Kereső toggle

Lesz valódi változás?

A népesedéspolitika és abortusz

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miután Orbán Viktor a választást követő nemzetközi sajtótájékoztatón demográfiai súlypontú kormányzást hirdetett meg, melynek szerves részét képezi az abortusz-szabályozás is, utánanéztünk, milyen a helyzet jelenleg Magyarországon e téren.

Magyarországon az elmúlt években folyamatosan csökkent az abortuszok száma. Az elmúlt hat évben évről évre kevesebb abortuszt hajtottak végre hazánkban, 2010 és 2015 között összesen 22,9 százalékkal csökkent a számuk. Míg a 2000-es évek második felében 43 és 44 ezer körüli volt e szám, addig 2010-ben majdnem 40 ezerre csökkent, 2017-ben pedig sikerült 30 ezer alá vinni ezen beavatkozásokat. Ez azt jelenti, hogy 100 élve születésre 31,1 művi vetélés jut, vagyis még mindig közel minden harmadik magzatot abortálnak ma Magyarországon. Alapvetően pozitív trendnek mondhatjuk az abortuszok számának csökkenését, ugyanakkor a tényeket árnyalja, hogy míg Nyugat-Európában már a 2000-es évek első felében a legalacsonyabb volt az abortuszok aránya a világátlaghoz viszonyítva (a 15–54 korosztályból 100 főre 12 művi terhességmegszakítás jutott), addig Kelet-Európában majdnem a négyszerese volt az előbbi értéknek ez az adat, vagyis 44 abortusz jutott 100 szülőképes korú nőre. A nagymértékű csökkenés tehát inkább a korábbi rendkívül gyászos statisztikának köszönhető, amely a posztszovjet térséget jellemezte, s azoknak a rendkívül tragikus számoknak, melyekkel a rendszerváltás után bírt e térség, amely az 1990-es években 105 (!) abortuszt jelentett 100 élve születésre.

Van még mit tenni e téren, s ezért a már említett nemzetközi sajtótájékoztatón április 10-én, majd a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évadnyitóján elhangzott előadásában is a demográfiát mint kulcsfontosságú területet emelte ki a miniszterelnök. A négy pillér, amelyeken a következő négy év kormányzása nyugodni fog – tudhattuk meg az előadásból – a versenyképesség, a munkaalapú társadalom, a demográfia és az identitás, melyek közül Kovács Zoltán kormányszóvivő a demográfiát emelte ki mint legfontosabb szempontot. Nem véletlen kezdte pont most foglalkoztatni a közvéleményt, várható-e az abortusz-szabályozás terén az eddigieknél aktívabb kormányzati szerepvállalás.

Április végén a hvg.hu ismertette a birtokába jutott EMMI-dokumentumot, mely a kormány demográfiai terveit összegzi, s melyben igen széles spektrumban tűzött ki a kormány célokat a gyermekvállalás támogatása, egy annak megfelelő jogi és társadalmi környezet megteremtése céljából. Így a lakosság egészségügyi állapotának javítása, ezzel összhangban népegészségügyi prevenciós és szűrőprogramok elindítása, a várandósság, születés körülményeinek javítása, a bölcsődei kapacitások megkétszerezése és az atipikus foglalkozási formák, mint a távmunka, rész- és rugalmas munkaidő támogatása is megtalálható a dokumentumban. Mindezek még az ellenzéki lap által is elismert tervei a kormánynak, ugyanakkor tekintve, hogy Magyarország 1981 óta fogyó társadalom, az abortusz visszaszorítása érdekében tett társadalompolitikai célkitűzések elengedhetetlenek. Ahogy Gulyás Gergely nyilatkozta 2010-ben (aki akkor az alkotmányt előkészítő eseti bizottság alelnöke volt): „egy olyan országban, ahol 120 ezren halnak meg évente, 150 ezer magzat fogan meg évente, de csak 90 ezer születik meg, ott fontos világossá tenni, hogy az államnak és a társadalomnak is az az érdeke, hogy minél többen szülessenek meg”. Kétségkívül a szimbolikus jelentősége óriási volt e lépésnek, tudniillik a magzati élet védelme alkotmányban történő deklarálásának („a magzat életét fogantatásától kezdve védelem illeti meg” – Alaptörvény, II. cikk), amely eltér a nyugati alkotmányi jogfejlődés és jogértelmezés jelenleg uralkodó formájától – kivéve az ír népszavazást, amely épp e felfogás ellentétét mutatja –, mégis kérdéses, hogy a határozott értékválasztáson túl milyen politikai cselekvés fedezhető fel az elvi állásfoglalás mögött.

Az elmúlt két ciklusban bár történtek kezdeményezések egy újfajta szemlélet és társadalompolitika kialakítása érdekében, jelentősebb eredmények nem születtek. Fontos hangsúlyozni, hogy a törvényi keretek megváltoztatása nélkül is lehetséges pozitív eredményeket elérni, ami azért is lényeges, mert minden kormány pontosan tudja, hogy abban a társadalomban, ahol közvélemény-kutatások alapján a polgárok 52 százaléka elfogadhatónak tartja a jelenlegi szabályozást, mi több, 18 százaléka enyhítene azon, a törvényi feltételek szigorítása minden bizonnyal a saját táboron belül is nehezen lenne eladható. (Érdekes, hogy amikor a szabályozás különböző opciói közül kellett választani, akkor a megkérdezettek csupán 23 százaléka választotta azt, hogy csak egészségügyi kockázat vagy nemi erőszak esetén tartaná elfogadhatónak az abortuszt, míg a teljes tiltást csupán 2 százalék választotta, a megkérdezettek nagy része ennél liberálisabb szabályozást tart megfelelőnek.) Éppen ezért a legégetőbb teendő a társadalmi szemlélet megváltoztatása, a krízisterhes kismamákkal szemben egy támogatóbb közeg kialakítása.

Az elmúlt ciklusok kormányzati cselekvését a következőkben tudnánk tehát összefoglalni: abortuszellenes, életpárti kezdeményezések támogatása – a legemlékezetesebb talán az Ágota Alapítvány plakátkampánya, amely során az „Inkább adj örökbe, hadd éljek!” mondattal láthattunk plakátokat a fővárosban (a fővároson kívül Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád, Somogy megyékben jóval magasabb a művi terhességmegszakítások aránya az országos átlagnál.) Ebbe a sorba illeszkedik az a törvénytervezet is, melyet 2012-ben két KDNP-s képviselő nyújtott be, s amely javaslat lényege a következő volt: a költségvetési törvény elfogadásakor az abortusz szociális alapon történő támogatására elkülönített keretösszegen történő változtatás, ezáltal a kedvezményezettek körének szűkítése. Az Országgyűlés (fideszes többsége) ugyanakkor támogatás hiányában nem tűzte napirendre a javaslatot. 2012-ben döntött úgy a törvényhozás, hogy az abortusztablettát vény és orvosi indoklás nélkül nem teszi elérhetővé az abortuszt választók számára. A módosítás hozzájárulhat egy esetleges átgondoltabb döntés meghozatalához, tekintve, hogy az abortusztabletta a terhesség körülbelül első hónapjában (a fogantatástól számított 35. napig) alkalmazható.

Mindezek nem elhanyagolható lépések és kijelenthető, hogy a jobboldali kormányok alatt komoly lépések történtek az abortusz társadalmi megítélésének megváltoztatása érdekében, ugyanakkor az eddigi intézkedések nem jelentenek jelentős kormányzati szerepvállalást, és inkább elvi, mintsem gyakorlati fordulatról beszélhetünk az Alaptörvény 2011-es hatályba lépése óta. 

A kérdés, hogy egy kereszténydemokrata, demográfiai súlypontú kormányzás tud-e változást hozni a művi terhességmegszakítások számának csökkenésében és társadalmi megítélésében. Az állam részéről logikus lépés lenne azon civil szervezetek támogatása (például: Várva Várt Alapítvány), amelyek tényleges segítséget tudnak nyújtani válsághelyzetben lévő nőknek gyermekük felnevelése érdekében, illetve szükség esetén az adoptálásban is segítséget nyújtanak. Egy biztos: a demográfiai sikerek e terület érintése, az abortusszal kapcsolatos társadalompolitikai eredmények nélkül mindig csak viszonylagosak maradnak.

Az abortusz-szabályozás születése

1956. június 4-én rendeletben hirdették ki, hogy a magyar nők nem csupán egészségügyi okok vagy szexuális erőszak elszenvedése miatt, hanem gyakorlatilag bármilyen esetben megszakíttathatják terhességüket. A döntés eredménye tragikus: a 60 év alatt több mint 5 millió abortuszt végeztek el.
Az 1940-es években már előfordult, hogy 140 ezer abortuszt hajtottak végre egy év alatt, az 1950-es évek elején ez a szám 110-120 ezer körül mozgott. A Ratkó-féle abortusztilalom (1953) csak néhány évig fordította meg a folyamatokat; az 1956-os feltétel nélküli engedélyezés után pedig féktelen vonatként szabadult el a végrehajtott abortuszok száma.
A hatvanas éveket „abortuszjárvány” kifejezéssel írják le a magyar kutatók: 1963-ban már több mint 173 ezernél járunk, 1966-ban pedig 185 ezer felett van egy év alatt elvégzett abortuszok száma. A folyamat 1969-ben tetőzött, akkor 206 ezernél is több művi magzatelhajtást végeztek el egy év alatt. Volt olyan év, amikor 100 terhességre 134 terhességmegszakítás jutott.
Újabb szabályozást a rendszerváltás hozott, amikor is 1992-ben elfogadták a magzati élet védelméről szóló törvényt. Ez lényegében feltétel nélkül lehetővé tette az abortusz kérelmezését, a „súlyos válsághelyzet” bevezetésével. Az Alkotmánybíróság (Ab) 1998-ban kimondta, hogy hiányosság a fogalom alkalmazásával kapcsolatos feltételek meg nem határozása. A határozat indoklása felhívja a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy a törvény címében a magzati élet védelmét hangoztatja, de az állam a magzati élet védelmére irányuló minimális kötelezettségeinek sem tesz eleget. 2000-ben lépett életbe az átdolgozott törvény, de az Ab által felállított követelményeknek továbbra sem felelt meg. A 2012-ben hatályba lépett Alaptörvény szövegébe beemelték a magzati élet védelmét, a szabályozás viszont változatlan maradt.

Olvasson tovább: