Kereső toggle

Hat nap, amely nem rendítette meg az országot

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az első hat Fidesz-nagygyűlés után a helyzet a következő: a tüntetők tábora
megosztott, a résztvevők száma napról napra fogy, a forint fokozatosan erősödik.
A „forradalmi szárny” a Szent Korona-tanra épülő új alkotmányt és előrehozott
választást akar, a Fidesz eredeti követeléseiből mára csak Gyurcsány elmozdítása
maradt. Tüntessen a Hetekkel napról napra!



Fotó: Vörös Szilárd

Péntek délután négy óra. Túl vagyunk a bizalmi szavazáson, Gyurcsány továbbra
is élvezi a koalíciós pártok támogatását. A Fidesz képviselői frakcióülésre
vonulnak el, a Parlament lassan kiürül. Az élelmes tévéstábok az erkélyről
készítenek nagytotálokat. Egyelőre meglehetősen csekély az érdeklődés, főleg
ahhoz képest, hogy Orbán Viktor „mindenkit” a Kossuth térre invitált. És persze
ahhoz képest, hogy tavasszal – ugye – másfél millióan jöttek ki.

A rendőrök békésen várakoznak, néhányuk a füvön felállított asztaloknál
kártyázik. Még mindig jobb, hogy a blattot és nem a tüntetőket verik.

Farkas Flórián a korona körül őgyeleg. Azt mondja, nem tud semmit pártja
kormánybuktató forgatókönyvéről, de ígéri, hogy több százezren lesznek a téren.
Minimum – teszi hozzá a tőle megszokott realitásérzékkel.

Már éppen indulnánk kifelé, amikor szembejön Mikola István. – Milyen
forgatókönyvek léteznek a pártban? – kérdezzük a nemzet orvosát, ő azonban
fontosabb dolgokkal van elfoglalva: – Ne haragudjon, de az ülésteremben hagytam
a belépőkártyámat, meg kell keresnem. – Keressük együtt – állunk elő konstruktív
indítvánnyal –, közben pedig kérdeznénk. Szóval, milyen forgatókönyveik vannak a
jelen helyzetre? – Ezt bezárták – próbálgatja az ülésterem ajtaját Mikola –, meg
kell találnom a kártyámat. – Jó, de hogyan tovább, mit tervez a Fidesz?

– Nézze, nem tudom, mert nincs semmilyen tisztségem a pártban, de én is kíváncsi
vagyok. Most viszont mennem kell, szükségem van a kártyámra – búcsúzik, és siet
tovább Mikola.

Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, nehéz lenne nem megírni: az
elnéptelenedett folyosón már csak egyetlen képviselő üldögél – kormánypárti –,
és maga elé tartott felső műfogsorát nézegetve önfeledten telefonál. Hm…

– Orbánt ne fotózzátok alulról, érted? – erősködik egy szervező már kint a
téren, és megpróbálja felállítani a guggoló fotóst, ám ez utóbbi sem hagyja
magát: – Figyelj, öreg, a Polgárok Házában úgy rendezkedsz, ahogy akarsz, de itt
nem!

A szervező kisfokú tettlegességre ragadtatja magát, megpróbálja elrángatni az
Orbánt szerinte előnytelen szögből fotografáló munkatársat, aztán lehiggad.

– Nem tartja különösnek, hogy a Fidesz elnöke a Parlament lépcsőjéről lázítja
a tömeget a parlament által megválasztott kormány megdöntésére? – fordulunk az
egyik fideszes kabinetfőnökhöz. – Mi az, hogy lázítja? Ha nem tetszik, el lehet
menni – mondja szemmel láthatóan zaklatott állapotban, úgyhogy több kérdést nem
intézünk hozzá.

Orbán nem vegyül a nép közé – állítólag életveszélyesen megfenyegették.
Forradalminak nehezen minősíthető beszédében hátrál: már nem akar előre hozott
választást, már nem akar a pártok által összeállított szakértői kormányt. Már
csak Gyurcsány eltávolítását akarja, annak módjáról azonban nem mond semmit!

– Nagyon gyenge volt a Viktor – kesereg egy tiszaújvárosi férfi. – Ezért
jöttünk fel? Még csak fél hét, most hová menjünk? Őszintén megmondom, csalódott
vagyok – értékeli az elhangzottakat kérésünkre.

Motoros rockereket szólítunk meg. Szakállasak, bozontosak, bőrdzsekisek. Két
hete mindennap kijárnak a térre. – Bilincsbe verni, és bedobni egy cellába.

Bűncselekményt követett el, két hete ezt hallom. Erre van az előzetes
letartóztatás: lesittelik, és közben kinyomozzák, hogy mit csinált – vázol egy
forgatókönyvet egyikük, majd elismeri: az előre hozott választásokra nem lát
esélyt.

A tüntetés kétközpontú: a Fidesz színpadán öt és hat óra között, a tér metró
felőli oldalán felállított „forradalmi” színpad előtt reggeltől estig zajlanak
az események. Néhány tucat tüntető a helyszínen sátrazik, egyesek a Szűzanya
jeleit várják, időnként sámánok gyakorlatoznak.

– Legszívesebben elmennék Kalocsára, elhoznám a tankokat. Azt kell velük
tenni, amit ’56-ban tettek az oroszok mivelünk – mondja egy fiatalember.

Szombat

A Fidesz leszereltette az utcai kivetítőket, kisebb színpadot állíttatott, és
úgy fordította, hogy a térnek csak az egyik felét lehessen róla megszólítani.

Ha tegnap nyolcvanezren voltunk, ma legfeljebb húszezren. Kerényi Imre kezd:
– Lendvai Ildikó, a Gyöngytyúk fedőnevű szép frakcióvezető meglátogatta a
börtönkórház idegosztályán a gumiszobában fekvő Gyurcsány Fegyencet.

A nép röhög.

– Gyurcsány Fegyenc megcsókolta Klára asszonyt és a gyerekeket, majd főbe lőtte
magát.

A nép röhög, majd éltet: Hír TV, Hír TV!

A főszónok Áder János. Az elmúlt hetek fideszes üzeneteihez képest beszédében
semmi új nincs, a kormány megdöntéséhez vezető útról pedig egy árva szót sem
szól. Az egyetlen érdekesség, hogy Áder és a Fidesz azokért a cselekményekért is
vádolja Gyurcsányt, amit a miniszterelnök a későbbiekben, akár 2010-ig követ
majd el.

A forradalmi színpad soros szónoka arról értekezik, hogy bár ő maga még nem
gyűlöl, de nagyon közel áll hozzá, és aki gyűlöl, az potenciális gyilkos.

Vasárnap

A harmadik napra kiderül: gyakorlatilag ugyanaz a kamara-előadás megy,
váltakozó főszereplőkkel.

A forgatókönyv: a gyülekező alatt valamilyen félamatőr népzenei produkció a
halláskárosodás határáig felcsavart erősítőkkel, utána Rákay Philip köszöntője
és sajtószemléje a hangulat fokozása céljából, majd egy előszónok a párt
holdudvarából, végül a nap főszónoka. Utóbbiak beszéde péntek óta egy kaptafára
készült: Gyurcsány hazudott, Gyurcsány nem demokrata, Gyurcsány lopott,
Gyurcsány erkölcsi értelemben nem létezik, Gyurcsány egy személyben a probléma,
Gyurcsány tűnjön el. Gyur-csány-ta-ka-rodj-Gyur-csány-ta-ka-rodj – üvölti
refrénszerűen a hallgatóság, végül Rákay megköszöni a jelenlétet, felhívja a
figyelmet a „forradalmi színpad” további eseményeire, Himnusz, székely himnusz,
viszontlátásra holnap, a tömeg egy része hazaindul, kisebbik hányada átvonul a
„forradalmiakhoz”, a „Szent Korona népéhez”.

Vasárnap Bayer Zsolt az előszónok. Mondandója távirati stílusban: Ez az egész
görénykurzus bűzlik, a sajtó nagyobbik része bűzlik, Gyurcsány bűzlik. Mi
vagyunk a köztársaság.

A főszónok, az eddig mérsékeltnek tűnő Navracsics Tibor új oldaláról
mutatkozik be, jól harmonizál Bayerral. – A szocialisták azt állították az
orvosokról, hogy hálapénz-elfogadó automaták, akik csak azért állnak ott, hogy
elvegyék önöktől a pénzt – taglalja, majd hasonló logikával hergeli a tanárokat,
az egyetemistákat és a nyugdíjasokat.

– Akármennyire vadakat mondott is ma, őt például el tudnám képzelni
miniszterelnöknek – mondja a beszéd után egy sebészorvos. Véleménye szerint az
értelmiség erkölcsi okokból menesztené Gyurcsányt, ám hasonló okokból Orbánt is
alkalmatlannak tartja az ország vezetésére. – Olyan kellene, aki mögött valódi
teljesítmény van: Kósa, Matolcsi, Varga Mihály. És Navracsics.

A három egyetemista fiút nevelő családapa úgy gondolja, hogy ha kell, 2010-ig is
eljön naponta tüntetni.

Fél hét körül Usztics Mátyás színész áll a „forradalmi színpadra”: – A
csüggedés jelei mutatkoznak, nem győztünk. Orbán Viktor beszéde, melyben
lemondott az előrehozott választásról, felért három vízágyúval. Elnök úr már nem
eléggé azonosul a forradalmi szárnnyal – hallhatjuk a kijózanító szavakat.

Usztics már csak a világsajtó segítségében bízik.

Hétfő

– Azért jövünk, hogy a fiamnak ne egy olyan országban kelljen élnie, amit egy
köztörvényes bűnöző vezet – magyarázza egy negyven év körüli férfi, miközben a
tér felé haladunk. Tinédzser fia hozza a zászlót.

– Tudtommal nem bizonyosodott be, hogy Gyurcsány köztörvényes bűnöző, vádat sem
emeltek ellene.

– Jaj, ne vicceljen, elég, ha én úgy érzem.

A Kossuth tér gyepe megszűnt, vizeletszag árad, a tömeg, ha kismértékben is,
de napról napra fogyatkozik. A tüntetéssorozat kétségtelenül széles mezőből
merít: a rozsdásodó Karancs gáztűzhelyen lecsókolbászt és palacsintát sütő
hajléktalanoktól kezdve a felsőkategóriás autókkal érkező ötvenes házaspárokig
szinte minden társadalmi csoport képviselteti magát. Egykori politikai
üldözöttek, és egykori állampárti vezetőik is megférnek egymás mellett.

„Forradalmi” tüntetők egy csoportjával beszélgetünk. – Október 23-áig el
lesznek mozdítva, az utak le lesznek zárva, a médiák el lesznek foglalva – avat
be a részletekbe egyikük, és állítja, hogy a Fidesz jogászai a háttérből segítik
akciójukat.

Sebeők János tűnik fel a hallgatóságban. Az utóbbi időben
valóságshow-szereplőként és rapperként is feltűnt jobboldali publicista az
önkormányzati választások előtt még arról írt, hogy meg kell barátkozni
Gyurcsány 2010-ig tartó kormányzásának gondolatával. Mára megváltozott a
véleménye: – A győzelem elegendő hátországot jelent a kormányfő elmozdításához –
mondja szinte kiabálva a dobhártyapróbáló zajban. Sebeők az elmúlt hetek
eseményei alapján úgy látja, hogy az emberek politikai elégedetlensége nem elég
erős a változás kicsikarásához, a szociális elégedetlenség azonban előbb-utóbb
megteszi hatását. – Télen vagy tavasszal, mikorra ténylegesen kibontják a
Gyurcsány-csomagot, országossá válhat az elégedetlenség.

Grosics Gyula arról mesél a színpadon, hogy amikor Gyurcsány – még
sportminiszter korában – meghívta őt a hivatalába, azt mondta neki: „Látom, hogy
maga utál engem.” Grosics a téren mondja el a slusszpoént: – Csak azt nem
értettem, honnan tudja?

A hétfői vezérszónok Kövér László. Ő sem képes tartalmi újdonsággal
szolgálni, beszéde egészét jól jellemzi az alábbi mondat: „A Gyurcsány arcán
lévő bőrszerű képződmény iránt a NASA is érdeklődik, mert ahhoz képest az
űrsiklók védőpajzsa csak egy gyenge tescós nejlonzacskó.”

Kedd

Semjén Zsolt napja, Rákay szerint – róla egyébként egy olyan videó terjed a
neten, amin még zenetévés korában hülye k…-zza saját nézőit – a KDNP a
keresztény értékek képviseletét vállalta a parlamentben. Semjén a mikrofonba
üvöltve skandálja a néppel: Gyurcsány takarodj!

– Kitartással elérjük a kormány távozását – mondja kérdésünkre egy jól öltözött
idős hölgy. – A kommunisták és a liberálisok menjenek ki a parlamentből, mert ez
egy keresztény Magyarország volt, és azt akarjuk, hogy az is maradjon!

– Orbán nem hazudott, mert négy éve nem miniszterelnök, és nem ismerhette az
ország valós helyzetét, ezért ígért négyszer annyit a kampányában, mint a
szocialisták – vélekedik egy agrármérnök.

„Hazaáruló, hazaáruló” – skandálja a nép, közte öt-nyolc éves gyerekek, Rákay
pedig arra kér, hogy a következő dal alatt gondoljanak a Nagyboldogasszonyra.

Szerda

A közönség mintegy nyolcezer főt számlál, az erősödő apátiát a szervezők is
érzékelhetik, legalábbis erre utal, hogy „műsoron kívül” színpadra küldik
Kerényi Imrét. A rendező – öt nap után végre – új követelésekkel áll elő: Bayert,
Lovast, Kondort a köztelevízióba, vagy „vágják ketté” az intézményt.

A nap fénypontja Kósa Lajos, a párt fölényesen újraválasztott debreceni
polgármestere. Bár Gyurcsány leváltásának mikéntjéről ő sem tud konkrétummal
szolgálni, furfangos észjárásáról tanúbizonyságot tesz.

Kósa szerint Magyarország két részre osztható: az egyik oldalon a pártállásuktól
függetlenül becsületes választók és politikusok állnak, a másikon Gyurcsány.
Akinek ebből adódóan…, de ezt már tudjuk.

Az első hat Fidesz-nagygyűlés után a helyzet a következő: a tüntetők tábora
megosztott, a résztvevők száma napról napra fogy, a forint fokozatosan erősödik.


A „forradalmiak” a Szent Korona-tanra épülő új alkotmányt és előrehozott
választást akarnak, a Fidesz eredeti követeléseiből mára csak Gyurcsány
elmozdítása maradt.

Sporthasonlattal élve úgy tűnik: Orbán kétszázhúsz centiméterre tetette a lécet,
lendületesen nekifutott, majd átrohant a léc alatt.

Olvasson tovább: