Kereső toggle

Miért áll a keresztény szavazók többsége Donald Trump mellett?

Mérlegen az éllovasok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A magyar tévénézők is láthatták az ATV jóvoltából az elnökjelölti fórumsorozat két utolsó rendezvényét, amelyeket a CBN televízió rendezett a republikánus aspiránsok számára. Mint az elmúlt héten beszámoltunk róla, Donald Trump és Ted Cruz egyaránt a veterán amerikai televíziós személyiség, Pat Robertson vendége volt (a fenti kép egy korábbi fórumon készült.) A rendezvényekről és a jelöltek fogadtatásáról Rob Allmant, a CBN hírigazgatóját kérdeztük, míg az evangéliumi keresztény szavazók preferenciáiról David Brody, a csatorna vezető riportere küldte el elemzését, amelyet a USA Today című napilap felkérésére készített.

Hogyan és miért szervezték az elnökjelölti programsorozatot?

– Az elnökjelölti fórumoknak régi hagyománya van a CBN-nél, de idén bekapcsolódott a Regent Egyetem is, ami a Liberty Egyetem mellett az ország legjelentősebb evangéliumi keresztény felsőoktatási intézménye. Így a forma is változott, a politikai vitafórum helyett a rendezvények az egyetem vezetőképző mesterképzése keretében zajlottak. Ennek megfelelően nem egyetlen vitaestet tartottunk, hanem minden republikánus jelöltet meghívtunk, hogy azonos feltételek mellett bemutatkozzanak. Az egy-egy órás időkeretből nagyjából 15 percet beszélhettek a jelöltek szabadon, további 20-30 percben a CBN és a Regent Egyetem alapítója, Pat Robertson kérdezte őket, míg a hátralévő időben a közönség kérdezhetett. Ez az egységes forma lehetőséget kínált a résztvevőknek arra, hogy egymáshoz képest is értékeljék az egyes aspiránsokat.

Mindenkit meghívtak a republikánus mezőnyből?

– Igen, mindenkit meghívtunk, és – egy kivételével – mindenki el is jött, aki a meghívás pillanatában még versenyben volt. A Regent Egyetem és a CBN közös fórumának vendége volt Jebb Bush, John Kasisch, Ben Carson, Donald Trump és Ted Cruz is. Meghívtuk Chris Christie-t és Carly Fiorinát is, eljöttek volna, de mielőtt sor került volna a rendezvényre, már visszaléptek a versenytől.

Akkor a kivétel Marco Rubio lehetett, ő miért nem jött el?

– Több időpontot is felajánlottunk Rubio szenátornak, de egyik sem volt megfelelő. Talán az is szerepet játszott, hogy a stábja azt kérte, inkább kampánygyűlést szervezzünk, ahol csak a jelölt beszél, és nincsenek kérdések. Mi azonban nem akartuk ilyen formában megrendezni a jelöltek szereplését, nem is tehettük volna, mert az egyetem nem tarthat direkt politikai kampányeseményt, még a látszatát is kerülnie kell annak, hogy leteszi a voksát valamelyik jelölt mellett. Ezért maradt ki Marco Rubio a fellépők közül. 

A fórumokon kívül is sokat foglalkoznak a választásokkal, hogyan követik a kampányt a CBN műsoraiban?

– Minden elnökjelölti vitát közvetítettünk, és riportereink elkísérték az egyes jelölteket kampánykörútjaik több állomására. Szeretnénk a nézőinknek minél több lehetőséget adni, hogy közelebbről megismerjék az indulókat és azt, hogy mit gondolnak a keresztény szavazók számára legfontosabb témákban.

Sokan mondják, hogy az idei választási kampány sokkal izgalmasabb és érdekesebb, mint a négy évvel ezelőtti. Egyetért ezzel?

– Igen, legalábbis a republikánus szavazók számára sokkal érdekesebb. Nem tudom, hogy a demokrata választók hogyan látják, de a republikánusok között most olyan felfokozott a hangulat, mint a demokratáknál nyolc évvel ezelőtt, amikor Barack Obama indult az elnökségért. Ezt látjuk az előválasztásokon résztvevők magas számából is. A választói hangulatot két tényező is motiválja: az egyik a párt- és politikai elittel szembeni elégedetlenség, másrészt egy külsős jelölt utáni igény. Nem véletlen, hogy a két legerősebb republikánus jelölt, Donald Trump és Ted Cruz egyaránt megfelel mindkét szempontnak. Különösen Trumpra igaz, hogy a politikán kívülről érkezett: sohasem töltött be közhivatalt, és mottója szerint arra vállalkozik, hogy újra naggyá teszi Amerikát. Az elmúlt nyolc évben egy másfajta Amerika-képet láttunk: Barack Obama azt igyekezett bemutatni, hogy az Egyesült Államok nem különbözik más nemzetektől, és inkább háttérbe vonul a világeseményekkel kapcsolatban. Az amerikaiaknak azonban ez nem tetszik, sokan szeretnék, ha az amerikai álom folytatódna.

Mi volt a benyomása a fórumok után, hogyan fogadta a közönség az egyes jelölteket?

– A jelöltek kaptak egy bizonyos számú belépőt a fórumra, így hozhattak támogatókat magukkal, de a nézők többsége nem ilyen volt, mert kerülni akartuk azt, hogy nagygyűlés- hangulata legyen az eseménynek. Természetesen a két éllovas fóruma volt ebből a szempontból a legérdekesebb. Mindketten igyekeztek nagyon megfontoltan beszélni, ami inkább Trumpnak kedvezett.

Miért? Trumpra igazán nem jellemző, hogy visszafogottan lépne fel…

– Pont ezért, mert benne a megfontoltabb hozzáállás mellett is több dinamizmus maradt, mint amikor Ted Cruz lendületes kampányrendezvényt akart tartani. Trump tisztában volt vele, hogy a Regent Egyetem nem hazai pálya a számára, ezért igyekezett tudatosan megszólítani a közönséget, amiről tudta, hogy egy része egyáltalán nem szimpatizál vele. Cruz sokkal jobb helyzetből indult, neki ez a fórum hazai pálya volt, azonban mégsem tudott személyes lenni, inkább gépszerűen ismételgette az előre elkészített programpaneleket. Pedig kihasználhatta volna, hogy sokkal nagyobb politikai tapasztalattal és ismeretanyaggal rendelkezik, mint Trump, akinek nagy gyengesége, hogy nem beszél konkrétumokról, mert a tényekben időnként bizonytalan. A fórumok után az volt az érzésem, hogy a szkeptikus nézők közül inkább Donald Trump tudott maga mellé állítani szimpatizánsokat.  

Mi motiválja még a keresztény választókat?

– Az evangéliumi szavazóknak az is fontos szempont volt, hogy az előző két választáson az elnökjelölt nem olyan személy volt, akivel igazán azonosulni tudtak, sem John McCain, sem Mitt Romney nem volt eredetileg a favoritjaik között. Ez most egy részüket abba az irányba tolja, hogy egy igazi konzervatív keresztény republikánus mögé álljanak, ezt kétségkívül Ted Cruz személyesíti meg leginkább. Más részük viszont olyan jelöltet szeretne, aki a kampányígéreteit meg is tudja valósítani, nevezetesen, hogy nemcsak elindul, hanem meg is választják.

Hitválasztók

David Brody, a CBN vezető riportere tavaly nyár óta követi a jelöltek kampányát, amelyben az elmúlt két választási időszaknál nagyobb arányban vesz részt az evangéliumi keresztény szavazótábor is. Brody a USA Today felkérésére készített elemzést a keresztény választók preferenciáiról a 2016-os kampányban, amelyet lapunknak is megküldött. Az alábbiakban ennek a tanulmánynak a főbb megállapításait összegezzük.
Donald Trumpnak jelentős támogatottsága van az evangéliumi szavazók körében már azóta, hogy 2015 nyarán kampányát elindította. Ez tovább növekedett, miután Trump ellátogatott a világ legnagyobb keresztény egyetemének számító Liberty Egyetemre, majd a második legnevesebb intézménybe, a Regent Egyetemre is. Ez az érdeklődés meglepte a médiát és a republikánus elitet is, mert az evangéliumi szavazótábort mindkét helyen úgy könyvelték el, mint amely az abortusz–eutanázia–melegházasság–Izrael tematikák négyszögben választanak a jelöltek közül. Ebből a szempontból egyértelműnek tűnt, hogy az evangéliumi szavazatok Ted Cruz és Marco Rubio között oszlanak majd meg (a 2008-as favorit Mike Huckabee és a 2012-es jelölt Rick Santorum is indult, de ők mindketten visszaléptek az iowai jelölőgyűlés után).
Trump ezzel szemben igazi antikonzervatív jelöltnek számított a republikánus aspiránsok között: három házasság, abortuszpárti múlt, profán beszédű beképzelt New York-i, és még folytathatnánk a tulajdonságok sorát, amelyek mind egyenként is riasztóan hangzanak a keresztény füleknek. Valami azonban mégis bejön Trumpban a keresztény szavazók számára. Néhány magyarázat a teljesség igénye nélkül:
1. Trump politikai világképe az éles ellentétekre épül: vannak győztesek és vesztesek, vannak, akik jól döntenek, és vannak, akik rosszul. A keresztényeket a média gyakran állítja be olyan kompromisszumképtelen táborként, akik nem látnak Jézuson kívül más utat Istenhez, és ragaszkodnak a Biblia tévedhetetlenségéhez. Most jön egy politikusjelölt, aki szintén fehérben és feketében gondolkodik, aki számára nem probléma a kategorikus véleményalkotás. Nevezzük ezt pszichológiai kötődésnek.
2. Az elittel szembeni csalódottság. A keresztények utoljára 2004-ben szavaztak győztes jelöltre, amikor elsöprő arányban George W. Bush mellé álltak, aki megígérte, hogy második elnöki ciklusában alkotmánykiegészítést kezdeményez a hagyományos házasság védelmében. Az ígéretből semmi nem lett, így azóta megtanulták, hogy egy dolog a kampány, és más a hatalom.
3. Őszinteség: lehet, hogy Trump nem tökéletes (sőt nagyon is távol van attól), de legalább nem színleli azt, hogy mintaférfi és mintahívő lenne. A keresztények értékelik, hogy bevallja, nem biztos benne, hogy bűnbocsánatot tudna kérni Istentől, ez hitelesebb számukra, mintha egy jelölt azzal veri a mellét, hogy naponta térden állva kéri Isten támogatását.
4. A politikai korrektség hiánya talán az egyik legfontosabb vonzereje Trumpnak. Nem habozik kimondani azt, amire más politikusok még gondolni is alig mernek: hogy a terrorizmus elleni harchoz szükséges a muszlim bevándorlás leállítása, az Iszlám Állam és más terrorcsoportok totális megsemmisítése és így tovább. Ezek a politikai inkorrektségek üdítően hangzanak a főáramú média polkorrekt véleménydiktatúrája által sok sérelmet elszenvedett keresztényeknek.
5. Trump győztes típus, és a szavazók – a keresztények is – szeretnek a győzteshez húzni, még akkor is, ha a jelölt komoly hiányosságokkal küzd. Ráadásul nemcsak a személyes győzelmét hirdeti, hanem azt is, hogy újra naggyá, sikeressé teszi Amerikát, ami Obama nyolc éves „merjünk kicsik lenni” érája után sokakat lelkesít.
A keresztények támogatása Trumpra is jó hatással van – állítja Brody. „Nemrég, amikor Kaliforniában interjút készítettem vele, Trump azt mondta nekem, hogy »Megértem, ha az evangéliumiak egy bizonyos szintig azt mondják rólam: Lehet, hogy nem olyan kedves számunkra, mint ahogyan szeretnénk, de legalább ő is nagynak szeretné látni az országunkat.”
Mindez nem jelenti azt, hogy minden keresztény örülne Trump indulásának. Nemcsak a republikánus pártelit szemléli  riadtan az ingatlanmilliárdos menetelését, számos lelkész is arra figyelmeztet, hogy a Trumpot támogató evangéliumi választók „elhagyják Isten igéjét”, és „feladják az evangéliumot egy politikus kedvéért”. Mások nem fogalmaznak ilyen szigorúan, de azt mondják, hogy mivel nincs olyan jelölt, akit „teljes szívvel támogatni lehetne, ezért a keresztények jobb, ha csak imádkoznak a politikusok megtéréséért”.
A bírálatok azonban furcsán hangzanak, hiszen miért biztos, hogy valaki jobb keresztény, ha Cruzt támogatja, mintha Trumpot (és persze fordítva is így lenne, de ilyet senki nem állít). És ha visszább tekintünk az időben, mi a helyzet John McCainnel, aki az első feleségét csalta meg? Vagy Ronald Reagannel, aki elvált, és második felesége, a most elhunyt Nancy az asztrológia megszállottja volt?
Érdemes tehát pragmatikusan nézni a kampányt. Az emberek természetesen vízvezeték-szerelőt hívnak, ha elromlik a csap a fürdőszobában. De mi van akkor, ha kijön a hivatalos szakember, és utána is csöpög a csap? Akkor máshonnan keresnek megoldást. Így vannak a politikusokkal is: kipróbáltak sokat, de a problémák megmaradtak. Úgy gondolják, miért ne kereshetnének olyat, aki a politikán kívülről jön, de másban már legalább bizonyított.
A szuperkedd eredményei azt mutatták, hogy Trump négy olyan déli államban győzött, amelyek 2008-ban Mike Huckabee mellett álltak. Bár Huckabee nem volt olyan outsider, mint Trump, ő is Amerika-párti, elitellenes programmal indult. Neki végül nem sikerült megszereznie a jelöltséget, részben azért, mert a pártelit McCain mellé állt. Trump számára az igazi kihívás most következik, hogy végig tud-e menni az úton, amelynek kilenc hónapja nekivágott.