Kereső toggle

Szociális demagógia iszlám köntösben

Radikálisok üzenete a jordán trónörökösnek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az arab világon belül mind többen fejezik ki nemtetszésüket a Jordánia és Törökország
között kiépülni látszó katonai együttműködés miatt. A két ország közötti szövetség
önmagában még nem is lenne probléma. A gondok ott kezdődnek, hogy Törökország az
elmúlt években egyre barátibb gesztusokkal próbál közeledni Izraelhez. Ezáltal
pedig nem kizárt egy Izrael–Törökország–Jordánia tengely létrejötte, amely az
Oroszország által támogatott Szíria–Irán szövetség ellenlábasává válhat – vélik
a közel-keleti politikai helyzet elemzői. Amennyiben a hivatalos jordániai vezetés álláspontja
nem változik, a kormány erősödő hazai iszlámista ellenállásra számíthat. Az iszlámisták
álláspontját jól mutatja az a memorandum, melyet a Muzulmán Testvériség (MT) nev?
szervezet nyújtott be a napokban a súlyos rákbetegségben szenvedő Huszein jordániai
király testvérének, Hasszán hercegnek.

A memorandum több kritikát is megfogalmaz a kormánynak az utóbbi évtizedben képviselt
külföldi és hazai politikájával szemben. Eszerint Jordániának az elmúlt tíz évben
két fő nehézséggel kellett megbirkóznia. Az egyik kihívás gazdasági és pénzügyi
jellegű, amely még a nyolcvanas évek végén kezdődött, és amelynek eredményeképpen
Jordánia eladósodott. A még ennél is súlyosabb "probléma" – a memorandum alkotói
szerint – a növekvő amerikai befolyás az országban, amely a kommunizmus bukása óta
folyamatosan megfigyelhető, és az Öböl-háború, illetve az Izraellel kötött békeszerződés
után gyorsult fel. Az MT szerint a jordániai vezetés hibás stratégiával próbálta
orvosolni ezeket a problémákat. Először is teret adott a pluralista politizálásnak,
relatív szabadságot biztosítva ezáltal a nyilvános szférának. Ezen túlmenően "az
arab átlaghoz" mérten túl pozitívan reagált az amerikai kormányzat közel-keleti
terveire, mind gazdasági, mind politikai szinten. Végül pedig Huszein király kormánya
idő előtt véget vetett az évtizedek óta tartó hadiállapotnak Izrael és Jordánia között,
ezáltal elidegenedett az arab testvérországoktól, mivel úgymond elvétette a valódi
célt. A memorandum arra kérte a trónörököst, hogy "őszintén és objektíven"
vizsgálja felül a kormány politikáját. A nyolcvanas évek második felében a jordániai
vezetés bölcs és progresszív volt, visszatükrözve a kormány mentalitását – véli
az iszlám szervezet, amely úgy gondolja, hogy az utóbbi időben hátrányosan megkülönböztetik
a népszerű radikális iszlámista csoportokat, korlátozva a hazai politikai és kulturális
tevékenységüket.

Az iszlám szervezet vezetői arra is felhívják a figyelmet, hogy a politikai vezetés
iránti bizalom komolyan megrendült, és az emberek elégedetlenek az "őszintétlen állami
intézményekkel". Ez alatt az iszlámisták a médiában és a telekommunikációs eszközök
terén lezajlott forradalmat értik, amely Jordániát is elérte, de élesen kritizálják
az állam szerepvállalását a kulturális és gazdasági globalizációban is. Szerintük
a nyugati típusú szabadkereskedelem tönkretette a társadalomban az erkölcsi tartást,
és az egykor kiegyensúlyozott középréteg helyett mára már két osztály képezi a többséget:
a szegények és a dúsgazdagok.

A szociális demagógia iszlámista formája így hangzik: a nagy pénzek annak a néhány
korrupt embernek a zsebébe vándorolnak, akik nem félik Istent, és nem törődnek földjük
és nemzetük sorsával. A nyilvános javakat teljesen kihasználják, míg a jordániaiak
többségének csak a morzsák maradnak. A hivatalos orgánumok leginkább azzal vannak
elfoglalva, hogy üldözzék azokat, akik tényleg hisznek a szólásszabadságban. Ezeket
az embereket zaklatják, elszigetelik, elbocsátják munkahelyeikről, letartóztatják,
és megtiltják nekik, hogy mecsetekben tanítsanak. Ezzel szemben a korrupt emberek, akik
"a nép vérét és az ország nyersanyagait szívják", minden további nélkül
tombolhatnak – panaszolja a memorandum.

A politikai és gazdasági reformok támadása után a trónörökösnek benyújtott jegyzék
rátér a pánarabizmust a mai napig életben tartó vesszőparipák egyikére, a zsidó
állam problémájára. Jordánia az oslói egyezmény óta békében van Izraellel, és e
fölött a tény fölött a mai napig nem tudtak napirendre térni a radikálisok. A békeszerződés
aláírásától számított utóbbi négy év alatt nem kaptuk meg Izraeltől azt, amit vártunk,
és még ma is fenyeget az az izraeli nacionalisták által hangoztatott állítás,
miszerint a palesztinok valódi otthona Jordánia – vélik a szerzők. A muzulmán
szervezet választ is kínál az általa felvetett problémákra. A király betegeskedése
miatt egyre nagyobb hatalmat élvező Hasszán hercegnek többek között javasolják az
alkotmányos elvek helyreállítását – azaz hogy a végrehajtó hatalom ne legyen túlsúlyban
az igazságügyi és a törvényhozó hatalommal szemben –, a nemzeti iszlám kultúra
szabad terjesztésének engedélyezését, a jordániai–izraeli békefolyamat kezdetét
jelentő szerződés befagyasztását és a testvéri arab országokkal való együttműködés
újraélesztését.


Hasszán trónörökös a külpolitikáról

Huszein jordániai király betegeskedése miatt egyre nagyobb nemzetközi
figyelem fordul az uralkodó testvére, Hasszán herceg felé. Jordánia azon arab országok
egyike, amelynek vezetése viszonylagos USA-barát politikát folytat, és megpróbálja féken
tartani a radikális iszlámista megnyilvánulásokat. A jordániai külpolitikát illetően
a trónörökös a következő főbb pontokban tér el az uralkodó álláspontjától:

- Megpróbál távolságot tartani az arab hivatalnoki köröktől, általában távol
marad az arab-arab vitáktól.

- Talán még közelebb áll Washingtonhoz, mint testvére. Hasszán nem állt Szaddám
Huszein mellé az 1990-91-es Öböl-háború idején, mint ahogy azt az uralkodó tette.

- Hangos szószólója a regionális gazdasági együttműködésnek.

- Nem ért egyet azzal a felfogással, miszerint Jordánia palesztin állam lenne, ezért
nem támogatja a palesztin kérdés ciszjordániai megoldását sem.

Olvasson tovább: