Kereső toggle

Hősújország 70

Körkérdés az ősi és a modern Izraelről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Hetek tíz évvel ezelőtt egy antológiakötettel jelentkezett Izrael 60. évfordulója alkalmából, Hősújország címmel. Most arra kértük szerzőinket, hogy osszák meg olvasóinkkal személyes benyomásaikat a 70 éves zsidó államról, annak történelmi és spirituális jelentőségéről.

Németh S. Judit, a Szent Pál Akadémia rektora

A modern Izrael megszületésének hetvenedik évfordulója ünnepi érzéseket és gondolatokat kelt minden Bibliát szerető és azt komolyan vevő hívő emberben – így én is elmondhatom, hogy nagy örömmel és további várakozásokkal tekintek e jeles évforduló elé. Nagy izgalommal tölt el mindannyiunkat az, hogy tanúi lehetünk Isten helyreállító munkájának, amelyet évezredekkel ezelőtt már megígért az ő prófétái, és megerősített az elküldött Messiás, az Ő Fia és a szent apostolok által.

Tinédzserként éltem meg a modern Izrael létrejötte utáni időszak talán legjelentősebb eseményének, a hatnapos háborúnak, Jeruzsálem teljes felszabadításának és egyesítésének időszakát, amit – főleg persze nyugati híradásokból – Magyarországon is figyelemmel kísértek. Izrael világra szóló győzelme euforikus örömöt szerzett még hitetlen honfitársainkban is. Ennek egyik oka az volt, hogy a zsidó állam a Szovjetunió szövetségeseivel szemben ért el győzelmet. De a szabad világ és a kommunista táborban élő szabadságszerető emberek akkori öröme talán ennél többnek, a győzelem minden előzetes esélylatolgatásra rácáfoló csodájának is szólt. Ma ez a győzelem számomra a messiási királyság, Izrael és a Messiás egymásra találásának és a nemzetek e feletti örvendezésének előképe.

Csodáljuk az Úr hűségét az Ő szövetséges népe, Izrael iránt, óriási áldást jelent mindannyiunknak az, hogy Isten szó szerint beteljesíti a kimondott szavát – és ez azt is bizonyítja  számunkra, hogy a Szentírás minden Igéje ugyanígy, kézzelfogható valóságként fog megtörténni az ámuló emberiség szeme láttára.

Élvezetes ebben a prófétai korban élni még akkor is, ha a pokol erői minden eddigi erőfeszítésüket felülmúlva igyekeznek Isten kibontakozó célprogramja ellen mozgósítani a lázadók és gonoszok hadait – láthatjuk, hogy Izraelt az elmúlt hetven évben szinte egy napon sem hagyták békében létezni és építkezni, és napjainkban is hangoztatja az egyik legfőbb ellenségévé vált iráni rezsim azt, hogy el kívánja törölni Izraelt a Föld színéről. Ez a célkitűzés számos hatalom programjában szerepelt már, amelyek végül egytől egyig a felejtés süllyesztőjében végezték. Izrael pedig él, erősödik, fejlődik és virágzik Isten akaratából és mindannyiunk örömére.

Izrael ellenségeinek figyelmébe ajánlanám Isten szavait, amelyeket Ezékiel prófétán keresztül nyilatkoztatott ki:

„Annakokáért élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy a te haragod és fölgerjedésed szerint cselekszem veled, amellyel te cselekedtél irántok való gyűlölségedből (…). És megtudod, hogy én, az Úr, meghallottam minden szidalmadat, melyeket Izráel hegyei ellen mondtál

(…). Amint te örültél Izráel háza örökségén azért, hogy elpusztult, úgy cselekszem veled; pusztává légy, Seir hegye, és mind egészen Edom, és megtudják, hogy én vagyok az Úr! (…) Ezokáért prófétálj Izráel földjéről, és mondjad a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: Így szól az Úr Isten: Ímé, féltő szerelmemben és búsulásomban beszélek, mivelhogy a pogányok gyalázását viseltétek; Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Én fölemelem kezemet! Bizonyára a pogányok, kik körülöttetek vannak, ők viseljék gyalázatukat. Ti pedig, Izráel hegyei, neveljétek ágaitokat és hozzátok gyümölcsötöket az én népemnek, Izráelnek, mert közel vannak, hogy hazajöjjenek. Mert ímé, én hozzátok hajlok és hozzátok fordulok, és megmívelnek és bevetnek titeket. És megsokasítom rajtatok az embereket, Izráel házát egészen, és lakják a városokat, és a romokat megépítik. És megsokasítom rajtatok az embereket és barmokat, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, és lakatom őket rajtatok, mint régi időtökben, és több jóval lészek hozzátok, mint első napjaitokban, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.”

Grüll Tibor ókortörténész, az MTA doktora:

Mivel idestova 25 éve foglalkozom a Biblia történeti hátterével, érthető, hogy különleges viszonyban állok Erec Jiszráel földjével, hiszen mindaz, ami innen előkerül, számomra fontos történeti forrás, vagyis „munkaeszköz”. Az elmúlt negyedszázadban legalább évente egyszer sikerült kijutnom Izraelbe – ezek között volt két hosszabb ösztöndíjas tanulmányút is –, így az ókori mellett valamennyire a modern Izraelt is sikerült megismernem. És meg kell mondanom, ez utóbbi nem kevésbé volt lenyűgöző számomra. Izrael ugyanis egy hipermodern, minden ízében nyugati ország, amely azonban egyáltalán nem veszítette el keleties egzotikumát. Az itt élő emberek pedig egyszerűen lenyűgözőek: lazaságukkal, bátorságukkal, a „mi mindent túl fogunk élni” mentalitásukkal. Röviden összefoglalva, a hazám mellett ez az a hely, ahol maradéktalanul otthon tudom érezni magam.  

Flaisz Endre filozófus, teológus:

Számomra a modern Izrael 70 éves fennállása azt bizonyítja, hogy Isten hűséges az ígéreteihez, a próféciáit maradéktalanul beteljesíti, és a jövő nincs kiszolgáltatva a vakszerencsének vagy őrült emberek szeszélyeinek. E sorok írásakor éppen Izraelben tartózkodom. Csupán néhány nap választ el attól az eseménytől, amikor az amerikai nagykövetséget Tel-Avivból áthelyezik Jeruzsálembe Izrael fennállásának 70 éves évfordulóján. A próféciák beteljesedése számomra elsősorban hit kérdése, ugyanakkor azonban ezekben a napokban itt és most a hitem és a megtapasztalásom útjai keresztezik egymást. Elementáris, húsbavágó megtapasztalás ez arról, hogy Isten a kezében tartja a jövőt! Az Úr áldását kívánom Jeruzsálemből e sorok minden olvasójára.

Ünnep – halálos fenyegetések árnyékában

A modern Izrael 70 évvel ezelőtti születése egyfelől ismert bibliai próféciák beteljesülését jelenti, másfelől – természetes szinten – annak a holokausztot követően nagyon is érthetően megszilárdult elhatározásnak a következménye, hogy a zsidóság jövője többé nem lehet idegen hatalmak jó- vagy rosszindulatának kiszolgáltatva. Tudják ezt Izrael ellenségei is – akik, ne legyenek kétségeink, egyben a zsidókeresztény civilizáció ellenségei is. Ahogy a náci Németország sem rejtette véka alá, hogy az európai zsidóság kiirtására tör, Irán sem tagadta soha, hogy stratégiai célja Izrael elpusztítása. Éppen ezért volt döbbenetes, az 1938-as Münchent idéző árulás, hogy 2015-ben az Egyesült Államok, az európai nagyhatalmak, Oroszország és Kína anélkül állapodtak meg Iránnal az atomalkuról és a teheráni nukleáris program miatt bevezetett szankciók feloldásáról, hogy Teherán kötelezettséget vállalt volna Izrael-politikája megváltoztatására. A szankciók feloldása nyomán megerősödő Irán az elmúlt években libanoni és szíriai befolyásának kiterjesztésével egyre közelebb került stratégiai céljához, a zsidó állam bekerítéséhez. Donald Trump 2016-os győzelme óta azonban Irán nem fenyegetheti büntetlenül a Közel-Kelet egyetlen demokráciáját. Az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetése és az Irán elleni szankciók újbóli életbe léptetése azt jelzi, hogy a 70. születésnapján is halálos fenyegetéssel szembenéző Izraelnek ma legalább egy igaz barátja van a világpolitikában. Nagyszerű ajándék Izrael és minden, a zsidókeresztény civilizáció sorsát a szívén viselő ember számára.
Németh Sándor

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: