Kereső toggle

Zuhanórepülésben az üstökösre

A Naprendszer elfoglalása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Különleges Függetlenség Napi tűzijátékkal kedveskedett a NASA július negyedikén hajnalban: ekkor csapódott be ugyanis a Deep Impact űrszonda a Tempel-1 nev? üstökösbe. A mosógép méretű, 372 kilogrammos űrszonda becsapódását a küldetést megvalósító szakembereket is meglepő, látványos robbanás követte, annak ellenére, hogy az üstökös számára az ütközés olyan volt, mintha egy szúnyog ütközne egy Boeing 747-es repülőgéppel. 



Az üstökös a becsapódás pillanatában. Életre kelt a vízió Fotó: Reuters

A Deep Impact idén januárban indult el a 431 millió kilométeres útjára azzal a céllal, hogy amennyire csak lehet, feltérképezze a Tempel-1 nev? üstököst: fotókat készítsen a felszínéről, és meghatározza az üstökös összetételét. A szonda nevéből könny? következtetni a küldetés másik fő céljára is, a Deep Impact elnevezés ugyanis nem titkoltan az 1998-ban bemutatott azonos cím? filmre utal. Ennek története szerint egy üstökös a Föld irányába tart; az ütközést elkerülendő a NASA egy űrhajót küld a felrobbantására. 

A filmtől eltérően az űrszonda jelen esetben nem vitt magával robbanóanyagot, ennek ellenére a becsapódást követő robbanás ereje és látványa meglepte a kutatókat. Az üstökösből a becsültnél nagyobb mennyiség? por és gáz szabadult fel, aminek következtében a Tempel-1-et egy átláthatatlan felhő veszi körül. Ennek következtében jelen pillanatban nem sok mindent látni az üstökösből. Az ütközést megelőző 13 percben azonban a szonda látványos képeket készített, amelyeken durvább és simább felületek is láthatóak, "csupa olyasmi, amit szeretni fognak a geológusok" – nyilatkozta Don Yeomans, a Deep Impact csapat kutatója. Yeomans szerint az elkövetkező időszakban derülhet ki, hogy egy mindössze mosógép nagyságú objektum hogyan okozhatott ekkora robbanást. Bár a becsapódás látványos volt, nem okozott különösebb kárt az üstökösben, az előzetes számítások szerint mindössze tíz méterrel módosította a pályáját. 

A Deep Impact sikere szervesen kapcsolódik abba a sikersorozatba, amit a NASA és a vele együttműködő szervezetek elkönyvelhettek az utóbbi években. A szonda ugyanis 431 millió kilométeres utat tett meg a Tempel-1 eléréséig, ezt követően pedig három navigációs fázisban úgy módosította az útvonalát, hogy pontosan az üstökösmagba csapódott be. 

Ehhez hasonló teljesítmény volt a NASA Mars-projektje, amelynek során a szondák szintén több száz millió kilométeres utat tettek meg a vörös bolygóig, ahol sikeres landolás után "munkába álltak", és azóta is dolgoznak. (Az Opportunity nev? marsjáró alig egy hónapja ásta ki magát a homokból.) Óriási feladatot hajtott végre a Huygens űrszonda is, amely több mint hét évnyi utazás és négy milliárd kilométer megtétele után idén januárban lépett be a Szaturnusz legnagyobb holdjának, a Titánnak a légkörébe. 

A szonda már 160 kilométeres magasságban elkezdte a légkör összetételének vizsgálatát, ezzel párhuzamosan fantasztikus képeket küldött a metánban fagyott bolygóról, a talajt érést követően pedig több mint egy órán keresztül továbbította az adatokat a Cassininek – a Szaturnusz körül keringő űrszondának, amelyről pár héttel korábban levált –, mindaddig, amíg az el nem tűnt a Titán horizontjáról. 

A NASA expedícióit hamarosan európai kutatások is követik: tavaly februárban indították útnak az Európai Űrügynökség (ESA) űrszondáját, a Rosettát, amely siker esetén kilenc év múlva landol egy üstökösön, ahol az amerikai szondától eltérően nem ütközéssel, hanem "helyszíni vizsgálatokkal" elemzi az égitest kérgének és magjának összetételét. 

Eltaláltuk a piszkos hógolyót - Interjú Keresztúri Ákos geológus-csillagásszal

– Mi volt a Deep Impact-küldetés célja? A szonda nevéből mindenkinek a hasonló cím? film és az üstökösrobbantás jut eszébe.

– A küldetésnek két célja volt, az egyik a tudományos, amelynek során az üstökös összetételét vizsgálják, a másik pedig a filmben is bemutatott cél. A szonda fellövésével azt a kérdést akarták tisztázni, vagy legalábbis közelebb kerülni hozzá, hogy el tudunk-e találni egy üstököst, illetve, ha ez sikerül, annak mi a következménye. Nem tudni ugyanis, hogy hogyan viselkedik egy üstökösmag egy nagy becsapódás esetén. Bár a jelenlegi nem volt igazán nagy becsapódás, alig módosította a Tempel-1 pályáját, de segít az üstökös mag működésének megértésében. Abban az esetben ugyanis, ha a filmet lemásoljuk, vagyis megpróbáljuk felrobbantani az üstökösmagot, nem biztos, hogy pozitív lesz a végeredmény. Sőt, rosszabb helyzet is kialakulhat, mint amit el szeretnének hárítani. A robbanás következtében az üstökös ugyanis széttörhet, vagy pedig egy aktív terület keletkezik rajta, aminek következtében a nagy sebességgel távozó anyag rakéta-hajtóműként mozgatja az üstököst, egy teljesen kiszámíthatatlan irányba.



Keresztúri Ákos. Jó választás volt a Tempel-1 Fotó: Somorjai L.

– A becsapódó szonda ezek szerint nem rendelkezett robbanótöltettel? 

– Nem, a robbanás a becsapódás következménye volt. A szonda teljes mozgási energiája szabadult fel a robbanáskor. A köznyelvre lefordítva ez akkora robbanást okozott, mint egy kisméret? autónyi dinamit. 

– Melyek a Deep Impact-expedíció tudományos eredményei?

– Először is, sikerült megörökítenünk egy újabb üstökösmagot. A fotókon olyan érdekes képződmények is láthatóak, amelyek létére még nincs magyarázatunk. Elsősorban egy lapos nyelv-szer? területre gondolok, amelyről nincs elképzelésünk, hogy hogyan keletkezett. A fotók mellett fontos információkat szolgáltatnak a kirepült törmeléken végzett vizsgálatok. Bár még nincs végleges eredmény, az eddigi adatokból az a következtetés vonható le, hogy a felszín alatt is főleg vízjég található, ami egybevág a hagyományos úgynevezett "piszkos hógolyó" elmélettel. A becsapódást egy furcsa kettős robbanás követte, ami alapján úgy tűnik, hogy a felszínt egy lazább porréteg borítja, ez alatt egy keményebb, valószínűleg vízjég tartalmú réteg található, és ez okozta az igazi nagy robbanást. A becsapódás utáni vizsgálatok során az is kiderült, hogy az ütközés után a robbanás helyéről még legalább fél órán–órán keresztül vagy még tovább áramlott ki az anyag, aminek következtében friss anyag került a felszínre, ami elkezdett szublimálni. A robbanást követően sikerült megbecsülni a felhő tágulási sebességét, amit majd összevetnek az üstökös légkörének a modelljével, amiből következtetni lehet arra, hogy hogyan áramlik ott a gáz az üstökös légkörében. 

– Miért pont a Tempel-1 nev? üstököst célozták meg?

– A Tempel-1 kiválasztásában sok apró dolog játszott közbe. Az egyik fontos kiválasztási szempont, hogy egy átlagos üstökösre volt szükség, a Tempel-1 pedig megfelel ennek a szempontnak. Fontos szempont volt még az is, hogy viszonylag közel van a Földhöz, így nem kellett nagy távolságba küldeni a szondát. Mindemellett egy rövid periódusú üstököst kerestek, amelyik a Nap közelében mozog, tehát igen aktív. A Tempel-1 a jelek szerint nem olyan rég érkezett a Naprendszer belső tartományába, tehát nem egy kimerült, vagyis nagyon elöregedett üstökös. 

– A Deep Impact sikere beleillik abba a sikersorozatba, ami az utóbbi időben jellemzi az űrkutatást. Minek köszönhető az űrkutatásnak ez a reneszánsza?

– Az utóbbi öt-tíz év valóban több látványos eredményt hozott, mint az azt megelőző tíz év. A jelenlegi kutatások két fő ágba tartoznak. Az egyik ág a Mars-projekt, aminek az a fő hajtóereje, hogy mára egyértelművé vált az, hogy van esély arra, hogy a Marson is kialakult az élet. Nincsenek megcáfolhatatlan bizonyítékaink, de vannak érdekes nyomok, és ez az egyik tényező, ami hajtja előre ezt a kutatási irányvonalat. A másik irányvonal az apró égitestek, a kisbolygók és üstökösök kutatása. Ilyen téren is nagy előrelépések történtek az elmúlt években. Mára ugyanis egyértelművé vált, hogy ezek becsapódásaikkal befolyásolhatják és befolyásolták a Föld életét meg az egész bolygó fejlődését.

Olvasson tovább: