Kereső toggle

Diplomagyár

Milyen értelmiséget nevelünk az uniónak?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Van-e értelme felsőfokú végzettség megszerzésének Magyarországon?
Mindenképpen, feltéve, hogy olyan diplomát kapunk a kezünkbe, amelynek kibocsátó
intézménye figyelembe veszi az uniós munkaerő-piaci elvárásokat. Ennek
eléréséhez nem odázható tovább a felsőoktatás gyökeres átalakítása.

A magyar oktatás az elmúlt időszakban – elsősorban a hírhedtté vált PISA (Programme
for International Student Assessment), nemzetközi tanulói tudásszintet mérő
vizsgálat eredményeinek hatására – mind az átlagemberek, mind az oktatási
szakértők kritikájának kereszttüzébe került. A részt vevő országok diákjainál
azt vizsgálták, mennyire felkészültek arra, hogy megállják helyüket a mindennapi
életben, a munka világában, illetve mennyire képesek a tanultakat aktivizálni,
valódi problémákat, helyzeteket megoldani. A hazai felmérés eredménye lesújtó
volt.

Miért? Többek között azért, mert a magyar köz- és felsőoktatás évszázadokon át a
lexikális ismeretek átadásának eszköze volt. Sokak szerint egyenesen a
felejtésnek tanultunk. Aki nem a saját bőrén, az valamelyik családtagja vagy
ismerőse életében tapasztalhatta, hogy a vizsgaidőszak gyötrelmes nappalai és
éjszakái elsősorban nem a használható és a munkahelyi elhelyezkedés során
hasznosítható ismeretek szaporításáról szóltak. Az európai uniós csatlakozással
együtt járó változások az oktatást sem hagyták érintetlenül: az uniós
Magyarországon diplomát szerző fiatalok fő feladata a tananyag megértése,
értelmezése és gyakorlatba ültetése, nem pedig a bemagolása lesz. Magyarország
Nemzeti Fejlesztési Terve ezt felismerve hangsúlyozza, hogy az oktatás-képzésnek
maximálisan figyelembe kell vennie a munkaerő-piaci igényeket. A hazai
felsőoktatás bolognai rendszerre való átállásával kapcsolatban is
megfogalmazódott a kompetenciaalapú képzés kialakításának szükségessége, mert a
munkaerőpiac egyre inkább célirányos készségfejlesztést vár az oktatástól. Az
Oktatási Minisztérium az új képzési struktúrát ismertető dokumentumában az új
oktatási rendszerben szerzett végzettség „piacképes diplomaként” jelenik meg. Az
alapképzés (három-négy éves, a korábbi főiskolai szintnek megfelelő képzés)
során a korábbinál nagyobb szerepet kapnak a gyakorlati ismeretek, az életszerű
problémák felismerése és megoldása. A kevésbé specializált képzés a gazdaságban
gyorsan változó munkakörök szélesebb skáláját nyitja meg a végzettek számára. Az
ennél bővebb elméleti és gyakorlati alapok elsajátítása az úgynevezett
mesterképzésen történik, ahol az egy-két éves felsőfokú tanulmányok során olyan,
a korábbi egyetemi szintnek megfelelő diplomát lehet szerezni, amelyre a
hároméves doktori képzés épül. Ezzel már a tudományos, PhD fokozatig lehet
eljutni.

Egy nemrég megjelent tanulmány annak próbált utánajárni, hogy a felsőoktatásban
eltöltött évek során megszerzett tudás mennyire hasznosítható a munkaerőpiacon.
Tizenegy, a munkaerőpiacon meghatározó szerepet betöltő, diplomások tömegeit
foglalkoztató cég személyügyi kérdésekkel foglalkozó részlegének vezetőjétől
igyekeztek megtudni: vajon „a felsőoktatás kimenete transzparens-e a
munkaerőpiac bemenetével?” A kérdőíves kutatás rávilágított arra, hogy a
munkáltatók inkább a tapasztaltabb diplomásokat keresik a friss diplomásokkal
szemben. Ha viszont a felsőoktatás nagyobb gyakorlati lehetőséget biztosítana
tanulói számára, a munkaadók nyitottabbak lennének friss diplomások
alkalmazására is. A vélemények többsége arra is egyértelműen utal, hogy a hazai
felsőoktatás nem a cégek által keresett tudással bocsátja ki a friss
diplomásokat. Igaz, az is kiderül a kutatásból, hogy a diplomás munkavállalók
hamar elsajátítják a munkaadói terület specifikumait, így a gyakorlati
kompetenciákat legtöbbször a munkahelyeken gyűjtik be. A munkaadóktól azt is
megkérdezték, hogy szerintük a felsőoktatás ad-e olyan készségeket és
képességeket, kulcskompetenciákat, amelyeket a munkaerőpiac – úgy általában –
igényel. A felmérésből kitűnik, hogy a munkaerőpiac keresleti oldala szerint ez
a szempont kevésbé hangsúlyozottan jelenik meg a felsőoktatásban.

A cégek többsége úgy látja, hogy a felsőoktatás ugyan a munkaerőpiac igényeinek
megfelelő digitális kompetenciával bocsátja ki a hallgatókat, viszont az ez idő
alatt megszerezhető – és nem utolsósorban használható – idegennyelv-ismeret
tekintetében jelentős hátrányokkal küzdünk a szomszédos országokhoz képest.

Mire jó a diploma?

Ha mindez valóban így van, felmerül a kérdés: megéri-e annyit tanulni egy
diplomáért? Sőt, megéri-e diplomákat halmozni? Hiszen az utóbbi évtizedben
világszerte megfigyelhető a felsőoktatás eltömegesedése, a tanulói évek
kitolódása. A hazai szakirodalom mindezért a munkaerőpiac szükségeire nem
megfelelőképpen reagáló oktatási rendszert teszi felelőssé. Az oktatási
intézmények szerint pedig egyszerűen az emberek tudás iránti növekvő igényének
kielégítéséről van szó. Az 1980-as, 90-es években elkezdődött és máig is tartó
diplomás túlképzés és az ebből fakadó nehéz elhelyezkedés ellenére egyes
szakemberek szerint még mindig érdemes diplomát szerezni, például azért, mert a
felsőfokú végzettséggel rendelkezők átlagosan kétszer annyit keresnek, mint a
középfokú végzettségűek. A Fiatal Diplomások Életpálya Vizsgálata is azt
igazolja, hogy a munkaerőpiac továbbra is keresi a diplomás munkaerőt. Kiderült,
hogy minden korcsoportban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási
rátája a legmagasabb. Igaz ez a legfiatalabb munkavállalók körében is, de a
relatív foglalkoztatási esélyekben megmutatkozó képzettségi előny a kereső
életpálya vége felé határozottan tovább erősödik. Más kutatók mindeközben számos
veszélyt látnak a diplomások számának növekedésében: félnek, hogy a friss
diplomások nem találnak végzettségüknek megfelelő mun-kahelyet, illetve hogy a
felsőoktatás minősége sínyli meg az „inváziót”.

A napokban az Élet és Irodalomban megjelent, Bokros Lajos által szerkesztett és
hét egyetem gazdasági tanácsa által összeállított vitaanyag kiemelten
foglalkozik az oktatás ezen problémáival is. Mivel a világgazdasági
versenyképesség záloga a fejlett országok számára a kutatás-fejlesztésre épülő
igényes termelés növelése, hazánkban is elengedhetetlenül szükséges minőségi
munkaerő képzése. Ahhoz, hogy a termelési és a szolgáltatási szektorunk
világviszonylatban is versenyképessé váljon, Bokros szerint az egyetemeken
folyamatos fejlesztésekre, innovációra és az ezt biztosító munkaerőállományra
van szükség. A mennyiség az egykori pénzügyminiszter szerint is a minőség
rovására mehet, ezért az oktatás minőségének biztosításához a tanulók számának
csökkentésére, a színvonalon aluli felsőoktatási intézmények bezárására és a
fejkvótaalapú rendszer megreformálására van szükség. Az 1960-as években sok
kritika érte a közoktatás kiszélesítésére tett törekvéseket, mivel az akkori
gazdasági viszonyok mellett indokolatlannak tűnt valamennyi társadalmi réteg
bevonása a képzésbe. Ám az eltelt idő igazolta az akkori intézkedéseket, hiszen
a megszerzett végzettség a későbbi érvényesülés zálogává vált. Most, negyven év
múltán úgy tűnik, újra szükségszerű egy funkcionális váltás a hazai oktatási
rendszerben annak érdekében, hogy Magyarország versenyképes maradhasson
Európában.

Arra a kérdésre tehát, hogy megéri-e diplomát szerezni, egyértelműen az a válasz
adható, hogy igen, mivel a felsőfokú végzettség egyre inkább előfeltétele, nem
pedig jelentős versenyelőnyt nyújtó tényezője lesz az elhelyezkedésnek,
előrejutásnak. Itthon is meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy az unióban a
munka világába való bejutás és bennmaradás egyik alappillére az egész életen át
tartó tanulás lett. Magyarán a főiskolai vagy egyetemi szintű végzettség nem
feltétlenül biztosítja hosszú távra a munkavégzéshez szükséges, megfizethető
tudást.

A pályakezdőknek fontos figyelembe venniük a munkaerő-piaci prognózisokat, és
lehetőség szerint ezeket kell harmóniába hozniuk az egyéni érdeklődéssel ahhoz,
hogy sikert érjenek el a munka világában.

(A szerző oktatási tanácsadó)

Bokros reformja

A felsőoktatási intézmények számának megrostálását, a fejkvótaalapú
finanszírozási rendszer megszüntetését, az államilag támogatott és az
önköltséges felsőoktatás közötti bármiféle különbségtétel felszámolását
javasolja Bokros Lajos volt pénzügyminiszter abban a vitairatban, amely egyben a
vezető hazai egyetemek gazdasági vezetőinek álláspontját is tükrözi. A szerző
szerint a magyar felsőoktatás szerkezeti válságban van.

A friss diplomások körében a munkanélküliség kétszerese a hazai átlagnak, az
oktatás minősége pedig a világ élvonalától elmarad. A gondot – hangsúlyozza
Bokros – részben a fejkvótaalapú finanszírozás jelenti, hiszen a rendszer a
felsőoktatási intézményeket a hallgatói létszám minden határon túli növelésében
teszi érdekeltté, ami túlkeresletet eredményez.

A mennyiségi bővítés viszont szükségszerű minőségi romlást eredményez, és ezzel
egy „ördögi kör” jön létre. Ezért a normatív finanszírozást – szerepel a
vitairatban – meg kell szüntetni, minden hallgató fizessen tandíjat, és azt
emeljék a költségtérítés szintjére. Ez alól – rászorultsági alapon – a diákok
maximum 15-20 százaléka mentesülhetne. A javasolt reform lépései között
szerepel, hogy az állami tulajdonú felsőoktatási intézményeknél a központi
költségvetés a jövőben a fizikai infrastruktúra (például: tanterem,
laboratórium, könyvtár, diákszálló, étterem) létrehozását és fenn-tartását
biztosítja. Az oktató személyzet bérének jelentős részét a tandíjakból kell
fedezni, az oktatók közalkalmazotti jogállását meg kell szüntetni. A volt
pénzügyminiszter arra is kitér, hogy az egyházi tulajdonú iskolák esetében
azokat a felsőoktatási intézményeket, amelyek nem bizonyulnak jó minőségű
oktatóhelynek, vagy be kellene zárni, vagy az alapinfrastruktúra finanszírozását
az egyháznak kellene átvenni.

Olvasson tovább: