Kereső toggle

Ezer forintos belépő a halálba

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Hadd szórakozzanak a gyerekek” – a hétvégi West Balkán-tragédiáig az intézmények, a hatóságok, a szervezők, de még a szülők részéről is ez volt az általános szemlélet a fiatalok szélsőséges bulizási szokásairól. A három fiatal lány halála megdöbbenést és haragot váltott ki a közvéleményben, és egyben az élménykultúra veszélyeire is rámutatott. Egy vidéki városban a szülők egy olyan szervezetet kívántak létrehozni, amely figyelte volna a diszkóban szórakozó tinédzserek biztonságát, de elbukott a fiatalok ellenállásán, akik terrornak, túlzott kontrollnak tartották a kezdeményezést.

„Nem látok temetőt, nincs hol hajtanom fejet, mégis nézte egyik szemem a sírt, a másik a nevet" - ez az idézet volt az utolsó Facebook-bejegyzése a West Balkán-buli egyik tizenhét éves áldozatának. Kadosa Kinga a vele egykorú osztálytársnőjével, egyben legjobb barátnőjével, Csikós Emesével érkezett szombaton a népszerű Noise Night Life (NNL) elnevezésű partira, a Nyugati téri West Balkán (WB) nevű szórakozóhelyre. Előző nap kapták meg félévi bizonyítványukat a budai elitiskolának számító Móricz Zsigmond Gimnázium 11. évfolyamán - kiváló eredményeik miatt is volt mit ünnepelniük. A megszokottnak számító hétvégi szórakozásból azonban tragédia lett. Eddig nem minden részletében tisztázott okból, valamivel 23 óra után pánik alakult ki a szórakozóhelyen, és a résztvevők tömegesen akarták elhagyni az épületet. A két törékeny lányt a tömeg nekiszorította a korlátnak, ezért megfulladtak, haláltusájuk percekig tartott. Egy másik szerencsétlenül járt lányt, a huszonnégy éves, ápolónőként dolgozó Répánszky Ritát szintén agyontaposta a tömeg.

Arra, hogy pontosan mi történt, a közösségi oldalakon és blogokon megjelent leírásokból lehet következtetni. Az teljesen egyértelmű, hogy iszonyatos tömeg volt a West Balkánban.

„Soha nem voltam még ilyen buliban, ahova ennyi embert beengedtek volna. Alig kaptam levegőt. Előre mentünk, fel a lépcsőn, amikor elhallgatott a zene, eddig körülbelül öt perc telt el. Ekkor mindenki ordibált, valakik lefelé tulakodtak, mások felfelé, ezért alakult ki az, hogy a tömeg egy emberként dőlt össze-vissza. Ezután a biztonságiak közül egyvalaki elkezdett ordibálni, hogy mindenki menjen kifele, meg is indult a tömeg, el is vesztettük egymást a barátaimmal, akkora volt a káosz. Mikor már majdnem az ajtónál voltam, akkor vitt ki két ember egy lányt, aki nem volt eszméleténél, egy biztonsági kiabált, hogy »hívjatok mentőt!«. Kint rengeteg ember, legtöbben telefonáltak, páran sírtak" - idézte fel a történteket egy fiatal. „Nagy tömeg volt, lökdösődtek, a kis tizenhat éves vagy akár még fiatalabb kiscsajok ott iszogatták a vodkát meg a hasonlókat, és ők majd mennek »csapatni«, meg »destroy...« lesz. Na nesze nektek destroy" - emlékezett vissza másvalaki.

A beszámolókból úgy tűnik, hogy a pánikhangulat azért alakult ki, mert elterjedt a hír, hogy valakit megkéseltek. (A rendőrség és az orvosszakértői vélemény is határozottan cáfolta, hogy ilyen történt volna.) A nyomozók lehetségesnek tartják, hogy egyfajta konkurenciaharc áll a háttérben, és a rivális partiszervezők generáltak balhét a tömegben és/vagy terjesztették a késelés hírét.

Ez a variáció azért is életszerű, mert az NNL bulik meglehetősen népszerűek és sikeresek voltak - anyagi értelemben is. Az NNL alapötlete a huszonegy éves Kecskés Tamástól származik, aki Budapest talán legsikeresebb underground buliszervezője, vagy ahogy a partiszlengben titulálják: „hero"-ja (hőse). A különféle elektronikus műfajokat és számos DJ-t egy csomagban, olcsón kínáló PlasticKids (Kecskés lemezlovas művészneve) fiatalok ezreit vonzotta havonta jelentkező megabulijaival. A szakmán belül úgy tartják, a fiatal partiszervező az internet segítségével sikeresen szólította meg kortársait, akik között hamarosan nagyon is „menő" lett az NNL-sorozat.

Kritikusai szerint azonban a gyorsan jött siker könnyelművé tette a fiatal DJ-t, aki nem igazán törődött a rendezvények biztonságával. A tizenévesek egyébként is problémás közönségnek számítanak, sokkal hajlamosabbak „szétcsapni" magukat, kevésbé van önkontrolljuk, mint idősebb társaiknak.

Kecskés tavaly nyáron a Dürer-kertben rendezett egy úgynevezett Skins-partit, amelyre meghívta a népszerű brit tinédzsersorozat egyik főszereplőjét. A rendezvényen a Skins magyar rajongói oldalának két aktivistája igyekezett interjút készíteni a sztárvendéggel. Részlet a cikkből: „Látszólag kimaradok a vad buliból, ahol vodkával és szódával locsolják az őrjöngő tömeget, itt-ott néhány lány buliból összesmárol, akadnak persze párok is, ismerős arcok felbukkannak a tömegben, megállíthatatlan jókedvvel táncolnak a Skins főcímdalára. (...) Átvágok a színpadon, kibújok a korlátok között, a securitys pasit kérem, hogy szóljon a nagyfőnöknek most már. Felháborító módon viselkedett ugyanis K. Tamás szervező barátunk, aki már a levelezés alatt bizonyította unintelligenciáját, és hogy mennyire képes hátráltatni az események előrehaladását. Harmadik alkalommal rántom magamhoz, már láthatóan eléggé ittas, és nem törődik semmivel, csak hogy csapasson egy király partit."

Főszervezőként Kecskés máskor sem viselkedett éppen felelősségteljesen. A Mosaic Tv riporterének adott interjút egy NNL-rendezvényen, ám annyira sem volt magánál, hogy minden kérdésre válaszoljon.

A Dürer-kert tulajdonosai egy idő után megelégelték, hogy a fiatal DJ több embert akart beengedni, mint amennyit elbírt a hely. Ezt követően Kecskés a West Balkán (WB) nevű szórakozóhely tulajdonosaival egyezett meg. Bár a helyszín még felújítás alatt volt, a nagyvolumenű vállalkozás pénzügyi fedezete érdekében már használatba vették. Működési engedélyt a WB még nem kapott, csupán a nyilvántartásba vétele történt meg, így 22 óráig és maximum háromszáz ember részvételével tarthatott volna rendezvényt. Ehhez képest az NNL szervezőinek közleménye szerint 2881 embert engedtek be (a korán érkezőknek 800, a többieknek 1000 forintba került a jegy). Miközben a szervezők és a tulajdonosok egymásra mutogatnak, a rendőrség mindkét társaságból összesen hat személyt gyanúsított meg több ember halálát okozó, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettével. A WB-tragédia után a terézvárosi önkormányzattól kezdve Orbán Viktor miniszterelnökig sokan a szórakozóhelyek engedélyeztetési és ellenőrzési szabályainak módosítását indítványozták, Tarlós István főpolgármester pedig feketelistát csináltatna a veszélyes vendéglátóhelyekről.

Ugyanakkor a történtek kapcsán számos, a konkrét eseten messze túlmutató kérdés is felvetődik. Mit keresnek 12-15-17 éves gyerekek életveszélyes éjszakai szórakozóhelyeken? Hogyan történhet meg az, hogy elvileg nem fogyaszthatnak alkoholt sem, nemhogy drogokat, mégis ez az általános gyakorlat? Mennyiben merül fel a szülők, illetve az intézmények felelőssége mindebben?

Sebők János rocktörténész, az ifjúsági kultúra szakértője úgy látja, hogy amíg a hatvanas, hetvenes évek beat- és hippimozgalmában a „fiziológiai élményszerzés" mellett megjelent egyfajta tudatos jövőkép (a társadalom utópisztikus „megjavítása"), addig a mai partikultúrában maradt az élmények mindenáron való hajszolása. „Ennek hátterében a média, az üzleti érdekek és a kortárs csoportok nagyon erős hatása áll. A filmekben, a reklámokban, az interneten egyre fiatalabbak a hősök, ami azt jelzi, hogy az üzleti világ jól érzékelhetően mind jelentősebb piacként tekint a tinédzserekre, igyekszik őket márka- és trendfüggővé tenni. Eközben a család vagy az intézmények befolyása jóval kisebb a korábbinál. Már nem arról van szó, hogy a fiak az apák értékeivel szembekerültek, hanem arról, hogy sok esetben a fiak nem is ismerik az apjukat, hiszen ma minden második gyermek válási árva. Amíg az előző nemzedékek esetében a sport vagy a tanulás és az ezzel járó versenyszellem egyszerre jelentett közösségteremtő erőt és kötötte le az energiáikat, addig a mai, világba vetett tinédzserek saját családjukon belül is elszigetelten, az internetbe zárva élnek, és adrenalinjukat a hétvégi bulikon igyekeznek kiélni" - fejtette ki Sebők.

A legprimitívebb élményszerzéshez kiváló terep egy zenés parti. A műfaj lehet változatos - folytatta a rocktörténész -, de a lényeg ugyanaz: a modern kori sámán által szolgáltatott ütemes zenére egyfajta extázisba kerülni, amihez persze elengedhetetlenek a tudatmódosító szerek. A piaci törvények mellett a kortárs csoportok hatása is abba az irányba hat, hogy az életkor minél lejjebb csússzon. „Ma az a trendi, ha ilyen bulikba jár egy tinédzser, és az érettséget szerintük a piálás vagy a szüzesség mielőbbi elvesztése jelenti. A való világi szintre süllyedt kereskedelmi médiában és a kortársak között is számos példa diktálja, hogy te is megtehetsz bármit, és ezzel a szabadság átcsúszik szabadosságba. A hagyományos értékek és tradíciók a legtöbb fiatalnak nem többek erkölcsi prédikációnál, miközben vakon követik azokat az új isteneket, amelyekről úgy gondolják, hogy adnak nekik valamit, és félő, hogy későn veszik észre, hogy ez csak illúzió" - fogalmazott Sebők. Hozzátette: vélhetően sokan csak akkor döbbennek majd rá, hogy eltékozolták az ifjúságukat, amikor a kortárs csoportokból kilépve új közösségekbe kellene belépniük, és találkoznak a családalapítás, a gyermeknevelés vagy a megélhetés kihívásaival.

A West Balkán-tragédia Sebők János szerint egyébként akár szimbolikusnak is tekinthető, amennyiben a tengerentúlról útnak indult partikultúra nálunk sajátos „west balkáni" jelleget kapott. „Nyugaton kialakult egyfajta ellensúly: a közigazgatás, a szülők, a média, sőt, a szervezők is igyekeznek ennek a dolognak nemcsak a színét, hanem a visszáját is számításba venni. Van olyan tévésorozat, amelyben konkrétan megjelennek a bulizó fiatalokra leselkedő veszélyek, mint ahogy sokkal szigorúbb a szabályozás is, a szervezők felkészültebbek, a rendőrség pedig aktívabban küzd a halálkufárok ellen. Nálunk viszont mintha eddig az a szemlélet uralkodott volna, hogy nem kell ezeket a veszélyeket komolyan venni, hadd szórakozzanak a gyerekek. Elég nagy a lemaradásunk" - mondta Sebők János.