Kereső toggle

Ember és bestia

13 Oscar-jelölés a hibridáció eposzának

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Idén a legtöbb Oscar-jelölést besöprő A víz érintése (The Shape of Water) egy, csak nyomokban antropomorf kétéltű és egy nő transzcendens szerelmi viszonyát mutatja be.

Idegen lények és emberek szerelmi viszonya nem újkeletű a kultúrtörténetben. A mitológia szereplőinek hibridációi közismertek, a mai generációk pedig főleg a földön kívüli szuperhősök földi kalandjainak történetei révén találkozhatnak a jelenséggel.  Mondhatni, már hozzászoktunk, hogy a filmvásznon humanoid lények kerülnek viszonyba emberekkel. Gondoljunk csak a kriptoni Supermanre, aki Lois Lane kegyeit nyeri el. A Marvel képregényvilág népszerű norvég istene, Thor is hátrahagyta apját, Odin főistent és aasgardi trónját földi szerelméért. Valahogy ezek a történetek nem okoznak akkora megütközést, mert bár nem emberi lényekről van szó, legalább ember ábrázatúak. Kissé extrémebb, de ugyanúgy milliók által kedvelt a szintén Marvel-univerzumba tartozó A galaxis őrzői, amiben a főszereplő férfi a fiktív Zen-Whoberi fajhoz tartozó emberalakú, de zöld bőrű és szuperképességű nőbe szeret bele. A Csillagok háborúja és a Star Trek legendáriumok tökéletes alapot adtak az ilyen űrszerelmek irányába való elmozdulásnak, és bőséges táptalajt biztosítanak a különböző lények hibridációjának.

A vámpírlegendák még inkább elmozdulnak abba az irányba, mikor az emberek olyan lényekkel kerülnek kapcsolatba, akik emberi arca mögött szörnylény lakozik. Az alkotói munka minőségét tekintve igencsak vitatható Alkonyat-széria, valamint a különböző Drakula-feldolgozások és más „vérszívó” művek mind-mind ember és vámpír románcát vagy legalábbis szexuális viszonyát ábrázolták. A nagysikerű Avatarban (ami a következő években 4 új filmmel fog kiegészülni) egy férfi ölt idegen testet, és a Pandora nevű holdon egy humanoid faj, a kék na’vik egyik női tagjával kerül szerelmi viszonyba. A felszín alatt című skót, kevésbé ismert, ámbár filmkritikusok által elismert bizarr alterfilmben Scarlett Johansson, mint földönkívüli csábító szedi férfi áldozatait, miközben saját identitását keresi. A District 9-ben már rákszerű ufó-prostituáltak elégítik ki a disztópikus emberiség aberrált vágyait.

Az ufókkal és egyéb szörnyekkel folytatott szex egyébként főleg alacsonyabb kategóriájú filmekben kerül elő – a lista meglepően hosszú. A bestialitás terén sem terméketlen a filmipar (a robotokkal, mesterséges intelligenciával folytatott szexualitásba már bele sem kezdünk); főleg a nyolcvanas évek hozott ilyen nem kívánt meglepetéseket; Tom Hanks egy sellőbe szeretett bele, míg egy horrorfilm macskafélékkel való szexet jelenített meg expliciten; a Howard, a kacsában pedig a címadó űrmadár kerül viszonyba egy énekesnővel. Szintúgy fajtalan hajlamokat demonstrál amúgy King Kong is, a túlméretezett gorilla; gerjedelmének tárgya szintén ember. A Jules Verne kreálta Utazás a föld középpontja felé című regényből adaptált mozi föld alatti hibrid kapcsolatokat mutatott be, és másodrangú filmekben, sorozatokban fokozatosan feltűntek a kétéltűek, mint potenciális partnerek.

Transzhumanista utópia a „konzervatív rémálom” ellen

No, de ki vágyik nyíltan szörnyalakú lényekkel ágyba bújni? Ki gondol arra, hogy szép, romantikus, világhírű drámát lehet kreálni egy nyálkás vízi szörny és egy nő kapcsolatából? A mexikói Guillermo del Toro (képünkön lent) pontosan ilyen mesével egészítette ki eddig is bizarr filmográfiáját. Inspirációját A fekete lagúna szörnye című ’54-es filmből merítette, amelyben egy kétéltű lény egy nőt akar elrabolni, hogy magáévá tegye. A rendező még gyerekkorában látta a filmet, és sajnálta, hogy a szörny szerelme viszonzatlan maradt. Így hát a hollywoodi álomgyár legprofibb eszköztárát fölvonultatva mutat be olyasmit a nézőinek, amitől korábban csak borzongtak.

A víz érintése című film mainstreammé tette a már így is sokat feszegetett tabut. 13 Oscar-díjra jelölték – idén ez kapta a legtöbb jelölést az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiától, ami különös ideológiai irányvonalat képvisel ebben az inkább kultúrpolitikai, semmint értékalapú harcban az arany szobrokért és a világhírért. Del Toro nemrég úgy nyilatkozott, hogy „nagy sötétségben voltam, mikor kigondoltam A víz érintése történetét. Ez a film valósággal gyógyhatással volt rám; az ezt megelőző 9 filmemben ugyanis gyermekkori félelmeimet és álmaimat jelenítettem meg, (például A faun labirintusa) ezúttal szólalok meg először felnőttként”.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.