Kereső toggle

Trump győzelme felforgatta a médiát

Beszélgetés Willem Griffioen washingtoni politikai elemzővel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Willem Griffioen, az Israel Allies Foundation washingtoni igazgatója.

A választási kampányt egy korábbi interjúban az elit elleni lázadásként jellemezte. Ez beigazolódott, és az egyik fő mozgatórúgó lett Donald Trump győzelmében. Amiről kevesebbet beszélnek, az, hogy Trump a médiában, ha úgy tetszik, hazai pályán győzte le a demokratákat. Korábban Barack Obama számított a mintának arra, hogyan kell hatékonyan használni a közösségi médiumokat politikai célok érdekében. A főáramú sajtóból most is azt lehetett érzékelni, hogy Hillary Clinton professzionálisan uralja a médiát. Mint kiderült, távolról sem volt így. Miért lőttek ennyire mellé?
– A probléma ennél mélyebben gyökerezik. A média nem egyszerűen tévedett a valóság értelmezésében, hanem aktívan kampányolt Hillary Clinton mellett. Sok-sok bizonyíték van erre. És nem csak együttműködtek a kampánnyal, hanem aktívan bedolgoztak ebbe, mint amikor a demokrata választmány elnöke küldött kérdéseket a médiának, amelyeket a választási vitákban felhasználtak. Ebben volt szubjektív elem is, mert egyszerűen utálják Donald Trumpot, ezért aztán igyekeztek minél jobb színben feltüntetni ellenfelét. És ez az elfogultság el is vakította őket, mert nem az eredeti formájukban figyelték Donald Trump beszédeit és megnyilvánulásait, hanem azt olvasták, amit az interneten más – hozzájuk hasonlóan gondolkodó – újságírók írtak ezekről. Trump emellett fantasztikus munkát végzett a közösségi médiában, nagyon célzott formában szólította meg a választókat. Hatalmas adatmennyiséget elemeztek a kampányközpontjukban, még azt is tudták, hogy a választók milyen reality műsort néznek, és az üzenetekben ezt figyelembe vették, személyre szabottan. Nagyon okosan dolgoztak, és szinte teljesen megkerültek ezzel a hagyományos médiát. Pontosabban használták a hagyományos médiát, de ennek a feltételeit és módját ők szabták meg. Amikor vitát akartak provokálni, sajtótájékoztatót hívtak össze, ahol kiosztották az újságírókat, és ezzel sokkal nagyobb médiafelülethez jutottak ingyen, mint Hillary Clinton, annak ellenére, hogy a demokrata jelölt közel húszszorosát költötte a médiakampányra. A főáramú média nem vette észre azt, mennyire elegük van az embereknek Hillary Clintonból, és milyen lázadás formálódik az elit ellen, és Trump ezt könyörtelenül ki is használta.


Hosszabb távon milyen hatással lehet ez a kampány az amerikai médiára? Lehet forradalomról beszélni abban az értelemben, hogy az emberek nem bíznak többé a hagyományos médiumokban? Vagy ez most csak az elmúlt néhány hónapban volt így, és a dolgok utána visszarendeződnek?
– Úgy látom, hogy hosszabb távú trendről beszélhetünk. Négy fontos dolog történt 2016-ban, amit a média teljesen félreértett, és ez alapjaiban rengette meg az emberek bizalmát. Az első a Brexit volt, amiről minden előzetes felmérés azt mutatta, hogy nem fog megtörténni. Aztán mégis meglett. A második a kolumbiai FARC-alku volt, amikor közel negyvenévnyi háborúskodás után az elnök népszavazást írt ki a gerillákkal való megegyezésről. A felmérések egyöntetűen azt mutatták, hogy az emberek támogatják a megállapodást, miközben a valóságban nagy különbséggel elutasították azt. Ugyanez történt az amerikai elnökválasztáson is, és a negyedik példa pedig az olaszországi népszavazás, amire a kormányfő a politikai karrierjét is feltette, mert a kiírás pillanatában úgy tűnt, hogy semmi nem fenyegeti hatalmát. A sajtó a kívánt eredményt hangsúlyozta, és nem vették észre, hogy az emberek teljesen másként gondolkodnak. Ez jelentősen csökkentette az emberek bizalmát.
Ez azt jelenti, hogy nem is fognak visszatérni a korábbi médiumaikhoz?
– Nem fognak visszatérni, de ennél több is történt. Trump haragszik a médiára a kampányban való magatartásuk miatt, ezért a választás után nem sokkal találkozóra hívta a legismertebb tévés műsorvezetőket, hírproducereket és hírigazgatókat, összesen 20-30 embert. A találkozón leteremtette őket, közel egy órán át sorolta nekik, hogy mi mindent hazudoztak össze és torzítottak a kampányban, hogyan vezették félre az embereket és így tovább. Mit üzent Trump ezzel? Egyrészt azt, hogy nem érdekli, mit mond róla a média, sőt kész is harcba szállni velük, és számon kérni őket, mit mondanak. Most, hogy elnökké választották, sokkal nagyobb lehetőségei vannak erre, ezért én arra számítok, hogy ha a média valamit ferdít vele kapcsolatban a jövő­ben, nyilvánosan újra a szőnyeg szélére fogja állítani őket. Az újságíróknak meg tudósítaniuk kell majd erről, mert Trump elnökként történő megszólalásai közérdekűek, és ha ők nem is tudósítanának, más megtenné helyettük. Ezért szerintem folytatni fogja harcát a médiaelfogultságokkal szemben. Másrészt Trump példát mutatott arról, hogyan kell kampányolni egy ellenséges médiakörnyezetben, és hogyan lehet legyőzni mégis az elitet. Ennek pedig lesznek következményei, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európában, Dél-Amerikában, és talán más országokban is. De leginkább Európában számítok arra, hogy ilyen típusú jelöltek feltűnnek a politikában. Az még kérdés, hogy sikeresek lesznek-e vagy sem, de a Trump-hatás tartósnak ígérkezik. Sokak számára bátorítást adhat, hogy bebizonyította: sokkal kevesebb pénzből, a hagyományos politológiai sémákat félretéve is sikeresen lehet kampányolni. Trump győzeleme ilyen értelemben magát a politikai eszköztárat és módszereket is újraértelmezte.
Mi volt a kampányban az úgynevezett alt-right média szerepe? Láttuk, hogy a Breitbart News végig kiállt Donald Trump mellett, és a portál volt vezérigazgatója, Steve Bannon a megválasztott elnök stratégiai főtanácsadója lett.
– Nos, az alt-right média – ahogy manapság nevezik a főáramon kívüli médiumokat – eredetileg a talk-radióból indult, és a beszélgetős műsorok házi­gazdái – Rush Limbaugh és Sean Hannity – voltak az első sztárjai a műfajnak. Innen haladt tovább a közösségi médiába, blogokra és hírportálokra. Ma már az alt-right média is a hírműfaj része – tudósítóik vannak, mint a CNN-nek, saját, nagy nézett­ségű felületeken jelennek meg. A népszerűségük tovább erősödhet, mert az embereknek elegük van a hagyományos média elfogultságaiból. Szeretnék, ha a világot az ő szempontjaik szerint mutatnák be a médiában. Emiatt az ágazat kinőtte magát, nagy és rendkívül jövedelmező felületei vannak. Egyik példa erre a Drudge Report című oldal, ami a leglátogatottabb amerikai híroldal, mások a közelébe sem férnek. A mainstream média persze elfogultnak bélyegzi őket, és azzal vádolja a Drudge-ot, hogy hamis híreket közöl, pedig valójában szinte semmilyen saját hírük nincsen, csak máshol megjelent hírekből válogat, és a legérdekesebbnek tartott cikkeket emelik ki. A hagyományos média azért orrol rájuk, mert sokszor csinálnak ügyet olyan hírekből, amit a maistream szeretne elhallgatni. A kampányban például napokon át a címlapon tartották Bill Clinton állítólagos házasságon kívül született fiáról szóló híreket, amiről a hagyományos médiumok nem tudósítottak. Végül mégis kénytelen volt mindenki írni róla, mert olyan sokan olvasták a sztorit a Drudge-on.           
Mi a véleménye arról, hogy a Facebook és más közösségi oldalak ígéretet tettek, hogy szűrni fogják az úgynevezett „álhíreket”?
– Valójában ez a szűrés már most is működik, és miután ezeknek a felületeknek az alapítói, tulajdonosai és vezetői többnyire kifejezetten liberális és baloldali elkötelezettségűek és ellenségesek Donald Trumppal szemben, ezért várható, hogy a platformjaikat is a saját nézeteik erősítésére használják fel, ahogyan ez a nagy hírmédiumoknál is van. Ahogy a CNN vagy a The New York Times a tulajdonosaik nézeteit tükrözik, nem csodálkoznék, ha az online világ is követné ezt a trendet, különösen a Trump-adminisztráció idején. Persze ennek is megvan a kockázata, mert ha nagyon sok ember azt érzi, hogy a Facebook manipulálja a hírfolyamot és cenzúrázza a posztokat, akkor más alternatívát keresnek maguknak.
Ön egy befolyásos lobbicsoport, az Izrael Szövetségesei Alapítvány amerikai vezetője is. Hogyan látja, Trump elnöksége pozitív irányba befolyásolja majd a kapcsolatokat Amerika és Izrael között?
– Ha Trump eddigi kijelentéseit nézzük, akkor bizakodóak lehetünk. Mert Trump nemcsak a nagykövetség áthelyezéséről beszélt Tel Avivból Jeruzsálembe, hanem például a Júdeában és Szamariában fekvő településeket is legitimnek tartja, elismeri továbbá Izraelnek az önvédelemhez való jogát. Nagyon ígéretes volt látni azt, hogy a nyáron a republikánus jelölőgyűlésen Trumpnak hogyan sikerült megváltoztatnia a párt hivatalos álláspontját egy Izrael iránt sokkal elkötelezettebb programra. A Romney-időszakban a republikánusok is hivatalosan a kétállami megoldás mellett álltak ki, de ma ennek vége, mert Trump nem erőlteti azt, hogy Izrael a saját érdekei feladásával egyoldalúan egyezzen meg olyan ellenséggel, aki semmi jelét nem mutatja a béke szándékának. Emellett kifejezetten Izrael-barát emberekkel veszi körbe magát, mint amilyen például Mike Pence alelnök, aki képviselőként korábban közel öt éven át volt az Izrael Szövetségesei képviselőcsoport amerikai elnöke, és ebben a minősé-gében nagyon szorosan együttmű-ködtem vele. Pence számos törvényjavaslatot kezdeményezett, amelyeknek az elő­készítésében részt vettünk, és szóban is rendszeresen kiállt Izrael mellett. Az elmúlt évtizedben sokszor járt Izraelben, gyakorlatilag az egész izraeli vezetést személyesen ismeri. Egy másik kulcsember Donald Trump környezetében a veje, Jared Kushner, aki a kampány során számunkra is végig a legfontosabb kapcsolatunk volt a stábban, és személyesen közremű­ködött a pártprogram átalakításában is. De nemcsak kettőjükről, hanem szinte az egész most formálódó adminisztrációról elmondható, hogy sokkal nyitottabbak Izrael felé, mint az előző kormányzat. Ezért nem túlzás azt mondani, hogy Donald Trump az eddigi leginkább Izrael-barát amerikai elnöknek ígérkezik.

Olvasson tovább:

  • Homoszexuális szál került A szépség és a szörnyeteg új adaptációjába

    Március 23-án kerül a magyar mozikba A szépség és a szörnyeteg klasszikus tündérmese legújabb feldolgozása. A Disney ezúttal egy élőszereplős musicalben kelti életre a klasszikus mesét. A nyíltan homoszexuális rendező, Bill Condon azonban nem tudta megállni, hogy ne tegyen bele egy meleg...
  • Dilemma 2024

    „A sport a vérünkben van. A magyar sport az akarat és a tettrekészség kiemelkedő példája, a bátorság és a győzni akarás szimbóluma, már több mint egy évszázada” – adja meg az érzelmi felütést a 2024-es budapesti olimpia internetes oldala, hangsúlyozva persze azt is, hogy az ötkarikás játékok...
  • Törökország az újévi vérfürdő után

    2017 első óráiban az Iszlám Állam újra hallatott magáról: Isztambulban közel negyven halálos áldozattal járó vérfürdőt rendezett a kalifátus terroristája, aki lapzártánkkor még szökésben van.