Kereső toggle

Vádirat a pápa ellen

Viganò érsek levele megrázta a katolikus egyházat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
„A pápa a világ legnagyobb pedofil hálózatának feje” – áll egy tüntető feliratán Dublinban a Családok Világkongresszusán

„A romlottság az egyház legfelső csúcsáig elhatott” – erre a megdöbbentő következtetésre jutott Carlo Maria Viganò, címzetes érsek, volt apostoli nuncius, aki – augusztus 22-én kelt, de csak augusztus 25-én nyilvánosságra hozott – 11 oldalas levelében lemondásra szólította fel Ferenc pápát. Az érsek szerint az egyházfő öt éven át tudatosan védelmezett és tanácsadóként alkalmazott maga mellett egy olyan homoszexuális amerikai bíborost, aki sok száz fiatalt rontott meg, köztük kiskorúakat is.

Elsőként az amerikai LifeSiteNews és a National Catholic Register című katolikus híroldalak közölték teljes terjedelmében az Egyesült Államok korábbi pápai nunciusának írásos vallomását, amiben Viganò azt állítja, Ferenc pápa és a katolikus egyház több, jelenleg befolyásos tagja aktívan fedezte (a bíborosi rangjáról mostanra lemondott) Theodore McCarrick papnövendékekkel és papokkal szemben elkövetett szexuális visszaéléseit.

Az idén 77 éves Viganò érsek szerint Ferenc pápa tudott azokról a szigorú büntetésekről, amelyekkel még XVI. Benedek sújtotta McCarricket, ennek ellenére úgy döntött, hogy visszavonja azokat. A McCarrick által elkövetett súlyos bűncselekményekről Viganò maga számolt be személyesen Ferencnek 2013-ban, nem sokkal a pápává történt megválasztása után. Ferenc ennek ellenére McCarricket egyenesen „bizalmas tanácsadójává tette”, és ennek köszönhető több jelenlegi amerikai bíboros kinevezése is.

Viganò szerint McCarricket régóta szoros barátság fűzte Bergoglio bíboroshoz, aki tevékenyen közreműködött abban, hogy 2013-ban a pápaválasztó konklávé őt tegye a lemondott Benedek pápa utódjává. Az érsek levelében arról is tanúskodik, hogy magas rangú vatikáni vezetők, köztük Angelo Sodano bíboros, a Bíborosi Kollégium dékánja, valamint Tarcisio Bertone bíboros korábbi és Pietro Parolin bíboros, jelenlegi szentszéki államtitkár szintén közreműködtek McCarrick visszaéléseinek fedezésében, ahogy más bíborosok és püspökök is jól ismerték ezeket, köztük Donald Wuerl bíboros is, aki McCarrick utódja volt a washingtoni érseki tisztségében. Viganò érsek szerint Bertone bíborosnak köszönhető, hogy Benedek pápa évekig nem értesült McCarrick visszaéléseiről, mivel az államtitkár kényesen szűrte és manipulálta a pápához eljutó információkat. Viganò érsek szerint emellett Bertone bíboros kifejezetten igyekezett közismerten homoszexuális klerikusokat emelni vezető egyházi pozíciókba.

A dokumentumot közzétevő katolikus híroldalak közül a National Catholic Register a publikálás előtt felvette a kapcsolatot XVI. Benedek pápával, hogy megerősítsék a levél állítását, miszerint a volt egyházfő szigorú szankciókkal sújtotta a bíborost, többek között eltiltotta őt az egyházi kollégiumok és szemináriumok látogatásától is. Viganò ugyanis ezt írta: „Benedek pápa rendelkezéseit a Püspöki Kongregáció új prefektusa, Marc Quellet is kommunikálta felém 2011 novemberében, egy a Washingtonba érkezésem előtti beszélgetésen, továbbá azok szerepeltek a Kongregációnak az új nuncius részére (vagyis Viganònak – a szerk.) szóló instrukcióiban is. Én elismételtem ezeket McCarrick bíborosnak az első találkozásunk során a nunciatúrán. A bíboros alig érthető mormogással elismerte, hogy talán hibát követett el azzal, hogy egy ágyban aludt egyes papnövendékekkel a tengerparti nyaralójában, de úgy mondta el ezeket, mintha nem lenne semmi jelentőségük.”

A National Catholic Register szerint Benedek pápa egy közvetítőn keresztül megerősítette, hogy tudott a McCarrickkel szembeni vádakról, és azokra válaszul utasította is az akkori szentszéki államtitkárt, Tarcisio Bertone bíborost, hogy szabjon ki szankciókat McCarrickkel szemben. Arra azonban, hogy pontosan milyen büntetési tételeket is szabott ki McCarrickkel szemben, Benedek pápa már nem emlékezett.

Miért most?

A nemzetközi és a magyar sajtó is nyitva hagyta a kérdést, vajon Viganò érsek nyílt levele pusztán a szerző mély erkölcsi felháborodásából született, vagy – ahogy a pápa védelmezői szeretnék láttatni – egy, a katolikus egyház konzervatív szárnya által Ferenc pápa ellen indított átfogó támadás – netán „puccs” – nyitányáról van-e szó. A levél három héttel azt követően született, hogy Theodore McCarrick 2018. július 27-én végül lemondott bíborosi címéről, miután nyilvánosságra került egy jelentés, miszerint legalább egy kiskorúval szemben elkövetett zaklatással is vádolják. Volt tehát aktualitása a nyilvános tanúvallomásnak, és a közfelháborodás nyomán az amerikai püspöki konferencia is hivatalos találkozót kért a pápától a Viganò-levél állításainak tisztázására.

Nem hagyható ugyanakkor figyelmen kívül, hogy a levél késleltetett megjelenése egybeesett a dublini Családok Világtalálkozója zárónapjával, így a sajtó érdeklődése a szokottnál is inkább biztosított volt. Emiatt felmerült, hogy Viganò érsek valójában „megrendelést teljesít”, és a pápa elleni nyílt támadásával meg akarja zavarni a nemzetközi találkozót.

Ferenc pápa a dublini világkongresszusról hazafelé reagált a levélre, ám nyilatkozata valójában hallgatással ért fel, mondván: az újságírókra bízza azt, hogy mindenki maga elolvassa és megítélje annak tartalmát (lásd keretes cikkünket a pápa válaszáról).

Érdekes módon a vita Magyarországot is elérte. Miután a püspöki kar félhivatalos lapjának tekintett Magyar Kurír a pápát védelmezve megkérdőjelezte Viganò érsek feddhetetlenségét és szavahihetőségét, a Ferenc pápa tevékenységével kritikus Katolikus Válasz című blog 15 pontban cáfolta a Magyar Kurír cikkét.

Nem tudunk és nem is kívánunk állást foglalni abban, mi lehetett a tényleges indítéka Viganò érsek mostani nyilvános kiállásának, ezért – Ferenc pápa tanácsát is követve – szeretnénk magát az eredeti dokumentumot ismertetni olvasóinkkal. Terjedelmi okokból a 11 oldalas levél teljes fordítását a hetek.hu oldalon közöljük majd, az alábbiakban a dokumentum legfontosabb részeit ismertetjük, rövidítés és változtatás nélkül. A magyar fordítás alapja a LifeSiteNewsban megjelent hivatalos angol nyelvű szöveg.

„A hallgatás összeesküvése”

„Az Egyház számára ebben a tragikus pillanatban, a világ különböző pontjain – az Egyesült Államokban, Chilében, Hondurasban, Ausztráliában és másutt – a püspökök nagyon súlyos felelősséget hordoznak. Különösen gondolok itt az Amerikai Egyesült Államokra, ahová XVI. Benedek pápa 2011. október 19-én apostoli nunciusnak küldött, pontosan az első észak-amerikai mártírok emlékünnepén. Az amerikai püspökök velem együtt azt az elhívást kapták, hogy kövessék az első mártírok példáját, akik Amerika földjére elvitték az evangéliumot, hogy hiteles tanúságtevői legyenek Krisztus végéreérhetetlen szeretetének, aki az Út, az Igazság és az Élet” – írja Carlo Maria Viganò levelének első bekezdésében, majd így folytatja:

„Püspökök és papok, hivatásukkal visszaélve, rettenetes bűnöket követtek el a rájuk bízott hívek ellen, kiskorúak, ártatlan áldozatok és olyan fiatal emberek ellen, akik arra készültek, hogy életüket az Egyház számára ajánlják fel, vagy pedig a hallgatásukkal megakadályozták azt, hogy ne folytatódhassanak az ilyen bűncselekmények.

Annak érdekében, hogy Krisztus Menyasszonya orcáján a szentség szépségét helyreállítsuk, amelyet az ilyen utálatos bűnök sokasága borzalmasan eltorzított, és ha valóban ki akarjuk szabadítani az Egyházat abból a mérgező mocsárból, amelybe belesüllyedt, akkor bátorságot kell vennünk ahhoz, hogy leromboljuk a titkolózás kultúráját, és nyilvánosan megvalljuk azokat a bűnöket, amelyeket eddig elrejtve tartottunk. Le kell rombolnunk a hallgatás összeesküvését, amellyel a püspökök és papok a hívek kárán védelmezték saját magukat, a hallgatás összeesküvését, amely a világ szemében azzal a kockázattal jár, hogy az Egyházat szektának láttatja. A hallgatásnak az összeesküvését, ami nem sokban különbözik a maffiában szokásos módszertől. »Annakokáért amit a sötétben mondtatok… azt a házak tetején fogják hirdetni.« (Luk 12:3)

Mindig is hittem abban, és reméltem is, hogy az Egyház hierarchiája önmagán belül képes megtalálni a szellemi forrásokat és erőt, hogy elmondja a teljes igazságot, helyreálljon és megújítsa magát. Ezért, bár erre többször is felkértek, mindig tartózkodtam attól, hogy médianyilatkozatokat tegyek, még akkor is, amikor erre jogom lett volna, hogy ezáltal védelmezzem magamat a rólam – még a Római Kúria magas rangú prelátusai által is terjesztett – rágalmakkal szemben. Most azonban, hogy a romlás elérte az Egyház hierarchiájának legmagasabb csúcsát, a lelkiismeretem azt diktálja, hogy felszínre hozzam azokat az igazságokat, amelyek a nyugalmazott washingtoni érsek, Theodore McCarrick szívtépő ügyével kapcsolatosak, és amelyek azon feladataim ellátása közben jutottak a tudomásomra, amelyeket Szt. II. János Pál megbízásából pápai legátusként 1998 és 2009 között, valamint XVI. Benedek pápa megbízásából 2011. október 19-e és 2016 májusa között az Egyesült Államokba delegált apostoli nunciusként töltöttem be.

A (vatikáni) Államtitkárság pápai legátusaként feladatköröm nem korlátozódott csupán az apostoli nunciatúrákra, hanem beletartoztak a Római Kúria személyzetének kinevezési, előléptetési ügyei, valamint a püspökségre jelölt személyekről készített tájékoztatási folyamat, továbbá különböző érzékeny ügyek kezelése is, beleértve a bíboros-államtitkár vagy helyettese által a legátus felügyelete alá tartozónak rendelt bíborosok és püspökök ügyeit is.”

Mit tudott a pápa?

Viganò ezt követően részletesen leírja, milyen tények következtében ítélte Benedek pápa teljes visszavonulásra McCarrick bíborost (sem misét, sem bármilyen előadást nem tarthatott és nem is utazhatott, valamint nem tarthatott kapcsolatot papnövendékekkel,) valamint azt, hogyan szabotálták el ezt a pápai döntést a Vatikán legmagasabb körei már Benedek lemondása előtt. Az új pápának Viganò érsek személyesen is beszámolt a bíboros elleni vizsgálatokról, erről így ír levelében:

„A lelkiismeretem arra indít, hogy felfedjek olyan tényeket is, amelyeket személyesen tapasztaltam meg Ferenc pápával kapcsolatban, amelyekről az egyetemes Egyház valamennyi püspöke iránt érzett kollegiális kötelességemből fakadóan nem hallgathatok. Kész vagyok az alábbiakat eskü alatt is, Isten Nevét segítségül hívva tanúsítani.

Pápaságának utolsó hónapjaiban XVI. Benedek – ahogyan azt VI. Pál és Szt. II. János Pál is többször megtették – egybehívta az apostoli nunciusok (vatikáni nagykövetek – a szerk.) gyűlését Rómába. A pápai audienciára kijelölt nap 2013. június 21-e, péntek volt. Ferenc pápa megtartotta az elődje által meghirdetett gyűlést. Természetesen én is Washingtonból Rómába utaztam. Ez volt az első találkozásom az alig három hónappal korábban, Benedek pápa lemondása után megválasztott pápával.

2013. június 20-án, csütörtökön elmentem a Szent Márta Rendházba, hogy csatlakozzam az ott megszálló kollegáimhoz. Amint a csarnokba beléptem, találkoztam McCarrick érsekkel, aki vörös szegélyű reverendát viselt. Azonnal hozzám fordult, és félig rejtélyes, félig diadalittas hangon közölte: »A pápa tegnap fogadott, és holnap Kínába utazom.«

Ekkor még nem tudtam arról, hogy milyen régi barátság fűzi (McCarrick érseket) Bergoglio bíboroshoz, és arról sem, milyen fontos szerepet játszott a nem sokkal korábban történt pápaválasztás során. Ez utóbbiról McCarrick később maga beszélt a Villanova Egyetemen tartott előadásában és a National Catholic Reporter című lapnak adott interjújában. Arra a tényre sem gondoltam, hogy részt vett a legutóbbi (2013-as) konklávét előkészítő találkozókon (McCarrick ekkor már elmúlt 80 éves, így a Bergoglio bíborost megválasztó konklávén már nem vehetett részt – a szerk.), valamint arra sem, hogy pápaválasztó bíborosként milyen szerepet töltött be a 2005-ös konklávén (amelyen Ratzinger bíborost választották meg pápának XVI. Benedek néven – a szerk.). Ezért nem fogtam fel azonnal annak a rejtett üzenetnek az értelmét, amelyet McCarrick adott át a számomra. Mindez azonban a rákövetkező napokban világossá vált előttem.   

Másnap sor került Ferenc pápa audienciájára. Beszédét követően – amelyet részben felolvasott, részben pedig papír nélkül mondott el – a pápa egyenként köszöntötte a nunciusokat. Egyetlen, keskeny sorban álltunk, és emlékszem, hogy én az utolsók között kerültem sorra. Amikor a pápa elé kerültem, csak annyi időm volt, hogy bemutatkozzak: »Az Egyesült Államokba rendelt nuncius vagyok«, mire azonnal feddő hangon közbevágott, ezeket a szavakat használva: »Az Egyesült Államokban a püspökök nem ideologizálhatnak! Pásztoroknak kell lenniük!«. Természetesen nem voltam abban a helyzetben, hogy magyarázatot kérjek a pápa szavaira, sem pedig arra az agresszív módra, ahogyan szemrehányást tett nekem. Egy portugál nyelvű könyv volt a kezemben, amelyet O’Malley bíboros küldött általam a pápának azzal az üzenettel, hogy ez »segíthet neki felfrissíteni a portugál nyelvtudását, mielőtt a Világifjúsági Találkozóra utazik Rióba«. Nyomban átadtam a könyvet a pápának, és így kiszabadítottam magam ebből a rendkívül zavaró és kínos helyzetből. Az audiencia végén a pápa bejelentette, hogy mindazokat, akik még Rómában lesznek, a rákövetkező vasárnap közös misézésre várja a Szent Márta-házba. Természetesen úgy döntöttem, hogy maradok, mivel szerettem volna a lehető leggyorsabban tisztázni azt, mit is akart mondani nekem a pápa.

Június 23-án, vasárnap a pápai mise előtt megkérdeztem Monsignor Riccát, aki a rendház vezetőjeként segített nekünk felölteni a papi öltözetet, hogy megkérdezné-e a pápától, vajon tudna-e fogadni a következő hetekben? Hiszen miként is térhettem volna vissza Washingtonba anélkül, hogy tisztázzam, mit is akart tőlem a pápa? A mise végén, miközben a pápa néhány jelen lévő laikus személyt üdvözölt, argentin titkára, Monsignor Fabiàn Pedacchio hozzám lépett, és azt mondta: »A pápa kérdezi, hogy ráérne-e most?« Természetesen azt válaszoltam, hogy a pápa rendelkezésére állok, és megköszöntem, hogy azonnal kész volt fogadni. A pápa az első emeleti lakosztályába kísért (Ferenc pápa megválasztása után nem költözött be az apostoli palotába, hanem azóta is a vatikáni rendházban lakik – a szerk.) és azt mondta: »40 percünk van az Angelus (az Úrangyala-ima –  a szerk.) előtt.«

Én kezdtem a beszélgetést, és megkérdeztem a pápától, mit értett azon szavai alatt, amelyekkel az előző pénteken fogadta a bemutatkozásom. A pápa ezúttal nagyon eltérő, barátságos, szinte gyengéd hangvétellel azt mondta: »Igen, az Egyesült Államokban a püspökök nem ideologizálhatnak, nem lehetnek jobboldaliak, mint a philadelphiai érsek, hanem pásztoroknak kell lenniük; és nem lehetnek baloldaliak sem«. Majd mindkét kezét felemelve hozzátette: »Amikor azt mondom, baloldali, úgy értem, hogy homoszexuális.« Természetesen nem volt egyértemű számomra, hogy milyen logikával tesz egyenlőségjelet a baloldali és a homoszexuális közé, de nem mondtam semmit.

Közvetlenül ezután a pápa megtévesztő módon azt kérdezte tőlem: »Milyen ember McCarrick érsek?« Teljes őszinteséggel – vagy ha úgy tetszik, nagy naivsággal – ezt feleltem: »Szentatyám, nem tudom, ismeri-e Ön McCarrick érseket, de ha megkérdi a Püspöki Kongregációt, akkor egy ilyen vastag dosszié van ott róla. Papnövendékek és papok több nemzedékét rontotta meg, és Benedek pápa megparancsolta neki, hogy hátralévő életét visszavonultan, imával és vezekléssel töltse el.« A pápa ezekre a nagyon súlyos szavakra a legkisebb megjegyzést sem tette, és a meglepetésnek a nyoma sem látszott az arcán, mintha minderről már egy ideje értesült volna. Azonnal témát váltott. De akkor vajon mi volt a pápa célja azzal, hogy megkérdezze tőlem, milyen ember is McCarrick érsek? Nyilvánvalóan azt akarta kideríteni, vajon McCarrick szövetségese vagyok-e vagy sem.”

A bűn hálózatai

Viganò érsek levelében részletesen bemutatja, hogy McCarrick bíboros esete és a vele kapcsolatos bűnpártolás nem egyedi jelenség, hanem általános gyakorlat a katolikus egyházban a világ minden pontján. Ezt az érsek az egyházban működő, széleskörű „homoszexuális hálózatok” befolyásának tartja. Így ír erről a jelenségről:

„Ferenc pápa legkésőbb 2013. június 23-ától kezdve tudta, hogy McCarrick érsek megrögzött zaklató. Bár tudta azt, hogy romlott ember, mégis a legvégsőkig védelmezte. Sőt, McCarrick tanácsait a magáévá tette, amelyeket pedig bizonyára nem az őszinte szándék és az Egyház iránti szeretet motivált. Csak miután egy kiskorú elleni zaklatásról szóló jelentés napvilágra került, kényszerült arra – ismét csak a média nyilvánosságának segítségével –, hogy lépéseket tegyen az érsekkel szemben, mentve ezzel a médiában saját magáról alkotott képet.

Most az Egyesült Államokban hangos kórus hallatszik – különösen a laikus hívők részéről –, amelyhez a közelmúltban számos püspök és pap is csatlakozott, akik azt követelik, hogy mondjon le mindenki, aki a hallgatásával fedezte McCarrick bűnös viselkedését, vagy aki a saját egyházbeli karrierje, ambíciói vagy hatalmi céljai elősegítésében felhasználta őt.

Mindez azonban nem lesz elegendő ahhoz, hogy gyógyulást hozzon a klérus szélsőségesen súlyos erkölcstelen viselkedése nyomán kialakult helyzetben. Megtérés és bűnbánat időszakának kell elkövetkeznie. A tisztaság erényét helyre kell állítani a klérusban és a szemináriumokban. Harcolni kell az Egyház javainak és a hívek adományainak korrupt módon történő felhasználása ellen. A homoszexuális viselkedés súlyosságát el kell ítélni. Fel kell számolni az Egyházban működő homoszexuális hálózatokat, amint azt a detroiti Szent Szív Főiskola morálteológus professzora, Janet Smith nemrég írta: »A papi zaklatások problémáját nem lehet megoldani egyszerűen néhány püspök lemondásával, még kevésbé pedig bürokratikus utasításokkal. A mélyebb problémát az egyházban működő homoszexuális hálózatok jelentik, amelyeket fel kell számolni.« Ezek a homoszexuális hálózatok, amelyek ma széles körben elterjedtek számos egyházkerületben, szemináriumon, vallási rendben és így tovább, a titkolózás köntöse alatt működnek, és olyanok, mint a polip csápjai, amelyek ártatlan áldozatokat és papi hivatásra jelentkezőket fojtogatnak, és végső soron az egész Egyházat is megfojtják.

Felszólítok mindenkit, különösen a püspököket, hogy álljanak ki a hallgatás széleskörű  összeesküvésének a legyőzése érdekében, és jelentsék be a tudomásukra jutott zaklatási eseteket a médiának és a polgári hatóságoknak. (…) Ha ezt komoly erkölcsi felelősségként tekintjük minden hívő számára, akkor mennyivel súlyosabb felelőssége ez az Egyház legfelsőbb pásztorának, aki McCarrick esetében nem csupán nem állt ellene a gonosznak, hanem közösséget vállalt olyan személlyel, akiről tudta, milyen mélyen romlott. Olyan ember tanácsát követte, akiről jól tudta, hogy perverz személy, és ezáltal a legfelsőbb tekintélye révén exponenciálisan megnövelte a McCarrick által elkövetett gonoszságokat. És vajon még hány olyan gonosz pásztor van, akiket Ferenc továbbra is védelmez, miközben aktív módon rombolják az Egyházat?

Ferenc elhagyta azt a kötelességet, amit Krisztus adott Péternek, hogy az atyjafiait erősítse. A cselekedeteivel valójában megosztotta, tévelygésbe vezette, és azoknak a farkasoknak szolgáltatta ki a hívőket, akik mindig is Krisztus nyájának a juhait akarják szétszaggatni.

Az egyetemes egyháznak ebben a rendkívül drámai pillanatában a pápának el kell ismernie a hibáit, és az általa meghirdetett zéró tolerancia elvét követve Ferenc pápának kell az elsőnek lennie abban, hogy példát mutasson a bíborosoknak és püspököknek, akik fedezték McCarrick zaklatásait, és valamennyiükkel együtt neki is le kell mondania. …

Itt a megfelelő idő arra, hogy az Egyház megbánja a bűneit, megtérjen és bűnbánatot gyakoroljon” – zárja 11 oldalas, Rómában, 2018. augusztus 22-én kelt drámai levelét Viganò érsek.

Elkábított, megrontott gyerekek ezrei

A Vatikánnak tudomása volt Pennsylvania állam római katolikus papjainak gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaéléseiről, ugyanis számos esetről jelentéseket küldtek Rómába helyi püspökök – közölte Josh Shapiro pennsylvaniai főállamügyész. A 18 hónapon keresztül folytatott vizsgálatának eredménye szerint legalább 300 pap ezernél is több gyereket és fiatalt rontott meg.  Bár a katolikus egyház rendszeresen tagadta a szexuális bántalmazásokat, a pennsylvaniai püspökök titokban feljegyezték az eseteket, és gyakran jelentéseket küldtek a Vatikánnak róluk. Konkrét példák vannak arra, hogy a Vatikán tudott a bántalmazásról, és részt vett annak eltussolásában.
Shapiro bejelentését is nagy részben az állam hat egyházkerületében tárolt dokumentumokra alapozta. A pennsylvaniai vádhatóság több mint 500 ezer oldalnyi belső dokumentumot, feljegyzéseket vizsgált meg, meghallgatott többtucatnyi tanút és számos papot. Az egykori áldozatok arról számoltak be, hogy papjaik vagy kábítószerrel bódították el, vagy más módon manipulálták őket, volt, aki elmondta, hogy amikor otthon elmesélte, mit műveltek vele, a szülei megverték, mert azt hitték, alaptalanul vádaskodik.
Az áldozatok között akadtak olyanok is, akik a szexuális visszaélések idején tízévesnél is fiatalabbak voltak. A rendőrök is felelősek: nem egy esetben visszautasították a nyomozást, amikor kiderült, hogy papok a gyanúsítottak. A jelentés szerint a püspökök és a bíborosok lényegében védve voltak. Közülük sokakat, néhányat a jelentésben szereplők közül is, előléptettek. A főügyész hangsúlyozta, hogy a bűncselekmények elleplezése gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy valamennyi egykori áldozatnak igazságot szolgáltassanak. (MTI)

„Egyetlen szót sem fogok erről mondani”

Dublinból hazatérőben az egyházfő reagált Viganò érsek vádjaira. Az alábbiakban az amerikai újságíró kérdése és a pápa válasza teljes terjedelmében, a Catholic News Agency közleménye alapján:
Anna Matranga, CBS: Jó estét, Szentatya! Visszatérnék a szexuális visszaélések témájára, amiről már beszélt. Ma reggel, nagyon korán, egy dokumentum jött ki Carlo Maria Viganò érsektől. Ebben ő azt mondja, hogy 2013-ban személyesen beszélt Önnel a Vatikánban, és hogy ebben a beszélgetésben nyíltan beszélt Önnek az egykori bíboros McCarrick viselkedéséről és szexuális visszaéléséről. Szeretném megkérdezni, hogy ez igaz-e. Valami mást is szeretnék megkérdezni: az érsek azt is mondta, hogy Benedek pápa szankcionálta McCarricket, tilos volt papneveldében élnie, nyilvánosan misét celebrálnia, nem utazhatott, az Egyház szankcionálta őt. Megkérdezhetem, hogy ez a két dolog igaz-e?
Ferenc pápa: Ma reggel elolvastam a nyilatkozatot, és őszintén el kell, hogy mondjam Önnek és minden érdeklődőnek: olvassák el alaposan a nyilatkozatot, és hozzák meg a maguk ítéletét. Egyetlen szót sem fogok erről mondani. Úgy hiszem, a nyilatkozat magáért beszél. Önöknek pedig megvan az újságírói képességük, hogy levonják a maguk következtetéseit. A hit cselekedete ez. Ha eltelt némi idő, és levonták a következtetéseiket, majd talán beszélni fogok. De szeretném, ha a szakmai felkészültségükkel végeznék el ezt a munkát. Ez jót fog tenni Önöknek. Ez így jó. (Fordítás: Katolikus Válasz)

Olvasson tovább: