Kereső toggle

Egyenlő esélyek válsága

Világméretekben emelkedhet a munkanélküliség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Számos elemző arra figyelmeztet, hogy a gazdasági növekedés lelassulásával a
munkanélküliség megugrására kell számítani. Az USA-ban eddig már több tízezer
ember veszítette el a munkáját.

A pénzügyi szaksajtó egyre-másra hangoztatja: ez a recesszió most minden
iparágat érint. A vállalkozásoknak a napi működéshez szüksége van hitelre, de
éppúgy szüksége van megfelelő vásárlóerővel rendelkező vevőkre is. Ahogy a
hitelezés szigorodik, a vállalatok és a fogyasztók pedig egyre szorosabbra
húzzák a nadrágszíjat, a technológiai szektortól kezdve a befektetési bankokon
át a gyártó iparágakig minden szektor megérzi a válságot. „Ez az egyenlő esélyek
válsága” – jegyezte meg Cathy Paige, a Manpower nevű, munkaerő-kölcsönzéssel
foglalkozó cég alelnöke. –„Mindenki érzi a hatását.”

A befektetők után most a munkavállalók feje is fájhat: a cégek egyre-másra
jelentik be a létszámleépítéseket. Amerikában az elmúlt egy hónap során minden
egyes héten közel ötszázezer új munkanélküli jelentkezett be a munkaügyi
központokba. A pénzügyi szektorban kezdődő tömeges elbocsátás „járványa” más
iparágakra is átterjedt, még a Szilícium-völgyet sem kerülte el. Míg a Yahoo
közel 1500 dolgozó elbocsátását tervezi, az eBay is jelezte, hogy 16 ezer fős
munkaerő-állományának 10 százalékát leépíti. A Hewlett Packard a következő három
évben 24 600 munkavállalót ereszt majd szélnek, igaz, 12 300 új munkaerő
felvételét is tervezi. A Google alvállalkozói bázisát csökkenti, bár más
területeken bővítést tervez.

Az egészségügyi szektorban tevékenykedő Merck mintegy 7200 dolgozó elbocsátását
tervezi, míg a General Motors bejelentette, hogy Michiganben, Wisconsinban és
Delaware-ben is bezár üzemeket, és több mint 4000-rel kevesebb munkahelyet kíván
fenntartani a jövőben. A harmadik negyedéves, vártnál gyengébb eredmények
közzététele után a PepsiCo 3300-zal csökkenti munkavállalói létszámát, és az
élelmiszer- és italfogyasztás érzékelhető mérséklődése miatt a következő
negyedéves tervszámait is jelentősen csökkentette.

John Challenger, a chicagói Challenger, Gray & Christmas nevű munkaerő-kölcsönző
cég vezérigazgatója szerint a legerősebbnek az egészségügyi szektor és az
energiaipar pozíciója tekinthető, mert itt a keresletben nem várható csökkenés.
Ám ezeknek a szektoroknak a kilátásai is függnek az állami beavatkozások
hatékonyságától. Challenger szerint „a helyzet előbb romlik, mielőtt javulni
kezdene”.

Legérzékenyebben azonban a kisvállalkozásokat érinti a hitelszűke. Amerikában
ezekből az 500 főnél kevesebbet foglalkoztató vállalkozásokból 27 millió van.
Gazdasági erejük jelentős: az országos munkaerő 40 százalékát foglalkoztatják és
a termelés felét biztosítják. Hitelt általában a bérfizetésekre, bővítésre vagy
új telephelyek létesítésére igényelnek. A bankok szigorítását azonban most a
jónak ígérkező ügyfelek is megérzik: Carol Conolly például New York államban
működtet egy óvodát már közel húsz éve. „A helyi bankokkal 18 éve jó kapcsolatot
ápolunk, ám legutóbb mégis visszautasították hitelkérelmemet.”

Továbbra sem fényes Amerikában a lakáspiac helyzete: jelenleg közel 2 millió
embert fenyeget otthona elvesztése. A jelzálogok Damoklész-kardja már nemcsak az
alacsony jövedelműek, hanem a középosztálybeliek feje felett is ott lebeg. Saját
bőrén tapasztalta a helyzet súlyosságát William Sutch, aki a New York-i Long
Islanden vett lakást három évvel ezelőtt. „Belementem a változó kamatozású
jelzáloghitelbe anélkül, hogy tisztában lettem volna az egésznek a lényegével.
Másfél év után megemelkedett a kamat, így a havi törlesztőnk hirtelen ezer
dollárra nőtt. Három gyerekünk van, akiket élelmezni, ruházni, iskoláztatni
kell, plusz a számláinkat is folyamatosan be kellett fizetni. Így aztán a
hitelkártyáink is hamar leürültek.”

Egyes elemzők szerint a válság pozitív hatása lehet, hogy egy eddig túlköltekező
generáció most megtanul takarékoskodni. Ez történt az 1929–32-es nagy gazdasági
világválság nemzedékével is: egy életre megtanultak spórolni. A későbbi
generációk azonban már nem ismerték a nagy válság pszichológiai nyomását,
viszonylagos bőség és könnyen hozzáférhető hitelek idején nőttek fel, amikor a
luxuséletmód célként lebegett mindenki szeme előtt.

Többen épp ezért az ésszerű költekezésnek a tanrendbe való felvételét sürgetik,
de már tanfolyamok is indultak a fiatalok pénzszórásról való leszoktatása
céljából.

Első kör: a legrosszabbul teljesítő dolgozók

Nancy Albertini, a dallasi Albertini Group nevű, vezetőkiválasztással
foglalkozó cég elnöke szerint az első elbocsátási hullámba legnagyobb
valószínűséggel a legrosszabbul teljesítő dolgozók esnek bele.

A következő „veszélyeztetett” réteg az újonnan felvett munkaerőké, a
helyettesítést végzőké és a nyugdíj előtt állóké. Hamarabb meginoghat a
pozíciója azoknak a munkavállalóknak is, akik közvetlenül nem vesznek részt a
termelésben: a cégek azokat a részlegeket veszik elő, amelyek nem termelnek
bevételt, mint például a kommunikációs, a marketing- és a
humánerőforrás-osztályok.

Általában véve árulkodó jel lehet, ha több munkatársunk is elveszti az állását,
és cégünk hirtelen befagyasztja a munkaerő-felvételt és a tréningekre szánt
büdzsét, vagy néhány munkavállaló kezd egyre több feladatot kapni, míg mások
felelősségköre szűkül.

„A kilátások fényében fontos, hogy előre készítsünk valamilyen túlélőtervet” –
mondja Joel Garfinkle karriertanácsadó, és érdemes megőrizni a felettesek,
kollégák elérhetőségeit, hiszen ők azok, akik ugyanabban a szakmában „utaznak”.
Peter Schick, a St. Louis-i Moneta Group nevű pénzügyi tanácsadó cég elnöke
szerint elengedhetetlen egy saját költségvetés készítése is: minden felesleges
kiadástól szabaduljunk meg, és törekedjünk egy legalább 3-6 hónapos tartalék
létrehozására.

B. V.

Lezárt völgyek Kaliforniában

A jelzálogválság rengeteg embert fosztott meg otthonától az Amerikai
Egyesült Államokban. Dél-Kalifornia egyik területét például „a Lezárt Völgy”-nek
nevezik, mivel az ott található házak két harmadát lefoglalta az egyik bank.

A legtöbb tulajdonos annyira eladósodott, hogy arra sem maradt pénzük, hogy a
költöztető céget kifizessék, így csak a legszükségesebbeket tudták magukkal
vinni. Az elhagyott otthonok tele vannak bútorokkal, elektronikai
berendezésekkel, konyhai eszközökkel, ruhákkal, játékokkal, más személyes
holmikkal. Egy átlagos „takarító cég” 15 házat ürít ki naponta, a használati
tárgyakat kénytelenek a szemétbe kidobni. Sokszor hajléktalanok költöznek be az
üres épületekbe, ahol biztos fedél van a fejük fölött, igaz legtöbbször áram és
víz nélkül. Egész városrészek vannak, amelyek szellemvárosokká váltak a kiürült
házak miatt.

Azok a szerencsésebb tulajdonosok, akik még meg tudták őrizni az otthonukat,
folyamatosan küzdenek azért, hogy fizetni tudják a törlesztőrészleteket, az
ingatlanadót és közben a biztonságukért is aggódnak a kietlen utcákon. A hitelt
hitelre halmozó ingatlantulajdonosok mellett több ezer bérlő is a jelzálogválság
áldozatává vált. Rengetegen úgy kerültek az utcára, hogy a főbérlőjük adósodott
el, és a bank vitte az ingatlant.

Szekeres Katalin

Olvasson tovább: