Kereső toggle

Hit és felelősség

A megagyülekezetek sok kérdést mérlegelnek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bill Clinton és lánya, Chelsea két nappal a texasi választás előtt
villámlátogatást tett az Amerika legnagyobb megagyülekezeteként számontartott
houstoni Lakewood Church-ben. A több mint negyvennégyezer tagot számláló
gyülekezetben minden bőrszín, etnikum és nemzet képviselteti magát hétről hétre.
Clintonék nem szólaltak fel a gyülekezetben, de Joel Osteen pásztor külön
köszöntötte őket, és mint elmondta, gyakran imádkoznak a Clinton házaspárért,
hiszen Hillary „nagyon kemény csatát vív”, ők pedig „nagyon értékelik, ha valaki
a hazáját szolgálja”. Osteen ugyanakkor kiemelte: a megagyülekezetek nem mondják
meg tagjaiknak, hogy kire szavazzanak, arra viszont buzdítják a híveket, hogy
feltétlenül menjenek el voksolni.



Joel Osteen, Jonathan Osteen és Victoria Osteen, valamint Bill Clinton és
Chelsea Clinton

Rick Warren, a szintén befolyásos kaliforniai Saddleback nevű megagyülekezet
pásztora szerint a 2008-as kampány egyik érdekessége, hogy míg a republikánus
jelöltek az előző kampányokhoz képest visszafogottabban nyilatkoztak hitükről, a
demokrata jelöltek annál nyíltabban hangoztatták azt. Az elemzők szerint azonban
erre minden okuk megvolt, hiszen a fehér evangéliumi keresztények 78 százaléka
annak idején George Bushra szavazott, aki az összes szavazatának közel
egyharmadát ettől a szavazótábortól kapta.

Rick Warren szerint azonban nem lehet egységes „evangéliumi szavazóbázisról”
beszélni, hiszen ebbe a kategóriába a pünkösdiektől kezdve a karizmatikusokon, a
protestánsokon és a fundamentalistákon át egészen a karizmatikus katolikusokig
sok mindenkit be lehetne sorolni. Egy ekkora tömeget azonban nem lehet egyetlen
blokként kezelni, hisz sokféle szempont vezérli ezeket a keresztényeket. Warren
szerint egyébként az evangéliumi keresztények számára az igazi hívószó az
„újjászületett” – hajlamosak arra a jelöltre szavazni, aki leginkább hangoztatja
ezt magáról. Annak idején sikerrel alkalmazta ezt a taktikát a demokrata Jimmy
Carter is, akit a keresztény szavazatoknak köszönhetően meg is választottak.

John Green, a Pew Forum nevű, vallási és társadalmi kérdések vizsgálatára
szakosodott közvélemény-kutató intézet munkatársa szerint azonban 2000-ben
George W. Bush kampánya idején mégis fordulat állt be. Bush ugyanis nem
számított az evangéliumi keresztények favoritjának, ám miután John McCainnel
szemben megnyerte a jelöltséget, a keresztények többsége felsorakozott mögötte,
és támogatásukat azóta is sikerült megtartania. Igaz, népszerűsége időközben
erőteljesen csökkent, különösen a fiatal (18–29 év közötti) fehér evangéliumiak
körében: míg 2002-ben 87 százalékuk támogatta Busht, 2007-re ez az arány 45
százalékra csökkent. Ugyanakkor ez a réteg még mindig nagyobb arányban
favorizálja Busht, mint a társadalom egésze. A statisztikák szerint ez a
szavazótábor továbbra is a konzervatív értékek mentén adja le voksát, és
elutasításuk inkább személyesen Bush elnöknek és kormányának szól, és nem a
választáskor figyelembe vett szempontjaik megváltozását jelenti.

Az újabb felmérések szerint az evangéliumi keresztények véleménye igen
megosztott a versenyben lévő jelölteket illetően. A republikánus McCaint sokan
mérsékelt republikánusnak tartják, akinek viszonya nem épp felhőtlen az
úgynevezett keresztény jobboldal veteránjaival. Mint ismeretes, McCain 2000-es
kampányában az „intolerancia ügynökeinek” titulálta Pat Robertsont és a tavaly
elhunyt Jerry Falwellt, aki a nyolcvanas években az Erkölcsi Többség (Moral
Majority) mozgalmat megalapította. Idén pedig egy másik evangéliumi „veterán”,
James Dobson, a Focus on the Family vezetője jelentette ki, hogy McCaint nem
tartja konzervatívnak, és ha ő lesz a republikánus jelölt, inkább másra szavaz.

Pedig McCain 2000 óta már próbált köszörülni a csorbán, hiszen beszédet tartott
2006-ban a Jerry Falwell által alapított Liberty Egyetemen, kampányában pedig
hangoztatta abortuszellenes álláspontját. A Bush elnöktől elforduló
evangéliumiak számára viszont némileg megnyugtató lehet, hogy McCain – bár az
iraki háborút illetően támogatta az elnököt – számos ponton bírálta Bush
politikáját.

Ami a demokrata jelölteket illeti, a felmérések egyelőre nem nyújtanak biztos
kiindulópontot, de úgy tűnik, az evangéliumiak körében inkább Hillary lenne a
befutó. A Gallup Intézet szerint a fehér vallásos demokraták körében szintén
Hillary a népszerűbb (46 százalékkal), bár nem sokkal marad le mögötte Obama (43
százalék). A Barna Group felmérései szerint az újjászületett keresztények 20
százaléka voksolna Hillaryre, míg Obama e rétegnél a szavazatoknak közel 18
százalékát tudná megszerezni. A CNN közvélemény-kutatása szerint viszont a
hitüket aktívan gyakorlók között Obama viszi el a pálmát, különösen a vallásos
afroamerikaiak körében. Az elemzők úgy vélik, Hillarynek meggyűlhet a baja a
fekete protestánsokkal, akik a demokraták fontos szavazóbázisát jelentik, de
jelenleg inkább Obamát részesítik előnyben. A spanyol ajkú evangéliumiak
többnyire egy állásponton vannak a fehér evangéliumiakkal, amióta azonban a
bevándorlás kérdése előtérbe került, jobban hajlanak arra, hogy a demokrata
oldalra szavazzanak.

A Pew Forum elemzői szerint az evangéliumi keresztények körében változás zajlik,
aminek több oka is van. Egyrészt többen arra a következtetésre jutottak, hogy
túl kockázatos hitüket egy adott párttal vagy annak politikájával mereven
összekötni, ugyanakkor tisztában vannak vele, hogy az általuk fontosnak tartott
kérdések nagy része politikai döntéseket és lépéseket is igényel.

Másrészt viszont generációváltás zajlik az evangéliumiak körében. A politikai
aktivitás alapjait megteremtő vallásos jobboldal és a Keresztény Koalíció
alapítóinak a befolyása fokozatosan csökken. A vezetők új generációja (Rick
Warren, Bill Hybels, Joel Hunter) már nem csupán arra a néhány kérdésre (pl.
abortusz, melegházasságok ellenzése) szűkíti le érdeklődését, mint elődjeik,
hanem a társadalmi és gazdasági kérdések sokkal szélesebb spektrumában
gondolkodnak (pl. környezetvédelem, faji egyenlőség, társadalmi igazságosság, a
szegények felemelése, az AIDS elleni küzdelem vagy a nemzetközi kapcsolatok).

Hét szempont

A 2004-es kampány során az Evangéliumiak Nemzeti Szövetsége kiadta Az
evangéliumi felhívás a polgári felelősségvállalásra című dokumentumát, amelyben
e hét fő szempont szerepel: a vallás- és lelkiismereti szabadság, a családok és
gyermekek védelme, az emberi élet védelme, a szegényekkel kapcsolatos
együttérzés és igazságosság, a globális emberi jogok, a béke előmozdítása és az
erőszak visszaszorítása, valamint a környezet bibliai alapokon nyugvó védelme.

Olvasson tovább: