Kereső toggle

Mi a baj, fiúk?

Elillant a magyar fiatalok házasodási kedve

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem divat mostanság feleségül kérni a lányokat. A férfiak ráérnek, hiszen a
szabad szex, a házasságon kívüli együttélés fénykorát éljük, és ma már a gyerek
miatt sem muszáj összeházasodni. Különben is: melyik fiatalember akarna ma egy
család fenntartásáért éjjel-nappal gürcölni, hogy aztán „hatvanévesen jó
eséllyel elpatkoljon a másvilágra”? Csakhogy a számítások szerint, ha minden így
megy tovább, akkor a fiatal nők fele egyedülállóként fogja leélni az életét.

„A fiam bankár, jóképű férfi, világéletében sportolt, utazott – meséli Marton
József, hatvanegy éves fodrász. – Ugyanabban a belvárosi házban él, mint mi, de
külön lakásban. Mindene megvan: szép autó, szerető barátnő, jó állás, sok pénz.
De házasodni sehogy sem akar, pedig már negyvenéves lesz. A barátnője végzős
egyetemista, több éve együtt élnek. Fél éve a lány kijelentette: családot
szeretne, és ha nem házasodnak össze, akkor elköltözik. A fiam, bár nagyon
szereti a kislányt, azt mondta: menjen. A lány erre elmesélte, hogy van egy
évfolyamtársa, aki hosszú ideje kerülgeti őt, és akinek bevallottan komoly,
családalapító a szándéka. A maga kétségbeesett módján így akarta végleges
döntésre bírni a fiamat, de az mégis a szakítás mellett döntött. Ebben talán az
is közrejátszhat, hogy a fiam a munkahelyén a vele hasonló korúak között csupa
elrontott házasságot lát. A lánynak most tavasszal lesz az esküvője a másikkal.
A fiam pedig? Ő a napokban fogta magát, és elutazott a tánctanárával Kubába
salsát ropni. Az életviteléről nem akar lemondani, de meddig lehet így élni,
kérdem én? Negyvenkét éve vagyunk házasok a feleségemmel, és értetlenül állunk a
dolog előtt. Tudja, mi végig nagyon megbecsültük egymást, és a hosszú
házasságunk egyik titka, hogy mindig nagyon meggondoltuk, miért és hogyan
szólunk egymásnak. De a fiunkkal sehogy sem tudunk szót érteni, nagyon más
nyelvet beszél, mint mi.”

Manapság a lányok körül nem tolonganak a kérők, sőt egyre több fiatal nő szenved
attól, hogy még soha senki sem kérte őt feleségül. Pánikba esni attól, hogy
lemaradnak a családalapításról, szintén csak a nők szoktak, mivel komoly
biológiai hátrányuk van a férfiakhoz képest. „Egy férfi addig húzza az időt, ameddig akarja, hiszen bármikor elvehet egy nála jóval, akár 20-30 évvel fiatalabb nőt, ha gyermek(ek)et szeretne, ellenben a nőknek legkésőbb a harmincas éveik végéig lépniük kell" - mondja Földházi Erzsébet szociológus.” – mondja Földházi Erzsébet szociológus. Jellegzetes példa az a
negyvenhét éves, hazánkban élő amerikai férfi is, akitől mikor megkérdezték, nem
bánja-e, hogy a kétlaki életvitele miatt nincs családja, kamaszos mosollyal
rácsodálkozott a riporternőre: ő csak mostanában gondolkodott el azon, hogy
ideje lenne családot alapítani! Hozzátehetjük: a magyar férfiak rossz egészségét
és alacsony várható élettartamát figyelembe véve félő, hogy az össznépi
halogatás a magyarok kihalását idézheti elő.

"A házasodással kapcsolatos motivációkról elsősorban a nőkre vonatkozóan vannak ismereteink, a férfiakról e tekintetben keveset tudunk " - tájékoztattak a KSH Népességtudományi Kuatóintézetében is. Ami kétségtelen: a tanulóévek
meghosszabbodásával elterjedt az élettársi együttélés, a házasságkötések
időpontja pedig kitolódott, miközben a számuk egyre csökken. Németországban
„mamahotelként” emlegetik azt a nyugaton régóta ismert jelenséget, miszerint a
húszas-harmincas fiatalemberek előszeretettel élnek a szüleikkel. Még akkor is
otthon laknak, ha anyagilag megtehetnék, hogy elköltözzenek, hiszen anyjuk
kiszolgálja őket, miközben ők önállóan bánnak a pénzükkel és idejükkel –
tizenéves koruk óta.



Forrás: KSH

Halogatásnak nyögés a vége

Az Ifjúság 2004 kutatás szerint ma a házasságkötés elsődleges oka a
gyerekvállalás. De ez is egyre kevésbé ösztönző erő, hiszen a csecsemők egyre
nagyobb hányada – jelenleg egyharmada – születik házasságon kívül. A huszonéves
korban kialakuló párkapcsolatok az előző generációknál menetrendszerűen
torkollottak házasságba. A mai tartós kapcsolatok a szociológusnő szerint többek
között azért ürülnek ki, és bomlanak fel egy idő után, mert a felek (még) nem
akarnak gyereket.

Nem mintha kimondottan házasságellenesek lennénk: a magyar férfiak és nők
többségének bevallottan fontosabb a család, mint a karrier.

A magyarok ráadásul máig a hagyományos nemi szereposztásban gondolkodnak,
miszerint a nő elsődleges feladata a család ellátása, a férfié pedig az
eltartása. A szakemberek szerint egyre frusztrálóbb az a növekvő szakadék, ami
az elmélet és a valóság között tátong, s ennek egyik fő okát az egzisztenciális
problémákban látják. A kilencvenes években a rendszerváltást követő gazdasági
sokk miatt az akkori huszonéveseken soha nem látott mértékű halogatás lett úrrá,
s ma már valószínűsíthető, hogy az elhalasztott házasságok nagy része a jövőben
sem fog megköttetni.

Harminc év körüli férfiak beszámolói szerint ők nagyon is tisztában vannak a
családalapítással járó terhekkel és felelősséggel, de csak egy életre szóló
kapcsolatban látnák ezt megvalósíthatónak. Ezért van az, hogy nem kapkodják el a
döntést. Mindenesetre az előrejelzések szerint ha a házasodási kedv az eddigiek
szerint alakul, akkor a mai fiatal nők fele soha nem fog férjhez menni. „Mindkét
nem felé óriásiak az elvárások. Az ideális feleségre vonatkozóan egymásnak ellentmondó elvárások fogalmazódnak meg: egyrészt legyen otthonszerető, tradicionális értékrendű lány, ugyanakkor munkáját fontosnak tartó, modern gondolkodású nő - már csak azért is, mert egyetlen fizetésre lehetetlenség családot építeni. És mindezek mellett a házasságkötésnek a szerelem is szükséges feltétele."- mondja Földházi Erzsébet.



 Forrás: KSH

Apátlan társadalom

„Ugyan már, gyereket házasság nélkül is lehet vállalni – sommáz a huszonkét
éves F. Bence. – A házasság intézménye csak fölösleges bonyodalmakat okoz az
emberek életében. Senki sem akarja feladni a függetlenséget, mindenki szeretné,
ha szabadon lecserélhetné a partnerét, amikor megunta. Nemcsak a fiúk, hanem a
lányok is így gondolkodnak.”

Persze, húszévesen könnyű, „huszonhat éves korukig ma már a lányok is úgy
gondolják: dehogy mennek férjhez, éljen a szabad szex. Aztán a húszas éveik vége
felé elkezdenek pánikba esni amiatt, hogy végérvényesen lemaradhatnak valamiről.
S akkor derül ki: csak szexuális partnernek kellenek, a férfiak nem akarják őket
feleségül venni” – fejtette ki egy beszélgetés során Ranschburg Jenő
pszichológus.

„Le kell szögezni, hogy a szexuálisan szabad élet láthatóan nem teszi boldoggá a
nőket – véli Sylvie Tenenbaum pszichológus, a szingli téma szaktekintélye,
mellesleg hírhedt feminista. – A puszta szexuális szabadság éppenséggel nem a
nők egyenjogúságát, hanem a leértékelésüket idézte elő. Nem tartom helyesnek azt
a magyarázó elvet, miszerint a testével bárki azt tehet, amit akar. A nők
gyakran drágán megfizetnek azért, hogy utánozni akarják a férfimodellt – így
csak könnyű prédává válnak. Bárki bármit mond, életünk férfiját nem lehet úgy
megtalálni, hogy az első szóra lefekszünk mindenkivel.”

Ősidőktől fogva érvényes, hogy minél erkölcsösebb életű egy lány, a férje annál
biztosabbra veheti, hogy ő a gyermekük apja, és nem a postásét neveli. Márpedig
Ranschburg Jenő szerint a saját apaság biztosítása az a garancia, amelyre minden
korban igényt tart egy férfi ahhoz, hogy családot alapítson. A hölgyek 20.
századi önállósodását gazdasági szükség-szerűségek siettették. A tanulás,
munkavállalás mellett a fogamzásgátlás elterjedése szexuálisan is
„felszabadította” a nőket, ám ennek ára a tömeges magány lett. Az önállósodás
következtében a nők ma már nem azért akarnak férjhez menni, hogy egy védett,
„férjezett pozícióba” kerüljenek, hanem elsősorban a gyerekszülés utáni vágy
miatt. A férfiak szerepe így a puszta biológiai funkcióra, pontosabban a
gyereknemzésre és a gyerektartásra szűkült le, ami önmagában nem valami
lelkesítő perspektíva. Az angol szakirodalomban már jó ideje ismert a
„feleslegessé váló férfi” problémája – tette hozzá Ranschburg Jenő. Ma egyre
több nő hangoztatja, hogy neki férjre nincs is szüksége, sokan csak maguknak
szülnének gyereket. A férfiaknak ez nem pálya. Szép lassan eljutottunk egy
apátlan, férfiminta nélküli társadalomhoz, ahol az a nagy kérdés, hogyan lehetne
visszahozni a családba a férfiakat, akiknek ugyanolyan fontos szerepük van, mint
a nőknek. Kutatások szerint a mai középkorú férfiaknak semmilyen kapcsolatuk
nincs a gyermekeikkel. „Az anyák azok, akik a meleg családi légkört biztosítják,
míg az apák feladata lenne »átemelni a gyereket az otthon küszöbén«, azaz
megtanítani őt a kinti életre. Egyértelmű, hogy a nőknek helye van a családon
kívüli életben is, de hogy milyen formában, azt bizony elég nehéz meghatározni”
– mondja a pszichológus.

Társkeresés napjainkban

Hazánkban ma két és fél millió egyedülálló él, s az egyre tömegesebbé váló
magány miatt egyre terebélyesedik a társkereső szolgáltatások piaca is –
meglehetősen változó színvonalon. „Az embereknek sem idejük, sem normális
alkalmuk nincs az ismerkedésre, egyre elszigeteltebben él mindenki, különösen
vidéken – mondja Borbély József, aki országos szintű társközvetítéssel
foglalkozik. – Mi »Tolnától Baranyáig« igyekszünk összehozni a feleket az
elképzeléseikhez mérten szóba jöhető, komolyabb szándékú partnerekkel. Sokféle
ember fordul hozzánk, a rokkantnyugdíjastól a szakmunkáson át az ügyvédig,
református lelkészig. Többnyire megjárták már a hadak útját: van, aki a szabad
internetes társkereső portálok átveréseiből okult. Más egy korábbi irodát
hagyott ott, miután 80 ezer forintjáért fél év alatt egyetlen jelölttel hozták
össze.”

A cég részletes számítógépes nyilvántartással rendelkezik közel 1600 ügyfeléről,
a jelentkezők fele férfi. A komoly kapcsolatra vágyó, 20–40 év közöttiek körében
a nősülni vágyó férfiak túlsúlya jellemző. A lányok ugyanis ekkor még tanulnak.
„Azután megjelenik a diplomás, harmincas nő, aki az egyik legnehezebb ügyfél –
véli a cégvezető. – Szinte csak diplomás partner jöhet nála szóba, megfelelő
anyagiakkal. Nem egy befutott nő mondta nekem, hogy ő elért lakást, kocsit,
karriert, akkor most mit kezdjen egy olyan férfival, aki negyven éves korára még
mindig nem tart sehol? Ellenben a diplomás férfiak nemhogy nem ragaszkodnak
ilyen kritériumokhoz, hanem van, aki egyenesen könyörög: csak diplomást ne! Jó
példa egy Velencei-tónál élő, negyven év körüli vállalkozó is, aki középfokú
végzettségű, jó szakmája van, de éjjel-nappal dolgozik, nincs ideje ismerkedni.
Kérte, találjunk neki egy jóravaló feleséget. Ő több, korban hozzá illő hölgyre
azért nem volt kíváncsi, mert diplomások. A férfiakat az anyagiak sem
különösebben érdeklik, de hogy róluk is mondjak valami rosszat: ők a kilókat
nézik nagyon, a külsőt. De a felek között a meglévő gyerek vagy a költözési
hajlandóság hiánya is kizáró ok lehet.”

40 éves kor fölött a nemek egyensúlyba kerülnek, majd 50 felé a párkereső nők
aránya válik dominánssá. Egy 48 éves, fitt üzletasszony megfogalmazásában ez úgy
hangzik: „A korban hozzám passzoló, »jó karban lévő« ötvenes férfiak a harmincas
nőket keresik, a maradék mellé meg elszegődhetek betegápolónak.” (M.M.R.)

Olvasson tovább: