Kereső toggle

Istentelen szabadság

Klasszikus liberalizmus kontra modern „emberi jogok”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A liberalizmus filozófia, világnézeti alapelv, illetve politikai, gazdasági és szociális gondolat is egyben. Honnan ered ez az eszme, amelynek modern formája dominálja a nyugati világ gondolkozásmódját? És mik az alapvető különbségek a klasszikus liberális értékrend és a modern liberalizmus között? Hogy választ kapjunk a kérdéseinkre, először a 17. századba kell visszautaznunk, hogy megismerkedjünk „a liberalizmus atyjával”, John Locke-kal.

Európában járunk, az ezerhatszázas években. A tudományos forradalom korszaka ez, Galilei és Newton, Kepler és Descartes, Pascal és Boyle felfedezései nyomán. A protestáns Hollandia a fénykorát éli, több európai országgal versenyezve építi ki hatalmas gyarmatbirodalmát. Franciaországban a „Napkirály”, XIV. Lajos uralkodik a királyság intézményének rendíthetetlen bástyájaként.

A kontinensen pusztít a harmincéves háború. Angliában forradalom tör ki, majd lezajlik a monarchia visszaállítása, a restauráció. Londonban borzalmas pestisjárvány tizedeli a lakosságot, a nagy tűzvészben pedig a belváros kilencven százaléka megsemmisül. 

Apácának öltözött meleg- aktivista abortuszpárti tüntetőkkel Uruguayban.
Ebben az évszázadban, 1632-ben születik meg az angliai Bristol közelében John Locke. Szülei puritánok – a római katolicizmus vallásgyakorlatával radikálisan szembehelyezkedő, protestáns keresztények. Locke kiváló neveltetésben részesül Oxfordban, ahol filozófiai mesterképzése mellett orvosi diplomát is szerez. Rengeteget olvas, az elmélyült olvasás szükségességéről így ír: „Mi ‘kérődző fajták’ vagyunk, ezért nem elég az, ha a könyvek tartalmával megtömjük az agyunkat. Addig, amíg nem rágtuk át magunkat rajta többször és nem emésztettük meg az egészet, hasznunkra nem válik.” 

Később Londonba költözik, ahol a gazdag Shaftesbury gróf és politikus magánorvosa lesz. Amikor a gróf májgyulladás miatt életveszélyes állapotba kerül, Locke győzi meg a műtét szükségszerűségéről, és ezzel megmenti életét. Az angol filozófus öt éven keresztül Hollandiában is él, ahol számos szabad gondolkozású protestáns értelmiségivel is megismerkedik. Angliába visszatérve az írásnak szenteli az ideje nagy részét, de politikai szerepeket is vállal. 

Liberalizmus bibliai alapon

John Locke mélyen vallásos ember volt. Abban hitt, hogy a bibliai csodák bizonyítják, hogy az Írás Istentől ered. Arról is meg volt győződve, hogy a keresztény hit és az emberi értelem között nem áll fenn ellentmondás. Az ember Isten „rendeléséből van a világon, az Ő tulajdonai vagyunk, Ő teremtett minket” – fogalmazott. Locke szerint az ember a természet törvényeit sem tudja valójában megérteni Jézus Krisztus tanításainak és példájának az ismerete, segítsége nélkül.

Az angol filozófus vallási toleranciát hirdetett (Levél a vallási türelemről  című írásában), de úgy vélte, hogy ennek a toleranciának sem az ateizmusra, sem a római katolicizmusra nem szabad vonatkoznia. Az ateizmus ugyanis egy alapvetően fals valóságértelmezés, amelynek elterjedése a társadalmi rend alapjait kezdené ki, és káoszt eredményezne – vélte. A római katolicizmust pedig azért tartotta veszélyesnek, mert – szerinte – aki ebbe a vallási rendszerbe belép, az egy külföldi politikai hatalomnak is aláveti magát, és adott esetben a Vatikán érdekeit a saját hazája érdekei fölé helyezheti.

Locke politikai gondolkozása is a bibliai világnézetéből eredt. Politikafilozófiáját az Értekezés a kormányzatról című írásában fejti ki, amely a Teremtés könyvén, a Tízparancsolaton, illetve Jézus és Pál apostol tanításain alapul. Az emberek közötti egyenlőség elvét is a zsidó–keresztény tanításokból vezette le, melyek szerint minden ember Isten képére és hasonlatosságára lett megteremtve (Teremtés könyve 1:26–27). Isten mindenkit szabad embernek teremtett, ezért az államhatalom is csak úgy lehet legitim, ha annak a polgárok szabad akaratból vetik alá magukat – vélte Locke. (Ez a Hobbesnál is megjelenő „társadalmi szerződés” gondolata.)

Az amerikai Függetlenségi nyilatkozat fogalmazóira is nagy hatással voltak Locke gondolatai, amelyek nyomán ekképpen fogalmaztak: „Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, az embert Teremtője olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az élethez és a szabadsághoz, valamint a jog a boldogságra való törekvéshez.” 

Locke megkérdőjelezte a politikafilozófia atyjának tartott Thomas Hobbes abszolutista nézetét, miszerint a királyság intézménye Isten rendeléséből létezik, és ezért legitim. Hobbes még azt is az uralkodó „feladatai” közé sorolta, hogy eldönthesse, „mely nézetek és tanítások károsak a békére, és melyek szolgálják azt”. Locke szerint azonban az egyén szabadságjogai az állam létezését megelőző és attól független jogok. „Az embereknek jogukban áll mind megválasztaniuk, mind megdönteniük a kormányaikat. Az államhatalom létezésének egyetlen célja az egyéni szabadságjogok biztosítása és védelme” – állította Locke. Az angol filozófus egy másik nagy érdeme volt, hogy erőteljesen hitt az állam és egyház szétválasztásában.

Locke óriási hatással volt az utána következő nemzedékekre – Voltaire csak a „bölcs Locke”-ként hivatkozott rá, Thomas Jefferson a valaha élt három legnagyobb ember közé sorolta őt.

Locke gondolatai nagymértékben hozzájárultak a klasszikus liberalizmus létrejöttéhez, amely az abszolút hatalmi struktúrákkal szembeni reakcióként is felfogható. A klasszikus liberalizmust Locke filozófiája mellett a felvilágosodás és a racionalizmus eszméi hatották át. Ilyenek voltak például az egyéni szabadságjogok, a kollektivizmussal szemben az individualizmus, a polgárok öngondoskodásra való képességének az elősegítése, a központi (állam)hatalom korlátozása, az állam és egyház szétválasztása. Ide tartozott az is, hogy lelkiismereti szabadság váltsa fel a korábban kötelező (állam)vallás gyakorlatát.

Politikai értelemben a királyság és az örökletes nemesség intézményeitől való elszakadást képviselte, az úgynevezett képviseleti demokrácia irányába. Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy az uralkodók abszolút hatalmát, illetve a királyhű földesurak és arisztokrácia dominanciáját váltsák fel az olyan „népuralmi elvek” alapján működő intézmények, mint a nemzetgyűlés, a parlament vagy a szenátus. A klasszikus liberalizmus tehát az akkor meglevő politikai rendszert (a királyság intézményét) védelmező konzervatív erőkkel szemben harcolt. 

Védelem az új királyok ellen

Gazdasági területen a klasszikus liberalizmus elsősorban a magán-tulajdonhoz való jogban és a szabadpiaci kapitalizmus eszméjében jelenik meg. Eszerint mindenkinek legyen joga és lehetősége szabadon vállalkozni, kereskedni, meggazdagodni. Ne a király döntse el, hogy ki lehet tulajdonos és földesúr, hanem adjunk szabad teret az egyéni érvényesülésnek – a tehetség, a szorgalom és a pénzügyi intelligencia révén is legyen lehetőség a felemelkedésre.

Szociális értelemben a klasszikus liberalizmus képviselői a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolására törekedtek. Ilyen volt például a rabszolgaság eltörlése, a nők szavazati jogának a kivívása, illetve számos, a kisebbségek védelmében megfogalmazott törvény.

Hamar kiderült azonban, hogy a monarchikus rendszerek felszámolása mellett más tényezők is szerepet játszanak az egyéni szabadság és boldogulás megvalósulásában.

A modern liberalizmus először még ezeknek a további egyenlőtlenségeknek, igazságtalanságoknak a felszámolását tűzte zászlajára. A kapitalizmus magával hozta azt, hogy míg egyesek meggazdagodtak, mások elszegényedtek – az egyenlőtlenségek ugyanúgy megmaradtak, csak más csoportok között. A nagyvállalatok és az üzleti elit óriási hatalomra tettek szert. A modern liberalizmus immár az új „királyok” ellen fogalmazta meg elveit: egy igazságos társadalom létrehozása érdekében a törvényeknek korlátozniuk kell az új elit hatalmát. Tehát nagyobb állami szabályozásra van szükség, hogy az egyének jogai ne sérüljenek.

A gazdaság egészének a működését is szükséges állami szinten szabályozni, különben nemzeti és nemzetközi szintű válságok jöhetnek létre, ez pedig jelentősen hátráltatja az egyéni boldogulást. A modern liberális politika szorgalmazta továbbá az állam nagyobb szerepvállalását annak érdekében, hogy igazságosabb és mindenki számára elérhető egészségügyi ellátás és közoktatás valósulhasson meg. A szegénység visszaszorítása és a jólét előmozdítása is a modern liberalizmus fontos célkitűzése.

Eltorzult jogok

A huszadik század második felében ugyanakkor újabb „emberi jogok” is megjelentek a liberális agendában. Míg az eddig leírt elvek mind a szekuláris, mind a bibliahívő emberek számára vállalható célkitűzések voltak, a legújabb liberális célok már élesen ütköznek a zsidó–keresztény világnézettel. 

A nők jogai közé felvették a művi vetéléshez, az abortuszhoz való jogot. A nőknek jogukban áll eldönteni, hogy mit csinálnak a testükkel – hangzik az érv. Ez azonban már egy ateista világnézeti előfeltevést tartalmaz, miszerint a magzat csupán egy testrész, nem egy élő ember, akinek joga van az élethez. Mivel a Biblia ezzel kapcsolatban világosan fogalmaz (a magzatot a fogantatás pillanatától emberként határozza meg, és gyilkosságnak minősíti azt, ha valaki egy terhes nőt úgy megüt, hogy emiatt elvetél), sok hívő ember idegenedett el a modern liberalizmustól ezen elv miatt.

Az embereknek jogukban áll a nemi identitásukat megválasztaniuk, hiszen ez is egy alapvető emberi jog, az ember önmeghatározásának, önkifejezésének a joga – hangzott egy következő, új „emberi jog” melletti érvelés. Lehet egy férfi testű embernek női identitása és fordítva, sőt, át is operáltathatja magát ellenkező neművé, ha akarja. Ez a vélemény szintén mélyen sérti a zsidó–keresztény világnézetet. A bibliai kinyilatkoztatás szerint ugyanis az emberek nemét Isten jelöli ki, azon változtatni az isteni rend elleni természetellenes lázadás. A liberalizmusnak ez a radikális újkori nézete, a genderideológia szintén sok hívő ember számára tette vállalhatatlanná a modern liberalizmust.

A homoszexuális embereknek ugyanolyan jogokat kell biztosítani a házasságkötésre és gyermekneve-lésre, mint a heteroszexuálisoknak – folytatódik az érvelés. Ez az álláspont szintén egy világnézeti előfeltevésről árulkodik, miszerint a melegek melegnek születnek, nem tehetnek az állapotuk-ról, éppúgy, ahogyan az ember nem tehet arról, hogy milyen a bőrszíne vagy a nemzetisége. Ugyanakkor a mai napig egyetlen tudományos kutatás sem bizonyította ezt az állítást. Az interneten böngészve viszont számtalan példát találhatunk arra, hogy emberek sikeresen megváltoztatták a szexuális orientációjukat. Mivel a melegházasság legalizálását a modern liberalizmus központi kérdéssé tette, ezzel sok keresztény meggyőződésű embert rekesztett ki a körei közül.

Az embereknek jogukban áll oda- menniük és ott letelepedniük, ahol csak a jobb élet, a boldogságra való törekvésük céljából akarnak – szól a következő érv. A nemzeti, etnikai és vallási határvonalakat nem szabad olyan szigorúan venni, a szabad migráció, a keveredés által jobbá lesz a világ – állítják. Igen ám, de ez is figyelmen kívül hagyja a bibliai világnézeti alapokon álló emberek meggyőződését, miszerint a nemzetek határait Isten jelölte ki, mégpedig nem véletlenül. A Biblia szerint míg az emberek (természetesen származásuktól függetlenül) egyenlő értékkel bírnak, a kultúrák és a vallások nem egyenlő értéket képviselnek, és egymásnak ellentmondó állításaik nem is összeegyeztethetőek. Az erőszakos globalizáció pedig mindig az emberek legrosszabb énjét hozza elő (lásd Bábel tornyának a történetét).

Mindenkinek jogában áll egy biztonságosabb világban élnie, ezért korlátozni kell az egyének fegyverviseléshez való jogait – hangzik egy újabb álláspontja a modern liberalizmusnak. De mivel egyáltalán nem bizonyított, hogy a széles körű fegyvertartás növeli az erőszakos bűncselekmények számát, ez egy szintén nagyon megosztó vélemény. Bár a liberálisok többsége a fegyverviselés korlátozása mellett áll, még a köreikben is vita zajlik, ugyanis a fegyver az, amelynek segítségével a polgárok az alapvető emberi jogaikat – végső esetben még az állammal szemben is – meg tudják védeni.

Az élethez való jog olyan alapvető emberi jog, amely még a gyilkost is megilleti – érvelnek a halálbüntetéssel szemben. Igen ám, de sokak szerint itt szintén egy alapvető bibliai elv sérül: „Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki...” (Teremtés könyve 9:6) A halálbüntetés ellenzői azzal is érvelnek, hogy időről időre előfordul, hogy olyasvalakit végeznek ki, akiről később kiderül, hogy ártatlan volt. A másik oldal ilyenkor arra szokott rámutatni, hogy az is többször előfordult már, hogy egy gyilkos a szabadulását követően ismét ölt. 

A klasszikus liberalizmus alapjait egykor egy elkötelezetten bibliahívő angol férfi rakta le. Napjainkban a modern liberalizmusnak viszont számos olyan eleme van, amely a zsidó–keresztény világnézeti alapokon álló emberek számára – mint amilyen Locke is volt – vállalhatatlan.

Olvasson tovább: