Kereső toggle

Iskola, szex, család

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kinek a feladata a gyerekek szexuális felvilágosítása, és milyen szellemben
tegye? A tapasztalatok szerint a szülők határozottan az iskolára hárítják a
feladatot, a szakemberek szerint viszont az erkölcsi nevelés a család hatásköre,
a biológiai felvilágosítás pedig az iskola feladata. Lényegében mindkét oldal a
fogamzásgátlásra redukálná a kérdést, pedig a szexuális nevelés sokkal
összetettebb jelenség, amely a születésnél kezdődik, szerves részeként a család
értékrendjének, intimitásról alkotott felfogásának is.

A fél világsajtó nemrég azon élcelődött, hogy felesleges pénzkidobás volt az
az egymilliárd dollár, amit a Bush-kormányzat 1998 óta az egyik fő
kampánytémájára, a szexuális önmegtartóztatás népszerűsítésére fordított az
amerikai fiatalok körében. Az ok: az amerikai kongresszus által megrendelt és
átlag 16 évesek körében végzett nagyszabású kutatás eredménye szerint a
„szüzességi programban” részt vevő, valamint a „felvilágosult nevelést” kapó
fiatalok szexuális élete semmiben nem tér el egymástól. Mindkét csoport tagjai
átlagosan 15 éves korukban vesztették el szüzességüket – ez Magyarországon 17 év
–, és az óvszerhasználat gyakorisága is megegyezett, az érintettek alig
egynegyede használ ilyet rendszeresen.

Az amerikai tapasztalat sokak számára egyértelmű bizonyítékát adja annak, hogy
nincs mit tenni, a házasság előtti önmegtartóztatás ideje végérvényesen lejárt.
Átgondoltabb vélemények szerint a bizalomteljes családi háttér hiánya esetén az
iskolákban hiába papolnak önmegtartóztatásról és igényességről, a fiatalok úgyis
kizárólag egymásra fognak hallgatni. Szexuális felvilágosítást végző hazai
szakemberek hosszú évek óta arra hívják fel a figyelmet, hogy az iskolákban
tömegméretekben zajló felvilágosítás önmagában nehezen működik, bármiről is
legyen szó, akár drogról, akár szexről. Visszatartó ereje sokkal inkább a
személyes tanácsadásnak és mindenekelőtt a családnak lehet. Ugyanakkor a szülők
jelentős része belenyugszik a szabad szexbe, sőt – orvosok beszámolói szerint –
törődése jeleként elviszi 13 éves lányát a nőgyógyászhoz tablettát felíratni,
vagy pornófilmet nézet a gyerekkel, és azt hiszi, ezzel letudta a
felvilágosítást.

Erkölcstan és ami mögötte van

„Osztályfőnöki órán mindig szóba került a szexualitás, az ofő megpróbálta
viszonylag normális szemszögből átbeszélni velünk a témát: például óvott a
nagykorúság előtti szextől – meséli Anna, egy soproni »elit« gimnázium 17 éves
tanulója. – Nemrég történt, hogy az erkölcstan tanárnőnk szakkörére, ahol
kortárs problémák vannak napirenden, meghívtak egy huszonöt év körüli férfi
előadót, hogy felvilágosítást tartson a szexualitásról. Annyira tetszett nekik,
hogy próbaképp elküldték a mi osztályunkba is. Az illető azzal kezdte, hogy
kiküldte az osztályfőnökünket a teremből, mondván, így jobban tudunk
beszélgetni. Elmondta: neki most az lenne a feladata, hogy elmesélje azt, amit a
szószékről szoktak prédikálni. De, mint mondta, ő sem várt a szexszel, és nem
bánta meg, csak az a lényeg, hogy védekezni kell, és akkor élvezni lehet az
életet. Azt is mondta, hogy ma már senki sem él úgy, hogy megtartóztatná magát a
házasság előtt, ez ma már nem trend. Egy tábla csokit hozott szemléltető
eszköznek, és azt mondta, hogy a szex hasonlóan jó. Kínálgatta a lányokat, hogy
»vegyél, vegyél még egyet«, s ha a lány vett, ez szimbolizálta, hogy lefekszik
vele, aztán megint. Hosszan beszélt az aids-ről is, alaposan körbejárta a
védekezés módjait is. A végén felírta a táblára a telefonszámát azzal, hogy
nyugodtan hívjuk fel őt, ha tanácsra van szükségünk. A többiek poénnak fogták
fel az egészet, hozzám meg odajött a fickó az óra után, hogy miért voltam olyan
passzív? Mondtam, hogy azért, mert nem értek egyet az egésszel. Erre elképedve
meredt rám, nem is válaszolt.”

Anna osztálya tavaly az erkölcstan-órákon is okulhatott a családról, a témakör
Gyökereink és szárnyaink címmel futott. Volt olyan házi feladat, hogy a gyerekek
írják le azt az öt dolgot, amit utálnak a szüleikben, és öt olyan dolgot, amit
utálnak a nevelésükben. „Ha nem lennék jóban apámmal és anyámmal, akkor sem
volna kedvem erre válaszolni – mondja a gimnazista. – Teljesen a szülők ellen
nevelik a gyerekeket, pont erkölcstanórán, hát nem vicc?”

Dolgozatot is írtak, akkor egy történetet kaptak: egy fiatal szerelmespár fiú
tagjának messzire kell mennie pásztorkodni, a lány pedig vágyik utána, de csak
úgy tud utána menni, ha a révész átviszi a folyón. Az csak akkor viszi át, ha a
lány lefekszik vele. A lány megteszi, és amikor a fiú megtudja, szakít vele. A
feladat: írják le a véleményüket mindhárom szereplőről. „A tanárnő úgy
kommentálta a történetet, hogy a fiatalok állatokon is kiélhették volna a
vágyaikat, ha hiányoznak egymásnak, és akkor a lány nem lett volna áldozat a
kapcsolatban. De az egyik fiú, aki azt írta a dolgozatban, hogy a révésznek
legalább volt egy jó napja, egyest kapott. Na ilyen emberek terelgetnek minket a
suliban, hogyan kellene élni.”

Magzatról, gyereknevelésről is szoktak beszélgetni, aminek visszatérő lényege:
az abortuszt jobb elkerülni, de ha becsúszik a baba, akkor elfogadható megoldás.

Általában olyan emberek tartanak előadást a családról, gyereknevelésről, akiknek
nincs is családjuk. Etika-órán az egyébként egyedülálló tanárnő végigkérdezte,
ki mikor szeretne lefeküdni valakivel, és senkit sem tett helyre, pedig többen
mondták, hogy bármikor bárkivel.

Anna korábban balettiskolába járt. Azt mondja: az sem volt akármilyen, s azért
jött ide, Sopron egyik legelitebb iskolájába, mert azt hitte, itt jobb a helyzet
erkölcsileg. „Hát nem.

A szünetben például a többiek ott csókolóznak, tapizzák egymást a folyosón, de a
legtöbb tanár már belefáradt a fegyelmezésbe. Sőt, a legjobb fejnek kikiáltott
tanárnő a szabad szex szócsöve, amiről nagyon ocsmány nyelven beszél mindig.”


Az osztálytársak állandó hétvégi programja inni filmszakadásig, csak egy-két
szolidabb gyerek alkot kisebbséget. A szülők nincsenek ellene a bulizós
életmódnak, hozzák-viszik a gyereküket a diszkóba, azt mondják, ők is ezt
csinálták anno, buliztak, ittak, nem látnak ebben problémát.

A szülővel különben nem divat megbeszélni a dolgokat, a fiatalok többsége csak
úgy beszél róluk, mint egy haverról a sok közül.



Szexuális kapcsolatot még nem létesítők aránya korcsoportok szerint (százalék)

Forrás: Ifjúság 2004

A család felelőssége

Mint emlékezetes, az Orbán-ciklus katolikus erkölcstanra építő
etikatantárgyát váltotta fel a mostani liberálisabb szemlélet. Ami az
etikaoktatás mellett az egészségnevelést – ezen belül a szexuális nevelést –
illeti, jelenleg nincs egységes, szervezett oktatás hazánkban. „A NAT műveltségi
területenként (nem tantárgyanként) határozza meg az elsajátítandó tartalmakat –
tájékoztattak az OKM Közoktatási Főosztályán. – Az etika és az egészségnevelés
témakörei megtalálhatóak az általános iskolai és a középiskolai tanítási
gyakorlatban. De arról az intézmények önállóan döntenek, hogy helyi
tanterveikben önálló tantárgyként vagy valamely tantárgyba integráltan tanítják
ezeket a témaköröket. A tapasztalataink szerint önálló etikaórák vannak az
általános iskola 7. évfolyamán, illetve a középiskola 11. évfolyamain. A
gyakorlati munka kontrollját az intézmény vezetője látja el.”

„Az iskolákban folyó egészségnevelésnek, illetve szexuális felvilágosításnak a
gyakorlatban semmilyen kontrollja nem létezik, ennél fogva ezen a címen mindenki
azt oktat – ha oktat –, amit akar” – állítja Pázsit Emese gyermeknőgyógyász,
prevenciós szakember. Ez a káosz azért veszélyes, mert az általános tapasztalat
szerint a szülők – egyfajta prűdségből vagy a gyerekeikkel való kapcsolathiányuk
miatt – nemcsak hogy igénylik, hanem kifejezetten az iskola feladatkörének
tekintik ma a szexuális nevelést. A gyakorlat pedig az, hogy az iskolák fognak
egy végzettségénél fogva alkalmasnak látszó szülőt vagy szakembert, és behívják
felvilágosítást tartani.

„Ha a szülő nincs a helyzet magaslatán, az iskola nem sokat tehet. A család
feladata az erkölcsi nevelés, az iskoláé pedig, hogy a szexualitással
kapcsolatos biológiai, egészségügyi információkat közvetítse, például a védőnői
szolgálattal karöltve” – állítja a nőgyógyász. Az egészségnevelés sajnos ma nem
kötelezően előírt tantárgy. Utoljára a 40-es években volt egy jól felépített,
kötelező tanterv, amelyben az alapvető higiénés ismeretektől kezdve a családi
életre nevelésig minden benne volt. Ma, amikor tele vannak az üzletek különféle
kozmetikumokkal és illatszerekkel, az emberek személyes higiéniája rosszabb,
mint száz évvel ezelőtt volt.

Ahogy eszmélni kezd egy gyerek, minden módon elkezdődik a család értékrendjének
átadása. Az értékrendbe a higiéniai ismeretek vagy a testi intimitás
tiszteletben tartása ugyanúgy beletartozik, mint a házastársi hűség vagy a
bizalomteljes, őszinte kapcsolatok. Amilyen viszonyok körülveszik a gyereket,
olyanok kialakítására fog ő is törekedni később – foglalja össze a szakember.

Normális gyerek már óvodás korában megkérdezi, hogyan lesz a baba, és jobban
jár, ha nem a társaitól vagy a tévéből szedi össze erre vonatkozó ismereteit. De
ha a szülőt is elutasították gyermekkorában – ami valószínű, mert a szexualitás
a mai napig tabutéma a magyar családokban –, akkor ő sem fog tudni könnyen
ráhangolódni a gyermekére, hogy mikor, mennyit, milyen összefüggésben érdemes a
csemetéjének – a valóságról – elmondani.

Az óvszermarketingtől a szűzességfóbiáig

A tizenévesek szexuális felvilágosítására való fokozott igény a szülők és a
pedagógusok között zajló kölcsönös felelősségáthárítás folytán többnyire
megoldatlan marad. Élelmes gyógyszergyártó cégek felismerték ezt az igényt, és
több úgynevezett egészségnevelő program kidolgozását is finanszírozták. Ezek
lényege, hogy egy szervező felméri a középiskolák részéről jelzett igényeket,
majd ezekre a helyekre a szexuális kultúra és egészségtan oktatásában
szakmájuknál fogva járatosnak vélt egészségügyi szakembereket
(orvostanhallgatókat, általános orvosokat, nőgyógyászokat, urológusokat,
védőnőket) kér fel előadást tartani.

Az előadásokért kínált órabér körülbelül tízszerese az egészségügyben
megszokott díjazásnak. A biztonság kedvéért a felkért előadókat szakemberek
által összeállított módszertani anyaggal, az iskolákat pedig ehhez tematikusan
igazodó oktatófüzettel látják el. Közvetítési díj nincs, ezért aztán az iskolák
többnyire örömmel ragadják meg a lehetőséget. Így mindenki jól jár. A
gyógyszergyárak anyagi érdekeltsége folytán persze az oktatóanyag valójában
egészségnevelési köntösbe csomagolt marketing, aminek a vonzerejét a felkért
előadók fiatal korán túl a képi ábrázolások „trendi” volta is fokozza. („cool”
rajzfilmfigurák pózolása, multimédiás anyag, internetes fórum és nyereményjáték
stb.) Az eredményt, vagyis a célközönség elérését aztán főként a
gyógyszer-értékesítési diagramok igazolják vissza. Ha mellesleg még a fiatalok
egészségkultúráját is sikerül fejleszteni, akkor azt minden résztvevő a maga
érdemének fogja tekinteni, de ennek jelentősége többnyire mellékes.

Az oktatóanyagok mondandója ugyanis rendszerint a felhőtlen fiatalkori
szexualitást megkeserítő fiatalkori terhességek és nemi úton terjedő betegségek
megelőzésének mikéntjére korlátozódik. Ez érthető, hiszen a programokat támogató
cégek főként fogamzásgátló termékeket, illetve nemi úton terjedő fertőző
betegségekkel szembeni gyógyszereket forgalmaznak. Az oktatási segédletek a
tizenévesek promiszkuitását az élet velejárójának tekintik, és ezzel szemben
nemigen kínálnak alternatívát. Ha néhol említést is nyer az önmegtartóztatás,
illetve a monogámia lehetősége, a szerző azonnal szabadkozni is kezd, nehogy
valaki azt higgye, komolyan fontolóra vette ezeket. Részben ezzel is
magyarázható az a jelenség, melyről egy pszichiáter tett említést a múlt
hónapban megrendezésre került országos gyermek-nőgyógyászati konferencián.
Beszámolója szerint egyre több olyan 16-20 év körüli páciense van, akik amiatt
szorulnak kezelésre, mert kortársaik normálisnak tartott többségével szemben még
mindig szüzek, és emiatt önértékelési és kedélyzavarokkal küzdenek.

Tóth Ágnes