Kereső toggle

Ki tudunk-e törni a balkán pereméről?

Interjú Veress Józseffel az uniós fejlesztések magyar vonatkozásairól

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A politikai kultúráról, annak minőségéről kirobbant vita miatt kellett
decemberben távoznia posztjáról Veress Józsefnek, a Miniszterelnöki Hivatal
politikai államtitkárának. A parlamenti választásokon tavasszal sikerrel
szerepelt, így ma országgyűlési képviselő. 2003 óta a szocialisták Békés megyei
szervezetének elnöke, az MSZP országos elnökségének tagja. Fél éve rendszeresen
jár Helsinkibe, ahol az Európai Unió soron következő, finn elnöksége mellett
működő intézettel dolgozik együtt az innováció ösztönzésének európai
megoldásain.



Veress József, a parlament Európai Ügyek Bizottságának tagja

A választások egyik tétje volt, hogy ki osztja el az unióból ígért
huszonkét milliárd eurós fejlesztési támogatást. Megvan, meglesz ez az irdatlan
mennyiségű pénz?

– Tavaly december óta biztosak lehetünk abban, hogy megkapjuk ezt az
összeget. Ma már az uniós pénzek minőségi felhasználását megalapozó, széles körű
kompromisszum, egy valós politikai-közéleti konszenzus elfogadása és
érvényesítése a kérdés. Ennek hiányában maradhat a kijáró politizálás, ahol a
közéleti népszerűséget és a választási szavazatokat keresők egyedi projektek
finanszírozása felé „terelhetik” a pénzeket. Ebben az esetben a fejlesztéseknek
nem lesz egységes szerkezetet is változtató hatása, marad
Magyarország egyensúlyozása a Balkán peremén. Másik lehetőség a „gazdasági
lobbik” forgatókönyvei, a versenyképesség egyoldalú értelmezése alapján osztani
el a pénzeket. Ez nem jelent mást, mint hogy  erős gazdasági csoportok „döntően
befolyásolják” a források felhasználását. Így az eredmény  robusztus gazdasági
növekedés, óriási nyereségek – legalábbis az erős gazdasági szereplőknél,
beleértve a „jó állásban” levő munkavállalókat is. Ebben az esetben azonban az
ország sakktáblaszerűen szétszakadhat: nemcsak nyugat-keleti irányban, hanem
akár Budapest közvetlen közelségében is települések, térségek szakadhatnak le.
Még a főváros sem marad ettől érintetlen: a belső kerületekben is felerősödhet a
gettósodás. És mivel a magyarországi munkaerőpiacon már nem lesz megfelelő
képzettségű utánpótlás, a gazdaság dinamizmusának megőrzése érdekében tömegével
kell majd alkalmazni vendégmunkásokat.

Az optimális, ám legnehezebben kialakítható magyar fejlődési irány Európa
élbolyát célozza meg. Olyan döntéseket feltételez, melyek alapján a kistérségek,
a kis- és középvállalkozások hatékonyabban hasznosíthatják az uniós forrásokat,
sőt megsokszorozzák erőforrásaikat, és jelentősen javítják szolgáltatásaikat,
termékeiket, növelik bevételeiket, profitjukat. Csak ez a forgatókönyv teszi
lehetővé, hogy az ország lakóinak többsége az átalakulás nyertesévé váljon, hogy
az elmaradó térségek felzárkózzanak, hogy hosszabb távon kiegyensúlyozott és
gyors fejlődés jellemezze az ország egészét.

Az „Új egyensúly” csomag erősen rontott a szocialista párt népszerűségén.
Ettől fog majd újra dübörögni a magyar gazdaság?

– Olyan, tovább nem halasztható feladatokat támaszt a közszféra és
szolgáltatásainak átalakítása, melyeket Nyugat-Európa a nyolcvanas években már
végigvitt. Meg is lett az eredménye: ezekben az országokban jelentősen nőttek a
költségvetési bevételek, jut pénz a magas szintű közszolgáltatásokra, a
progresszív vállalkozások segítésére. Nekünk is meg kell találnunk a magyar kis-
és középvállalkozások versenyképességét hatékonyan segítő megoldásokat. Senki
sem gondolhatja komolyan, hogy mind a hét-nyolcszázezer magyar vállalkozást
közpénzből fel lehet tőkésíteni. Sokkal inkább azt kell tennünk, amit Izrael
vagy Dél-Korea, akik csak az igazán innovatív cégeknek adtak tőkejuttatást,
aminek köszönhetően a befektetések bőségesen megtérültek, és rengeteg új
munkahely jött létre.

Mondja ezt egy politikus. Ahhoz azonban, hogy a fiatalok ne vándoroljanak el,
hanem helyben találjanak munkát, az ígéret kevés. Azonnali gyógyír kell. Van
erre európai modell?

– Nemcsak az a cél, hogy ne menjenek el, hanem sokkal inkább az, hogy
visszajöjjenek. Minél inkább sikerül újabb befektetéseket generálni a
kistérségekben, a megyékben, annál inkább van esély arra, hogy a fiatal
szakemberek visszamennek egy adott régióba, illetve a fiatal kutatók hazajönnek
Magyarországra. Ez utóbbihoz nekünk is tudomásul kell vennünk azt, amit például
a finnek már nagy nehezen elfogadtak. Ők készek nemcsak a finn kutatókat
„hazacsábítani”, de a világ legjobb szakemberei közül is néhányat Finnországba
vinni, s erre adott esetben évi százmillió eurót „áldozni”. Persze arra is
figyelnek, hogy e támogatott kutatási eredmények minél nagyobb arányban
„hasznosuljanak” otthon. Magyarországon a kutatási források felosztásánál azokra
a kutatóműhelyekre, azokra a kiemelkedően sikeres (magyar és külföldi) kutatókra
kell koncentrálnunk, akiknél legalább ekkora esély van arra, hogy kutatási
eredményeik hasznosulásában Magyarországnak is része lesz.



Fotók: Somorjai László

Magyarországon egy diplomás pályakezdő munkabére nyolcvan-százezer forint,
míg Londonban pizzafutárként ötszázezer forintot is megkereshet. Hogyan
hidalható át ez a szakadék?

– Hosszabb távot tekintve a jövedelmek kiegyenlítődése csak az innovációs
hajlam és készség magyarországi elterjedésétől remélhető! A kérdés az, hogy hány
ember tud a saját vállalkozásában vagy alkalmazottként valóban korszerű és
piacképes termékeket, szolgáltatásokat produkálni, és ezzel önmaga, valamint
családja számára tartósan magas jövedelmet biztosítani. Ha sok ilyen jól
értékesíthető terméket előállító csoport és cég lesz, akkor sokkal gyorsabban nő
Magyarországon a nemzeti össztermék, a jövedelmek és az átlagbérek is növekedni
fognak. Nos, így érhetjük el, hogy a Magyarországon élők is – teljesítménnyel
megalapozott – európai béreket kereshessenek, és jövedelmük sokkal közelebb
kerüljön a ma még sokak által irigyelt „londoni pizzafutárok” béréhez…

A világgazdaság állapotát nézve nem várható, hogy Európában ipari
nagyhatalmak szülessenek a közeljövőben. Előttünk milyen perspektíva áll?

– Senki nem lesz új ipari nagyhatalom Európában, mivel ez az ágazat Ázsia és
az alacsony költségekkel dolgozó országok irányába mozdul el. Ma már szerviz-,
azaz szolgáltatási gazdaságokról beszélnek. Igaz, hogy nálunk bizonyos
térségekben az iparosodás vagy „újraiparosodás” még ezután fog megtörténni. Az
ország egészére mégis az a jellemző, hogy az ipar helyett egyre inkább a
szolgáltatások, a kutatásfejlesztés és a magas innováció határozza meg a sikeres
gazdaság szerkezetét.

Hány év szükséges ahhoz, hogy az innováció területén egyáltalán felzárkózzunk
Európához?

– A kérdés az, hogy lesznek-e olyan területek, konkrét kutatási irányok és
konkrét innovációk, amelyekben Magyarország nemcsak felzárkózik, hanem azon a
területen, abban a piaci „résben” a legjobbak között van, esetleg ő a legjobb.
Igaz, a sikernek legalább ennyire fontos feltétele az új megoldások, eljárások,
technológiák széles körű, gyors használatbavétele. Enélkül ma már egy cég sem
tud fennmaradni, pláne nyereséget termelni. Munkavállalóként pedig nehezen
őrizheti meg állását vagy találhat újat az, aki nem akar vagy nem tud
folyamatosan új ismereteket elsajátítani és a gyakorlatban alkalmazni.

Olvasson tovább: