makasov antiszemitizmusát. Egyik képviselőjük, Nyikolaj Petrov a központi televíziónak
adott nyilatkozatában kijelentette: "Most minden józan gondolkodású ember előtt
nyilvánvalóvá lett, hogy a kommunizmus és a fasizmus között egy kövér egyenlőségjel
áll." Petrov véleményét a leginkább leleplező politikai értékelésnek tekintik,
amely a kommunista párt hatalomból való távozása óta hivatalosan elhangzott.
Ezek után a jelenlegi hatalom sem maradt néma. A Nemzetiségi Politika Minisztériuma és
Szergej Sztyepasin belügyminiszter is elítélte Makasov kijelentéseit. Végül november
tizedikén Szkuratov főügyész kijelentette, hogy Makasov megnyilvánulásaiban bűncselekmény
jelei fedezhetőek fel, méghozzá a nemzeti uszításéi. Ennek alapján az ügyészség
vádat emelt Makasov ellen.
Primakov és a kommunisták
A főügyész e bejelentésével sem a kommunista, sem a nacionalista beállítottságú
neves politikusok nem vitatkoztak. A kommunistákat azonban váratlanul Jevgenyij Primakov
miniszterelnök kezdte el támogatni. "A kommunista párt betiltásáról teljesen negatív
a véleményem" – mondta még aznap, hozzátéve: "Nekik van a legnagyobb frakciójuk
a parlamentben, és betiltásuk destabilizálhatná a helyzetet."
Lehetséges, hogy a kommunista párt védelmét a politikai helyzet józan értékelése
diktálja a miniszterelnöknek, bár a kommunisták iránti személyes szimpátiájának
szerepe sem kizárható. Hiszen nem is olyan rég még Primakov, az SZKP központi bizottságának
tagjaként az ország pártelitjéhez tartozott.
November tizenegyedikén az OFKP központi bizottsága hivatalos nyilatkozatot tett közzé,
amelyben nem ítélik el Makasov antiszemita kirohanásait. Ezzel szemben elítélik "a
zsidó közösség becstelen tagjait". Hogy kit is értenek ez alatt az orosz kommunisták,
nem ismeretes.
Miközben Oroszországban a "zsidó kérdést" vitatták, Németországban a "kristályéjszaka"
hatvanadik évfordulóját szervezték. 1938. november nyolcadikáról kilencedikére
virradó éjszaka kezdődtek el Németországban az első zsidópogromok. Herzog német
elnök a berlini zsinagógában arról szólt, hogy ennek nem szabad megismétlődnie.
A mai Németországban megértették, hogy a fasizmus, ezzel együtt több millió, különböző
nemzetiség? ember pusztulása a zsidóüldözéssel kezdődött. Az OFKP antiszemitizmusával
kapcsolatos mostani botrány reményt ad arra, hogy Oroszországban sem feledkeztek meg
erről.
1998. 11. 14. (II/46)
