Kereső toggle

Rettegnek a drogtól a fiatalok

Mégis tarol a szer

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt évtizedben világszerte emelkedett a drogfogyasztók száma.
Magyarországon az utóbbi években stagnál a helyzet, mivel fiatal honfitársaink
jobban kedvelik az önpusztítás hagyományos módjait. Drogfogyasztás terén ugyan
európai viszonylatban az alsó középmezőnyhöz tartozunk, ám a mértéktelen
alkoholfogyasztás, dohányzás, gyógyszerezés terén élen járunk. A szakemberek
szerint hiába papolunk a drogveszélyről, ha közben tocsogunk az alkoholban és a
dohányfüstben, az ellátórendszerünk fejletlen, és még mindig a büntetőjogi
eszközök mindenhatóságában bízunk.

Az ENSZ 1998-ban fogadott el egy tíz évre szóló politikai deklarációt és
akciótervet, melynek fő célját, a drogfogyasztás globális visszaszorítását nem
sikerült megvalósítani. Takács Kinga, a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF)
egyik titkára kérdésünkre elmondta: világméretekben feltartóztathatatlan
jelenségről van szó, már csak azért is, mert a kábítószer egy sajátos,
transzcendentális élményt nyújt, s mint ilyen, a jelenkori szórakoztatóipar
elengedhetetlen kellékévé is előlépett. Tudvalevően óriási pénzek mozognak a
kábítószer-kereskedelemben, amelyhez képest a megelőzésre, a büntetésre vagy a
drogosok ellátására fordított összegek elenyészőek és nagyrészt hatástalanok.


A hazai helyzet feltárását az iskolák presztízsféltő magatartása is nehezíti,
ami független a büntetőjogi szabályzás keménységétől. „Az utóbbi évtizedben
megnövekedett a tanintézeteken belüli drogfogyasztás és -terjesztés veszélye,
mivel az iskolák kifelé eltussolják a problémát, razziák nincsenek, így egyes
intézmények akár biztonságos droglerakatként vagy elosztóhelyként is
működhetnek. A drogfogyasztás szempontjából a középiskolás korosztály a
legveszélyeztetettebb. Bár fertőzöttség tekintetében nagy a szórás az
intézmények között, sok iskolában nem drogmegelőzés, hanem ártalomcsökkentés
zajlik, azaz a kialakult problémahelyzet kezelése” – teszi hozzá a KEF-titkár.

Inkább az alkohol

„A drogfogyasztók száma a rendszerváltást követően ugrott meg Magyarországon,
a kilencvenes évek második felében tetőzött, amikor egyre többen, s köztük egyre
fiatalabbak, kerültek kapcsolatba tiltott szerekkel. Az elmúlt években a
drogfogyasztás stagnál: minden változatát tekintve – kipróbálók, használók,
függők aránya – hazánk a nemzetközi középmezőny alján helyezkedik el a maga 31
százalékos összarányával” – mondta el kérdésünkre Topolánszky Ákos, a Nemzeti
Drogmegelőzési Intézet igazgatóhelyettese. Az ok nem a szigorú büntetőjogban
keresendő, aminek önmagában sehol a világon nincs komoly visszatartó ereje. Mi
azért nem szerettük meg annyira a drogot, mint mások, mert számunkra a
problémamegoldás elsődleges eszközét máig a legális szerek jelentik, úgymint
alkohol, cigaretta, gyógyszerek. „Alkoholban és dohányfüstben tocsogunk, ez a
két legégetőbb népegészségügyi probléma, nem annyira a kábítószer – hangsúlyozza
Topolánszky. – Az éves halálozás egyharmadát (40 ezer esetet) a mértéktelen
dohányzás és alkoholfogyasztás okozza, miközben legfeljebb évi 70 haláleset
írható a kábítószer rovására.”

A szakember szerint az uralkodó szemléletmódot jól illusztrálja, hogy a
drogprobléma sokrétű megelőzésére vagy a szociális és egészségügyi
ellátórendszer keretein belül történő kezelésére egyre kevesebb, évi 2 milliárd
forint fordítódik a költségvetésből, miközben a kábítószeres bűnüldözésre vagy a
büntetésvégrehajtásra évi 8 milliárdot költünk. Mindeközben a droggal
kapcsolatos bűncselekményeknek legfeljebb 6-7 százaléka kerül napvilágra.

Inkább a büntetés

A drogprobléma a magyar fiatalok egyik legnagyobb félelmének számít a
legkülönbözőbb kutatások szerint. Egy nemzetközi felmérés alapján a drogon kívül
a bűnözés és a törvénytelenség az, ami leginkább aggodalmat kelt az ifjúság
körében, amit Steigervald Krisztián, a GfK Hungária Piackutató Intézet kutatója
részben azzal magyaráz, hogy hazánkban a fiatalok jellemzően eltartottként
élnek. A 30–40 éveseket vagy a külföldi kortársakat ugyanis az anyagi problémák,
a megélhetési gondok sokkal jobban nyugtalanítják. Bár az anyagi biztonság vagy
a család a 13–19 évesek szemében is alapértékeknek számítanak, a büntetés és az
igazságosság – a régióban egyedülálló módon – nálunk nemcsak a felnőtteknél,
hanem a fiataloknál is markáns értékként jelenik meg. Ennek oka a szakember
szerint, hogy Magyarországon semmilyen téren nem jellemző a normakövető
magatartás. Mondhatni, egyedül a szabályok állandó kijátszása tekinthető
normaértékűnek, s nem csoda, ha a fiatalok úgy gondolják, hogy nálunk csak úgy
lehet rendet tartani, ha minden kihágást büntetnek. Máshol a vallásosság például
visszatartó erő tud lenni, a magyar fiatalok viszont nem látnak jó példákat sem
itthon, sem máshol, miután nem járnak külföldre sem.



Topolánszky Ákos

„Egy példa van, amit a tinédzserek követnek, ez a pénzhajhászás, a pénz
szeretete. Mi mindenekelőtt pénzben mérjük a sikert. A fiatalok mindenhol a
világon jobban akarnak élni, mint a szüleik, és úgy tűnik, ezért tenni, áldozni
is hajlandók, kivéve minket” – mondja Steigervald Krisztián. Arra a kérdésre,
hogy ha felnő, mi akar lenni, a magyar fiatalok válaszolták a világon a
legtöbben, hogy nagyon gazdagok akarnak lenni, de jóval a nemzetközi átlag alatt
akarnak híres tudósok, művészek vagy sportolók lenni. Az anyagi jólét az
egyetlen cél, szinte mindegy, hogyan, nincsenek normák, s mindez az agresszió
növekedéséhez vezet a társadalomban.

Nemcsak a hivatás, hanem a szabadidő eltöltése terén is a magyarok bizonyulnak a
legpasszívabbaknak. Nálunk kevésbé jellemzőek a társas szórakozási formák,
sokkal inkább az internetezés, a zenehallgatás, a számítógépes játékok
dominálnak, valamint a mi tizenéveseink rendelkeznek a régióban a legtöbb
virtuális ismerőssel. Ez összefügg azzal, hogy átlagon felüli a magyar
tinédzserek kirekesztettség-érzése, nehezen szereznek barátokat. „Az iskolában
és a családban folyó nevelés igazából nem a személyiségfejlesztésről szól, a
gyerekek rossz elvárások alatt nőnek fel, így nem alakul ki megfelelő önbizalmuk
sem” – véli a kutató. Mondhatni az egyik legkonzervatívabb fiatalság a mienk:
családközpontú olyan értelemben, hogy bezárkózó életet folytat. Igaz, a
felnőttek sem túl barátkozóak vagy együttműködőek, és nekik sincs kialakult
kultúrájuk a közösségi szabadidőtöltésre. Nem véletlen, hogy a magyarok
sportolnak a legkevesebbet a kontinensen. A magyar fiatalok negyede (24,6
százalék) úgy érzi, nem tud beilleszkedni a közösségbe, szemben a Közép- és
Kelet-Európában jellemző 21 százalékkal. Főként a különböző zenei irányzatokhoz
kapcsolódó szubkultúrák felé fordulnak, így remélve barátokat szerezni.
Ellentétben a korábbi generációkkal, elsősorban a szülőktől és közvetlen
környezetüktől várnak iránymutatást.

„Ha az átlag feletti önbizalomhiány, passzivitás, pénzcentrikusság pusztán
kamaszkori sajátság lenne, akkor nem lógnának ki sok szempontból a magyarok a
nemzetközi mezőnyből” – állítja Steigervald Krisztián, aki szerint ez a fajta
beállítottság sajnos az egész társadalomra jellemző, és magától egyik generáció
esetében sem fog megváltozni.

Változhat a jogi szabályozás

Frech Ágnes, a Fővárosi Bíróság Büntetőjogi Kollégiumának elnöke által
elkészített friss törvénytervezet alternatívát kínál a jelenlegi
drogszabályozással szemben – adta hírül az MTI. 

Egyik legnagyobb változtatása, hogy a droghasználókkal szemben nem büntető-,
hanem szabálysértési eljárást indítana. Ez azt jelenti, hogy a droghasználótól a
rendőrség elkobozná az illegális szert, és pénzbírsággal büntetné (maximum 50
ezer forint). A tervezet az eddigiektől eltérően nem tesz különbséget függő és
nem függő fogyasztó között, világosan szétválasztja a kábítószerrel való
kereskedést és a fogyasztást, megszünteti a fölösleges minősítő körülményeket, s
megtartja azokat, amelyek valóban szükségesek (kiskorúak fokozott védelme).
Arányos szankciókat vezetne be a drogkereskedőkkel szemben: 5–15 évig terjedő
szabadságvesztéssel sújtaná a kábítószerrel való kereskedelmet. Az új
törvénytervezet nem tesz különbséget a könnyű és a kemény drogok között, mert ez
a megkülönböztetés nem tudományos, valójában csak drogok vannak különböző
élettani és társadalmi hatásokkal – áll a törvénytervezet ismertetőjében.

Afgán heroin

Az ENSZ kábítószerrel foglalkozó szerve, a UNODC Afghan Opium Survey 2007
felmérése szerint a világ heroinjának 93 százaléka származik Afganisztánból.

Tavaly 3,3 millió afgán egyetlen bevételi forrása volt a máktermesztés.
2006-ban Afganisztán ópiumexportja 3,1 milliárd dollár volt, amely az ország
GDP-jének 46 százaléka. Az USA annyit költ évente a drogellenes tevékenységére
Afganisztánban, mint amennyit az összes máktermelő együttesen keres meg. A
2007-es termés 8200 tonnányi ópiumra tehető. Ebből összesen 1170 tonna heroin
állítható elő, ami a világ teljes szükségletét fedezi. Mire mindez finomított
heroinként London utcáira kerül, 38 milliárd dollár lesz az értéke. Az afgán
heroin exportja az iszlám terrorizmus számára nem pusztán hatalmas anyagi
bevételt, hanem a nyugati társadalmak elpusztításának egyik hatékony eszközét is
jelenti.

Szigorítás az angoloknál

A The Times című brit napilap értesülése szerint Gordon Brown miniszterelnök
és Jaqui Smith belügyminiszter eltökélt szándéka, hogy a jelenlegi C besorolás
után visszaminősítsék B kategóriába a cannabist. Ennek egyik fő oka, hogy
tudományos tanulmányok szerint összefüggés van a cannabis rendszeres használata
és több mentális betegség kialakulása között. A két legjellemzőbb kór a
skizofrénia és a depresszió.

Természetesen a szigorításnak büntetőjogi következménye is lesz. Ha ugyanis B
kategóriás drogot találnak valakinél, az illető 5 évig terjedő börtönbüntetést
kaphat, és korlátlan pénzbüntetés is kiszabható rá. A terjesztőkre vonatkozó
büntetés marad a 14 év, illetve a szintén meg nem határozott pénzösszeg.

Smith szerint a cannabis veszélytelenebb osztályzása azt az üzenetet
közvetítette az emberek felé, mintha a fű ártalmatlan és legális volna. Ugyanígy
nyilatkozott egy drogsegélyvonal-szervezet vezetője is: szerinte az emberek
többsége nincs tudatában annak, hogy a cannabis használata és tulajdonlása,
enyhébb mértékben ugyan, de eddig is illegális és büntetendő volt. A helyzetet
súlyosbítja, hogy ma már a szupererős, úgynevezett „skunk” növényi cannabis
uralja a piacot, ami hússzor erősebb, mint a hagyományos fajta.

A fűhasználattal kapcsolatban az egyik legismertebb kísérletet George Patton
ausztrál tudós végezte, aki 1600, 14–16 év közötti fiatal életét követte 7 éven
keresztül. A napi cannabishasználat megötszörözte a depresszió kialakulásának a
rizikóját 20 éves korra, a heti használat pedig megduplázta. Egy másik, szintén
sokat emlegetett tanulmányban 1972–73-as születésű új-zélandiakat vizsgáltak.
Megállapították, hogy ha 15 éves kortól cannabishasz-náló az illető, akkor a
skizofrénia kialakulásának az esélye megnégyszereződik 26 éves korára

Verebély Cosima

Olvasson tovább: