Horthy és a számlagyár

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Gyömrőn a történelmi tények sem hatottak

Szeptember óta tudott a gyömrői önkormányzat a jobbikos képviselő indítványáról, melyben kezdeményezte a Szabadság tér visszanevezését Horthy térre. A testület azonban fél éven keresztül hallgatott, majd a lakosságot megkerülve áprilisban hirtelen megszavazta a provokatív ötletet. A jóérzésű gyömrőiek tudják, hány százezer élet szárad a kormányzó lelkén. Azt is tudják, miféle párt a Jobbik. De vajon mi lehet az összefüggés Horthy és a milliárdos adócsalás között?

Május 9., szerda. Csendes demonstrálók, kétszáz-kétszázötven fő várakozik a gyömrői művelődési ház előtt. Hat órától Romsics Ignác történész tart előadást Horthy Miklósról és a Horthy-korszakról. Romsicsot az önkormányzat hívta meg előadni, miután a lakosság egy részében heves tiltakozást váltott ki a testület döntése, miszerint júniustól ismét Horthy Miklós tér lesz a Szabadság tér. Az ötlet a jobbikos Sas Zoltántól származik. Már szeptemberben a képviselőtestület elé tárta, ám a városvezetés teljes titokban tartotta az indítványt. Aztán április 24-én szinte egyhangúlag megszavazta. Romsics Ignác „objektív előadásától" azt remélik, lecsillapítja és meggyőzi a felháborodott lakosokat.

A művelődési ház előtt jobbikosok is gyülekeznek. Egy gárdaruhás, nagybajuszú férfi jókora árpádsávos zászlót hozott magával. Háborús filmben kitűnően alakíthatna csendőrt. „Miért jött?" - kérdezem. „Megadni a tiszteletet Horthy Miklósnak." „Mit tisztel benne?" „Azt, hogy országgyarapító volt" - kapcsolódik be a diskurzusba egy méregzöld bársonyruhát viselő ötvenes nő, majd tudatja, hogy erdélyi származású, Erdélyt pedig Horthy kormányzó úr szerezte vissza. „És mit gondolnak a vidéki zsidóság deportálásáról, a négyszázharminchétezer elgázosított magyar áldozatról?" „Arról nem Horthy tehet, hanem a körülmények. Hallgassa meg az előadást, maga is rá fog jönni" - biztat a csendőrképű.

Beülünk az előadásra. Romsics Ignác másfél órán keresztül beszél, majd a szünet után a hallgatóság kérdéseire is válaszol. Most csak a főtér átnevezése szempontjából lényeges részeket idézzük: a Tanácsköztársaság bukása után kezdődött fehérterrorban vitathatatlan Horthy felelőssége. Az 1920-ban - eleinte úgy tűnt: csupán ideiglenesen - kormányzóvá választott Horthy nemcsak tudott a Héjjas- és Prónay-féle különítmények kegyetlenkedéseiről, de biztatta is őket a megtorlásra. A bírósági ítéletek nélkül meggyilkoltak - baloldaliak, zsidók - számáról megoszlanak a vélemények, Romsics ezer és kétezer közé teszi.

Magyarország 1938 és 1941 között több lépcsőben visszakapta a trianoni békekötés kapcsán igazságtalanul elcsatolt területeinek egy részét. Horthy minden visszacsatolt területre - a Felvidékre, Kárpátaljára, Erdélybe, a Délvidékre - fehér lovon bevonulva ünnepeltette magát mint országgyarapítót. Romsics szerint azonban a területek visszacsatolásában Horthy nem játszott lényeges szerepet, azt kizárólag a németek és az olaszok döntéseinek köszönhetjük.

Vitathatatlan viszont Horthy szerepe a Szovjetunió elleni hadüzenetben: a németek nem kérték, hogy Magyarország kapcsolódjon be a szovjetek elleni háborúba az oldalukon, a szovjet külügyminiszter pedig megüzente, hogy ha Magyarország semleges marad, a Szovjetunió a háború után figyelembe veheti területi igényeinket. Mindennek ellenére Horthy beugrasztotta hazánkat a második világháborúba, aminek következ­ményei ismertek.

A negyedik és a napi aktualitás szempontjából legfontosabb kérdés Horthynak a vidéki zsidóság elpusztításában játszott szerepe. Romsics előadásában világossá tette: a kormányzó felelőssége vitathatatlan, még akkor is, ha végül más háborús bűnösökkel ellentétben nem állították bíróság elé. 1944. május közepétől alig másfél hónap leforgása alatt a Horthy vezetése alatt álló Magyarországról négyszázharminchétezer zsidó származású magyar állampolgárt vittek náci gyűjtőtáborokba és végső soron a biztos halálba, ezért hiába próbálják a szélsőjobbosok a németekre hárítani a népirtás felelősségét, mint Romsics is megerősítette: Adolf Eichmann mindössze néhány tucat némettel tartózkodott Magyarországon, az áldozatok összegyűjtését és vagonokba zsúfolását a magyar közigazgatás dolgozói és a csendőrség végezte el.

„Tény viszont - folytatta Romsics -, hogy a budapesti zsidóság deportálását megakadályozta a kormányzó." „És min változtat ez? - méltatlankodott az egyik résztvevő. - Ha én megölök valakit, azt semlegesíti, ha másvalakit életben hagytam?" Romsics nem hallhatta a közbevetést, de a folytatásban hasonlóan érvelt: az, hogy Horthy a németek akarata ellenére képes volt megakadályozni a budapesti zsidóság kiirtását, arra utal, hogy ugyanígy képes lehetett volna megakadályozni néhány hónappal korábban a vidéki zsidóság deportálását is. Ha akarta volna.

„Mit gondol az előadást hallva?" - kérdezem a csendőrképű jobbikost. „Tisztelem Horthyt, ismétli két órával ezelőtti önmagát." „De hát az előadás előtt úgy érvelt, hogy a deportálásokban nem bűnös, az országgyarapításban viszont elévülhetetlenek az érdemei, Romsics Ignác viszont egyértelműen cáfolta ezeket az érveket." „Ez csak egy vélemény, más történész máshogy látja" - feleli a jobbikos, és úgy érzem, innen nincs tovább.

A hallgatóságtól kapott kérdésekre Romsics többször elmondja, hogy nem kíván állást foglalni a főtér átnevezése körüli vitában. „Ez Gyömrő főtere, döntsék el a gyömrőiek, ez Gyömrő ügye." Egy történész hölgy viszont kiáll a színpad elé, és világos logikával levezeti, hogy ha a nyolcezer srebrenicai áldozatért felelős szerb főparancsnokot és Milosevics szerb elnököt a hágai törvényszék elé állították népirtás vádjával, mennyivel inkább elítélendő a több százezer éle­tért felelős Horthy. A népirtás dicsőítését pedig a 2010. június 8-án elfogadott törvény bűncselekménynek minősíti, Horthyról közteret elnevezni tehát bűncselekmény. A hor­thysták azonban ekkor már nincsenek a teremben.

Mint írtuk, a Szabadság tér átnevezését a jobbikos Sas Zoltán kezdeményezte, a függetlenekből álló képviselőtestület pedig egy kivétellel támogatta. Az előadást követően az alpolgármester ígéretet tett rá, hogy közmeghallgatás lesz az ügyben, a döntés visszavonását kezdeményező indítványról pedig még májusban tárgyalni fog a testület. Saját vélemé­nyéről azonban hiába kérdezték a helyiek a harmincas évei­ben járó alpolgármestert. Az „önök így gondolják, mások másképp gondolják"; a „folytassunk értelmes párbeszédet", illetve a „történelmi kérdésről van szó" típusú válaszoknál többre nem futotta. „A Jobbiknak akar megfelelni" - mondja a szemébe egy tiltakozó, ám az alpolgármester erre sem reagál. Korszerű figurának tűnik.

A gyömrőiek nem értik a testület pálfordulását. A tizenegy képviselőből nyolc a Gyömrő 2000 egyesület támogatá­sával jutott be. Az egyesület által támogatott testületek 2002 óta, azaz immár a harmadik ciklusban állnak a város élén, mindeddig közmegelégedésre. A szintén az egyesület támogatásával polgármesterré választott Gyenes Leventét még ellenfelei is inkább liberálisnak, mint jobboldalinak tartották. Gyenes néhány éve még azt mondta, hogy semmi szükség a Magyar Gárdára. Hogy ezek után miért támogatja a hetvenöt százalékos Gyömrő 2000 a hatszázalékos helyi Jobbik ötletét? Nincs rá válasz. Hivatalosan.

Tények viszont vannak: az egyesület által bejuttatott kép­viselők szorosan együttszavaznak Gyenes Leventével. Gyenes Levente és társai ellen május 29-én indul az a büntetőper, melyben bűnszövetkezetben elkövetett milliárdos adócsalás a vád. A csapat országos lefedettségű számlagyárat működtetett. Gyenes Levente szénája nem áll túl jól, minden segítség számíthat. Sas Zoltán a Jobbik rendvédelmi és nemzetbiztonsági kabinetének alelnöke. Egykori rendőrként kitűnő rendőri és nemzetbiztonsági kapcsolatokkal. Eddig a tények. A következtetések csupán felháborodott gyömrői polgárok fantáziájának termékei.

Olvasson tovább:

 Zrínyi Miklós mûve ma is orvosság

Magyarok a „pogány hold” ellen

Máig érvényes élesszemű elemzés az európai népekről és nagyhatalmakról, szívbemarkoló vészkiáltás, rendíthetetlen biblikus hit Isten hatalmában és sorsfordító erejében, bölcs történelmi példázatok, profetikus kép a magyarság rendeltetéséről, erényeiről és gyengeségeiről.
Zrínyi és Szulejmán közös emlékmûve Szigetvár határában.

Muszlim zarándokhely lesz Szigetvár?

2012 óta intenzív érdeklődés tapasztalható egy kicsiny, ám annál nagyobb múltú magyar város műemlékei iránt. Az érdeklődő a török állam, a kisváros pedig Szigetvár, amelynek védői Zrínyi Miklós vezetésével közel egy hónapon át feltartóztatták az Oszmán Birodalom hadseregét.

Füstbe ment nagymecsetterv

Május 15-én a Vigyázó! blog adott hírt róla, hogy egy Budapestre tervezett gigantikus muszlim vallási és kulturális központról készült terveket publikált egy török vallásügyi alapítvány.

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit