Az ünnepet csupán néhány incidens zavarta meg. A súlyosan beteg Ted Kennedy szenátort hordágyon kellett elvinni a capitoliumi gálaebédről, és a vele egy asztalnál ülő 91 éves Robert Byrd szenátor is rosszul lett. Obamának pedig a beiktatási eskü szövegével gyűlt meg a baja. A 35 szóból álló szövegbe kétszer is belebakizott, ám utólag John Roberts főbíró magára vállalta a felelősséget a hibáért, mondván: nem várta meg, amíg Obama elismétli az eskü szavait.
Barack Obama kiegyensúlyozott, mértéktartó beiktatási beszédet mondott. Amikor látta, hogy a közönség szűnni nem akaró lelkesedése miatt nem tudja elkezdeni a beszédét, határozott hangon belekezdett üzenetébe. Elismerte, hogy „a tornyosuló fellegek és zúgó viharok idejét éljük”, amelyben sokan attól félnek, hogy Amerika legszebb napjai már a múlté lettek. Obama ezzel szemben azt kérte a honfitársaitól, hogy ne legyenek félénk szívűek, és ne elégedjenek meg a kevesebbel vagy a kerülőutakkal. „Azért állunk itt, mert a reményt választottuk a félelem helyett, az egységet a konfliktus és széthúzás helyett. Azért jöttünk ma ide, hogy véget vessünk a kicsinyes panaszoknak és hamis ígéreteknek, a visszavágásoknak és az idejétmúlt dogmáknak, amelyek régóta fojtogatják a közéletünket.” Az Amerikai Egyesült Államok 44. elnöke azt üzente a hallgatóságnak, hogy „a kihívások, melyek előttünk tornyosulnak, valódiak, de tudjátok meg mind, szembenézünk velük. A jövő azoké, akik kockázatot vállalnak, akik cselekszenek és akik a dolgokat formálják”.
Obama új kezdetet hirdetett meg. „A mai naptól kezdődően fel kell emelkednünk és leporolnunk magunkat, hogy ismét nekilássunk Amerika megújításának.” (A Wall Street Journal megjegyezte: ezt a sort egy második világháború alatti slágerből másolták be a szövegbe. A híres énekes-táncos páros Ginger Roberts és Fred Astaire énekelte azt: Emelkedj fel, rázd le a port, és kezdj mindent újra!)
2009. 01. 23. (XIII/4)
