Magyarországon az elmúlt években folyamatosan csökkent az abortuszok száma. Az elmúlt hat évben évről évre kevesebb abortuszt hajtottak végre hazánkban, 2010 és 2015 között összesen 22,9 százalékkal csökkent a számuk. Míg a 2000-es évek második felében 43 és 44 ezer körüli volt e szám, addig 2010-ben majdnem 40 ezerre csökkent, 2017-ben pedig sikerült 30 ezer alá vinni ezen beavatkozásokat. Ez azt jelenti, hogy 100 élve születésre 31,1 művi vetélés jut, vagyis még mindig közel minden harmadik magzatot abortálnak ma Magyarországon. Alapvetően pozitív trendnek mondhatjuk az abortuszok számának csökkenését, ugyanakkor a tényeket árnyalja, hogy míg Nyugat-Európában már a 2000-es évek első felében a legalacsonyabb volt az abortuszok aránya a világátlaghoz viszonyítva (a 15–54 korosztályból 100 főre 12 művi terhességmegszakítás jutott), addig Kelet-Európában majdnem a négyszerese volt az előbbi értéknek ez az adat, vagyis 44 abortusz jutott 100 szülőképes korú nőre. A nagymértékű csökkenés tehát inkább a korábbi rendkívül gyászos statisztikának köszönhető, amely a posztszovjet térséget jellemezte, s azoknak a rendkívül tragikus számoknak, melyekkel a rendszerváltás után bírt e térség, amely az 1990-es években 105 (!) abortuszt jelentett 100 élve születésre.
Van még mit tenni e téren, s ezért a már említett nemzetközi sajtótájékoztatón április 10-én, majd a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évadnyitóján elhangzott előadásában is a demográfiát mint kulcsfontosságú területet emelte ki a miniszterelnök. A négy pillér, amelyeken a következő négy év kormányzása nyugodni fog – tudhattuk meg az előadásból – a versenyképesség, a munkaalapú társadalom, a demográfia és az identitás, melyek közül Kovács Zoltán kormányszóvivő a demográfiát emelte ki mint legfontosabb szempontot. Nem véletlen kezdte pont most foglalkoztatni a közvéleményt, várható-e az abortusz-szabályozás terén az eddigieknél aktívabb kormányzati szerepvállalás.
Április végén a hvg.hu ismertette a birtokába jutott EMMI-dokumentumot, mely a kormány demográfiai terveit összegzi, s melyben igen széles spektrumban tűzött ki a kormány célokat a gyermekvállalás támogatása, egy annak megfelelő jogi és társadalmi környezet megteremtése céljából. Így a lakosság egészségügyi állapotának javítása, ezzel összhangban népegészségügyi prevenciós és szűrőprogramok elindítása, a várandósság, születés körülményeinek javítása, a bölcsődei kapacitások megkétszerezése és az atipikus foglalkozási formák, mint a távmunka, rész- és rugalmas munkaidő támogatása is megtalálható a dokumentumban. Mindezek még az ellenzéki lap által is elismert tervei a kormánynak, ugyanakkor tekintve, hogy Magyarország 1981 óta fogyó társadalom, az abortusz visszaszorítása érdekében tett társadalompolitikai célkitűzések elengedhetetlenek. Ahogy Gulyás Gergely nyilatkozta 2010-ben (aki akkor az alkotmányt előkészítő eseti bizottság alelnöke volt): „egy olyan országban, ahol 120 ezren halnak meg évente, 150 ezer magzat fogan meg évente, de csak 90 ezer születik meg, ott fontos világossá tenni, hogy az államnak és a társadalomnak is az az érdeke, hogy minél többen szülessenek meg”. Kétségkívül a szimbolikus jelentősége óriási volt e lépésnek, tudniillik a magzati élet védelme alkotmányban történő deklarálásának („a magzat életét fogantatásától kezdve védelem illeti meg” – Alaptörvény, II. cikk), amely eltér a nyugati alkotmányi jogfejlődés és jogértelmezés jelenleg uralkodó formájától – kivéve az ír népszavazást, amely épp e felfogás ellentétét mutatja –, mégis kérdéses, hogy a határozott értékválasztáson túl milyen politikai cselekvés fedezhető fel az elvi állásfoglalás mögött.
2018. 05.25. (XXII/21)
