Kereső toggle

Az új elnök hátat fordít Izraelnek?

Interjú Barack Obamával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Terroristabarát, muszlim, Izrael ellensége. Ilyen és hasonló vádakkal
illették Barack Obamát a választási kampány során. Talán a vádak súlyossága
miatt érezte fontosnak a politikus, hogy interjút adjon a Jerusalem Postnak.

Nyugtassa meg az Izraelben élő embereket – és az egész világot –, hogy
elnökként megakadályozza majd Iránt abban, hogy nukleáris fegyverhez jusson!

– Amit megígérhetek: elnökként minden tőlem telhetőt megteszek majd azért,
hogy Irán ne juthasson nukleáris fegyverhez. Ennek érdekében – mindenekelőtt –
kemény tárgyalásokat kell lefolytatni Iránnal. Világossá kell tennünk Irán előtt:
nem várhatnak a következő kormány megalakulására; folytatódnia kell a Biztonsági
Tanács állandó tagjai által elindított folyamatnak, és ezt a nemzetbiztonsági
prioritási listánk első helyére kell helyezni, hogy a cél elérése érdekében a
teljes nemzetközi közösséget – beleértve Oroszországot és Kínát is – mobilizálni
tudjuk. 

Véleményem szerint abban követtünk el hibát, hogy míg kemény retorikát
alkalmaztunk Iránnal szemben, nem voltunk következetesek a büntetések-jutalmak
vonatkozásában, amelyek helyes alkalmazása megváltoztathatja az iráni rezsim
álláspontját. Ugyanakkor – ahogyan ezt már korábban is elmondtam – nem zárok ki
semmilyen lehetőséget, még a hadsereg alkalmazását sem, Iránnal szemben. 

Mit válaszolna azokra az aggályokra, melyek szerint az irániak – az Ön
által elképzelt „kemény tárgyalások” folyamán is – az időhúzásra játszanak majd,
és közben tovább haladnak a nukleáris fegyver kifejlesztése felé? Ahmadinezsád a
minap kijelentette: „Nem fogunk visszalépni, egy jottányit sem.” Rendkívül
eltökéltek. 

– A nemzetközi közösség mobilizálásakor fontos világossá tenni, hogy ez nem
játék, hanem nagyon komoly dologról van szó – Oroszországnak és Kínának is
tudomására kell hozni, hogy a velük való bilaterális kapcsolatainkban ez a
kérdés a prioritási listánk élén áll, nem másodlagos. Meggyőződésem, hogy
amennyiben hajlandóságot mutatunk a tárgyalásra, de világosan és egyenesen
kifejezzük a célkitűzéseinket, és kellően sürgetjük a megoldást – ha az irániak
mégsem viszonoznák ezt, akkor megfosztottuk őket minden kifogásuktól, és a
nemzetközi közösség is racionálisabbnak fogja tartani a szankciók fokozása
helyett a komolyabb beavatkozást.

Nagyon szűkös az idő ennek a végigjátszásához, nem gondolja? 

– Az időnek döntő jelentősége van a mostani szituációban. 

Ön azt mondta, hogy az izraeli légierő Szíriában történt beavatkozása tavaly
„teljesen jogszerű lépés volt egy veszély elhárítására”. Támogatna-e az
elkövetkezendő hónapokban egy izraeli légicsapást iráni létesítmények ellen,
amennyiben Izrael úgy érezné, hogy nincs más választása: cselekednie kell? 

– A célom az, hogy ne kelljen ezzel a hipotézissel szembesülnöm. Amit a
múltban is kifejeztem, most is azt mondom: az izraelieknek, kizárólag az
izraelieknek kell a saját biztonságukkal kapcsolatos döntéseket meghozniuk. A
tétlenségnek vagy az Iránnal szembeni háború kirobbantásának azonban olyan
súlyos következményei lehetnek, hogy előtte szeretnénk minden tőlünk telhetőt
megtenni és minden lehetőséget kiaknázni annak érdekében, hogy ezt elkerüljük. 

Az útja során kijelentette, hogy a beiktatása pillanatától kezdve dolgozni
fog az izraeli–palesztin megegyezésen. Sokak szerint a palesztin mérsékelt
politika mindaddig nem tud teret nyerni, és így a békefolyamat sem képes
előrehaladni, amíg Irán nukleáris törekvései akadálytalanul folytatódnak – amíg
a Hamasz és más szervezetek Teherán által támogatott szélsőségesei nyeregben
érzik magukat, addig a mérsékeltek nem érvényesülhetnek, és az egész régió ilyen
megrekedt állapotban marad. 

– Kétségtelen, hogy ez összefüggésben áll Iránnak az elmúlt néhány évben
történt megerősödésével, amely részben azért történt meg, mert a Nyugat
elkövetett bizonyos stratégiai baklövéseket. Ugyanez vonatkozik a Hezbollah és a
Hamasz egyre növekvő bátorságára. De – szerintem – nem ez az egyetlen tényező,
ami megakadályozta a fejlődést.  

A Hamasz győzelme a Palesztin Hatóság területén visszavezethető a palesztin
emberek frusztráltságára is, amiért a Fatah – viszonylag hosszú idő elteltével –
sem volt képes a legalapvetőbb szolgáltatások biztosítására sem. Nekem az a
benyomásom, hogy Mahmúd Abbász elnök és Salam Faj-jad kormányfő minden tőlük
telhetőt megtesznek ezeknek az alapvető működési zavaroknak az elhárítására. A
Hamasz képtelen volt Gázában jobb életszínvonalat biztosítani az embereknek, és
ez kételyeket ébresztett a palesztinokban arra vonatkozóan, hogy ez a fajta
politika automatikusan nagyobb haszonnal járhat.  

Tudja, nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy a megoldáshoz mi mindenre
lenne szükség. De folytatnunk kell a munkát, hiszen Izrael biztonsága és békéje
a régióban ezen fog múlni. 

Ezt is, azt is lehetett hallani az Ön Jeruzsálemmel kapcsolatos
álláspontjáról. Ezért – a Jerusalem Post szerkesztőjeként – fel kell tennem
Önnek a kérdést: támogatja-e Izrael álláspontját, miszerint az egész város
izraeli fennhatóság alatt kell hogy maradjon, vagy Ön szerint Jeruzsálem lehet a
palesztin állam fővárosa is egyben? 

– Jeruzsálem Izrael fővárosa. Az, hogy az izraeliek és a palesztinok hogyan
fogják megoldani a város helyzetét, az a végső rendezés kérdéskörébe tartozik.
Ezt a két félre kell bízni. 

Beszéljen Szíriáról: Izrael jelenleg közvetett tárgyalásokat folytat
Szíriával. Elnökként közvetlen tárgyalásokba bocsátkozna Damaszkusszal akkor is,
ha továbbra is otthont ad terrorista szervezeteknek? 

– Általánosságban az a véleményem, hogy az Egyesült Államok okosan teszi, ha
közvetlen tárgyalásokat folytat más nemzetekkel – ha másért nem is, de legalább
pontosabb információkhoz jutunk arról, hogy ezek az országok miként
gondolkoznak, milyen a megközelítésük, mik a számításaik, mik az érdekeik. A
megbeszélésekből kiindulva, amelyeket Izraelben, valamint a térségben más
vezetőkkel lefolytattam, a lehetősége legalábbis fennáll annak, hogy a szíriai
kormányzat valóban ki szeretne törni az elszigeteltségből. Hogy milyen árat
hajlandóak megfizetni ezért, az még megválaszolatlan kérdés. Érdemes lesz
azonban megtalálni erre a választ. (Fordította: Pátkai Mihály)

 


Barack Obama



Joe Biden
Abortusz Támogatja a nők abortuszhoz való jogát. Ellenezné, hogy a
legfelsőbb bíróságnak a „Roe vs. Wade” ügyben hozott történelmi jelentőségű
döntését megváltoztassák.
Támogatja a nők abortuszhoz való jogát. Ellenzi azonban,
hogy közpénzből is finanszírozhatóak legyenek az abortuszok.
Irán „Feltételek nélkül” hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni Mahmúd
Ahmadinezsáddal, de végső esetben a hadsereg alkalmazását sem zárná ki
Iránnal szemben.
Tárgyalóasztalhoz ülne Iránnal az ENSZ Biztonsági
Tanácsának többi állandó tagja (Anglia, Kína, Oroszország, Franciaország),
valamint Németország együttműködésével.
Irak Kezdettől fogva ellenezte az iraki háborút. 2010 nyaráig
kivonná az amerikai katonák többségét Irakból.
2002-ben még támogatta a háború megindítását, ma már ezt a
döntését tévedésnek véli.
Gazdaság Támogatta a Bush-kormányzat mentőcsomagját. Számos
reformintézkedést támogatna, például a bankok átláthatóbbá tételét, a
pénzügyi szervezetek átfogóbb szabályozását.
Az államkassza egyensúlyát a következő intézkedésekkel
kívánja helyrehozni: az iraki háború befejezése, ezzel költségeinek
megszüntetése, és a gazdagoknak járó adókedvezmények megszüntetése.
Izrael Véleménye szerint Izrael létezéshez való jogát senki sem
kérdőjelezheti meg. A békéhez két, egymás mellett békében élő izraeli és
palesztin államra van szükség. Jeruzsálem Izrael fővárosa.
Amerikának szoros kapcsolatot kell fenntartania Izraellel.
Egyik fő szponzora volt a 2006-os Palesztin Terrorizmus Határozatnak, amely
a „békés két állam” megoldást propagálta.
Energia Jobban megadóztatná az olajtársaságokat. Szerinte „azonnal”
minden amerikai családnak 1000 dolláros energiatámogatást kellene nyújtani
az olajtársaságok nyereségeiből.
Nem támogatja a tengeri olajfúrás fejlesztését. Az olajárak
mérséklése céljából hozzányúlna a vészhelyzetekre fenntartott Stratégiai
Petróleum Tartalékhoz.
Afganisztán Támogatja, hogy további amerikai csapatok kerüljenek
bevetésre Afganisztánban. Nagyobb támogatást szeretne látni a többi
NATO-tagtól.
A „terrorizmus elleni háború frontvonala Afganisztán” –
mondta Biden, aki szintén a nagyobb amerikai jelenlét mellett érvel.
Oroszország Szerinte fontos, hogy az USA és Európa Oroszországot
rendszeresen „felelősségre vonja a tetteiért…” Nem tartja jó ötletnek, hogy
Oroszországot kizárják a Nyolcak Csoportjából.
A grúziai háború kapcsán ezt mondta: „Azzal, hogy
Oroszország nem tartja be a Grúziából való kivonulásra tett ígéretét,
kockára teszi a nemzetközi közösséghez való tartozását.”
Homoszexualitás A homoszexuálisok polgári együttélését támogatja, de a
házasság intézményét nem terjesztené ki az azonos nemű párokra. Meggyőződése
szerint a házasság egy férfi és egy nő szövetsége.
Nem támogatja, hogy változtassanak a házasság jelentés-
tartalmán. De ha Kaliforniában élne, nemmel szavazna a Proposition 8-ra (ami
arról szól, hogy a „házasság férfi és nő szövetsége”).
Bevándorlás Javítana a határok védelmi technológiáján, a törvények
betartását követeli, és bizonyos illegális bevándorlók számára lehetővé
tenné az állampolgárság elnyerését.
Erős határvédelem, szigorúbb feltételek az ideiglenes
munkavállalók számára, és humánus megoldás a mintegy 11 millió illegális
bevándorló számára.

Hogyan lesz Obama hivatalosan elnök?

Az elnök személyéről közvetve, elektorokon keresztül döntenek, az alelnökkel
együtt. Elnök és alelnök csak olyan személy lehet, aki amerikai állampolgárként
született, legalább 14 éve az Egyesült Államokban él, és betöltötte 35.
életévét.

Ez alól egyetlen kivétel volt, Martin Van Buren, aki holland származású volt,
és 1837-ben lett elnök. Szavazati joggal csak a 18. életévüket betöltött
amerikai állampolgárok rendelkeznek, az 1970-es évekig a korhatár 21 év volt.
Érdekesség, hogy a fekete férfiak előbb kaptak szavazati jogot, mint a nők.

Az elnökségez legalább 270 elektori voksot kell megszerezni. Adott esetben tehát
az is előfordulhat, hogy országos szinten több szavazatot szerez az egyik
jelölt, mégis a másik szerzi meg az elektorok többségét és így az elnöki széket
is (Al Gore 2000-ben félmillióval több szavazatot szerzett, mégis George W. Bush
lett az elnök). További nehézséget jelenthet, ha az elnök és alelnök egy
államból érkezik, akkor az ottani elektor csak egyikükre adhatja le voksát.
Ezért költöztették el 2000-ben Dick Cheneyt.

Hivatali ideje alatt négy elnököt is meggyilkoltak, további négy természetes
halállal halt meg, és eddig egy esetben mondott le elnök, Richard Nixon. Az is
előfordult, hogy hivatalban levő elnök ellen emeltek vádat (legutóbb Bill
Clinton ellen), de egyik alkalommal sem ítélték el őket. Gerard Ford az egyetlen
elnök, akit sohase választottak, csak Spiro Agnew alelnök lemondása után lett
alelnök, majd Richard Nixon lemondása után elnök.

A választás után, december közepén az elektorok megküldik szavazatukat az
elnökjelöltről a szenátus elnökének, aki azt január elején összeszámolja, és
kihirdeti a hivatalos végeredményt.

VÃgh Gábor

Olvasson tovább: