Egységes görög szurkolók. A győzelembe kiabálták csapatukat Fotó: DPPI
A meccset a Benfica pályáján rendezték. Életemben ilyen szép stadiont még nem láttam, pedig jártam a száztízezres Barcelona Stadionban, Milánóban, az Ajax otthonában és több helyen.
A harmadik karéjban ültem, azon belül is a "W" jel? sorban, szinte legfelül, de onnan is mindent nagyon jól lehetett látni.
A helyszínen egyébként sokkal izgalmasabb a játék, mint a televízióban.
A nézőtéren rengeteg kisgyerek is volt, sőt láttam terhes hölgyet is. Mindez azért említésre méltó, mert ellentétben a magyar viszonyokkal, itt – és Európa sok más országában is – a foci egy családi program, sem a gyerekeknek, sem a nőknek, sem senkinek nem kell semmilyen atrocitástól tartania.
A Portugáliában töltött négy nap során – szombattól keddig voltam kinn – egyetlen incidenst nem láttam, és egyetlen atrocitás sem ért. A görög szurkolók már a döntőt megelőző nap birtokba vették a város főterét. Volt egy kedvenc énekük, azt énekelték megállás nélkül, óriási zászlókkal a kezükben. A vendéglők éjjelre is kinyitottak nekik, labdazsonglőrök szórakoztatták őket. A rendőrök csak a forgalom irányításával foglalkoztak, nem is volt semmi okuk az énekelő, táncoló, vidám görögökkel foglalkozni.
Néhány szó Lisszabonról: 700 ezres, a környező településekkel egymilliós város. Meleg van, de elviselhető, mert Lisszabon tizenöt kilométerre fekszik az Atlanti-óceántól, és a víz felől állandóan fúj a frissítő szél.
A portugál kissé melankolikus nép, de nagyon segítőkész. Az emberek barátságosak, sokszínűek, utóbbi szó szerint értendő.
Az áraik nem "veszélyesek", bárhová be lehet ülni, egy átlag kisvendéglőben 60-70 eurót fizettünk négyen. A vendéglők érdekessége, hogy mindenhol nyílt rostélyon sütnek, jellemzőek a halak, egyéb tengeri ételek, és nagyon szeretik a nyulat.
Rengeteg a borüzlet, mindenütt lehet vásárolni helyi borkülönlegességeket.
A taxiárak körülbelül a felét érik el a budapesti áraknak, és iszonyatos mennyiség? taxi van: mindenki azzal közlekedik, 3-4 euróért a városon belül akárhova elvisznek. Nagyon jól lehet közlekedni, nem is érdemes autót bérelni.
Az Eb-döntőre is taxival mentünk ki, és amikor a sofőr megtudta, hogy magyarok vagyunk, három, a magyar labdarúgással kapcsolatos nevet említett: Fehér Miklóst, akit tavasszal bekövetkezett váratlan halála óta is nagy tisztelet övez Portugáliában, azután Puskás Öcsit, és végül nagy meglepetésünkre Katzirc Bélát, aki a 80-as években kapusként Lisszabonban játszott.
Szigorral mindössze egy esetben találkoztunk: egyik társam egy Heineken feliratú sapkában akart bejönni a döntőre. A rendezők azonban elkérték a sapkát, és elmagyarázták: azért nem viheti be a stadionba, mert az Európa-bajnokság egyik fő szponzora egy másik sörgyár.
2004. 07. 09. (VIII/28)
