Kereső toggle

Vallás és szex: mit tanít a hvg.hu?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vallás és a szex: mit tanítanak az új egyházak? címmel lejárató vezércikk jelent meg múlt héten a hvg.hu internetes portálon. A meglepően inkorrekt írás úgy állítja be az új vallási mozgalmakhoz tartozó, hitelveik szerint élő embereket, mint mentálisan és szexuálisan sérült személyeket. A hangulatkeltő cikkben megszólaltatott pszichológus, Szenes Márta kedden nyilvánosan bocsánatot kért azért, hogy engedte kutatását egy „erősen summázó, olykor szélsőségekben fogalmazó publicisztikához” felhasználni.

A hvg.hu-n megjelent cikk és annak utóélete akár iskolapéldája lehetne annak a régi igazságnak, hogy az előítéleteket szakmai érvelésekkel lehet a legkevésbé alátámasztani. Az inkriminált írás apropójául Szenes Márta pszichológus tavaly tavasszal megvédett doktori disszertációja szolgált, amely az Odú és kelepce címet viselte. A pszichológus a megtérésélményt vette górcső alá annak alapján, hogy 2002-ben 6 felekezetből összesen 18 (!) diákkal készített mélyinterjúkat. A hvg.hu újságírója erre a disszertációra hivatkozott, amikor megkérdőjelezte a 2003-as Hungarostudy országos egészségvizsgálat eredményeit, melyek szerint a vallásgyakorlás kiváló egészségvédő faktor. 13 ezer ember megkérdezése során ugyanis a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete kiderítette, hogy a vallásukat aktívan gyakorlók a legjobb egészségi-lelki állapotnak örvendenek Magyarországon.

Az újságíró Szenes Márta kutatását felhasználva igyekezett sajátos módon bebizonyítani: a vallási közösség, a társas kapcsolatok védő hatása másik oldalról a tagok életének totális kontrolljával, az egyéniség teljes feladásával, mi több, az önmegtartóztatás folytán szexuális zavarokkal, retardáltsággal is jár. A szerző szerint ez különösképpen igaz az új vallási mozgalmakra, ami alatt feltételezhetően nem a történelminek nevezett egyházakat érti, bár a fogalomtisztázás elmaradt. Még az általa nevesített négy egyház kormeghatározásai is tévesek: a szerző akár az interneten is pontosabb információkat találhatott volna arról, amiről írni szándékozott.

A hvg.hu többek között azt írta: „A kutatás során új vallási mozgalmakhoz - Hit Gyülekezete, Jehova Tanúi, Egyesítő Egyház (Moonisták), Vaisnava - tartozó fiatal főiskolásokat, egyetemistákat vizsgáltak. (...) »Normális esetben az ember már serdülőkorban megtanul rutinosan mozogni a nemiségben, ám ezeknél a fiataloknál azt láttam, hogy rengeteg feladatot áthoztak a serdülőkorból « - mondta el a hvg.hu megkeresésére a kutatást végző pszichológus." A hírportál a továbbiakban sommás megállapításokat tesz az új vallási mozgalmak hívőivel kapcsolatban: „Megrekedtek a pszichoszexuális fejlődésben", „gátlásokkal küzdenek", „a kontrollfunkciók nem működnek bennük megfelelően a szexuális vágyakkal kapcsolatban", „új identitásuk ára sok esetben az egyéniség elvesztése", „háttérbe szorul a valós világ" és „illuzórikus vallási világ válik az egyetlen élhető térré" számukra, „az egyes szám első személy fokozatosan eltűnik", „tapasztalathiány, kritika nélküli attitűd" jellemzi őket, „a világ számukra végtelenül leegyszerűsített, (...) jól meghatározott forgatókönyv alapján élnek." Az újságíró, aki megkeresésünkre nem kívánt élni a nyilatkozat lehetőségével, azt is kifejti, hogy az új egyházakban nincs szerelmi házasság, mivel a párválasztást is szigorú ellenőrzés alatt tartják.

Hatás - ellenhatás

Mind a Történelemtanárok Egylete, mind az Magyarországi Evangélikus Egyház még a megjelenés napján feltette a cikket a honlapjára. Az evangélikus honlap főszerkesztője kérdésünkre kifejtette: kötelességének tekinti az emberek megfelelő tájékoztatását, ezért a cikk marad. Nem mindennapi helyzet, amikor egy tradicionális keresztény egyház végső soron azt rója fel egy másik keresztény egyháznak, hogy tagjai túl erkölcsösen élnek. Azon túlmenően, hogy a témaválasztás - a vallási közösségek tagjainak identitása, szexualitáshoz való viszonya - ugyancsak meglepő egy gazdasági profilú orgánumtól, az írás az elvárható szakmai színvonaltól is messze elmaradt. A kiragadott, többnyire extrém, egyedi esetek az új vallási közösségek általános jellemzőiként lettek bemutatva. Az elképesztő állítások sorozatában a kisegyházak többnyire nincsenek nevesítve, ugyanakkor a cikkhez mellékelt képen egy „Hit Gyülekezete" felirat áll, alatta sokatmondó képaláírással: „Irányt mutatnak". Mindezek figyelembe vételével a Hit Gyülekezete a héten helyreigazítási kérelemmel fordult mind a HVG, mind az említett két szervezet felé. Kérésüket lapzártánkig nem teljesítették.

A héten az ATV Civil a pályán című műsora is foglalkozott a lejárató cikkel, amelynek kiváltó oka egyébként máig ismeretlen. Szenes Márta pszichológus nem fogadta el a meghívást, ehelyett egy nyilvános bocsánatkérő levelet küldött, amelyben kifejtette: sem kutatásával, sem pedig a hvg.hu-n megjelent cikkel egyik, az interjúban említett vallási csoportot, illetve annak tagjait sem kívánta megsérteni, minősíteni hitében vagy életvitelében. Ezúton is elnézést kér, ha ez mégis megtörtént volna. Mint írta, munkájában nem az új vallási mozgalmak és a szexualitás kapcsolatát vizsgálta, hanem a megtérés előtti és az azt követő élményeket, tapasztalatokat, amelyeknek többek között része az említett terület is. „Az ezekből levont következtetések nem érvényesek természetesen egy adott csoport minden tagjára egyaránt, s főként nem generalizálhatók az elemzett vallási entitásokra általában. Kutatóként úgy látom, hogy az általánosítással még egy nagy mintán lebonyolított statisztikai elemzésnek is illik óvatosan bánnia" - tette hozzá levelében Szenes Márta.

A vallások válságidőszakban betöltött szerepével foglalkozó ATV-műsorban többek között Máté-Tóth András, a szegedi vallástudományi tanszék vezetője - ahol egyébként Szenes Márta is óraadó tanár - kifejtette: kutatások régóta bebizonyították, hogy a vallási közösségek által felállított erkölcsi korlátoknak az egyént megóvó szerepük van, és ezek a korlátok egyértelműen pozitívan hatnak a személyiség fejlődésére. Máté-Tóth megemlítette azt a KSH Népességkutató Intézete által is igazolt jelenséget, miszerint azok a házasságok, amelyeket nem előzött meg együttélés, jellemzően sokkal tartósabbaknak bizonyulnak, mint azok, amelyeket „próbaházasságok" előznek meg. Mi több, a szociológus idézett olyan amerikai felméréseket is, melyek szerint az együtt imádkozó házaspárok szexuális élete az átlagosnál sokkal boldogabb. A műsor vendégeként jelen lévő Hack Péter, a Szent Pál Akadémia docense többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberek fokozott istenkeresése csak akkor lehet tartós és sikeres, ha találnak a vallási kínálatban olyan lehetőséget, aminek hatására megváltozik az életminőségük, életmódjuk.

Mint a műsor résztvevői is utaltak rá, a valláskutatás mindmáig egy rendkívül óvatosan kezelendő terület. Eleve nem könnyű a fogalmi meghatározás sem, hiszen a vallásosságnak számtalan dimenziója létezik. A vallásos jelenségek és különösen a hit mérését mindmáig módszertani kihívások és szakmai viták kísérik. Nagy kérdés, hogy meddig terjed a pszichológia vagy a szociológia kompetenciája a hit világával kapcsolatos jelenségek magyarázatában - még abban az ideálisnak mondható, ámde ritka alapesetben is, ha a kutató a lehető legelfogulatlanabb álláspontot képviseli.

A Hit Gyülekezete reakciója

Ruff Tibor teológus szerint eleve minden alapot nélkülöz, hogy a hvg.hu cikke a tárgyalt négy - teológiailag gyökeresen különböző - felekezetet „új vallási mozgalmaknak" nevezi. A Hit Gyülekezete nem új vallási mozgalom, hanem keresztény egyház, melynek hitelvei a szexualitás területén (is) a négyezer éves zsidó-keresztény kinyilatkoztatás elveivel azonosak. A Hit Gyülekezete állásfoglalását jegyző teológus egyenesen úgy véli: a négy különböző felekezet szexualitásról való - valójában a legtöbb szempontból ellentétes - tanítását egységesen kezelni abszurdum. „Egyházunk sohasem tartotta a szexualitást „mocskos dolognak", sőt mindig nyomatékosan figyelmeztetett az ilyen felfogások helytelenségére; a szerelmet a legfontosabb szempontként kezeljük a házasságok megkötésében - állítja Ruff Tibor. -Nem törekszünk a hívők hétköznapi életének „legkisebb mozzanatait is kontrollálni", nem „adunk forgatókönyvet az emberek kezébe", nem felel meg a valóságnak, hogy a Hit Gyülekezete fiatal tagjai „a családból nem hoznak mintát" és az sem, hogy „a párkapcsolatot nem az egymás iránti vonzalom vagy szerelem alapozza meg" - és sorolhatnánk a Hit Gyülekezetére a legkevésbé sem igaz állításokat, amelynek az ellenkezőjét több tízezer szeretetben, örömben élő házaspár tanúsíthatja. A teológus hozzáteszi: a cikk szerzője egy ideológiai előítélet alapján abszolút igazságként kezeli azt, hogy a házasság előtti szexualitás („az ember már serdülőkorban megtanul rutinosan mozogni a nemiségben") normális és helyes. Ezt az - egyébként pszichológiailag is nonszensz - felfogást számon kérni a zsidó-keresztény alapon álló egyházaktól, amelyek négyezer éve az ellenkezőjét tanítják, rosszindulatú tudatlanságra vall. „Hol a lelkiismereti és vallásszabadság, ha ezt egy tudományos formában előadott előítélettel gúny tárgyává lehet tenni?" - jegyzi meg Ruff Tibor, aki azt is kifejtette, hogy a Hit Gyülekezetében felnőtt emberként, szabad döntéssel megházasodott fiatalok és idősebbek személyiségi jogait és emberi méltóságát mélyen sértik a róluk tett valótlan, általánosító állítások. A pellengérre állított közösségek joggal várták volna el azt, hogy megkérdezzék őket. Ezt - legalábbis a Hit Gyülekezete esetében biztosan - a szerzők elmulasztották. Ha már hites fotóval illusztrálták a cikket, és a Hit Gyülekezetével kapcsolatos írást csatoltak hozzá, illett volna felvenni a telefont. (A szerző szociológus)

Csodálkozó interjúalanyok

Lapunknak sikerült elérni azt a négy, Hit Gyülekezetéhez tartozó, harminc év körüli fiatalt, akik 2002-ben Szenes Márta pszichológusnak egyszeri, négyszemközti interjút adtak. Hárman közülük családosak – ketten 2002-ben is azok voltak –, és érthetetlennek tartják, hogy ellentétben azzal, amit ők akkor egy beszélgetésben elmondtak, miként sülhettek ki ennyire „blőd” megállapítások egy cikkben. Ráadásul nemcsak róluk, hanem az egész gyülekezetükkel kapcsolatban is.
„Azt hiszem, minden ember úgy van programozva, hogy a lelke mélyén az egyetlen, igazi társra vár. Van – mindig is volt –, aki már előre, látatlanban is hűséges ehhez a személyhez, és ezt soha nem bánja meg. Nem értem, mi ebben a kivetni való?” – teszi fel a kérdést egyikőjük, Zs. Mariann. Egy másik megkérdezett, Sz. Bea azt mondja, hogy a megtérése után az egyik rendkívül pozitív dolog az volt a számára, hogy a gyülekezetben stabil házasságokat, kiegyensúlyozott, sőt boldog családokat látott, nem úgy, mint annak előtte. 2001-ben ment férjhez, de nem emlékszik, hogy előtte nagyon meg kellett volna magát „tartóztatnia”: egyszerűen boldog volt, és jól érezte magát a bőrében.
„Arra emlékszem, hogy átfogó életútinterjú volt: családi háttér, megtérés, motivációk, életről-halálról, értékekről stb. alkotott elképzelések – mondja M. Linda. – Szenes Márta nyilván kérdezett a párkapcsolati dolgokról is, de nem az volt a benyomásom, hogy ez a téma nagyobb hangsúlyt kapott volna, mint a többi. Olyasmiket egészen biztos nem mondtam, szerintem még látens módon sem, amiből arra következtethetett volna, hogy komoly frusztrációim vannak a szexualitással kapcsolatban (mint ahogy nem is voltak).”
„Ami megmaradt bennem, az az, hogy megpróbáltam megértetni a pszichológussal, hogy nem volt semmi olyan speciális dolog az életemben, ami miatt nekem muszáj lett volna megtérnem – meséli Sz. Péter, kiegyensúlyozott értelmiségi családdal a háttérben. – Hogy nem azért van szükség a megtérésre, mert rossz az ember háttere vagy nagy trauma éri, hanem mert nem teljes az élete Krisztus nélkül.”

Pszichológusok a hvg.hu cikkéről

A szerző ezzel azt sugallja, mintha „a csak házasságon belüli szex” deviancia lenne. Ezzel szemben pszichoszexuális területen a legnagyobb problémát nem az önmegtartóztatás jelenti – ami egyébként az összes keresztény közösségre jellemző –, hanem inkább a korai, már 12-13 évesen szinte „kötelező” szex a kapcsolatokban. A korán, elkötelezettség nélkül elkezdett szexuális kapcsolat elsivárosodáshoz, önértékelési problémákhoz, depresszióhoz vezethet. Nem világos, hogy egy olyan társadalomban, amely a válások aránya, a depresszió, az alkoholizmus, az öngyilkosságok száma terén a világranglistán vezető helyen áll, a szerzők szerint miért kimondottan az új egyházak hívei hoznak rossz vagy semmilyen mintát a családjukból.
A pszichológia szerint egyébként a késleltetés képessége, ami a szexuális vágyak késleltetésére is vonatkozik, az érett személyiség jellemzője. Tapasztalat továbbá az is, hogy gyakran a korán kezdett szexuális élet miatt kiégett fiatalok később pont azzal küzdenek, és keresnek meg minket, pszichológusokat, hogy örömöt találjanak a házaséletben. Elkötelezett kapcsolatban, biztonságban, védelem alatt, érzelmi intimitásban felfedezni ezt az izgalmas, a csak egymás számára megnyíló egyesülés világát, ettől foszt meg az elkötelezettség nélküli, gyakran váltogatott partnerrel gyakorolt szex.
A szerző azt sugallja, hogy a „megtért” fiataloknak menedék és kelepce is a vallási közösségek által felkínált új identitás, amely csak közösségi lehet. Márpedig ha nincs személyes identitásuk, nem tudják átélni a párkapcsolatban az intimitást, tehát eleve boldogtalanok lesznek. Amellett, hogy a következtetés súlyosan előítéletes, el kell ismerni, hogy a hívő közösségeknek valóban vannak belső normáik, ez okozza az összetartozás élményét. Egy egészséges személyiségnél az egyéni és közösségi identitás harmóniába kerül egymással. A megtérő mint egyén kötelezi el magát Isten felé, mint személy identifikálódik azokkal az értékekkel, amelyet a Biblia közvetít, ezáltal belső kontrollal és nem külső kényszerrel vezeti életét. Az egyéniség úgy tud kiteljesedni, ha működő értékekkel azonosul, amelyek értékessé, védetté teszik, nem pedig kifosztják.
Dr. Balázs János, pszichiáter; Kulifai Mónika, tanácsadó szakpszichológus; Kiss Gyöngyi, tanácsadó szakpszichológus; Dornai Erika, pszichológus; Huller Ervin, klinikai pszichológus

Olvasson tovább: