Kereső toggle

Fekete János - A bankvilág Puskása

Tanítványai élesben tanulhatták a szakmát

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Dr. Erős János, a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatója hosszú ideig együtt dolgozott Fekete Jánossal, az utóbbi évtizedek legismertebb magyar bankárával.

Fekete János lapunknak egy korábban adott interjúban az egyik olyan tanítványának nevezte önt, akire idős korában is büszke. Mikor  találkoztak  először?

- Megtisztelő számomra a tanítvány szó. Egészen sajátos és közeli volt a kapcsolatom Fekete Jánossal. Édesapám 1968-ban a Magyar Nemzeti Bank megbízásából Londonban dolgozott, majd a hetvenes években New Yorkban. Mindkét városban ő alapította az MNB képviseletét, valamint Londonban egy magyar bankot is.

Az ő közvetlen főnöke volt Fekete János. Így már nagyon régi az ismeretségünk, szinte hatéves korom óta a közelében lehettem. Nagyon jó kapcsolatot ápolt édesapámmal, mindig ellátogatott hozzánk, ha Londonban vagy New Yorkban járt. Életem első mozielőadása is hozzá kötődik, amikor gyermekként elvitt egy James Bond-filmre. Rajongott a Bond-mozikért, ez volt az egyik gyengéje.

Sok anekdotát hallani Fekete Jánosról. Arról, hogy milyen tehetségesen tudott tárgyalni és kapcsolatokat építeni. Megosztana velünk ön is néhány történetet?

- Ezek mindig gyorsan terjedő sztorik voltak, amik sok mindent elárultak Fekete Jánosról. Egyszer egy konferencián egy japán bankár ült mellette, akinek előadást kellett tartania. Látta, hogy a japán úriember izgatottan számolgat valamit. Fekete úr észrevette, hogy itt valami nem stimmel, a japán egy-két nullával elszámolta magát a papírján. Odaszólt, hogy ne haragudj kolléga majd átnyúlva kijavította a hibás értékeket. A japán tartott egy fergeteges előadást, majd utána megköszönte, hogy nem került kellemetlen helyzetbe a rossz számok miatt. Ez az illető tíz évvel később a japán jegybank elnöke lett. Amikor a nyolcvanas években kimentünk Japánba úgynevezett „szamurájkötvényeket" vásárolni, az elnök nagyon kedvesen és pozitívan állt Magyarországhoz. Emlékezett rá, hogy hogyan segítette ki őt egykor Fekete János.

Másik alkalommal egy nagyobb hitelfelvételi szerződés aláírásához ült le tárgyalni. Nagyon gondosan elolvasta a nagy paksaméta első oldalát, majd a végére lapozott, és aláírta az utolsó oldalt. Mindenki meglepődött. Megkérdezték, hogy ne haragudjon a kérdésért, de miért olvasta el olyan tüzetesen az első oldalt, ha a többit még csak meg sem nézte. Azt mondta: „Kérem szépen, az első oldalon áll az, hogy kitől veszek fel hitelt és mennyit, milyen kamattal, és mikor kell visszafizetnem. Az összes többi oldal azzal foglalkozik, mi történik, ha nem tudom visszafizetni, de én vissza fogom fizetni." És ezt meg is tette.

Utazásai során a protokollétkezéseket viselte a legnehezebben. Mindig nagyon egyszerűen szeretett étkezni, nem kedvelte az olyan különleges ételeket, mint például a rák és más hasonló tengeri herkentyűk. Azonban rendszeresen peche volt, mert mindenhol kedveskedni próbáltak neki, többek között rákkoktéllal kínálták, főleg Amerikában. Rettegett egy-egy üzleti ebédnél, nehogy rákot tegyenek elé, amikor csak tudta, igyekezett elkerülni az ilyen protokollebédeket.

Hogyan kerültek szakmai kapcsolatba?

- Miután elvégeztem az egyetemet, lehetőségem nyílt arra, hogy a Nemzeti Bankban dolgozzak. Ha nem is közvetlenül, de Fekete János volt a főnököm. A nyolcvanas években a liberális eszméivel átitatta azt a részleget, amit irányított, és olyan hangulatot, környezetet teremtett, ami egy fiatal közgazdász-bankárnak nagyszerű fejlődési lehetőséget biztosított. Zdeborsky György, Simor András, Felcsúti Péter, Wolf László, és még tudnám sorolni azokat, akik az akkori munkatársak közül ma vezető banki pozícióban vannak. Sokan köszönhetjük neki szakmai fejlődésünket. Tőle láttuk és tanultuk meg, miként kell nemzetközi pénzügyeket intézni, bankvezérekkel tárgyalni. A nemzetközi pénzvilágban nemcsak a tudás nagyon fontos, hanem az is, hogyan tud valaki kapcsolatot teremteni azokkal az emberekkel, akik a döntéseket hozzák.

Hogyan válhatott valaki Fekete János tanítványává?

- Nagyon komoly szűrőn kellett átmenni ahhoz, hogy valaki a Magyar Nemzeti Bankba bekerüljön. A bank kezdő munkatársaként egy éven keresztül végig kellett járni az összes  banki területet, a pénztárnoki munkától kezdve az okmányos munkán át, a könyvelésen keresztül. Egy év alatt az alapoktól meg kellett ismerni az egész bankszakmát. Csak azután lehetett a nemzetközi pénzügyekre avanzsálni. Ekkoriban zajlottak a nagy hitelfelvételek, a nemzetközi kötvénykibocsátások. Nehéz időszak volt, de nagyon sokat lehetett tanulni az akkori helyzetekből.

Mi volt a módszere, hogyan adta át a tudását a fiataloknak?

- Fekete úr nem ült elefántcsonttoronyban, mindenkivel, a legalacsonyabb pozíciókban dolgozókkal, így például velem is, napi szinten tartotta a kapcsolatot. Amikor problémája volt, közvetlenül mondta el az érintettnek telefonon vagy személyesen.

Jártak vele külföldre is tárgyalni?

- Sajátos volt ebben is. Engedte, hogy a fiatalok tanuljanak, figyeljenek, és volt ideje meghallgatni a tapasztalatainkat. Mindig vitt magával egy-két fiatalt, hogy a gyakorlatban is, idegen környezetben lássuk azt, amit fontosnak tartott. A tárgyalások alatt előre elmondta a technikát, mire mi lesz a válasz. Külön élmény volt látni azt, hogy milyen kerülő utakon, de visszakanyarodott a saját elképzeléséhez, és így mindig győztes volt. Sokszor engedélyezte, hogy mi menjük külföldre tárgyalni vagy beszámolót tartani. Nagyjából elmondta a tárgyalási elképzelését, és utána ránk bízta, hogyan oldjuk azt meg, csak a végeredményről kellett őt tájékoztatni.

Kockázatvállaló vezető volt Fekete János?

- Szó se róla. Minden döntését nagyon alaposan végiggondolta, soha nem rögtönzött, és minden döntése után vállalta a felelősséget. Ami talán még ennél is fontosabb, hogy a beosztottainak minden döntéséért ő kezeskedett. Olyan ernyőt tudott biztosítani azoknak, akik nála dolgoztak, hogy semmifajta külső, negatív befolyásolás nem ért el hozzánk. Felvállalta, hogy megbízik a kollégái döntéseiben.

Volt olyan szituáció, amikor csattogtak a villámok?

- Természetesen. De ami sokkal fontosabb, hogy nem alakult ki vihar. Ő felvállalta a konfliktust, és mondhatni a testével védte beosztottait.

Mennyire kellett neki megvívni abban az időszakban azért, hogy olyan munkastílusban dolgozhasson, amit jónak gondolt?

- Bár úgy tűnt, hogy mindent elért, amit akart, azért ez nem volt ilyen egyszerű. Nagyon komoly szakmai érvanyag kellett ahhoz itthon és a KGST-ben, hogy beléphessünk a Világbankba és az IMF-be. Ahhoz is, hogy hitelt vegyünk fel a szükséges fejlesztésekhez.

Ezen a ponton szokták megkérdőjelezni Fekete János szakmai érdemeit...

- Ő a hitelek felvételéért és a visszafizetéséért volt felelős, az, hogy a pénzt mire költötték, természetesen nem az ő kompetenciája volt. Előfordult, hogy megpróbálták felelősségre vonni amiatt, hogy mire ment el a felvett hitelösszeg. Erre semmi ráhatása nem volt.

Hallottam egy mondást, hogy ha Fekete János tárgyalt egy hitelfelvétel ügyében, akkor az helyből egyszázalékos kamatelőnyt jelentett...

- Továbbmennék, ha ő tárgyalt, abból lett hitel. A legnehezebb időszakban is meg tudta győzni a nemzetközi pénzvilágot, hogy érdemes Magyarországnak kölcsönt adni. Nem is csalódtak: a történelem igazolta, hogy mindenki maradéktalanul vissza is kapta a pénzét Magyarországtól. Mint tudjuk, ezt nem minden ország tette meg.

Lehet azt mondani, hogy Magyarország a második világháború utáni időszaktól kezdve többnyire a szakadék szélén állt, vagy ha nem, akkor alig hátrébb egy-két lépéssel?

- Az ötvenes, hatvanas években kicsit nyugalmasabb volt, de a hetvenes évektől ismét izgalmassá vált a helyzet. A nyolcvanas években pedig két alkalom is volt, amikor Fekete János személyes varázsa és tekintélye kellett ahhoz, hogy Magyarország fizető-képessége megmaradjon.

Ilyen eredmények után a legtöbb ember, ha teheti, hetvenévesen hátradől...

- Szerintem ez soha nem fordult meg a fejében. Esze ágában sem volt nyugdíjba vonulni. Mindig tervei voltak, mindig lobbizott, nagyon sokat dolgozott. Szerencsés vagyok, mert az elmúlt nyolc évben az MFB-ben a szobánk egymás mellett volt. Minden nap bejött, aktív irodát irányított, előadásokat tartott, cikkeket írt, és tanácsadóként segítette a bank működését. Az utolsó pillanatig elegánsan, bankszerűen öltözve járt be. Minden érdekelte, kilencvenéves korában is három nyelven olvasta az újságokat reggelente, bármilyen témáról lehetett vele beszélgetni, teljesen nyitott volt a világra. A nemzetközi kapcsolatait is folyamatosan ápolta. Fél évvel ezelőtt Ghandi unokája jött Magyarországra, és kifejezetten azt kérte, hogy találkozhasson Fekete Jánossal. A nemzetközi gazdasági körökben a haláláig véleményformáló ereje volt.

Bár a régi partnerei közül nagyon sokan már régen nincsenek köztünk, de azoknak a leszármazottai és a régi kollégái azóta is kíváncsiak voltak rá. Egyfajta „totemként" tisztelték, akit meg kellett nézni Magyarországon. Olyan volt ő a szakmánkban, mint a fociban Puskás. A családja és a munkája mellett amúgy is a sport volt a mindene.

Az MTK-ra gondol?

- Igen, arra is, de Fekete János nyolcvan éves koráig például aktívan teniszezett, ráadásul nagyon jól. Akkor is csak azért hagyta abba, mert egy nagyon kedves barátjának a fia tragikus körülmények között a teniszpályán infarktusban meghalt, ezért tette le az ütőt, mondván, úgy látszik, ez egy veszélyes sport.

Tavaly szeptemberben éppen akkor voltunk itt Fekete úrnál a bankban, amikor a Lehman Brothers csődbe ment. Azzal fogadott bennünket, hogy „rendkívüli helyzet van", és elmagyarázta, hogy milyen válság fenyegeti a világot. Sokaknak még hónapokba telt, mire felfogták, mi is történt...

- Pontosan látta már jóval előtte, hogy ezzel a válsággal lezárul egy korszak. Ez a liberális gazdaságpolitika, a laissez-faire végét jelentette. Új gazdasági, politikai koncepció kezdődik, amelyben az állam szerepe megnő.
Azt hiszem, az inga most átlendül egy darabig a túloldalra.

Milyen lesz az új korszak?

- Úgy vélem, a világ másként lesz felosztva. Az USA egyeduralma megtört, a BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) szerepe megerősödik, és megszűnik a dollár hegemóniája is. Az ázsiai és arab országokban nem a dollár lesz az első számú tartalékvaluta. Megváltozik a bankszektor, mivel egyre több bankban az állam lesz a tulajdonos. Átalakul a pénzügyi felügyeletek szerepe, és az állami kontroll sokkal erősebbé válik a gazdaság minden szektorában. Maga az állami beavatkozás is nagyobb lesz, hogy kikényszerítse a transzparenciát. Nézze meg például, hogyan változott meg Svájcban a banktitok szabályozása az elmúlt pár év folyamán! Sőt a jövőben még átláthatóbbak lesznek a pénzügyi tranzakciók, csakúgy, mint az amerikai és orosz bankoknál és a kínai gazdaság esetében. Egyértelműen egy paradigmaváltás szemtanúi vagyunk.

Európa vajon lépést tud tartani ezekkel a tendenciákkal?

- Ha Európa összefog, akkor igen. De ha marad a széthúzás a tagok között, akkor problémák lesznek. Németország, Anglia, Olaszország, Franciaország kivételével Európa országai csak blokként tudnak versenyképesek maradni. Külön-külön biztosan nem.

Az átláthatóság növekedése mit jelent az egyes emberek számára?

- Ez egy fentről induló és lefelé szivárgó folyamat, ami eljut az egyes emberek mindennapi szintjére is. Teljesen új pénzügyi termékek kerülnek a piacra, másképpen finanszírozzák majd a lakásokat, új szereplők lesznek a bankszektorban, egyszóval minden megváltozik. Az embereknek új pénzügyi kultúrát kell elsajátítaniuk. Húsz évvel ezelőtt a fizetésemet én is egy barna zacskóban kaptam, hamarosan pedig mindenkinek rendelkeznie kell bankkapcsolattal. Akinek megtakarítása van, tudnia kell, hogy ha a bankpiac x százalékot fizet hozamként, nem adhatja oda ugyanolyan rizikóval annak a cégnek, aki ennek a nyolcszorosát ígéri.

A megnövekedett állami szerepvállalás növeli az olyan pénzintézetek szerepét, mint az önöké?

- A Magyar Fejlesztési Bank kimagasló szerepe megmutatkozott a válságban. A feladatunk, hogy a gazdaságpolitikai akaratot transzparens, eukonform, üzleti alapú banki termékké alakítsuk át. Vagyis, amikor már a kereskedelmi bankok nem akarnak finanszírozni, vagy egyéb okokból ki akarnak vonulni a fejlesztésből, akkor a fejlesztéseket egy állami banknak kell felvállalnia. Szükség van tehát egy fejlesztési bankra és arra is, hogy ez a fejlesztési bank állami kézben maradjon.

Olvasson tovább: