Bemutatták a Magyar Ifjúság 2012 című kutatást, s a vizsgálat létrejöttének körülményei legalább olyan figyelemre méltóak, mint az eredményei. 2000 óta országgyűlési határozat írja elő a mindenkori kormányzat feladataként, hogy négyévenként nagy mintás, országos szintű ifjúságkutatásra kerüljön sor. Eddig három ízben, 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban zajlott le a vizsgálat, méghozzá ugyannak a minisztériumi háttérintézménynek, a Mobilitásnak, mai nevén a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetnek a jóvoltából. Idén azonban egy piaci cég, a Kutatópont Kft. tehetett eleget a nagyszabású állami megbízásnak, mely cég történetesen a kormányzat által preferált Nézőpont Intézet egyik leányvállalata.
Az elmúlt négy év jelentős eseményeire, a gazdasági válságra és a kormányváltásra való tekintettel nagy várakozás előzte meg a soron következő, 2012-es ifjúságkutatást, ám arról a múlt heti bemutatóig semmit se lehetett hallani. Egy évvel ezelőtt vákuumba került a vizsgálat, s akkor jött képbe a helyzet megmentőjeként a Kutatópont Kft., amely rekordidő alatt elvégezte a kutatást – legalábbis ez derült ki Zotter Juditnak, a kft. igazgatójának bevezetőjéből, aki a további felszólalókhoz hasonlóan többször is kihangsúlyozta: a kutatást ezúttal nem közpénzből, hanem – meg nem nevezett – „piaci szereplők támogatásával” finanszírozták.
Ezt a nagyvonalúságot kellőképpen ellentételezhette a korábbi kutatások teljes adatbázisa és dokumentációja, amit a szaktárca „simán” a magáncég rendelkezésére bocsátott. S ha úgymond nem közpénzből folyt a munka, akkor az szakmailag is nehezen hozzáférhető, azaz nem kontrollálható. Mindenesetre az ifjúságkutatásokban korábban részt vevő, baloldali kötődéssel rosszindulattal sem gyanúsítható szakemberek közül senki sem vett részt az Ifjúság 2012 vizsgálatban, mint ahogy egyetlen nagy hazai műhely vagy „név” sem hozható kapcsolatba vele, leszámítva Kopp Mária kezdeti mentorálását, ámde a professzor asszony sajnos tavasszal elhunyt.
Azt, hogy más szelek fújnak az ifjúságügy körül, és hogy vége az egykori fiatalos fideszes imidzsnek, Balog Zoltán nemzetierőforrás-miniszter expozéja is megerősítette, melyből kiderült: a mai középkorúak és az ifjúság mentalitása között óriási szakadék tátong. Balog miniszter úr maga sem érti a mai fiatalokat, akiknek az értékrendje messze áll tőle, s ennek az állapotnak a feloldása szerinte mindkét félnek, de elsősorban a középgenerációnak lenne a felelőssége. Balog Zoltán kitért a kutatás azon eredményére is, miszerint a fiatalokban tovább erősödött a Kádár-nosztalgia: 70 százalékuk szerint jobb volt az élet a rendszerváltás előtt, mint most. A miniszter szerint ennek az a kizárólagos oka, hogy ők nem ismerték azt az érát, és csak az iskolázottabb szülők tudták azt nekik kellőképpen megvilágítani, tekintve, hogy az értelmiségi szülők csemetéi kevésbé nosztalgiáznak. Balog Zoltán kijelentette: perspektívát, egzisztenciális lehetőséget kellene nyújtani az ifjúságnak, és reméli, hogy a „polgárbarát kormány” ez irányú törekvése nyilvánvalóvá válik az olyan intézkedések révén, mint a felsőoktatás átalakítása, a munkahelyvédelem vagy az életpályamodellek. Ezek után a 29 esztendős Mihalovics Péter ifjúságpolitikáért felelős miniszteri biztos pohárköszöntőjében háláját és elismerését fejezte ki a kormánynak, amely szerinte „fáradhatatlan munkával” igyekszik mindent megtenni a magyar ifjúság helyzetének javítása érdekében.
A fentiek fényében az Ifjúság 2012 adatainak összehasonlítása a korábbi kutatások eredményeivel legalábbis aggályosnak tűnik. Számos, már 2008-ban megmutatkozó jelenséget viszont a Fidesz–KDNP-ciklusban sem lehetett „eltüntetni”: ilyen a demokrácia-szkepszis, a Kádár-korszak iránti nosztalgia, a fiatalok perspektívahiánya vagy radikalizmusa. Továbbra is a válaszadók mindössze 40 százaléka szerint a demokrácia a legjobb rendszer, 5 százalékuk szerint bizonyos esetekben jobb a diktatúra, 30 százalékuknak mindegy, 25 százaléka nem tudta vagy nem válaszolt. A fiatalok a legégetőbb problémának a kilátástalanságot, másodrészt a munkanélküliséget tartják.
A tömeges külföldre vándorlási kedv kifejezetten új jelenség, ami a kutatás prezentálói szerint egyértelműen a gazdasági válság hozadéka. A nyolcezer, 15–29 éves megkérdezett fiatal fele (49 százalék) tervez külföldi munkavállalást, további 10 százalékuk külföldi tanulást. Egyharmaduk viszont kizárólag Magyarországon akar élni, míg 12 százalékuk tartja elképzelhetőnek, hogy végleg kint telepedjen le. A többség tehát kimenne, de tervezi, hogy idővel hazajönne. A fiatalok közel 60 százaléka beszél idegen nyelvet, és 6 százaléka tanult vagy dolgozott már külföldön. Legkevésbé a közép- és dél-dunántúliak és a dél-alföldiek kötődnek Magyarországhoz, ami érzékelteti, hogy csak a konszolidáltabb rétegek gondolkodhatnak külföldi alternatívában. A legnagyobb visszatartó erőt egyébként a családhoz, barátokhoz és a hazához való kötődés jelenti. Bár egy megkérdezett fiatal szerint a kérdőívet az egész osztályuk poénra vette, különösképpen a „Magyarország a legjobb ország, ahol élni lehet” állítást, amit a vicc kedvéért mindenki felpontozott.
A családalapítás terén erősödnek a negatív trendek: a 15–29 évesek körében először kerültek túlsúlyba az élettársi kapcsolatban élők (17 százalék) a házasságban élőkhöz (10 százalék) képest. A megkérdezett fiatalok átlagosan 1,7 gyereket szeretnének majd, ami az eddig átlagosan tervezett 2,3 gyerekhez képest radikális csökkenést jelent – ez irányú terveiket bevallásuk szerint az anyagiak befolyásolják leginkább, bár közrejátszhat a családtervekben az is, hogy egyharmaduknak elváltak a szüleik. Ugyanakkor a nem házas fiatalok kétharmada házasságban tervezi a jövőjét, és a válaszadók 79 százaléka szerint a gyermekvállalás hozzátartozik a boldogsághoz.
A fő szabadidős tevékenységek terén az internet (56 százalék) átvette a vezető szerepet a tévéhez (49 százalék) képest: átlag napi jó 2-2 órát töltenek a képernyők előtt a fiatalok, akik legtöbbet otthon vannak. A megkérdezettek fele hétvégén, harmaduk hétközben is összejár a barátaival. A lakóhelyek mintegy 80 százalékos számítógép- és internetellátottsága az elmúlt években nem nagyon nőtt, ami körvonalazza a digitális szakadékot. A megkérdezettek 31 százaléka rendelkezik okostelefonnal, míg 12 százalékuknak még mobilja sincsen. A fiatalok 69 százaléka tagja egy közösségi oldalnak, ugyanakkor egynegyedüknek – főleg az idősebbeknek – nincsenek barátai.
Főtevékenységként a fiatalok 43 százaléka vesz részt oktatásban, és 39 százalékuk dolgozik, míg 10 százalékuk munkanélküli. Az elmúlt négy évben a továbbtanulási kedv drámaian, 50 százalékról 31 százalékra csökkent a 15–29 évesek körében – hívta fel a figyelmet Székely Levente szociológus. Minél iskolázottabb valaki, annál nagyobb eséllyel tanul tovább. A kutatást ugyanakkor sokan kormánypropagandaként értékelik, mert eredménye köszönő viszonyban sincs a 28 százalékos pályakezdő munkanélküliségi adattal, viszont előszeretettel operál a nemzettudattal vagy az alacsony tanulási kedvvel.
A Kutatópont Kft. egyik projektcége által 2012. szeptember és november között végzett adatfelvétel részletes jelentése 2013 májusára készül el, mely már tartalmazni fogja a felmérés vallást és politikát érintő adatainak elemzését is.
2012. 12. 14. (XVI/50)
