Kereső toggle

Hősújország 70

Körkérdés az ősi és a modern Izraelről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Hetek tíz évvel ezelőtt egy antológiakötettel jelentkezett Izrael 60. évfordulója alkalmából, Hősújország címmel. Most arra kértük szerzőinket, hogy osszák meg olvasóinkkal személyes benyomásaikat a 70 éves zsidó államról, annak történelmi és spirituális jelentőségéről.

Németh S. Judit, a Szent Pál Akadémia rektora

A modern Izrael megszületésének hetvenedik évfordulója ünnepi érzéseket és gondolatokat kelt minden Bibliát szerető és azt komolyan vevő hívő emberben – így én is elmondhatom, hogy nagy örömmel és további várakozásokkal tekintek e jeles évforduló elé. Nagy izgalommal tölt el mindannyiunkat az, hogy tanúi lehetünk Isten helyreállító munkájának, amelyet évezredekkel ezelőtt már megígért az ő prófétái, és megerősített az elküldött Messiás, az Ő Fia és a szent apostolok által.

Tinédzserként éltem meg a modern Izrael létrejötte utáni időszak talán legjelentősebb eseményének, a hatnapos háborúnak, Jeruzsálem teljes felszabadításának és egyesítésének időszakát, amit – főleg persze nyugati híradásokból – Magyarországon is figyelemmel kísértek. Izrael világra szóló győzelme euforikus örömöt szerzett még hitetlen honfitársainkban is. Ennek egyik oka az volt, hogy a zsidó állam a Szovjetunió szövetségeseivel szemben ért el győzelmet. De a szabad világ és a kommunista táborban élő szabadságszerető emberek akkori öröme talán ennél többnek, a győzelem minden előzetes esélylatolgatásra rácáfoló csodájának is szólt. Ma ez a győzelem számomra a messiási királyság, Izrael és a Messiás egymásra találásának és a nemzetek e feletti örvendezésének előképe.

Csodáljuk az Úr hűségét az Ő szövetséges népe, Izrael iránt, óriási áldást jelent mindannyiunknak az, hogy Isten szó szerint beteljesíti a kimondott szavát – és ez azt is bizonyítja  számunkra, hogy a Szentírás minden Igéje ugyanígy, kézzelfogható valóságként fog megtörténni az ámuló emberiség szeme láttára.

Élvezetes ebben a prófétai korban élni még akkor is, ha a pokol erői minden eddigi erőfeszítésüket felülmúlva igyekeznek Isten kibontakozó célprogramja ellen mozgósítani a lázadók és gonoszok hadait – láthatjuk, hogy Izraelt az elmúlt hetven évben szinte egy napon sem hagyták békében létezni és építkezni, és napjainkban is hangoztatja az egyik legfőbb ellenségévé vált iráni rezsim azt, hogy el kívánja törölni Izraelt a Föld színéről. Ez a célkitűzés számos hatalom programjában szerepelt már, amelyek végül egytől egyig a felejtés süllyesztőjében végezték. Izrael pedig él, erősödik, fejlődik és virágzik Isten akaratából és mindannyiunk örömére.

Izrael ellenségeinek figyelmébe ajánlanám Isten szavait, amelyeket Ezékiel prófétán keresztül nyilatkoztatott ki:

„Annakokáért élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy a te haragod és fölgerjedésed szerint cselekszem veled, amellyel te cselekedtél irántok való gyűlölségedből (…). És megtudod, hogy én, az Úr, meghallottam minden szidalmadat, melyeket Izráel hegyei ellen mondtál

(…). Amint te örültél Izráel háza örökségén azért, hogy elpusztult, úgy cselekszem veled; pusztává légy, Seir hegye, és mind egészen Edom, és megtudják, hogy én vagyok az Úr! (…) Ezokáért prófétálj Izráel földjéről, és mondjad a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: Így szól az Úr Isten: Ímé, féltő szerelmemben és búsulásomban beszélek, mivelhogy a pogányok gyalázását viseltétek; Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Én fölemelem kezemet! Bizonyára a pogányok, kik körülöttetek vannak, ők viseljék gyalázatukat. Ti pedig, Izráel hegyei, neveljétek ágaitokat és hozzátok gyümölcsötöket az én népemnek, Izráelnek, mert közel vannak, hogy hazajöjjenek. Mert ímé, én hozzátok hajlok és hozzátok fordulok, és megmívelnek és bevetnek titeket. És megsokasítom rajtatok az embereket, Izráel házát egészen, és lakják a városokat, és a romokat megépítik. És megsokasítom rajtatok az embereket és barmokat, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, és lakatom őket rajtatok, mint régi időtökben, és több jóval lészek hozzátok, mint első napjaitokban, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.”

Grüll Tibor ókortörténész, az MTA doktora:

Mivel idestova 25 éve foglalkozom a Biblia történeti hátterével, érthető, hogy különleges viszonyban állok Erec Jiszráel földjével, hiszen mindaz, ami innen előkerül, számomra fontos történeti forrás, vagyis „munkaeszköz”. Az elmúlt negyedszázadban legalább évente egyszer sikerült kijutnom Izraelbe – ezek között volt két hosszabb ösztöndíjas tanulmányút is –, így az ókori mellett valamennyire a modern Izraelt is sikerült megismernem. És meg kell mondanom, ez utóbbi nem kevésbé volt lenyűgöző számomra. Izrael ugyanis egy hipermodern, minden ízében nyugati ország, amely azonban egyáltalán nem veszítette el keleties egzotikumát. Az itt élő emberek pedig egyszerűen lenyűgözőek: lazaságukkal, bátorságukkal, a „mi mindent túl fogunk élni” mentalitásukkal. Röviden összefoglalva, a hazám mellett ez az a hely, ahol maradéktalanul otthon tudom érezni magam.  

Flaisz Endre filozófus, teológus:

Számomra a modern Izrael 70 éves fennállása azt bizonyítja, hogy Isten hűséges az ígéreteihez, a próféciáit maradéktalanul beteljesíti, és a jövő nincs kiszolgáltatva a vakszerencsének vagy őrült emberek szeszélyeinek. E sorok írásakor éppen Izraelben tartózkodom. Csupán néhány nap választ el attól az eseménytől, amikor az amerikai nagykövetséget Tel-Avivból áthelyezik Jeruzsálembe Izrael fennállásának 70 éves évfordulóján. A próféciák beteljesedése számomra elsősorban hit kérdése, ugyanakkor azonban ezekben a napokban itt és most a hitem és a megtapasztalásom útjai keresztezik egymást. Elementáris, húsbavágó megtapasztalás ez arról, hogy Isten a kezében tartja a jövőt! Az Úr áldását kívánom Jeruzsálemből e sorok minden olvasójára.

Ünnep – halálos fenyegetések árnyékában

A modern Izrael 70 évvel ezelőtti születése egyfelől ismert bibliai próféciák beteljesülését jelenti, másfelől – természetes szinten – annak a holokausztot követően nagyon is érthetően megszilárdult elhatározásnak a következménye, hogy a zsidóság jövője többé nem lehet idegen hatalmak jó- vagy rosszindulatának kiszolgáltatva. Tudják ezt Izrael ellenségei is – akik, ne legyenek kétségeink, egyben a zsidókeresztény civilizáció ellenségei is. Ahogy a náci Németország sem rejtette véka alá, hogy az európai zsidóság kiirtására tör, Irán sem tagadta soha, hogy stratégiai célja Izrael elpusztítása. Éppen ezért volt döbbenetes, az 1938-as Münchent idéző árulás, hogy 2015-ben az Egyesült Államok, az európai nagyhatalmak, Oroszország és Kína anélkül állapodtak meg Iránnal az atomalkuról és a teheráni nukleáris program miatt bevezetett szankciók feloldásáról, hogy Teherán kötelezettséget vállalt volna Izrael-politikája megváltoztatására. A szankciók feloldása nyomán megerősödő Irán az elmúlt években libanoni és szíriai befolyásának kiterjesztésével egyre közelebb került stratégiai céljához, a zsidó állam bekerítéséhez. Donald Trump 2016-os győzelme óta azonban Irán nem fenyegetheti büntetlenül a Közel-Kelet egyetlen demokráciáját. Az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetése és az Irán elleni szankciók újbóli életbe léptetése azt jelzi, hogy a 70. születésnapján is halálos fenyegetéssel szembenéző Izraelnek ma legalább egy igaz barátja van a világpolitikában. Nagyszerű ajándék Izrael és minden, a zsidókeresztény civilizáció sorsát a szívén viselő ember számára.
Németh Sándor

Hack Péter jogász, egyetemi docens:

Ha végigtekintjük a modern Izrael elmúlt hetven évét, elképedve látjuk, hogy ez a fél dunántúlnyi ország, milyen nehéz körülmények között, milyen fantasztikus fejlődést ért el. Miközben az ország lakossága az 1948-as 806 ezerről mára 8,6 millióra növekedett, a Közel-Kelet egyetlen demokráciája, világvezető pozíciót ért el az IT-technológiától az orvostudományon keresztül a mezőgazdaság korszerűsítéséig számos területen. Mindezt úgy, hogy a folytonos fenyegetettség közepette egy virágzó, sokszínű, izgalmas ország jött létre, ahova nem véletlenül látogat el évente több mint három és fél millió turista. Ezek a teljesítmények önmagukban is tiszteletet, elismerést és ünneplést érdemelnének.

Számomra Izrael több, mint egy ország a nemzetek között, Izrael több, mint az általa elért gazdasági, tudományos, kulturális, vagy akár katonai sikerek sorozata. Számomra Izrael létrejötte és fennmaradása csodák sorozata is.  Számomra Izrael az, amit Isten Igéje mond róla.

Szöllősi Tibor teológus, főiskolai tanár:

Személyesen eddig két nagy „hazaérkezés-élményben” volt részem, 1981-ben és 1992-ben. Először még a kommunizmus idején Budaörsön, egy kicsi egyházközösségben, amelytől a környezete elvitatta a létezéshez való jogát. Másodszor egy kicsi országban, Izraelben, amelytől ma is sokan elvitatják ugyanezt. Gondolkodtam rajta, még mi lehet közös a kettőben. Talán a jövő tudata. Szokták mondani, Isten jobban tudja a jövődet, mint te a múltadat. Jó olyan emberek között, akik elfogadták tőle a jövőjüket, mert az jó jövő, és együtt dolgoznak rajta Ővele.

Szarka Lajos történész:

Herzl Tivadar álma, amely 1902-ben az Ősújország című művében látott napvilágot, a maga korában cionista utópiának minősült. Nem sokkal később, 1948. május 14-én azonban valósággá vált. A modern Izraelben úgy tartják, hogy aki nem hisz a csodákban, az nem realista. Magam is meglepődtem, amikor a Negev-sivatag északi részén járva learatott gabonatáblákat láttam, vagy a tengerparton a homokdűnék helyére épült Asdódot, amely ma a Közel-Kelet legnagyobb kereskedelmi kikötője. Izrael, a fügefa a szemünk láttára virágzik, és bőven ontja gyümölcseit.

Ha a szellemi helyreállításra gondolok, az idős Ben Gurion szavai jutnak eszembe, aki 1968-ban így nyilatkozott: „Ez az állam még nem létezik. Ez csak a kezdet.” Óriási izgalommal tölt el, ha ez csak a kezdet, akkor milyen lesz a folytatás és a beteljesedés?

A történet vége mindenképpen happy end lesz, amelyről nem szeretnék lemaradni! Emberként, történészként és nem utolsósorban a keszthelyi Immánuel Magyar–Izraeli Baráti Társaság elnökeként kívánok teljes szívemből boldog születésnapot!

Pátkai Mihály publicista:

Számomra Izrael újjászületése az egyik legnagyobb emlékeztető Isten hűségéről. Eltelnek évezredek, és az Örökkévaló nem felejti el ígéreteit! Nemrég Béthelben jártam, ahol egy telepes család hívott meg az otthonába reggelire. Ők most szőlőt termesztenek, bort készítenek Júdea ősi dombjain, Jákob több ezer éves próféciáját betöltve: „Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében. Bortól vörösek szemei…” (1 Móz 49:11-12) És kiderült, hogy amikor még Amerikában éltek, Teller Ede a barátjuk volt! Ilyen Izrael: a beteljesedett próféciák és a meglepetések földje.

Mészáros István László jogász, rektorhelyettes (Szent Pál Akadémia):

Izrael államának újjászületése és virágzó léte példázza: verjenek bármennyire is a történelem viharai, egy olyan nép, akiben erős azonosságtudat van, akiben él a testvériség eszméje, ahol gyerekkortól hitre, reménységre, kitartásra, aktivitásra ösztönöznek, képes a legsúlyosabb megrázkódtatásokat is túlélni, a hamvaiból is újjászületni. Ebből az életerőből – ami újjáteremtette ősi nyelvét, újra benépesíti ősi földjét, visszaveszi és életre kelti egykori városait, termő kertté változtatja sivatagait, folyamatos nemzetközi presszió ellenére is fejlődést, növekedést terem –  mi, magyarok is erőt meríthetünk. Az ősi birtokába visszatérő zsidóság élőben bizonyítja, igenis működőképes az a mentalitás, amire Kossuth Lajos ekként buzdított minket, magyarokat: „Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell mindig újra kezdeni!”

Keresztényként külön izgalom látni azoknak az ősi bibliai próféciáknak a beteljesedését, amelyek előre jelzik, hogy a Messiás Jézus Krisztus visszajövetelét megelőzően a Teremtő összegyűjti és visszaviszi a világban szétszórt zsidóságot mint üdvtörténetileg választott népet az atyáik földjére, ahol önálló nemzetállamot alkotva néznek majd a Messiás eljövetele elé. Élőben láthatjuk ezt a felvonást, mint egy előjelet és figyelmeztetést arról, hogy Isten rendelései mindenhol és mindenkire, az egész emberiségre nézve be fognak teljesedni a rendelt időben, mert van Ura és tőle rendelt – az örök életbe vezető – célja a történelemnek. Izrael újjászületése is bizonyítja, hogy a Biblia nem „mesekönyv”, hanem isteni kinyilatkoztatás, a benne írtakat mindenkinek komolyan kell venni.

Kulcsár Árpád történész:

Izrael Állam létrejötte és 70 éves története egy hatalmas bizonyíték Isten örökkévaló hűségéről. Ő megígérte népének: „veled vagyok,  el nem hagylak téged”. Ígéretének  látványos betöltését nagyszerű csodák és kritikus helyzetekből történő szabadítások sorozata kísérte. Mindezek nagyon nyomatékosan felhívják a figyelmet arra, hogy az események, folyamatok, egyéni életpályák valóságos megértéséhez alapvető szemléleti változásra van szükségünk, amelynek azon kell alapulnia, hogy Isten cselekszik a mindenkori történelemben. 

Finta Szilvia teológus:

A modern Izrael Állam léte Isten létezésének és a Biblia igazságának bizonyítéka. Ha Theodor Herzlre, a politikai cionizmus megalapítójára, Ben Jehudára, a héber nyelv felélesztőjére, Rav Kookra, a vallásos cionizmus atyjára, vagy azokra a százezrekre gondolunk, akik lemondva saját kényelmükről, karrierjükről, kapát ragadtak, és virágzóvá tették a sivatagot, akkor azt látjuk, hogy ők – természetesen még sok más személlyel együtt – mind olyan emberek voltak, akiknek volt egy álmuk, és mertek szembemenni a tömeggel. A nehézségek ellenére intuitív megérzésükhöz, inspirációjukhoz való tevőleges hűségük és kitartásuk Izrael Államának létében realizálódott, s máig meghatározza annak karakterét. Ez a szemünk előtt létező és lélegző csoda tehát egyrészt tanú Isten és a Biblia valósága mellett, másrészt példa mindazok számára, akik mernek nagyot álmodni és annak mentén cselekedni, a jövőért és másokért élni, a Szentírás szavaira támaszkodni akkor is, ha mindenki más őrültnek nézi őket, s lehetetlennek, megvalósíthatatlannak tartja az elképzelést.

Hack Márta hebraista:

Izrael volt az első nyugati típusú ország, ahol életemben jártam, és azonnal nemzetközi környezetbe csöppentem, így aztán egyszerre kaptam képet arról, hogy milyen a nyugati típusú gondolkodásmód, a verseny, a kiválóságra való törekvés; és milyen ősi és sokszínű a zsidó nép; és arról, hogy békében megfér a modernitás  az évezredes hagyományokkal. Több évezred keresztmetszete az ország. Az egyik percben a legmodernebb épületeket és technikát látom, a másik percben pedig egy olyan közel-keleti utcaképet szamárral, kordéval, ami száz éve aligha változott. A nyelv, az emberek, a sokszínűség, a segítőkészség úton-útfélen, a tanulás, a tudás megbecsülése: mindez fiatalként meghatározó élmény volt számomra. Főleg Jeruzsálem tett rám nagy hatást, ahova mindenféle nációból és országból imádkozni mennek az emberek, ezért úgy érzékeltem, hogy spirituálisan ez a világ közepe. Számomra ez azóta is így van. Első utam óta többször jártam Izraelben, mindig nagy fejlődést látok: új meg új épületek magasodnak, Dávid városában a régészeti ásatógödrök mélyülnek, immár 3000 évre nyúlnak le, de a lényeg e folyamatban számomra ugyanaz: a zsidó nép visszatér a nyelvéhez, földjéhez, a történelméhez; és lassan a rendeltetéséhez is, hogy a nemzetek világossága legyen. Izrael példa és reménység számomra: évezredek elmúlhatnak, de Isten beszéde nem múlik el, az ígéretek beteljesednek.

Pécsi Tibor történész:

Izrael 70 éves létezése számomra azt jelenti, hogy Isten Igéje minden körülmények között igaz és beteljesedik, és azt is bizonyítja, hogy ez az Ige történelemformáló erő. Kell-e erre erősebb bizonyíték annál, hogy Herzl Tivadar 19. század végi, a zsidó nemzeti otthonról elmondott kijelentése („ha akarjátok, nem mese”) alig több mint fél évszázad alatt a Mindenható segítségével valósággá vált?

Izraelben nemcsak a zsidó-keresztény civilizáció bibliai gyökereit látom, hanem a bibliai kinyilatkoztatáson alapuló jövőt is. Ettől rendkívül inspiráló számomra Izrael létezése. Az erről való beszéd óriási tanulságokkal szolgál, hiszen a modern Izrael története azt mutatja meg, hogyan lehet a legnagyobb sötétségből, a holokauszt poklából a világosságba eljutni.

Lapunk főszerkesztőjének, Németh Sándornak a véleményét az évfordulóról a köszöntőben olvashatják.

Olvasson tovább: