Kereső toggle

Történelmi bukás

A végén nem mindig a németek nyernek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Négy évvel ezelőtt az integrációs politika sikersztorijaként méltatta a világbajnok német futballválogatottat Angela Merkel. Az oroszországi vébéről idő előtt távozó Nationalelf kapcsán most ez a nézőpont ellenkező előjelet kapott.

Az elmúlt 20 évben ez a negyedik alkalom, amikor a világbajnoki cím védője már a csoportkör után búcsúzni kényszerül az aktuális vébéről (2002-ben a franciák, 2010-ben az olaszok, 2014-ben a spanyolok jártak így). A nem is titkoltan az újrázást célul kitűző németek bukása azonban ezzel együtt is meglepő, hiszen a világbajnokságok 1930 óta íródó történetében még soha nem fordult elő, hogy amennyiben volt csoportkör, ne jutottak volna tovább a csoportjukból (eleve kétszer hiányoztak csak: 1930-ban nem indultak, 1950-ben pedig eltiltás miatt nem szerepeltek). Ők jutottak be a legtöbbször, nyolc alkalommal a döntőbe, és négyszer meg is nyerték a vébét – a négy ezüst mellé további négy bronz is társul. Nem véletlenül fogalmazott úgy Gary Lineker, hogy „A futball egy egyszerű játék. 22 férfi kerget egy labdát 90 percen keresztül, és a végén a németek nyernek.” A legendás angol válogatott azonban a németek mostani kiesése után revideálta saját szavait, mondván: „A futball egy egyszerű játék. 22 férfi kerget egy labdát 90 percen keresztül, de a végén már nem mindig a németek nyernek. A korábbi verzió már csak történelem.”

Pedig a Mexikó ellenében elszenvedett vereség után a svédek elleni, utolsó pillanatban szerzett győztes Kroos-találat, úgy tűnt, hogy összerántja a németeket – ahogy erre Joachim Löw szövetségi kapitány a kiesés után utalt is. Dél-Korea ellen mégis ugyanazt a döcögős játékot láttuk Neueréktől, kihagyott helyzetekkel tűzdelve, sőt a kapujából az utolsó percekben előre rohanó csapatkapitány hibájából kapott második gól már szinte alázásnak számított.

„Nehéz ezt szavakkal összefoglalni. Végig hittünk benne, sok lehetőségünk is volt, nekem is. Legutóbb 2017 őszén játszottunk meggyőzően, az pedig már nagyon régen volt… A hatvanötödik perctől kezdve elképesztően hektikus volt a játék, s elveszítettük az alaptaktikánkat. Ez nagyon keserű este számunkra” – nyilatkozta a mérkőzést követően Mats Hummels. A védő szavai arra utalnak, hogy maguk a játékosok is érezték egy ideje, hogy valami nem jól működik a csapaton belül.  

„Elképesztő csalódottságot érzek. Síri csend van, a játékosok is szótlanok. El sem tudtam volna ezt képzelni. Optimista voltam, most egy kis időre van szükségem. Holnap beszélünk még erről” – adott hangot keserűségének Joachim Löw.

Általános népharag

Közben odahaza a szövetségi kapitány távozását követeli több szakíró. Ahogyan az argentinok gyenge szereplése kapcsán, úgy a németek bukdácsolása révén is felmerült, hogy a kapitányok milyen rossz koncepció alapján rakták össze a keretet.

(Az argentin tréner a kardinális utolsó csoportmeccs előtt egyenesen Messitől várt tanácsot, hogy kit cseréljen be.) Löw például otthon hagyta Leroy Sanét, aki szinte minden létező szegmensben túlszárnyalta riválisát, Julian Brandtot. Persze a legnagyobb vihart a két török származású válogatott játékos, Ilkay Gündogan és Mesut Özil személye kavarta.

A két futballista még az oroszországi vébé előtt sokak számára érthetetlen módon a török választási kampány kellős közepén találkozott a török államfővel, Recep Tayyip Erdogannal. Sőt, egy mezt is adtak neki, amelyre rá volt írva: „Tisztelettel elnökömnek”. A „gesztus” óriási felháborodást váltott ki a német szurkolók, és általánosan a társadalom körében is, tekintve, hogy évek óta Özilék voltak azok, akikkel a német vezetés az integrációs politika sikerét szemléltették. Hiába próbált megtenni mindent Angela Merkel a drukkerek meggyőzése érdekében, már a szaúdiak elleni felkészülési mérkőzésén óriási füttykoncert fogadta a pályára lépő Gündogant. Az orosz vébén néhány szurkoló odáig ment, hogy szétverte a válogatott játékos autóját. A láthatóan összeroskadt focista igyekezett kifejezni sajnálatát, Özil részéről azonban nem lehetett ilyet tapasztalni. A szövetség úgy kommunikálta, hogy az Arsenal labdarúgója majd a pályán mutatott teljesítményével válaszol a kritikákra.

Nem tette. A csapat egyik motorjának számító Özil kritikán aluli teljesítményt mutatott a Mexikó elleni első mérkőzésen. Hiába ígérgette a német Die Welt magazin a címlapján, hogy Neuer megépíti a Trump által oly sokat ígérgetett mexikói falat a német kapuba, 1-0-s bukta lett a vége. Nem véletlen, hogy a korábbi német válogatott labdarúgók, köztük Lothar Matthäus keményen kiosztotta Özilt, mondván, ő „már nem akar a német mezben játszani”. Joachim Löw német kapitány talán éppen ezért hagyta ki a svédek ellen a keretből. Dél-Korea ellen kapott ugyan egy második lehetőséget, de azzal sem tudott élni. Érdekes módon a német Bild is fontosnak tartotta megjegyezni a svéd meccset illetően, hogy a Khedira és Özil nélkül pályára lépő 11 játékos – hosszú idő óta most először – mind énekelte a német himnuszt.

Azért különösen fontos Özil személye a német válogatott bukását illetően, mert a 2010-es világbajnoki bronz és a 2014-es arany után Merkel vele fotózkodva és példálózva beszélt a németeknek az integrációs politika sikeréről és a multikulturális társadalom eredményeiről. Ahogyan az 1998-ban világbajnoki győztes „fekete, fehér, arab” becenévvel illetett francia válogatottnál, úgy itt sem tartott sokáig az integráció-párti tábor öröme. A németekhez hasonlóan a franciák is a csoportkörben búcsúztak a következő vébéjükön, ami felkorbácsolta az indulatokat odahaza is. A francia választásokon a szélsőjobboldali Nemzeti Front és elnökjelöltje, Jean-Marie Le Pen rövid időn belül a második helyre kapaszkodott fel.

Hasonlóan nehéz időszak vár Angela Merkelre is, akinek a személyes támogatottsága (50 százalék) és pártja támogatottsága (30 százalék alatt) is rekordalacsonyan van. Egyre többen kritizálják a migránsválságban kialakított álláspontját, köztük a koalíciós partner, Horst Seehofer is, aki már a német határok lezárását is kilátásba helyezte. Egyre több német újságíró cikkezik arról, hogy a negyedik kancellári ciklusát már nem fogja kitölteni Merkel, akit most kifejezetten érzékenyen érinthet, hogy az integrációs sikersztorinak tartott német csapat is csúfosan elhasalt. Ha minden jóslat beigazolódik, az oroszországi futballvébé akár a kegyelemdöfést is jelentheti a német kancellár és talán a bevándorláspárti politikai elit számára.

Olvasson tovább: