Kereső toggle

Az Obama-beszéd margójára

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Valaki végzetesen félretájékoztathatta Barack Obamát, ha úgy véli: Izrael Állam legitimációja a holokauszton nyugszik. Márpedig a muszlim–arab világhoz címzett kairói beszédéből és a buchenwaldi látogatásakor mondottakból egyértelműen ez tűnik ki. Kairói beszédében a muszlim és az arab világhoz intézett üzenetében az elnök Izrael létezési jogát a holokauszt alapján igyekezett igazolni: „A zsidó nemzeti otthon iránti törekvés ebben a tragikus történelemben gyökerezik” – mondta, vagyis: abban a történelemben, amely a holokausztban nyerte el végkifejletét. Buchenwaldban még hozzátette: „Izrael nemzete a holokauszt romjaiból emelkedett ki”.

Obama megrótta a muszlim világot a holokauszt tagadása, zsidógyűlölete miatt és megerősítette ezzel kapcsolatban: Amerika és Izrael kapcsolata „megbonthatatlan”. Szavainak gondos vizsgálata azonban azt mutatja, hogy ez nem igaz. Obama beszédében elfogadta azt az arab nézetet, hogy Izrael idegen és ezért jogosulatlan behatoló az arab világban. Alapvető muszlim–arab érvelés Izraellel szemben, hogy az egyetlen ok, amely miatt Izraelt megalapították, hogy kompenzálja az európaiak bűntudatát. Elmondásuk szerint a zsidók sem jogi, sem történeti, sem morális jogokkal nem rendelkeznek Izrael földjére.

Természetesen ebből egy szó sem igaz.
I. e. 1000-ben Izrael fiainak tizenkét törzse egységes királyságot alapított. Amikor i. e. 586-ban a zsidók vereséget szenvedtek, és deportálták őket, „Babilónia folyóinál ültek és sírtak, amint Cionra emlékeztek”. Visszatértek és újjáépítették közösségüket, majd i. sz. 70-ben ismét vereséget szenvedtek. A zsidó nép egy jelentős részét megölték, elűzték, de zsidó lakosság folyamatosan maradt az országban. A Bar Kohba-felkelés bukását követően a földet már Palesztinára keresztelte át a vérszomjas Hadrianus, ám akkor még mindig hárommillió zsidó lakott az országban. Jóval azelőtt, hogy a kereszténység, majd pedig hét évszázaddal később az iszlám a történelem színpadára léphetett, a zsidókat már évezredek óta eltéphetetlen kötelék fűzte hazájukhoz, Izrael földjéhez.

A cionista mozgalom 1903-ban visszautasította a zsidó nemzeti otthon számára Ugandát, mert bár szükség lett volna ideiglenes menedékhelyre, Babilóniában a zsidók nem Uganda után sírtak. Az esküvőkön a vőlegények, amikor széttaposták a poharat, nem ezt mondták: „Óh, ha elfelejtenélek Uganda…” Akárhogyan is viszonyulnak a zsidók Izrael földjéhez, akár a szent történelem akár a világi történelem lencséjén át: az ősi kötelék a zsidók és földjük közt vitathatatlan. Ez a kapcsolat a zsidó Bibliából is egyértelműen kiderül.

Obama érvelése azért hamis, mert a nemzetközi közösség már jóval azelőtt elismerte a zsidó népnek Izrael földjére vonatkozó törvényes, történeti és erkölcsi jogát, mielőtt még bárki is hallott volna Adolf Hitlerről. 1922-ben a Népszövetség előírta a zsidó nemzetközösség „helyreállítását” – nem a megalakítását – Izrael földjén, annak történelmi határai között, a Jordán-folyó mindkét partján. A Népszövetség szerződésbe foglalta a zsidók Erec Izraelhez (Palesztina) fűződő történelmi jogainak elismerését azzal a feltétellel, hogy az nem sérti „a nem zsidó közösségek vallási és polgári jogait”. Ha 1939-ben Nagy-Britannia nem szegi meg súlyosan vétkesen nemzetközi kötelmeit, és nem zárta volna be kapuit a hírhedt Fehér Könyvvel, zsidók milliói menekülhettek volna meg a náci gépezet gyilkos szorításából.

Amikor Obama az országhoz fűződő mélyebb és ősibb zsidó jogokat a holokauszthoz, és nem a bibliai hagyományhoz, nem az érvényes és hatályos nemzetközi joghoz kapcsolja, a béke lehetőségéről mond le. Miért is kellene az araboknak megbékélnie a zsidó állammal, ha még az amerikai elnök is azt állítja: Izraelt csak az európai bűnökért való megbocsátás miatt alapították.

Olvasson tovább: