Kereső toggle

Veszélyzónában Magyarország

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarország a 13. helyen áll a veszélyesnek minősített országok
rangsorában. Szégyenszemre olyan országokkal kerültünk egy „társaságba”, mint a
gyakorlatilag a polgárháború szélén táncoló Pakisztán vagy a kommunizmusból
éledező, évszázadok óta fejletlen Vietnam.

Az angolszász gazdasági újságok hetek óta azt latolgatják, hogy mely ország
követheti Izland sorsát, ahol rendkívül gyorsan összeomlott a
bankrendszer. Bár Izland lakossága alig több 300 ezer főnél, mégis a csőd
szimbóluma lett. Ennek az az oka, hogy gazdasága korábban egészségesnek tűnt,
sőt jelentős életszínvonal-emelkedést éltek át az izlandiak. Igaz, ezért
rendkívüli mértékben eladósodtak devizában – ma már Izland folyó fizetési
mérlegének hiánya meghaladja a GDP 8 százalékát.

A BusinessWeek című gazdasági hetilap az IMF, a Standard & Poor hitelminősítő
intézet és a Bloomberg adatai alapján számba vette, hogy mely országok
bankrendszere vagy kormányai juthatnak el az összeomlásig. Magyarország,
Izlandot is beleérve, a 13. helyen áll. A lista adatait kiegészítettük a The
Economist adataival is.

Az északi szigetet a belső konfliktusoktól és a terroristaakcióktól szétzilált
atomhatalom, Pakisztán követi. Az ázsiai ország politikai instabilitása
miatt a befektetők elmenekültek, a központi bank valutatartaléka egy év alatt
14,4 milliárd dollárról 4,9 milliárdra zuhant. Az ország vezetői az IMF-től
várnak segítséget. Legalább 10 milliárd dollárnyi azonnali segítségre van
szüksége a fejletlen bankrendszerrel rendelkező országnak az összeomlás
elkerülése érdekében.

A harmadik legveszélyesebb helyzetben levő ország Argentína.

A dél-amerikai ország 2001-ben már „összeomlott”, és az akkori csődből épphogy
csak kievickélt. Az exportra és a külföldi befektetőkre fókuszált
gazdaságpolitikát folytató ország túlfűtött helyzetbe került, az infláció
elérheti a 28 százalékot, miközben a gazdasági növekedés csökken. (Az első
adatok szerint 5-ről mintegy 3 százalékra.) A problémákat tetézi, hogy az új
elnök széles körű szociális programot fogadott el, ami azt jelenti, hogy növelni
kívánja az állami kiadásokat, noha az ország így is már jelentősen eladósodott
valutában.

Ukrajnában óvatos becslések szerint is 25 százalékos inflációt várnak,
ami azt jelenti, hogy Európában itt lesz a legmagasabb a pénzromlás üteme.
Keleti szomszédunk folyó fizetési mérlegének hiánya 9,6 százalék, jelentősen
csökken a gazdasági növekedés, és kevés a megtakarítás. A tervek szerint
reformokért cserébe az IMF 14 milliárd dolláros mentőövet dob Ukrajnának. A
borús pénzügyi kilátásokat a kaotikus politikai helyzet teszi még aggasztóbbá.

Szerbiának immáron nemcsak Koszovó kiszakadása és az ebből adódó
politikai bizonytalanság, hanem a gazdasági válság is súlyos károkat okoz. A
balkáni ország folyó fizetési mérlegének hiánya a GDP 17 százaléka, míg az új
szocialista kormány által elindított szociális programok miatt 10 százalék
körülire várják az inflációt.

Az uniós tagságért küzdő Törökország a hatodik legrosszabb helyzetben
levő ország, amely kapcsán rendre kiemelik, hogy a politikai bizonytalanságok
(például a polgári és iszlám pártok egymással szembeni konfliktusa) is nehezítik
az ország sorsát. Törökország gazdasági növekedése csökken, míg az
államháztartás hiánya növekszik. Bár a helyi bankok erősek és fejlettek, mégis a
nagy összegű valutaadósság miatt sebezhető az ország. Törökország sérülékenysége
abban áll, hogy a török líra értéke nem a török gazdaság teljesítményétől függ,
hanem azoknak az embereknek a döntéseitől, akik Törökországban fektették be a
pénzüket.

Indonéziában a válság elkerülése érdekében a részvényekkel való kereskedést
megpróbálták „befagyasztani”, de ettől függetlenül megrendült a befektetői
bizalom az ázsiai szigetországgal kapcsolatban, hiszen 1997-ben az ázsiai válság
egyik „kirobbantója” volt.

A Fülöp-szigetek az ázsiai térség egyik legkevésbé stabil gazdaságú
országa annak ellenére, hogy magas hitelállományának rendezését tekintve jó
adósnak minősül. Ez egyrészt stabil politikai helyzetének, valamint azoknak a
dollármillióknak köszönhető, amit a külföldön dolgozó fülöp-szigetekiek minden
évben hazautalnak.

Vietnam gazdasága többéves, exportvezérelt gazdasági növekedés után mára
már túlfűtött lett. Az év első felében az infláció 21 százalékra ugrott meg a
tavalyi 10 százalékról, míg a kereskedelmi deficit 14,2 milliárd dollárra
emelkedett, hat hónap alatt érve el az egész 2007-es évre jellemző szintet. A
helyzet rendezése érdekében a kormány csökkentette a kiadásokat és
megszigorította a bankhitelek ellenőrzését, amelyek összege 50 százalékkal nőtt
egy év alatt. Ezzel sikerült a fél év alatt rekordszintet elért deficitet
csökkenteni, bár ezzel együtt a GDP növekedése is 7 százalékra csökkent a
korábbi évekre jellemző 8 százalékról, míg jövőre további lassulás várható.

Az Európai Unió egyik új tagjaként Románia az elmúlt években jelentős
gazdasági növekedést tudott felmutatni, ami mostanra viszont túlfűtötte a
gazdaságot. Bár az ország költségvetési hiánya nem tekinthető túlzottnak (2,3
százalék), a folyó fizetési mérleg 14,5 százalékos hiánya azonban komoly
veszélyt jelent a gazdaságra, egyrészt a fizetőeszköz árfolyam-ingadozása,
másrészt a szigorodó hitelfeltételek miatt. A bukaresti tőzsde értéke 72
százalékot esett az év eleje óta – elérve ezzel a világ egyik legrosszabb
mutatóját – ami csak tovább erősíti azt az érzést, hogy kemény idők elé néz
Románia.

Kazahsztán külföldi hitelektől való szoros függése ma már nem hajtóereje,
hanem sokkal inkább fékezője az utóbbi időben meglendülő gazdaságnak. Az ország
hitelállománya 2007 végére elérte az ország GDP-jének 45 százalékát, míg ugyanez
a mutató csak 14 százalék volt 2003-ban. Az elmúlt három évben 70 százalékkal
nőtt a belföldi hitelezés szintje, ugyanakkor az élelmiszerárak emelkedése miatt
ma már több mint 20 százalékos az infláció. Kazahsztán gazdasági növekedése az
év első felében 5,4 százalékra esett vissza a korábbi 8,5 százalékról. A
problémák enyhítése érdekében az ország kőolajtartalékaiból 2,65 milliárd
dolláros gazdasági stabilizációs programot indított el.

Lettország fő gazdasági problémája nem a folyó fizetési mérleg igen magas
hiánya, hanem az, hogy az ország refinanszírozási szükségletei a GDP 79
százalékára rúgnak – ami a legmagasabb arány Kelet- és Közép-Európában. A
jelenlegi forráshiányos helyzetben nem túl kedvező egy ország számára, ha
külföldi forrásokból akarja fedezni kereskedelmi hiányát.

A 13. helyen „tanyázó” Magyarország kapcsán az elemzők megjegyzik, hogy a
belső politikai bizonytalanságok eredményeként az ország gazdasági helyzete az
egyik legrosszabb az Európai Unióhoz csatlakozott közép- és kelet-európai
országok közül. Magyarország – miként azt gazdasági mutatói is bizonyítják –
rosszabbul teljesít, mint Lengyelország, Szlovákia, vagy Csehország. Az ország
legnagyobb problémája a magas külföldi adósságállomány, ami miatt igen
sebezhetővé vált. A bajt tetézi, hogy nagyon sok magyar háztartás devizában
adósodott el. Sokan nem reálisan mérték fel fizetőképességüket, és mivel a
gyengülő forint miatt akár harmadával is növekedhetnek a törlesztőrészletek, sok
család csődbe vagy csődközeli helyzetbe kerülhet.

A nagy kérdés az, hogy akár Magyarországon, akár a térség többi államában a
rendszerváltást követően külföldieknek eladott bankok kiállnak-e majd ügyfeleik
mellett. Mert ha saját hazájuk is pénzügyi nehézségbe kerül, szűkös
készpénztartalékaikat valószínűleg otthon fogják hadrendbe állítani, és nem a
külföldön lévő fiókjaikban. Magyarországon ez különösen az Erste Bank, a
Raiffeisen Bank, és az Unicredit Bank esetében félő a The Economist szerint,
hiszen ők jelentős ügyfélkört tudhatnak magukénak, székhelyük pedig Ausztria,
illetve Olaszország. Ráadásul ezek a bankbetétek nincsenek hazai biztosítással
fedezve. Ez szintén csődöket és a munkanélküliség gyors növekedését
eredményezheti.

Az Európai Központi Banktól kapott 5 milliárd eurós, azaz mintegy 6,6 milliárd
dolláros „készpénzinjekció” részben segített az országnak. Az összeállítás még
nem számolt az IMF nyújtotta, több mint 10 milliárd dolláros segítséggel, ami
talán lecsillapítja az országgal kapcsolatos negatív várakozásokat.

Dél-Koreában az egyre terebélyesedő hitelválság leapasztotta a bankok
készpénzállományát, miután a tőke hasonló iramban kezdett az országból
menekülni, mint az 1990-es évek végén bekövetkezett ázsiai pénzügyi válság
idején. A dél-koreai von a nemzetközi válság által az egyik legsúlyosabban
érintett valuta, a dollárhoz viszonyított értéke az év eleje óta 33 százalékkal
esett, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy a helyi bankok tengerentúli
hiteleket vegyenek föl. Néhány bank már be is fagyasztotta a kis- és
középvállalkozásoknak adható hiteleket, de az elemzők bizakodóak, hogy az ország
túléli a válságot, mivel jelentős, 204 milliárd dolláros devizatartaléka van.

Veszélyzónában találhatóak még a balti országok. Észtország és
Lettország
(az utóbbi országról már írtunk) különösen figyelemreméltó
gazdasági növekedést produkáltak, amely azonban már a globális pénzügyi válság
kirobbanása előtt megtorpant. A 2006-os évben még kétszámjegyű növekedést mutató
gazdaság buborékja mára kipukkadt, emiatt szigorításokra van szükség az állami
költekezésekben, csökkenteni kell a kiadásokat, hogy a következő években
helyreállhasson az országok versenyképessége. Öröm az ürömben, hogy a balti
országoknak nincsenek hatalmas államadósságaik, és még mindig szerepelnek a
befektetőknek ajánlott országok listáján.

Oroszországgal kapcsolatban is lehet olvasni aggodalmakat. Sokan
emlékeznek még az 1998-as pénzügyi krachra, amely gyakorlatilag felszámolta az
ország magánbankrendszerét. Ma kevesen számítanak erre, noha a válság a Nagy
Medvét is érzékenyen érinti. A mintegy 1300 milliárd dollárnyi olajból és gázból
származó állami bevételnek, valamint a jelentős, 500 milliárd dollárnyi
készpénznek és likvid tőkének köszönhetően külső pénzügyi segítségre ugyan nem
szorul, de sok oligarchából lehet „minigarcha” a folyamat végére.

A Perzsa-öböl térségében pedig a befektetők több tízmilliárd dollárt vontak ki a
térség részvénypiacairól. Dubai ingatlanpiaca a gyengélkedés jeleit mutatja.

(Az összeállításban közreműködött Abonyi Anna Orsolya, Takács Tünde és
Széchey Noémi)

Olvasson tovább: