Kereső toggle

A víz napjai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nagymaroson még a választásokra kijelölt szavazóhelyiségeket is elöntötte a
víz.

A katasztrófavédelem vezetője szerint az áprilisi hónap a vízről fog szólni.
Körülbelül tizenegyezer épületet és több mint harminckétezer embert veszélyeztet
az ár- és belvíz.



Fotók: Somorjai László

A Dunakanyarban a folyó mindkét oldalán elérte a rendkívüli fokozatot az
árvízvédelmi készültség. Visegrádon egy buzgár okozott gondot, amelynek látványa
olyan volt, mint egy csőtörés. Kis- és Nagymaroson katonák és diákok is a gáton
dolgoznak: homokzsákokkal magasítják, erősítik a töltést. A helyiek – fiatalok
és idősek, köztük a nyolcvanéves Rózsi néni – homokzsákot töltenek. Nagymaroson
a nyugdíjas Kati nénit unokáival együtt vízben álló házában találtuk otthon
hétfő délután. A házhoz pallókon egyensúlyozva jutottunk, a bejáratot – ahol egy
vízbe állított létra segítette a közlekedést – térdmagasságig befalazták. A
pince és a fal közel egy méter magasságig vízben állt, de ha nem lesz
jelentősebb vízszintnövekedés, akkor a család otthon marad. Ha a vízszint
növekedik, akkor ki kell költözniük. Az országgyűlési választásokra kijelölt
szavazóhelyiségek egy részét is elöntötte a víz, ezért újakat kell kijelölni.


„A Kárpát-medence közepén összefutó folyók óriási árterein élők számára a víz
elleni küzdelem a mindennapok részévé vált. Hamar megtanulták: a víz éppen úgy
lehet barátja az embernek, mint ellensége. Aki bánni tud vele, azt engedelmesen
szolgálja, aki kontár módon nyúl hozzá, azt kisemmizi” – mondja némi költői
pátosszal András, akivel a szolnoki Tisza-parton beszélgetünk. András mint gátőr
átélt már jó néhány árvizet, vízügyi szakemberként pedig az élete minden
tavasszal az árvízről szól.

Mindig nagy gondot kell fordítani a vizekre: a 18. és a 19. században az
ellene, a 20. század végén pedig az érte való küzdelem következtében került
világszerte az érdeklődés előterébe a víz. Magyarországon a Duna és a Tisza
szabályozásában az úttörő szerepet a „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István
vállalta.

Emlékezetes volt a Pestet romba döntő 1838. márciusi jeges árvíz, amely akkor a
teljes magyar Duna-szakaszon is súlyos katasztrófákhoz vezetett. A főváros
biztonságát az ezután elkészült folyószabályozás teremtette meg véglegesen. A
dunai gátak azóta tízméteres vízmagasságig védik Budapestet a folyó mindkét
oldalán. A mostani nyolcszázhatvanegy centis tetőzésre azonban még nem volt
példa az utóbbi száz évben – állítja András, aki szerint a Dunán az alsó
szakaszokkal lehet gond, mert ott lassan szűnik meg az áradás, és a gátak nem
bírják a nyomást.

Az 1899-es őszi árvíz gátszakadással járt mind a Szigetközben, mind a
Csallóközben. 1954 júliusában ismét gátszakadásos árvízkatasztrófa érte a
Szigetközt, sőt Győr-Révfalut is. 1956 márciusában a jégtorlódás Dunaföldvár és
a déli országhatárunk között okozott árvizeket. 1965 júniusában a Csallóköz
gátját tette tönkre az árvíz – meséli András. – Vadvízországtól aztán
eljutottunk a nyolcvanas évek végén oda, hogy szinte elfogyott a Duna, nyaranta
alig volt benne víz. Az igazi szeszélyes, kiszámíthatatlan folyó azonban
mindmáig a Tisza.

Az 1846-ban megindított és a századfordulón befejezett tiszai szabályozási
munkák célja kettős volt: egyrészt az Alföld mentesítése az árvizektől egységes
töltésrendszer építésével, másrészt jó lefolyási és hajózási viszonyok teremtése
a vadvízi kanyarulatok átvágásával. Az árvízmentesítésnek azonban ára volt,
mégpedig az addigi legmagasabb vízszintek két-három méteres emelkedése. Ennek
oka az, hogy a víz a töltések miatt már nem terülhet szét a síkságon, hanem a
mederben, valamint a meder és a töltések között folyik le. Az ezredfordulón a
Bereget szinte elvitte a víz. András szerint most is a Tiszával lesz a nagyobb
baj. Most azonban még a Duna okoz komoly fejtörést a védekezésben.

„Mindez a globális felmelegedés szélsőséges következménye is lehet” – mondta
lapunknak Kánai Gábor meteorológus. Az árvízhez hozzájárult az is, hogy ebben az
évben a szokásosnál több hó esett, és már február végén lehetett tudni, hogy a
Duna-medencében felhalmozódott rekordmennyiségű hó árhullámot okozhat. Amikor
hirtelen megindult az olvadás, csapadék is esett, és elindult Ausztria
területéről az áradás. Ha azonban az osztrák szakaszról csak az ebben az
időszakban szokásos árhullám érkezett volna, amely hétszáz centiméter körüli, az
például Budapesten az alsó rakpartok lezárását vonta volna maga után. Ez még nem
okozott volna különösebb problémát, ebben az évben azonban Szlovákia területéről
is megindult az ár. „A mellékfolyók, a Garam, a Vág és az Ipoly is áradni
kezdtek” – magyarázza Kánai Gábor. Március végén a szolgálat rendkívüli
hidrometeorológiai jelentést készített, de abban a budapesti szakaszra mindössze
hétszáz centiméteres vízszintet állapított meg, ugyanis a modellek átlagos
hóolvadást jeleztek, és nem mutatták a nagymértékű szlovákiai áradást. Csak
március 30-án, azaz az események előtt mindössze két nappal látszott az újabb
mérések alapján a rekordáradás lehetősége. n

2006. április: a víz hónapja

„Elhúzódó védekezés várható Magyarországon az áradó folyók miatt” – közölte
szerda reggel lapunkkal Dobson Tibor, az Országos Katasztrófavédelmi
Főigazgatóság szóvivője. Dobson Tibor elmondta, hogy a Duna mellett a Tiszán is
közeledik az árhullám, a megelőzésére már több helyen folynak munkálatok.

A Tisza vízgyűjtő medencéjében jelenleg kétszer annyi hó van felhalmozódva,
mint normál esetben, aminek az olvadása, ha gyors lesz, akkor komoly problémát
jelenthet a Tiszán és mellékfolyóin. Ez a hónap az árvízről és az
utómunkálatokról fog szólni – mondja Dobson Tibor.

Tisza - a beregi árvíz

2001. március 7-e fekete napként vésődött a Felső-Tiszavidék életébe. Az
akkor már négy éve újra és újra rekordokat döntő tiszai árvíz és a védekezők
küzdelmében a víz győzött: Tarpánál két helyen is átszakadt a Tisza jobb parti
gátja, és csaknem 75 órán keresztül zúdult az ár a korábban sikerrel megvédett
falvakra. Közel 140 millió köbméter víz árasztotta el a vidéket, több mint 2000
épület pusztulását okozva.

A kár azért lehetett ilyen súlyos, mert a Tisza-mente népe – az 1846-ban
megkezdett Tisza-szabályozásnak és ármentesítésnek köszönhetően – már
biztonságban érezte magát, s a korábban árvízjárta helyeken is építkezett. Az
ezen a vidéken hagyományos építőanyag, a vályog, szárazon kiváló, jó
hőszigetelő, ám a vizet nem bírja, szétmállik.

Tények és előrejelzések

A Dunán Komáromtól Tassig jelenleg 158 folyamkilométeren van rendkívüli
veszélyhelyzet, a belvízzel elöntött területek nagysága 172 ezer hektár, és 516
főt kellett kitelepíteni az ár- és belvíz miatt. Több mint 11 ezer épületet és
32600 főt veszélyeztet az ár- és belvíz.

Olvasson tovább: