Kereső toggle

Csúcsra járatva

Utcagyerekből európai sztárfocista – portré Gera Zoltánról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Alázat és akarat – azok, akik valamilyen módon közreműködtek nem mindennapi pályafutásának egyengetésében azt mondják, a veleszületett tehetségen túl ez a két tulajdonság Gera Zoltán sikereinek titka. A pécsi grundról indult, előbb szikrázó tehetségét utcagyerekként tékozló, majd pálfordulásával nemcsak Istenhez, hanem a futballhoz is visszataláló „Zolly” szerda este Hamburgban pályafutása csúcsára ért. Még akkor is, ha az Európa Liga trófeáját nem sikerült elhódítaniuk.

„Kimaradt nálam az az időszak, amikor meg kellett volna, úgymond, tanulni focizni. Tizenkét éves koromtól tizenhat éves koromig labdát se láttam. Aki most focizni lát, az ezt egyszerűen nem hiszi el. Ezalatt a négy év alatt annyira elzüllöttem, annyira tönkretettem az életemet, hogy most alig hiszem el, hogy egészséges vagyok. Valami tehetség kellett hogy legyen bennem, mert engem nem tanítottak focizni, én a grundon nőttem fel. Már ötéves koromtól kezdve mindenhol a labdát rúgtam. Csak ez kötött le, semmi más" - így emlékezett vissza egy 2002-ben adott interjújában gyermek- és tinédzseréveire Gera Zoltán, aki már tízévesen befért a Pécsi Bőrgyár ificsapatába. Ott figyelt fel rá Garami József, aki elvitte a PMSC-be. „Akkor tizenkét éves volt, és rendkívüli képességűnek találtam. Látszott, hogy nagyon sokra viheti, és ez be is igazolódott: Gera Zoli egy szupertehetség, és a világ bármelyik első osztályú bajnokságában ő a jó játékosok közé tartozna" - emlékezett vissza a Heteknek nyilatkozva a mester, aki később a Fradinál is edzette „Gerzsont".

A hit segített

A kezdetektől a jelenig vezető út azonban ennél rögösebb volt, és nem is ennyire magától értetődő. Zoli ugyanis két hónap múlva otthagyta a klubot. Erre az időszakra így emlékszik: „Ekkor már három éve, azaz kilencéves korom óta cigarettáztam. Tizenkét évesen elkezdtem inni a pálinkát meg a bort és a rövidet is, ami éppen volt. Attól függően, mennyi pénzünk volt. Legtöbbször anyukámat loptam meg, bár ő egy hónapban csak húszezer forintot keresett, de volt, amikor tízet is elvittem. Mikor elfogyott a pénz, és unatkoztunk, elmentünk verekedni; unatkoztunk, elmentünk gyújtogatni; aztán, ha már nagyon hosszan unatkoztunk, elmentünk, és kiraboltunk valakit. Közben ment a hígító, csavarlazító, nejlonzacskó. Ez tartott egészen tizenhat éves koromig, akkor közbeszólt Isten."

A lázadó tinédzsert édesapja vitte el a pécsi Hit Gyülekezetébe. A megtérést követően Gera nemcsak kicsapongó életmódjával szakított, hanem visszakanyarodott a futballhoz is. Eleinte csak nézőként. „Volt egy gyülekezeti kispályás csapatunk, a Sínai Sasok, Zoli a lelátóról figyelt minket. Akkor még nagyon szét volt csúszva, egy egészséges összetett mondat nem jött ki a száján. Olyan vékony volt, mint a kisujjam, csoszogott, szinte vonszolta magát" - emlékezett vissza Mink Olivér, aki - másokkal együtt - szárnyai alá vette Zolit. Egy idő után bevették a csapatba. „Egyből láttuk, hogy egy csiszolatlan gyémánttal van dolgunk, egyszerűen mindent tudott a labdával" - folytatta Olivér, aki anyagilag is támogatta - ételt, focicipőt vásárolt neki, munkát talált a számára -, és évekig menedzselte is a nehéz sorsú fiút.

Ángyán Norbert, a Sínai Sasok egykori csapatkapitánya azt is elmesélte, hogy Gera tizenhét évesen a felnőtt kispályás csapat oszlopa volt. „Amikor megnyertük a városi bajnokságot, a rivális csapat megóvta az eredményt arra hivatkozva, hogy van egy fiatalkorú játékosunk. Nos, ő volt Gera Zoli - mondta Ángyán, aki szintén nem csak a pályán segítette az ifjú tehetséget. - Akkoriban ő nézett fel ránk, most fordult a kocka, mi nézünk fel őrá. Annak pedig külön örülök, hogy nem felejtette el, honnan jött, a mai napig nagyon jóban vagyunk" - fogalmazott. Szerinte a tehetségen túl Zoli legfőbb erénye a szerénysége - ami nem azt jelenti, hogy ne lenne tisztában a képességeivel -, valamint az akarata. „Soha nem volt megalkuvó, mindig nagyon céltudatosan és keményen dolgozott. Emlékszem, egyszer meglátogattuk Londonban, de ő edzés után kimentette magát, hogy nem tud jönni velünk várost nézni, mert pihennie kell. Igazi profi hozzáállása van" - hangsúlyozta Ángyán Norbert. Szerinte a gének is „Gera mellett szólnak": apukája még most, ötvenhat évesen (!) is kapusként játszik a megyei bajnokság első osztályában, tehát nem véletlen, hogy fia harminc év felett kezd igazán jó formába lendülni - még jó néhány év állhat előtte.

Gera Zoltán a Megye I.-ben szereplő Harkány csapatában kezdett el újra nagypályán focizni tizenhét évesen, de fél év múltán már leigazolta az NB II-es PMSC. „Az első edzéseken, az első hónapokban úgy fájtak a lábaim, hogy pár perc futás után lezsibbadt, annyira, hogy mindig le kellett állnom, hogy hideg vízzel leöntsem a vádlimat. Iszonyú vékony voltam, persze most sem vagyok vastag gyerek. Elkezdtem edzeni. Ahogy fokozatosan haladtam előre, egyre több percet tudtam játszani" - emlékezett a visszatérésre Gera. Ebből az időből Mink Olivérnek is van egy jellemző története. „Gerzson egy nagykereskedésben dolgozott. Egyik alkalommal mentünk érte, hogy vigyük a meccsre, és a főnöke kérdezte, hogy hová mész, Zoli. Focizni, válaszolta. Hát a fociból nem fogsz megélni sosem, jött a válasz" - meséli az egykori mentor, hozzátéve, hogy a vállalkozó azóta csődbe ment.

A grund mint focisuli

Mink Olivér - aki A-licenszes edzőnek készül - úgy véli, Gerának amennyi hátránya, legalább annyi előnye volt abból, hogy nem tanult focizni, pontosabban nem a szokványos módon. „Az ő iskolája a grund volt, amit ő ott elsajátított, az több, mint amit tanulni lehet, és ez egyben a magyar utánpótlás-nevelés kritikája is. Ha nem itthon születik, sokkal hamarabb lett volna belőle sztár, hiszen a tehetsége a legnagyobbak közé, az európai elitbe emeli" - fogalmazott. Olivér szintén kiemeli „Gerzson" szerénységét és kitartását. „Nem voltak és ma sincsenek sztárallűrjei. Akkor is kitette a lelkét az edzésen és a meccsen, ha fáradt volt, óriási akarattal küzdött mindig. Emlékszem, már a Fradinál játszott, amikor az egyik edző azt mondta neki, hogy szíve szerint nem tenné be a csapatba, mert nincs olyan erőnléte, de nem meri megtenni, mert a szurkolók szétszednék emiatt. Amíg a mester nem látta vagy nem értékelte Zoli küzdeni tudását, addig a szurkolók ezt egyből levették" - mondta. Hozzátette: a sikerhez emellett fontos az a pszichés tartás, amelyet Zoli a hitének köszönhet; valamint a családi háttér és a gyülekezet támogatása.

A Pécstől 2000 nyarán igazolt a Ferencvároshoz Gera Zoltán. „Emlékszem, amikor először feljött, egy vékony kis srác volt, de egyből kitűnt a tehetségével. A sajátos mozgása miatt olyan becenevei voltak, hogy Sáska meg Higany. Szeretett a középpontban lenni, edzéseken sokszor dőltünk a nevetéstől" - idézte fel a Heteknek Lipcsei Péter, a zöld-fehérek vezéregyénisége, aki azonnal szárnyai alá vette az ifjú tehetséget. Szerinte a mai napig meghatározó Zoli pályafutásában az, hogy a Hit Gyülekezetében otthonra lelt. „Sokan ellenezték ezt, megszólták emiatt, de hát ott változott meg, ott talált magának feleséget, és rendeződött az élete. Ott voltam az esküvőjén, gyönyörű és megható volt" - jegyezte meg Lipcsei. Gera a Fradiban beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A csapattal kétszer lett magyar bajnok (2001, 2004) és kétszer kupagyőztes (2003, 2004), 2002-ben a válogatottban is bemutatkozott, amelynek - Lothar Mattheus döntése nyomán - többször csapatkapitánya is volt.

63 mérkőzés és 18 gól után tavaly ősszel lemondta a nemzeti csapatban való szereplést, miután Erwin Koeman szövetségi kapitány mondvacsinált ürüggyel - egy késésre való hivatkozással - közvetlenül a Dánia elleni Eb-selejtező előtt kirakta a keretből, és közölte, hogy nincs számára visszaút. Gera utóbbi időkben nyújtott kiemelkedő teljesítményét látva a szövetségi kapitány visszakozott, még ha nem is meggyőzően. Mint mondta, Zoli visszatérhet, de az első lépést neki kell megtennie. Meglehet persze, hogy magának Koemannak nem lesz visszaút: a magyar foci felemelését szívügyeként kezelő - egyébként magát Gera-rajongónak valló, a játékost blogján is megvédő - Orbán Viktor korábban arról nyilatkozott, nem érzi, hogy a nemzeti válogatott jó kezekben lenne.

Gera háromszor lett az év legjobb játékosa (2002, 2004, 2005), de a két utóbbi kitüntetést már légiósként vehette át. 2004 nyarán ugyanis a West Bromwich Albion csapata igazolta le 1,5 millió fontért, ami kifejezetten jól jött az anyagi gondokkal küzdő zöld-fehéreknek.  „Sokan féltették, amikor kikerült Angliába, azt mondták, túl vékony, gyenge hozzá, a védők el fogják törni. Mégis tudtam, hogy maximálisan meg fogja hálálni a bizalmat" - fogalmazott Lipcsei Péter, aki hangsúlyozta, nagyon nagy munka van abban, hogy Zoli meg tudta állni a helyét, és nem került a süllyesztőbe, mint annyi más magyar tehetség. „A legnagyobb érdeme az alázat, nem elégedik meg magával, és folyamatosan igyekszik a maximumot nyújtani" - jegyezte meg.

Tüzet vitt Albionba

Gera a birminghami csapatnál már az első edzésen nagy meglepetést okozott kiszámíthatatlan cseleivel és toronymagas felugrásaival. „Biztos rugókat szereltél a cipődbe" - ugratta a pálya szélén a West Brom sajtófőnöke, aki filmre vette a magyar légiós minden lépését. Gera élesben is gyorsan bizonyított: az első mérkőzésen, amikor kezdőként pályára lépett, a harmadik percben bevette a Tottenham kapuját.

A magyar tehetséget nemcsak honfitársai méltatták és méltatják, hanem a brit és a nemzetközi sajtó is. A tekintélyes labdarúgószaklap, a World Soccer „Magyarország legjobbja tüzet hozott a West Bromba" címmel közölt összeállítást róla első légiós idényének elején, és akkoriban ragadt rá a Magical Magyar becenév is. A soccernet.com az idény végén a Premier Liga álomcsapatába is beválasztotta jobbszélsőként John Terry, Frank Lampard és Thierry Henry társaságában. Azt írták róla, hogy egy szezon alatt hőssé vált a birminghami klub szurkolóinak szemében. Mi több, 2005-ben a britek az egyre népszerűbb Gerát Puskás Ferenchez hasonlították, amit a játékos visszautasított: „Ez az összehasonlítás szerintem nem állja meg a helyét, közel sem vagyok olyan focista, mint amilyen Puskás volt. Nem láttam játszani, de tudom, hogy míg én az angol élvonal egyik kiscsapatában játszom, addig ő a Real Madrid történetének egyik legnagyobbja. Nagyon távol vagyok tőle." Ennek ellenére 2006-ban a Pepsi reklámarca lett, olyan világsztárok mellett, mint Ronaldinho, Beckham vagy Roberto Carlos.

Az első sikeres szezon után - a West Bromnak a „nagy szabadulást" végrehajtva (az utolsó forduló előtt még sereghajtók voltak) sikerült bent maradnia a Premier Ligában - sorozatos sérülések hátráltatták, ráadásul csapatának sem ment jól: kiestek, és két évet a másodosztályban töltöttek. A 2007-2008-as évben sikerült újra a feljutás, amihez Gera 43 bajnokin 8 góllal járult hozzá. A Guardian brit napilap az év játékosának választotta a Championshipben, és az idény álomcsapatába is bekerült.

A nagy menetelés

2008 nyarán Gera Londonba igazolt, a feltörekvő középcsapatnak számító Fulhamhez, amelyet még 1997-ben vásárolt meg és „porolt le" Mohammed al-Fayed egyiptomi milliárdos. A londoni együttes a 2008-2009-es idényben történelme addigi legjobb eredményét, a Premier Liga hetedik helyét érte el. Gera azonban nem találta a helyét az új csapatban. „Nehezebb volt az idei szezon, mint a korábbiak, nem tudom pontosan, miért. Nem bizonyult olyan könnyűnek a beilleszkedés, mint annak idején a West Bromnál, ráadásul a Fulham teljesen más felfogású csapat, más a játékstílusa. Nekem például jóval többet kellett védekeznem, és nem a megszokott oldalon, a bal oldalon játszottam. És bár a felkészülési mérkőzéseken jól ment a játék, ahogy elkezdődött a szezon, fogyott a lendület, és nem tudtam olyan teljesítményt nyújtani, amilyent elvártam magamtól. Ettől egy idő után még jobban begörcsöltem, és elment az önbizalmam. Így a szezon inkább erőlködés volt, hiányzott a felszabadultság, ami nekem rendkívül fontos. Egy időszakra ki is kerültem a csapatból" - fogalmazott akkor a Heteknek.

Mindenesetre a hetedik helyezéssel a Fulham kiharcolta a jogot az Európa Ligában való induláshoz, ahol Gera - amellett, hogy a bajnokságban is kiválóan teljesített - a döntő pillanatokban a hátán vitte a csapatot, egészen a fináléig. Olyan sztárklubokat győztek le ehhez, mint a Juventus (3-1-ről fordítottak odahaza, Gera két gólt szerzett) vagy a német bajnokcsapat, a Wolfsburg. Az elődöntőben a Hamburg ellen az idegenbeli 0-0 után hazai pályán szintén hátrányból fordítva nyertek 2-1-re, a továbbjutást érő találatot Gera szerezte.

„A Fulhamnél Roy Hodgson személyében egy nagyon jó edző játékosa lehet, olyan poszton játszhat, amiben ő a legjobb, itt a tehetsége ki tud bontakozni, nem tűnik el a mezőnyben. Angliában tovább gyorsult a játéka, hiszen kevesebb ideig tartható meg a labda, azonnal odalépnek, faultolják. Összességében a sikereinek a titka az, hogy egy nagyszerű ember, akinek óriási tehetsége van, és mindent meg is tett azért, hogy a tehetsége kibontakozzon" - értékelte a jelenlegi helyzetet egykori mestere, Garami József. Mink Olivér pedig egy kulcsmomentumra hívta fel a figyelmet: „Az, hogy Zoli mostanában szinte szárnyal, nem csak az árnyékék-pozíciónak tudható be, ahol valóban ki tudja használni a kreativitását, hanem annak is, hogy Roy Hodgson - aki egyébként egy úriember - a nehézségek idején is kifejezte, hogy bízik benne. Márpedig Zoli szárnyakat kap, kiteljesedik, ha ezt megérzi."

Ezt elismerte a brit szaksajtó is: a The Guardian Lampard, Rooney és Drogba mellett a magyar légióst is beválasztotta a héten a Premier Liga legjobb tizenegyébe. Az elismerésből kijutott a csapat edzőjének is, akit a szakemberek elsöprő többsége az év menedzserének választott. És ha egy üzlet egyszer beindul: a Fulham-tulajdonos al-Fayed az év klubtulajdonosa lett Angliában, ahol a nagycsapatok kiesése után mindenki a Fulhamnak és benne a Magic Magyarnak szurkolt a spanyol Atletico Madriddal szemben az Európa Liga döntőjében. Mint ahogy a magyarok is egyöntetűen az angol csapatnak drukkoltak. Azt is mondhatjuk, hogy Gera ezzel egyesítette a magyarságot.

Történelmi siker

Bár a fináléban az i-re nem sikerült feltenni a pontot, a „falusiak" méltó ellenfélnek bizonyultak az esélyesebbnek kikiáltott madridiakkal szemben. Forlan 32. percben szerzett gólja után 5 perccel Gera gólpasszát Davies váltotta kapásból egyenlítő találatra. Ezt követően hol egyik, hol másik csapat került fölénybe, és egészen a hosszabbítás 25. percéig nem született döntés. Akkor ismét Forlan villant, Aguero beadását sarokkal továbbította a hálóba.

Kegyetlen az élet a Fulhamhez - írták angol kommentátorok, ám hozzátehetjük: a Fulham történelme legnagyobb sikerét érte el azzal, hogy az Európa Liga döntőjében szerepelhetett. Mint ahogy Gera Zoltán személyében huszonöt éve először játszott magyar játékos európai kupafináléban. A Sky Sport értékelése szerint Zoli a gólszerző Daviesszel együtt csapata legjobbja volt, 8-as osztályzatot kapott.
(Közreműködött: Morvay Péter és Jereb Tamás)

Róla mondták

„Gera egyike a Premier League legfigyelemreméltóbb újoncainak. Amikor nála van a labda, mindig történik valami a pályán.” (Gary Lineker, legendás egykori angol válogatott)
„Csúcskategóriás játékos, szeretnék minél több Gera Zoltánt a csapatomban tudni. Zoltán nem iszik, nem dohányzik, és fejlődni akar minden téren. Az edzés végeztével például nem húz a lehető legrövidebb időn belül haza, előbb gyúrat még egyszer. Mert tisztában van vele: ez a helyes, erre van szüksége.” (Bryan Robson, a West Bromwich Albion edzője)
„Gera egy személyben játszik Chelseat” (John Motson, angol szakíró)
„Zoltán ösztönös tehetség, a jelenlegi magyar labdarúgás legnagyobb kincse. Olyat tud a labdával, amit nem lehet megtanulni.” (Lothar Matthäus, a magyar válogatott volt szövetségi kapitánya)
„Úgy néz ki, mint Gerrard, úgy fut, mint Gerrard, úgy lő, mint Gerrard! Kétlábas, jól fejel, és fontos gólokat szerez.”(Antti Niemi, a Fulham volt finn kapusa)

Olvasson tovább: