Kereső toggle

Nyugdíjpánik

„Sarkozy az elitet védi, a népet sarcolja”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nicolas Sarkozy nem mert hozzányúlni az elit és a multik jövedelmeihez, és a munkavállalók kárára módosította a nyugdíjtörvényt. Az eredmény: példátlan sztrájkhullám, felvásárlási pánik, megbénult ország. A tiltakozóknak az országos demonstrációk jelenthetik az utolsó esélyt: a héten a Szenátus is megszavazhatja az új nyugdíjtörvényt.

Kommandósokat és terrorellenes egységeket vetett be a francia kormány az olajfinomítókat és raktárakat blokád alatt tartó sztrájkolók ellen. Az országban a felvásárlási pánik miatt több mint kétszer annyi benzin fogy, mint általában, annak ellenére, hogy a kutak 20 százaléka a készletek kimerülése miatt már bezárt. Lapzártánk idején Nicolas Sarkozy elnök kitart a nyugdíjreform mellett, és a sztrájkolók sem engednek követeléseikből, hogy a kormány ne csak az emberekkel akarja megfizettetni a válság okozta veszteségeket.

Helyszíni jelentések szerint a sztrájkhullám és a benzinpánik Párizsban, de számos más környező városban is erőszakos formát öltött. A főváros nyugati részén, Nanterre-ben a rendőrség heves összecsapásokba került csuklyás fiatalok gyújtogató és fosztogató tömegeivel. A másik jelentős gócpont az a Saint-Denis, amely a 2005. októberi és novemberi zavargások kiindulópontjaként is ismert. A rendőrség könnygáz és gumilövedékek alkalmazásával válaszolt, és eddig már csaknem kétszáz randalírozót állított elő az ország számos pontján kibontakozó erőszakos cselekményeket követően.

Hétfô reggel óta folytatódik a hat francia olajfinomító sztrájkja, egyes helyeken immár negyedik hete. A Marseille-hez közeli földközi-tengeri kikötőben negyvenhét kőolajszállító hajót nem engedtek kikötni. Az országban működő tizenkét-ezer-ötszáz benzinkút közül pénteken ezernél valamivel kevesebb, szerda reggel azonban már négyezer zárt be üzemanyaghiány miatt.

Dominique Bussereau közlekedésügyi államtitkár folyamatosan igyekszik csillapítani a kedélyeket, és megelőzni - nem sok sikerrel - a felvásárlási pánikot. Azzal magyarázza az ellátási nehézségeket, hogy azokat nem maga a sztrájk okozza, hanem a megijedt vevők által indított láncreakció (kétszer több benzin fogyott el a megszokottnál), és hogy a kormány jelentős stratégiai benzintartalékkal rendelkezik, amelyhez még nem is nyúlt.

Az első „benzin nélküli" hétvége mindenképpen rémisztő helyzetképet fest: az ország legkülönbözőbb pontjaiból hasonló internetes üzenetek érkeznek, miszerint emberek kilométereken keresztül autóztak benzinért, de mindenhol „elfogyott a benzin" felirat fogadta őket. Ahol még van benzin, ott nem ritka a mennyiségi korlátozás: a többórás sor után 20-30 euróért engednek csak tankolni, mások arról számolnak be, hogy még éjjel háromkor is sorban álltak benzinért.

A sztrájkhoz az olajfinomítók, a vonatközlekedés, számtalan magánvállalat és a közintézmények dolgozói mellett az egyetemisták és a gimnazisták is csatlakoztak. (Igen, Franciaországban gyakran „sztrájkolnak" gimnazisták is országos ügyekben!) A szervezők szerint két-három milliónál is többen tüntettek az utcán (a 64 milliós lakosságából), míg a rendőrség szerint kevesebb mint egy millióan.

Hétfőn a sztrájkhoz csatlakoztak a teherautó-sofőrök szakszervezetei, amelyek a Franciaországban megszokott útelzárásokkal, csigalassúságú teherkocsimenetekkel „színesítik" a lakosság megpróbáltatásait. A repülőtereknél vasárnap elfogyott volna a kerozin, de néhány leleményes mérnöknek sikerült a sztrájkolók háta mögött csatlakozást kiépíteni egy vészhelyzet esetére létrehozott üzemanyagraktárhoz.

A benzindepók működését, valamint az alternatív szállítási, behozatali lehetőségeket a sztrájkolók igyekeznek megakadályozni, ami miatt több helyen konfliktus alakult ki a rendőrséggel. Több helyről jelentették, hogy a szakszervezetek erőszakkal próbálják megakadályozni a nem sztrájkoló munkások munkába állását.

A belügyminiszter szerda reggeli közleménye szerint a péntek óta elzárt huszonegy benzinraktárt folyamatosan probálják felszabadítani. A rohamrendőrség éjjelenként lecsap egy-egy depóra. Egyes helyeken harc nélkül adják fel magukat a tüntetők, máshol szabályos gerillaharc színterévé alakult át a terep. Egy hét alatt több mint ezer embert állított elő a rendőrség rongálásért. A második legnagyobb francia város, Lyon központjában boltokat és autókat gyújtottak fel a tüntetők.

A kormány abban reménykedik, hogy jövő héten elapad a mozgalom, mivel hétfőtől kezdődik az őszi tanév a gimnáziumokban. Nyitott kérdés, hogy mi történik az olajfinomítókban, ahol akkor is folytatódhat a sztrájk, ha a Szenátus elfogadja a törvényt. A teherautósofőrök legfőbb érdekképviselete már jelezte, hogy a benzinkutaknál a haszonjárműveknek fenntartott speciális kutak fele üres, ami azt jelenti, hogy a hét végéig veszélybe kerülhet a nagy áruházláncok ellátása, és a friss élelmiszer is könnyen elfogyhat a polcokról.

A francia alsóház, a Nemzetgyűlés szeptember elején szavazta meg a kormány javaslatát, miszerint a nyugdíjazás alsó korhatárát 60 évről 62 évre emelik, a teljes jogú nyugállományba vonulásét pedig 65 évről 67 évre. A sztrájkoló olajfinomítók dolgozói között nagyon erős a CGT, a kommunista párthoz közeli szakszervezet befolyása. Ők egyrészt azért vállalják a hosszú sztrájkot, mert nem tudják elképzelni, hogyan tudnak majd tovább dolgozni időskorukban jelenlegi munkakörükben (például az ágazat üzemeiben gyakori magaslétra-rendszereken), másrészt az olajfinomítók leállítása az utolsó adu a dolgozók kezében, ha meg akarják akadályozni a jogszabály elfogadását, mivel a Szenátus várhatóan a héten szavaz a törvényjavaslatról.

A Le Parisien címlapján megjelent hétfői közvélemény-kutatás szerint a mindennapokban okozott nehézségek ellenére a lakosság döntően a sztrájkolók oldalán áll: 70 százalékuk „kedvezően fogadja a keddi sztrájkot", 52 százalék pedig kifejezetten támogatja is azt.

A szociális elégedetlenséghez nagyban hozzájárul az a közvélekedés, miszerint Sarkozy kormánya csak a bérből élőktől vár erőfeszítéseket a válságkezlés során (a kormánynak például nem sikerült csökkentenie a bankárok - vagy más vezető beosztású alkalmazottak - csillagászati fizetéseit, prémiumait). „Mit javasolnak a nyugdíjkorhatár-emelés helyett? Még több adót, pedig Franciaország már eleve az az ország, ahol a legtöbb az adó. Csak így tovább, és holnap búcsút vehetünk a Kínába, Brazíliába és Indiába áttelepülő munkahelyeinktől" - írja a Figaro internetes kiadásában megjelent egyik kommentár.

A kormányoldal szerint viszont az utca nem fogja felülírni a kétkamarás parlament demokratikus döntését, és ha nincsen reform, pár éven belül be is dőlhet az állami nyugdíjrendszer.

A lakosság a bizonytalansághoz alkalmazkodik, egy általunk megkérdezett kétgyermekes külvárosi párizsi apa elmondta: „Igyekszünk a lehető legfurcsább időpontban benzinkútra menni, valamint minden nem létfontosságú utazásról lemondunk, például a hétvégén a nagyszülőkhöz mentünk volna, de annak ellenére, hogy oda-vissza 60 kilométer az út, inkább letettünk róla, mert ki tudja, mikor jutunk legközelebb benzinhez."