Kereső toggle

Már a Kreml sem falaz az elnöknek

Jelcint leírták

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Borisz Jelcin nem az a személy többé, akit Oroszország 1996-ban megválasztott. A
múlt héten valóra vált a kommunisták régóta dédelgetett álma: az aktív,
tettrekész, keménykez? vezető helyett olyan elnöke lett az országnak, aki inkább
hasonlít egy külső megfigyelőre. Az elnököt úgymond "leírták". Leírta a Duma
még a miniszterelnök-választáskor, amikor a harmadik forduló előtt Jelcin kénytelen
volt engedni nekik. Aztán jött Primakov, aki miután személyesen felvállalta az
ország válság-megoldásának terhét, akarva vagy akaratlanul, de kiszorította őt a
politikai élet középpontjából.



Borisz Jelcin. Támaszt keres     Fotó: Kommerszant

A korábbi elnök-imázst jelentős mértékben megtépázták a vidéki kormányzók
egyre öntudatosabb fellépései is, végül már az elnöki hivatal sem látta
értelmét, hogy ragaszkodjon a régi beidegződésekhez: most már ők sem cáfolják a
"főnök" rosszabbodó egészségi állapotáról terjengő híreket. Jelcin elnök
egyébként most éppen szanatóriumban pihen, ahol orvosai közlése szerint meghűlése
utáni utókezelésben részesül. Külföldi szerepléseit lemondta, mivel a lábadozás
miatti fáradtság és idegkimerülés következtében nem tanácsos repülőgépre
ülnie.

Annak ellenére, hogy mind az egészségi állapota, mind a hatalmi pozíciója erősen
megrendült, a leváltását követelő hangok nemhogy felerősödtek volna, hanem szinte
teljesen el is tűntek. Most éppenséggel abban van a legnagyobb egyetértés, hogy
Jelcin igenis maradjon meg tisztségében egészen 2000-ig. A hangulatváltozásnak több
oka van: az egyik lelki vonatkozású – az orosz népnek tudvalevően nagy szíve van.
Jelcin láthatóan gyenge és beteg – a gyengéket pedig nem szokás tovább verni. A
régi, keménykez? Jelcint leírták, azonban az újat, a leírtat, a gyengét már el is
fogadták. Ezt támasztja alá a múlt heti orosz sajtó is: az addigi "le vele"
hangulat átváltott az ellenkezőjére: "hát most mit tegyünk, ilyen elnökünk van,
na". A közvélemény-kutatások görbéi is azt mutatják, hogy sokkal többen vannak
az együttérzők, mint a kárörvendők.

A másik ok politikai természet?: Jelen pillanatban senki sem kész arra, hogy az
elnöki posztot elfoglalja. Ilyen vonatkozásban minden leváltást sürgető szóbeszéd
színtiszta blöff volt. Még az ellenzék bevallása szerint is a jövő év szeptembere
a legközelebbi szóba jöhető időpont a választások megtartására. Addig nem
ártana, ha kissé magához térne a válságtól gyötört ország, nem is beszélve
arról, hogy a kampány is pénzbe kerül majd. Az ennél későbbi időpontok már
veszélyesek lehetnek: feltűnhet a színen az a bizonyos "jobb centralista", akinek
hiányát most annyian emlegetik.

A túl közeli választásoktól mindenki ódzkodik, valószínűleg a bizonytalanság és
káosz rémétől tartva. (Az elnöki hivatal ezzel kapcsolatosan azt az érvet is
felhozza, hogy az időben megrendezett választás egyfajta biztosíték arra nézve, hogy
minden a lehető legkorrektebb módon, törvényes keretek között tudjon lezajlani.)
Arról nem is beszélve, hogy egy idő előtti választás győztesét könnyen
megvádolhatják azzal, hogy a zavaros politikai helyzetből kovácsolt tőkét magának.

Egyszóval, még az ellenzéknek is nyereség, ha az elnök amolyan félig nyugdíjas
állapotban, de a posztja marad 2000-ig. A helyzet azért is kissé paradox, mert Jelcin,
ebben a hivatalosan is elismert állapotában megszűnt az a destabilizáló tényező
lenni, aki korábban annyira aggasztotta az üzleti-politikai elitet. Sőt, épp most
látszik betölteni az eredetileg betöltendő szerepet: személye jelenleg inkább a
visszatartó erőt képviseli, és bizonyos mértékig garantálja az alkotmányosságot
és a politikai szabadságot.


Fej-fej mellett az utódlásért

A közvélemény-kutatás a legjobb esetben is pontatlan tudomány. Egy olyan
országban, mint Oroszország, ahol emberemlékezet óta a Gulágba vezetett, ha valaki őszintén
bevallotta a gondolatait, ez kétszeresen igaz. Ennek ellenére az anekdotikus információkon
és az ösztönön túl ez az egyetlen forrás az oroszok hangulatáról. A moszkvai NTV
televízió által nyilvánosságra hozott legutóbbi adatok szerint a moszkvai polgármester
és elnökjelölt Jurij Luzskov fej-fej mellett halad a népszerűségi listán Gennagyij
Zjuganov kommunista pártvezetővel. Még érdekesebbek a Jevgenyij Primakov miniszterelnökkel
kapcsolatos számok.

Egy október 10–11-én végzett vizsgálatban arról kérdezték az embereket, kire
szavaznának, ha most tartanák az elnökválasztást. Luzskov és Zjuganov egyaránt 19
százalékot kapott, míg egy héttel korábban az előbbi 17, az utóbbi 21 százalékot.
Alekszander Lebegy tábornok 13 százalékról 14-re javított egy hét alatt. A következő
kérdés az volt, kire szavaznának a második fordulóban, amennyiben Luzskov és
Zjuganov maradna versenyben a jelöltek közül? (Oroszországban kétmenetes elnökválasztási
rendszer van érvényben, melyben a két legjobban szereplő jelöltre újra kell
szavazni). A moszkvai polgármester 38 százalékot kapott a kommunista jelölt 29 százalékával
szemben. Utána feltették ugyanezt a kérdést a Luzskov és Lebegy közötti választással
kapcsolatban. A válaszadók 37 százaléka Luzskovra, 29 százaléka viszont Lebegyre
szavazott volna. Luzskov ezzel a szeptemberi 32 százalékához képest javított, míg
Lebegy 34 százalékról rontott.

A Lebegy és Zjuganov közötti szavazásban Lebegy győzött, de éppencsak 32 százalékkal
Zjuganov 30 százalékával szemben, ami azt mutatja, hogy Zjuganov szeptember óta felzárkózott
Lebegyhez. Akkor Lebegy 34, Zjuganov 29 százalékot kapott. Ezek a számok egyértelműen
mutatják, hogyan nő a moszkvai polgármester támogatottsága, míg Lebegyé egyelőre
csökken.

De mi a helyzet Primakovval, az új miniszterelnökkel? Ebben a közvélemény-kutatásban
először nevezték meg lehetséges elnökjelöltként – és nem is szerepelt jól, csak
9 százalékot kapott. Meg kell azonban jegyezni, hogy Primakov több más kérdésben
sikeresen vizsgázott, ami azt mutatja, hogy ha elnökjelöltségének ötlete
megszokottabbá válik, meglehetősen gyorsan kerülhet feljebb a listán. Arra a kérdésre
például, hogy melyik politikus tette a legmélyebb benyomást a válaszadóra az elmúlt
héten, 26 százalék Primakovot nevezte meg. Zjuganov 10 százalékot kapott, Luzskov
9-et, Lebegy 6-ot, és a Jabloko mozgalom vezetője, Grigorij Javlinszkij 4-et.

Arra a kérdésre válaszolva, ki a legmegbízhatóbb politikus, Primakov és Luzskov végzett
az élen, egyaránt 35 százalékkal. Arra a kérdésre viszont, hogy melyik politikusban
nem bíznak meg, csak 21 százalék nevezte meg Primakovot, míg 34 százalék Luzskovot.

A közvéleménykutatás során 56 városban és faluban 1500 embert kérdeztek meg.
(Hetek-összeállítás)

Olvasson tovább: