Horthy és a számlagyár

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Gyömrőn a történelmi tények sem hatottak

Szeptember óta tudott a gyömrői önkormányzat a jobbikos képviselő indítványáról, melyben kezdeményezte a Szabadság tér visszanevezését Horthy térre. A testület azonban fél éven keresztül hallgatott, majd a lakosságot megkerülve áprilisban hirtelen megszavazta a provokatív ötletet. A jóérzésű gyömrőiek tudják, hány százezer élet szárad a kormányzó lelkén. Azt is tudják, miféle párt a Jobbik. De vajon mi lehet az összefüggés Horthy és a milliárdos adócsalás között?

Május 9., szerda. Csendes demonstrálók, kétszáz-kétszázötven fő várakozik a gyömrői művelődési ház előtt. Hat órától Romsics Ignác történész tart előadást Horthy Miklósról és a Horthy-korszakról. Romsicsot az önkormányzat hívta meg előadni, miután a lakosság egy részében heves tiltakozást váltott ki a testület döntése, miszerint júniustól ismét Horthy Miklós tér lesz a Szabadság tér. Az ötlet a jobbikos Sas Zoltántól származik. Már szeptemberben a képviselőtestület elé tárta, ám a városvezetés teljes titokban tartotta az indítványt. Aztán április 24-én szinte egyhangúlag megszavazta. Romsics Ignác „objektív előadásától" azt remélik, lecsillapítja és meggyőzi a felháborodott lakosokat.

A művelődési ház előtt jobbikosok is gyülekeznek. Egy gárdaruhás, nagybajuszú férfi jókora árpádsávos zászlót hozott magával. Háborús filmben kitűnően alakíthatna csendőrt. „Miért jött?" - kérdezem. „Megadni a tiszteletet Horthy Miklósnak." „Mit tisztel benne?" „Azt, hogy országgyarapító volt" - kapcsolódik be a diskurzusba egy méregzöld bársonyruhát viselő ötvenes nő, majd tudatja, hogy erdélyi származású, Erdélyt pedig Horthy kormányzó úr szerezte vissza. „És mit gondolnak a vidéki zsidóság deportálásáról, a négyszázharminchétezer elgázosított magyar áldozatról?" „Arról nem Horthy tehet, hanem a körülmények. Hallgassa meg az előadást, maga is rá fog jönni" - biztat a csendőrképű.

Beülünk az előadásra. Romsics Ignác másfél órán keresztül beszél, majd a szünet után a hallgatóság kérdéseire is válaszol. Most csak a főtér átnevezése szempontjából lényeges részeket idézzük: a Tanácsköztársaság bukása után kezdődött fehérterrorban vitathatatlan Horthy felelőssége. Az 1920-ban - eleinte úgy tűnt: csupán ideiglenesen - kormányzóvá választott Horthy nemcsak tudott a Héjjas- és Prónay-féle különítmények kegyetlenkedéseiről, de biztatta is őket a megtorlásra. A bírósági ítéletek nélkül meggyilkoltak - baloldaliak, zsidók - számáról megoszlanak a vélemények, Romsics ezer és kétezer közé teszi.

Magyarország 1938 és 1941 között több lépcsőben visszakapta a trianoni békekötés kapcsán igazságtalanul elcsatolt területeinek egy részét. Horthy minden visszacsatolt területre - a Felvidékre, Kárpátaljára, Erdélybe, a Délvidékre - fehér lovon bevonulva ünnepeltette magát mint országgyarapítót. Romsics szerint azonban a területek visszacsatolásában Horthy nem játszott lényeges szerepet, azt kizárólag a németek és az olaszok döntéseinek köszönhetjük.

Vitathatatlan viszont Horthy szerepe a Szovjetunió elleni hadüzenetben: a németek nem kérték, hogy Magyarország kapcsolódjon be a szovjetek elleni háborúba az oldalukon, a szovjet külügyminiszter pedig megüzente, hogy ha Magyarország semleges marad, a Szovjetunió a háború után figyelembe veheti területi igényeinket. Mindennek ellenére Horthy beugrasztotta hazánkat a második világháborúba, aminek következ­ményei ismertek.

A negyedik és a napi aktualitás szempontjából legfontosabb kérdés Horthynak a vidéki zsidóság elpusztításában játszott szerepe. Romsics előadásában világossá tette: a kormányzó felelőssége vitathatatlan, még akkor is, ha végül más háborús bűnösökkel ellentétben nem állították bíróság elé. 1944. május közepétől alig másfél hónap leforgása alatt a Horthy vezetése alatt álló Magyarországról négyszázharminchétezer zsidó származású magyar állampolgárt vittek náci gyűjtőtáborokba és végső soron a biztos halálba, ezért hiába próbálják a szélsőjobbosok a németekre hárítani a népirtás felelősségét, mint Romsics is megerősítette: Adolf Eichmann mindössze néhány tucat némettel tartózkodott Magyarországon, az áldozatok összegyűjtését és vagonokba zsúfolását a magyar közigazgatás dolgozói és a csendőrség végezte el.

„Tény viszont - folytatta Romsics -, hogy a budapesti zsidóság deportálását megakadályozta a kormányzó." „És min változtat ez? - méltatlankodott az egyik résztvevő. - Ha én megölök valakit, azt semlegesíti, ha másvalakit életben hagytam?" Romsics nem hallhatta a közbevetést, de a folytatásban hasonlóan érvelt: az, hogy Horthy a németek akarata ellenére képes volt megakadályozni a budapesti zsidóság kiirtását, arra utal, hogy ugyanígy képes lehetett volna megakadályozni néhány hónappal korábban a vidéki zsidóság deportálását is. Ha akarta volna.

„Mit gondol az előadást hallva?" - kérdezem a csendőrképű jobbikost. „Tisztelem Horthyt, ismétli két órával ezelőtti önmagát." „De hát az előadás előtt úgy érvelt, hogy a deportálásokban nem bűnös, az országgyarapításban viszont elévülhetetlenek az érdemei, Romsics Ignác viszont egyértelműen cáfolta ezeket az érveket." „Ez csak egy vélemény, más történész máshogy látja" - feleli a jobbikos, és úgy érzem, innen nincs tovább.

A hallgatóságtól kapott kérdésekre Romsics többször elmondja, hogy nem kíván állást foglalni a főtér átnevezése körüli vitában. „Ez Gyömrő főtere, döntsék el a gyömrőiek, ez Gyömrő ügye." Egy történész hölgy viszont kiáll a színpad elé, és világos logikával levezeti, hogy ha a nyolcezer srebrenicai áldozatért felelős szerb főparancsnokot és Milosevics szerb elnököt a hágai törvényszék elé állították népirtás vádjával, mennyivel inkább elítélendő a több százezer éle­tért felelős Horthy. A népirtás dicsőítését pedig a 2010. június 8-án elfogadott törvény bűncselekménynek minősíti, Horthyról közteret elnevezni tehát bűncselekmény. A hor­thysták azonban ekkor már nincsenek a teremben.

Mint írtuk, a Szabadság tér átnevezését a jobbikos Sas Zoltán kezdeményezte, a függetlenekből álló képviselőtestület pedig egy kivétellel támogatta. Az előadást követően az alpolgármester ígéretet tett rá, hogy közmeghallgatás lesz az ügyben, a döntés visszavonását kezdeményező indítványról pedig még májusban tárgyalni fog a testület. Saját vélemé­nyéről azonban hiába kérdezték a helyiek a harmincas évei­ben járó alpolgármestert. Az „önök így gondolják, mások másképp gondolják"; a „folytassunk értelmes párbeszédet", illetve a „történelmi kérdésről van szó" típusú válaszoknál többre nem futotta. „A Jobbiknak akar megfelelni" - mondja a szemébe egy tiltakozó, ám az alpolgármester erre sem reagál. Korszerű figurának tűnik.

A gyömrőiek nem értik a testület pálfordulását. A tizenegy képviselőből nyolc a Gyömrő 2000 egyesület támogatá­sával jutott be. Az egyesület által támogatott testületek 2002 óta, azaz immár a harmadik ciklusban állnak a város élén, mindeddig közmegelégedésre. A szintén az egyesület támogatásával polgármesterré választott Gyenes Leventét még ellenfelei is inkább liberálisnak, mint jobboldalinak tartották. Gyenes néhány éve még azt mondta, hogy semmi szükség a Magyar Gárdára. Hogy ezek után miért támogatja a hetvenöt százalékos Gyömrő 2000 a hatszázalékos helyi Jobbik ötletét? Nincs rá válasz. Hivatalosan.

Tények viszont vannak: az egyesület által bejuttatott kép­viselők szorosan együttszavaznak Gyenes Leventével. Gyenes Levente és társai ellen május 29-én indul az a büntetőper, melyben bűnszövetkezetben elkövetett milliárdos adócsalás a vád. A csapat országos lefedettségű számlagyárat működtetett. Gyenes Levente szénája nem áll túl jól, minden segítség számíthat. Sas Zoltán a Jobbik rendvédelmi és nemzetbiztonsági kabinetének alelnöke. Egykori rendőrként kitűnő rendőri és nemzetbiztonsági kapcsolatokkal. Eddig a tények. A következtetések csupán felháborodott gyömrői polgárok fantáziájának termékei.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit