Kereső toggle

Nem indul a perlavina

Fennakadt az államfői szűrőn a gyűlöletbeszéd-törvény

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Noha a kormánynak sikerült a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosításait
átnyomni az országgyűlésen, Sólyom László vétója egyelőre útját állja az új
szabályozás bevezetésének. A baloldali többség által megszavazott verzió szerint
a jövőben nemcsak az perelhetett volna, akit „lezsidóztak, lecigányoztak,
lenáciztak, leszektáztak vagy lebuziztak”, hanem bárki, aki a megsértett
kisebbséghez tartozik, illetve jogvédő szervezet tagja. Míg a szocialisták
továbbmennének, és börtönnel sújtanák a gyűlölködőket, a jogvédők a jelenlegi
jogi lehetőségeket is bőségesen elegendőnek tartják a szélsőséges esetek
kezelésére.

Az Országgyűlés múlt hétfőn 184 igen, 131 nem és 11 tartózkodás mellett
fogadta el a törvénymódosítást. Gyurcsány Ferenc még augusztus 31-én, a Magyar
Gárdáról tartott ötpárti nemzetközi sajtóértekezleten jelentette be, hogy a
kormány a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) módosítását kezdeményezi a vallási,
nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó, illetve a szexuális orientáció miatt
kisebbségben lévő személyek védelmében. E szerint a jövőben a személyhez fűződő
jog megsértésének számít, ha valaki az említett csoportokra vonatkozóan sértő
módon nyilvánul meg a nyilvánosság előtt.

Akkor is pert lehetne indítani, ha nem meghatározott és beazonosítható személy
ellen irányul a jogsértés, hanem egy társadalmi csoport ellen – közölte Bárándy
Gergely.

A szocialista képviselő megjegyezte: a módosítás után nemcsak a sérelmet
szenvedettek, hanem az érdekeiket képviselő civil szervezetek is indíthatnak
pert, akik aztán a megítélt összeget kiemelt közhasznú társaság javára
ajánlhatják fel. Mivel a szocialisták csak úgy tudtak dűlőre jutni koalíciós
partnerükkel, hogy a módosítás irányát a büntetőjog területéről a polgári jog
irányába fordították, Bárándy szükségesnek érezte hozzátenni: a parlament
alkotmányügyi bizottsága már tárgysorozatba vette a Büntető Törvénykönyv (Btk.)
olyan módosítását, amely két év szabadságvesztéssel büntetné a gyalázkodást. Ezt
szorgalmazza egyébiránt a Mazsihisz és az Országos Cigány Önkormányzat is.

Maroknyi ultraliberális

„Szó sincs róla, hogy az SZDSZ beadta volna a derekát. Egyszerűen most
született meg az a jó megoldás, amely számunkra is elfogadható volt” – mondta a
Heteknek Hankó Faragó Miklós, hogyan is sikerült közös nevezőre jutniuk az
MSZP-vel. A liberális honatya szerint csupán azzal a lehetőséggel éltek, amit az
Alkotmánybíróság (AB) is megerősített, nevezetesen, hogy a személyiségi jog
büntetőjogi védelme nem fokozható ugyan tovább, de más jogágak, így a Polgári
Törvénykönyv területén fellelhetőek még megoldások. Bárándy Gergely szintén úgy
vélekedik, hogy a Ptk. gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosítása összhangban van
az alkotmánnyal és az Alkotmánybíróság határozataival. A markáns ellenvéleményt
megfogalmazó jogvédőkről pedig csak annyit tartott érdemesnek megjegyezni, hogy:
„maroknyi ultraliberális ember” nevében szólnak megdönthetetlennek tűnő
jogértelmezéseket.

A TASZ jelenti

A szóban forgó jogvédők, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) mindenesetre
arra kérte Sólyom László köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a Polgári
Törvénykönyv módosítását, hanem kérjen előzetes normakontrollt az
Alkotmánybíróságtól. Schiffer András ügyvivő szerint a törvénymódosítás a
szólásszabadság alkotmányos határait feszegeti, és mivel nem csak a konkrét
sértettek jogosultak perelni, sérül az általános személyiségi jogból
többszörösen levezetett önrendelkezési jog is. A jogvédő szervezet úgy gondolja:
hasonló volumenű törvényjavaslat előkészületei során az a minimum, hogy legalább
a releváns politikai erők között konszenzus uralkodjon a polgárok egyenjogúságát
tagadó nézetek elutasításában. Majd ennek az alaphelyzetnek köszönhetően
széleskörű társadalmi egyeztetés zajlik, mielőtt a szöveg a parlament elé
kerülne.

A szocialisták azonban nemcsak a pártokat és a civil szakértőket kerülték meg,
hanem a kisebbségi ombudsmant és az igazságügyi tárcánál az új Ptk.
kidolgozására irányuló tízéves szakmai folyamatot is. Arról nem is beszélve,
hogy – ahogyan Schiffer fogalmaz – rendkívül veszedelmes egy ilyen témát a napi
pártpolitikai indulatok arénájába bevezetni. Ha a korábbi szabályozással is
számtalan esetben visszaéltek, szerinte az új jogszabály még inkább „tálcán
kínálja a lehetőséget a visszaélésre”.

Hasonlóan vélekedik erről Répássy Róbert is, aki a módosítás kapcsán létrejövő
jogbizonytalanság felől közelíti meg a problémát. A Fidesz jogi kabinetjének
vezetője úgy látja, a bizonytalan jogi fogalmakkal operáló szöveg széles teret
enged a joggal való visszaélésre. Illusztrációként azt az abszurd, és nem példa
nélküli helyzetet említi, amikor a másokkal szemben kirekesztő véleményt
megfogalmazók pereskednek mint sértett csoport, ha a megtámadott fél jogi úton
kíván elégtételt venni. Mint mondja, azzal sem tudnak azonosulni, hogy a kormány
a polgári jog személyiségvédelmi eszközeit használta fel kisebbségvédelmi,
pozitív diszkriminációs célokra, amikor gyakorlatilag bárki számára elérhetővé
tette a perindítás lehetőségét. „Nem lehet valakit akarata ellenére megvédeni és
képviselni” – állítja Répássy és hozzáteszi: amúgy is elkerülhetetlen, hogy a
sértett részt vegyen az eljárásban, mert ha más minőségében nem is, de tanúként
mindenképpen meghallgatják.

Hankó Faragó Miklós szerint nem feltétlenül következik a hatályos jogból a
közvetlen személyes érintettség szükségessége, sőt állítja: ha nevesíthető az,
akinek a személyiségi jogát megsértették, akkor saját ügyében ő maga a Ptk. más
szakaszai alapján is indíthat pert. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
pedig úgy érvel, hogy a módosítás csak azt teszi egyértelművé, ami a Ptk.
szövegéből ma is, helyes értelmezés mellett kiolvasandó lenne, illetve amit a
Legfelsőbb Bíróság elnöke nem egyszer javasolt már, nevezetesen azt, hogy annak
az embernek is legyen „kereshetőségi joga”, aki nem közvetlen címzettje ugyan a
sértésnek, de a gyűlöletbeszéd hatósugarai utolérték.

Viperafajzatok

Mi történne a hatályos szabályozás értelmében Keresztelő Jánossal, aki
„viperafajzatoknak” nevezte a hozzá érkező farizeusokat; Szent Pállal, aki átkot
mondott a hamis evangélium hirdetőire; vagy Mózessel, aki komolyan elítélte és
szankcionálta a homoszexualitást a nagy nyilvánosság előtt? – teszik fel a
kérdést egyházi berkekben, és nem titkoltan a valláserkölcsi alapú értékítélet
kriminalizálása miatt aggódnak. Több felekezeti megnyilvánulásból kiderül:
szerintük a kormány túlbecsüli a jog szerepét ebben a témakörben, mivel a
kritika és a sértő megnyilvánulások határvonala nem húzható meg egzakt módon
jogilag. Ezért félő, hogy a megfelelő pontosság hiánya jogbizonytalan-sághoz és
további alapértékek veszélyeztetéséhez vezet ahelyett, hogy védelmet nyújtana. A
hazai vallási élet szereplőinek nagy része így egy platformra kerül – e
kérdésben legalábbis – azokkal a jogvédőkkel, akik szerint a törvény elfogadása
azt eredményezheti, hogy mindennemű kritika a szankcionálás rémével nézhet
szembe, és maguk a védelemre hivatott szankciók válhatnak a visszaélés, a
zaklatás, a megfélemlítés, a vélemények elnyomásának eszközévé.

Mi jelenthet akkor megoldást a szaporodó szélsőséges megnyilvánulások
visszaszorítására? Mind a jogvédők, mind az egyházi alapokon állók elsősorban a
nevelés, a politika és a nyilvánosság eszközeit javasolják ellenszerül. A jogi
fellépést pedig csak legvégső esetben tartanák indokoltnak, melynek körét
ráadásul már megfelelően tartalmazza a büntetőjog és a személyiségvédelem
jelenlegi jogi eszközrendszere.

Így látja ezt Sólyom László államfő is, aki szerint a törvény több szempontból
is alkotmányellenes, ezért annak aláírása helyett vétójogával élve az
Alkotmánybíróság véleményét kérte a kérdésben.

Jogok versenye

A gyűlöletbeszéd témájában a szólás szabadsága az emberi méltóság jogával és
a közbékével mint ugyancsak az Alkotmányba foglalt joggal versenyez. A jogok
hierarchiáját tekintve az emberi méltóság megelőzi a szólás szabadságát, hiszen
az élethez való joggal együtt kezeli az Alkotmány. Míg a szólásszabadság az
Alkotmány felhatalmazása alapján törvényben korlátozható a szükséges és arányos
mértékben, ha nem sérti más alapjog lényegi tartalmát, az emberi méltósághoz
való jog korlátozhatatlan.

Gyulay Endre - nyugalmazott szegedcsanádi megyés püspök

Nem sok értelme van a törvényjavaslatnak, elhamarkodott, és nem pontosak a
jogi megfogalmazások sem. Eddig is lehetett bírósághoz fordulni a rendelkezésre
álló szabályok alapján.

A szólásszabadság többet elbír, mint amennyire vigyázni akarnak rá a
politikusok, akik megint úgy védik meg a kisebbséget, hogy a többségről
elfeledkeznek.

Mivel az egyház és más vallások tanításai adottak, azzal szemben akkor sem lehet
mást hirdetni a szószékről, ha azt a hatályos törvények megtiltják vagy éppen
engedélyezik. Az egyház egy tanítását sem fogja megváltoztatni a parlamentben
ülő érzékeny emberek törvényalkotása miatt. Hogy ennek következményei vannak? Na
és? Régen meg oroszlánok elé vetették azokat, akik nem áldoztak a pogány
isteneknek. Ha a lelkész a Bibliát hirdeti, és emiatt beperelik, akkor neki
viselnie kell ennek következményeit, és ekkor az igazságért szenved háborúságot.
Arra, hogy tizenhét év alatt ide jutott a magyar jogalkotás, csak egy
közmondással tudok reagálni: Fejétől bűzlik a hal.

Kovács Zoltán - az Élet és Irodalom főszerkesztője

A gyűlöletbeszéd szabályozásának esetleges szigorítása semmiben sem
befolyásolja eddigi szerkesztési elveinket és stratégiánkat. Más kérdés persze,
hogy valószínűleg ismét a jobboldal élne inkább az új perlési lehetőségekkel -
ahogyan eddig is tette. Egyébként abszurd az elmúlt években Magyarországon
kialakult perindítási gyakorlat, hogy egyre több közéleti vita dől el bíróságok
előtt. Ez kifejezetten káros tendencia, ha ugyanis megszűnik a vita a közélet
különböző fórumain, akkor ettől szürkébb és unalmasabb lesz az ország.

A rendszerváltást követően kialakult egy viszonylag elfogadható vitakultúra,
amikor még nem volt kettészakítva az ország. A kétpártrendszer lövészárkai pont
a szabad véleményáramlás felszámolását segítik elő: nem viták és érvek mentén
alakulnak a témák, hanem jogerős ítéletek mentén. Hazánkban újra minden törzsi
alapon szerveződik, ahol a végső érv az erőfitogtatás, esetünkben a vita jogi
útra terelése. Pedig a pereskedés sehova sem vezet. Eleve nem világos, hogy a
politikus miért is pereskedik. Azt kivéve, hogy egy közéleti vitának kimerülnek
a lehetőségei, semmi sem indokolhatja, hogy a bíróságon szerezzen érvényt vélt
igazának. Egy közéleti szereplőnek számtalan lehetősége, fóruma van a véleménye
kifejtésére, mégis a bíróságot dolgoztatják, mert nem tudják elviselni, hogy
esetleg nem nekik lesz igazuk. Normális embereket ez nem zavarna. De
Magyarországon olyan a vitakultúra, hogy a versengő felek mindjárt le is akarják
pontozni a vitát és eredményt akarnak hirdetni, pedig ezeknél a köz, az olvasó
vagy a néző döntése a mérvadó, és nem a vitázó feleké.

Erőteljesen kérdőjeles azon perek létjogosultsága, amelyek mondjuk azért
indulnak, mert valakit szakmailag züllöttnek titulálnak egy orgánumban. A
sajtóban vagy a közélet bármely fórumán megvitatható éles felvetéseket,
állításokat bíróság elé viszik, és olyan ítéletet csikarnak ki a bíróságból,
amire hivatkozva igazukat bizonygathatják. A bíróság éppen emiatt nagyon sok
esetben diszfunkcionálisan működik, és a nem eléjük tartozó ügyek miatt évekre
elhúzódó és régen aktualitásukat vesztett eseteken dolgoznak. Ez egy méltatlan
helyzetet teremt az igazságszolgáltatáson belül, és a bíróságok amúgy is
megtépázott tekintélyét rombolja.

Jelenleg nem látható olyan erő vagy folyamat hazánkban, amely úgy változtatná
meg a mára kialakult közéleti kultúrát, hogy annak reményt keltő hozadéka
legyen. Borúsan látom a jövőt, pláne ha a két monstrumpárt semmi másban nem tud
megegyezni, mint a Lex Mol és az ügynökkérdés.

Tóta W. Árpád - az index.hu publicistája

Ez a törvényszöveg ebben a formában csak arra nem jó, amire kitalálták,
viszont legalább megöli a demokratikus közbeszédet. Ismerve politikusaink és a
gazdaság szereplőinek jogászkodós hajlamát, hogy minden hülyeségért perelnek, és
a legnyakatekertebb módon próbálnak minden áron pereket nyerni, remek alkalmuk
nyílik majd további háborúkra. Félő, hogy a ténylegesen antiszemita
megnyilatkozásokkal szemben többé már nem „szemét fasisztázhatunk”, mert akkor
jól beperelnek.

Új, kódolt nyelvezet kialakítására maximum a baloldali gondolkodású szerzők
kényszerülhetnek. A szélsőjobboldalnak azért nem kell ilyesmin fáradoznia, mert
az ő antiszemita és rasszista kódjaik száz éve készen vannak. Ezért „kilincsorrú”-znak
és kajmánoznak ma is nyugodtan, és vigyorognak aztán a bíróságon. Ami a
valláskritikát illeti, a Sólyom által visszadobott törvény az ENSZ mostanában
elfogadott direktívájához hasonlít, amely többek között a vallások bírálatát is
tiltja.

Hatalmi elitünk már azzal sem tud szembenézni, hogy bizony a demokratikus
közbeszéd egy olyan dolog, ami szokott sértéseket is tartalmazni, és azt pedig
illene elviselni. A vita kulturáltsága nem attól függ, leírom-e valakiről, hogy
hülye, hanem attól, hogy ezt megpróbálom-e alátámasztani érvekkel. Nekem a most
érvényes szabályok alapján is volt már személyiségi jogi perem, de az újak
alkalmazásával akár az egész MSZP, mint sértődött csoport, vagy a Magyar Gárda
mindenestül beléphet a képbe, és akkor vége mindennek. Ha Sólyom aláírta volna a
törvényt, akkor én meséket írnék, de olyat, amiből minden szereplő magára
ismerne, és az államfő is szerepelt volna benne valamilyen állat alakjában. De
nem sólyomként. Jó móka lett volna, de közben azért fájna, hogy kötelező.

Olvasson tovább: