Kereső toggle

Hét vélemény a tervezett törvénymódosításról

Megosztó gyűlöletbeszéd

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sekélyesnek is alig mondható vita zajlik az úgynevezett gyűlöletbeszédről szóló törvényjavaslat körül, annak ellenére, hogy hazánkban volna mit tisztázni a témában. Más kérdés persze, hogy a jogi szabályozás mennyit segít a dolgon, hiszen a tervezet elfogadása a visszájára is "elsülhet", és az ismételten felmerülő alkotmányos aggályokat sem söpörhetjük egy mozdulattal a szőnyeg alá. 

Kaltenbach Jenő, kisebbségi ombudsman 2001-es beszámolójában a következőket írta a gyűlöletbeszédről: "Az úgynevezett gyűlöletbeszéd – szélsőséges formájában – talán leginkább az egykori kiátkozás intézményével rokonítható, amikor ennek az aktusnak az volt a célja, hogy valakit vagy valakiket kirekesszen egy bizonyos közösségből (egyházból), tehát e cselekmény célja kifejezetten a jogfosztás volt. 

A mai értelemben vett gyűlöletbeszéd is megvalósíthat jogfosztást, de mindenképpen valamely jog korlátozását, csorbítását célozza. Általánosságban elmondható tehát, hogy az beszél gyűlöletkeltő módon, aki egy adott közösségről (a közösséget képviselő személyről) tényt, értékítéletet olyan módon hoz nagyobb nyilvánosságra, amely alkalmas e csoport tagjainak megfélemlítésére, illetve a vele szembeni ellenséges, kirekesztő környezet kialakítására." 

A Btk. 1978 óta tartalmazza a kifejezést, és a jelenlegi formájában hároméves börtönbüntetéssel fenyegeti azokat, akik nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet, valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoportja vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszítanak. 

Az igazságügyi tárcánál nemrég elkészült tervezet ennél egy kicsit pontosabb, de sokak szerint nem eléggé, ráadásul a koalíciós pártok között sincs egyetértés a kérdésben. A szocialisták azt szorgalmazzák, hogy a parlament őszi ülésszakának hajrájában már essék szó a gyűlöletkeltés elleni fellépésről. 

A témában nyilatkozó Újhelyi István országgyűlési képviselő szerint a kialakult helyzet rendezését nem szabad feláldozni a jogértelmezési problémák oltárán. Egyértelm? és jobbára a politikai, illetve a sportéletben tapasztalható uszítások sikkadtak el a következetesen egyáltalán nem alkalmazható paragrafusok miatt – állítja az Ifjú Szocialisták elnöke. Az MSZP nem aggódik a szólásszabadság esetleges csorbulása miatt, céljuk sem ez volt – mondják –, hanem a mások véleményének tiszteletben tartására való ösztönzés. A most Országgyűlés elé kerülő tervezet sorrendben a harmadik lesz a rendszerváltás óta, mivel az előző kettőt a véleménynyilvánítás alkotmányos jogára hivatkozva törölte az Alkotmánybíróság. Ha a honatyák megszavazzák, a pénzbüntetés lehetősége mellett három évig terjedő börtönbüntetéssel is sújtható lesz, aki nemzeti, etnikai, faji vagy vallási alapon és ilyen csoport ellen gyűlöletre izgat, erőszakos cselekmény elkövetésére hív fel, mások alsóbb- vagy saját csoportja felsőbbrendűségét hangoztatja, és mindezt nagy nyilvánosság előtt teszi. Ha azonban a gyűlölet nem csoport, hanem magánszemély ellen irányul, akkor nem beszélhetünk a törvény megsértéséről. 

Bárándy Péter igazságügyi miniszter

Tíz éve kerülgetjük már a "forró kását", és teljesen helyénvalónak tartom, hogy az izgatás és közösség elleni izgatás tényállásának átalakítása megtörtént, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a világ
annyira megváltozott körülöttünk, hogy indokolttá vált a szólásszabadság nagyon szűk kör? és körülhatárolt területen való korlátozása. 

A változtatás ezen mértéke nem rejt magában veszélyeket, ugyanakkor olyan tendenciák erősödtek fel, és olyan magatartások jelentek meg, amelyek szükségessé teszik, hogy az emberi méltóság védelmét hatékonyabban lehessen biztosítani. Másrészt 1965-ben aláírtunk egy bizonyos New York-i egyezményt a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről, amelynek azóta sem tettünk eleget a vonatkozó jogszabályok harmonizációját illetően. 

A korábbi szabályozás azért nem rendezte megnyugtatóan a kérdést, mert a bírói értelmezés csak azokban az esetekben tilalmazza az ilyen típusú megnyilvánulást, amelyekben fölmerül az élet vagy a testi épség elleni közvetlen támadás reális veszélye.



Bárándy Péter Fotó: V. Sz.

Nem tartom problémának, hogy az Alkotmánybíróság már kétszer "visszadobta" a módosításokat, hiszen még magában az unióban sincs ezzel kapcsolatban egységes álláspont, a jelenlegi tagállamok még egy keretszabályban sem tudtak megegyezni. Ami pedig a gondolat-, szólás-, vélemény-, és sajtószabadságot illeti, a miniszter szerint elsősorban azok aggódnak miatta, akiknek érdekük fűződik e terület szabályozatlanságához. Hiszen az új verzió kizárólag a rasszizmussal kapcsolatban korlátozza a fenti szabadságjogokat. A
rasszizmus pedig az én felfogásom szerint semmi esetben sem alkalmazható eszköze a politikának. Vagy amelyik politikának ez megengedett eszköze, abban én nem szeretnék részt venni.

Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke

Elégedett vagyok a tervezettel. Szerintem a korábbi szöveg nem volt eléggé cizellált, pontos, és alkalmat adott arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának védelmére hivatkozással kibújjanak mögüle. Remélem, a jogszabály segíthet annak kiderítésében, hogy mit tart tolerálhatónak a társadalom, és mi az, amit már nem tűr el. Emellett egy ilyen törvénymódosításnak vitathatatlanul van egy pedagógiai célzata is a társadalomra nézve, a néhány kirívó esetben megszülető precedens érték? ítélet jótékony hatással lesz hazánk demokratikus kultúrájára. A szélsőséges csoportok pedig várhatóan még alantasabb, még rafináltabb, még inkább dekódolt változatait ötlik majd ki a gyűlöletbeszédnek, akikkel szemben elsősorban az ország véleményformáló erőinek együttes és egyértelm? elhatárolódása szükséges. 



Horváth Aladár Fotó: S. L.

Tamás Gáspár Miklós filozófus, egyetemi tanár



Tamás Gáspár Miklós Fotó: S. L.

A korábbi próbálkozások időszakában már lezajlottak az elméleti viták, ezért most sokkal érdekesebbek a politikai és a gyakorlati szempontok. Az igazságszolgáltatás jelenlegi gyakorlatában még akkor is csak nagyon ritka kivételként kerül sor közösség elleni uszítás ügyében indított eljárásra, ha a hatályos törvények értelmében lépni kellene. Ezzel szemben azoknak az embereknek a följelentéseit, akiket nácinak vagy fasisztának nevezett valaki, általában azonnal kivizsgálják. 

Tartok attól, hogy ha az új változat kiállja az Alkotmánybíróság próbáját, akkor sorozatban fogják elítélni azokat, akik kifogásokat emelnek különféle uszításokkal szemben. Ha ugyanis megjelenik egy antiszemita, rasszista cikk, és valaki antiszemitának vagy rasszistának nevezi a szerzőt, aki ezért az új jogszabály alapján gyűlöletbeszéd miatt perel, az antifasiszták és az antirasszisták fognak majd fizetni, mint a köles. 

Magyarán pont azok fognak vele visszaélni, akik ellen született, ezt meg lehet előre jósolni. A szélsőjobboldal valamilyen kezdetleges mértékben amúgy is mindig kódolta demagóg üzeneteit, ezért erre az uszításra a törvény megváltoztatása semmilyen hatással nem lesz, legfeljebb új technikákat alkalmaznak, melyeket ha valaki leleplez, perelhető lesz általuk. Adabszurdum még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ha ez a jogalkotási tendencia folytatódik, és netalán valaki egy kicsit élesebben bírálja a rendszert, máris mehet a dutyiba osztály elleni izgatás miatt, mint a Horthy-érában. 

Elképesztő mértékben vissza lehet élni a tervezett szabállyal, és nem igazán látható, hogy a jogalkotó mivel igyekszik ezt kiküszöbölni. Magyarországon a gyűlöletbeszéd, amely egyébként egy technikai terminus, érdekes jelentésváltozáson megy keresztül. Ma már minden gorombaságot gyűlöletbeszédnek neveznek. Pedig elég egzakt módon körülhatárolható, hogy ez a szakkifejezés a kisebbségek és a hátrányos helyzet? csoportok elleni uszítást jelenti. Először amerikai egyetemek szabályzataiban bukkant fel arra az esetre, ha esetleg feketék, ázsiaiak, nők, mozgássérültek, homoszexuálisok ellen őket megalázó kifejezéseket használtak a hallgatók. Szankciója fegyelmi eljárás volt. Magyarországon már ott tartunk, hogy ha valakit lehülyéznek, akkor az illető azonnal gyűlöletbeszédről ordít, azok az esetek viszont, amelyek mostanában a stadionokban zajlanak, és amelyek ellen valóban fel kellene lépni törvényes eszközökkel, mert életveszélyes helyzetek alakulhatnak ki, pár nap alatt elsikkadnak. 

A magyar társadalom sajnálatos módon oly mértékben leledzik elmebajos állapotban, hogy nem várható a kritika, a kritizálás józan határainak kialakulása. Ezzel az új paragrafussal veszélybe kerül az egészséges valláskritika is, hiszen az egymással békében élő, de egymás tanait elutasító vallások ezentúl esetleg már csak szűk körben fejthetik ki a konkurens téziseiről alkotott álláspontjukat. 

Gyakorlatilag a bíróságot kényszerítik egy olyan helyzetbe, hogy a különféle vélemények cenzora legyen, holott neki más a feladata, és félő, hogy bizonyos értelemben vett bizonyos praktikák bírói megerősítéssel folyhatnak majd. A sajtó és a rádióműsorok egy-két precedensper után kénytelenek lesznek óvatoskodni, ami komoly károkat jelent a sajtószabadságnak. 

Angliában láthatjuk ennek a rossz példáját, ahol nagyon súlyos következményekkel járt a szigorú, rágalmazás elleni törvényhozás. Rágalmazási perek miatt majdhogynem lapok szűntek meg az irdatlan pénzbírságok miatt, így kialakult, hogy egyes, főleg tényfeltáró lapoknál több ügyvéd van, mint szerkesztő. Ez lehetetlen állapot. Ilyen módon ugyanis a sajtószabadság bírói úton korlátozható. Ez ellen fejlettebb nyugati demokráciákban úgy védekezik az újságíró-társadalom, hogy azt az újságírót, aki perel, holott toll van a kezében, bojkottálják, mivel megvolt a lehetősége a válaszadásra, de mégis a bírói utat választotta. 

Nem csodálkoznék, ha az egész gyűlöletbeszédes história egy tökéletes, véres kabaréba zuhanna, mint egyébként Magyarországon minden, ugyanakkor viszont megint jókat fogunk szórakozni a különféle teljesen abszurd, idióta helyzeteken. 

A Fidesz Magyar Polgári Szövetség Sajtóosztálya

Csak a jövő héten tudunk érdemben foglalkozni a kérdéssel, mivel egyelőre még nem kaptuk meg a törvényjavaslat szövegét. 

Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman



Kaltenbach Jenő Fotó: S. L.

A legújabb kori magyarországi demokrácia történetében a mi hivatalunk volt az első még a kilencvenes évek közepe táján, amelyik hivatalosan is szorgalmazta a jogszabályszöveg módosítását. Azon egyszer? oknál fogva, hogy sajnálatos módon nálunk évente több ilyen ügye is volt a biztosoknak. Ám tapasztalataim azt mutatják, hogy az ügyészségnél kezdeményezett eljárások jelentős része kudarccal végződött, még abban az esetben is, ha az ügyész egyetértett a felvetéssel. 

Miért? Azért, mert a Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntése kapcsán gyakorlatilag alkalmazhatatlanná tette a közösség elleni uszítás Btk.-szabályát, olyan értelmezést adva annak, amely alapján a bíróságok nem tudtak elmarasztaló ítéleteket hozni. Ennek közvetlen következményeként tíz éven keresztül nem volt olyan per, amelyik e tényálláson alapult volna. 

Egyetértek azokkal, akik a szólásszabadság miatt aggódnak egy ilyen törvényalkotásnál, ugyanakkor hozzá kell tenni: a jog nem független attól a közegtől, amelyben él. Az Európai jog nem abba az irányba megy, amelyet az Egyesült Államokban követnek, hiszen látható, hogy az
összes nyugati demokráciában meglehetős szigorral lépnek fel az ilyen cselekményekkel szemben. 

Nálunk is szükség van egy precízebb jogi szabályozásra, és ennek érdekében hivatalunk számos lépést tett már a múltban is. Ennek eredményeként indult el például egy jogszabályalkotás az Orbán-kormány idején, a javaslat azonban sajnos eltűnt az akkori Igazságügyi Minisztérium valamelyik fiókjában. A választások óta is több korrekciós javaslattal éltünk a témában, de sajnos nem igazán vették figyelembe az országgyűlési biztosok munkáját. 

A mostani szöveg nem kielégítő, többek között például a "gyűlöletre uszítás" helyett "izgatás" szerepel benne, és a kisebbségi biztos szerint ez ugyanolyan kevéssé értelmezhető a bíróságok számára, mint az uszítás. Mi sokkal konkrétabb megfogalmazásokat javasoltunk, és egészen konkrét, több pontból álló szövegvariánst juttattunk el a minisztériumba. Ebben kifejtettük, hogy a gyűlöletre izgatás tényállása akkor érné el a büntetőjogi üldözhetőség határát, "amennyiben alkalmas az érintett csoportokkal szembeni ellenséges, kirekesztő környezet kialakítására; úgy állítják be az érintett kisebbséget, mint egyfajta ellenséget, gyűlölni való »idegen csoportot«; alapvetően megkérdőjelezik az érintett kisebbség jogát a létezéshez, illetve a társadalmi életben való egyenrangú részvételhez; szorosan összekapcsolják az érintett kisebbséget a társadalomban általánosan elfogadott értékek tagadásával, illetve általánosan elutasított (negatív) értékek igenlésével". Azért kell tehát szankcionálni a gyűlöletbeszédet, mert az veszélyes a társadalom nyugalmára, békéjére, és természetesen az sem mindegy, hogy kinek a száját hagyja el, egy miniszterelnökét vagy egy átlag polgárét. Javaslatunk lényege, hogy a jelenlegi szabály váljon alkalmassá az alkalmazásra. 

Egri Oszkár, a Mazsihisz jogi képviselője

Részt vettem a tervezet véleményezésében. Megítélésünk szerint azért volt szükség az új változat megvitatására, mert amíg a társadalmi tudatformálás jelenlegi stációjában nem tudatosul az ilyen bűncselekmények kriminalitása, addig ezt a folyamatot a Btk. eszközeivel is meg kell támogatni. 

A magyar törvényhozás tizennégy éve mulasztásos törvénysértésben van, mivel a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának aláírásakor hazánk arra vállalt kötelezettséget, hogy szabályozni fogja ezen magatartás büntetését. 

A Mazsihisznek az évek során mindegyik tervezettel kapcsolatban voltak averziói, az abban fellelhető kiskapuk miatt, ezért is remélik, hogy az Országgyűlés változatlan formában fogadja majd el a mostani variációt, hiszen megvan hozzá a politikai akarat. Leginkább azonban a jogalkalmazók, a rendőrség, az ügyészség és a bíróság bölcsességében bíznak, remélve, hogy kellő szigorral húzzák majd meg a határvonalakat. Meg kell ugyanis teremteni az alkotmányos jogelvek közötti összhangot, hogy egyik se sérüljön a másik rovására. Az új szabályozásban mi elsősorban egy társadalomnak szóló általános és előzetes figyelmeztetést üdvözölünk. Nincsenek azonban illúzióink: nem ettől várjuk a magyarországi antiszemitizmus csökkenését, viszont egy-két precedens érték? ítélet komoly üzenetet hordozhat. 

Kis János filozófus



Kis János Fotó: S. L.

Már a korábbi javaslatok vitáiban is markáns álláspontot képviseltem, és ma sem változott a véleményem. A gyűlöletbeszédnek nincs helye a demokratikus nyilvánosságban, ám bizonyos, nagyon korlátozott számú esetet leszámítva, mikor a megnyilatkozás nyilvánosan és közvetlenül felidézi valamilyen bűncselekmény, mondjuk erőszakos cselekedet veszélyét, szerintem nem büntetőjogi, hanem politikai eszközökkel kell fellépni ellene. Másképpen fogalmazva, amit a büntetőjog üldözhet, az a beszéd mások jogait sértő következménye, nem a tartalma. 

Minden olyan kísérlet, hogy a közlést pusztán a tartalma alapján üldözzék, sérti a szólás szabadságát, és ezért elfogadhatatlan. 

Ugyanígy foglalt állást az Alkotmánybíróság is 1992-ben. Könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy az általam is kifogásolt újabb kísérlet ugyanarra a sorsra fog jutni, mint a korábbi próbálkozások, melyek az Alkotmánybíróság által már törölt részeket igyekeznek valamilyen átdolgozott formában visszacsempészni a Btk.-ba. Ez a kísérlet politikailag és gyakorlatilag is ésszerűtlen, hiszen amikor tartalmakat próbálnak tiltani, az üldözendő közléseket nem tudják jól elhatárolni attól, amit a jogalkotó se szeretne büntetni. Ebből pedig nagy bajok származhatnak. Példának okáért, az előttünk lévő törvényjavaslat alapján az olyan ember, aki az iszlámot vagy netán a katolikus vallást vagy netán az ateistákat éles szavakkal ostorozza, három évi börtönre számíthat. 

Gondoljunk csak bele, hány év börtönt gyűjtött volna be Ady Endre, ha az ő idejében már hatályban lett volna a most meghozandó paragrafus, az olyan sorokért, mint: "aki egyszer rúgott a magyarba, szinte kedvet kap a rúgáshoz". 

A szólásszabadság jelenleg hatályos szabályozása az 1989 utáni alkotmányos fejlődés nagy vívmányai közé tartozik, és akik ehhez most hozzá akarnak nyúlni, csak bajt csinálnak. 

Olyan politikai helyzetet kellene teremteni, amelyben a gyűlöletbeszéd oda kerül, ahova való. Ennek a legfontosabb feltétele az, hogy a kormányzásra esélyes jobboldal világosan elhatárolja magát a szélsőjobbtól. Senki ne higgye, hogy a büntető paragrafusok szaporítása helyettesítheti ezt. A törvénymódosítás, ha elfogadják, nem fog világos különbséget tenni a szélsőjobboldali hangoskodás és némely értelmiségi lapok csípős, olykor durva hangja között. 

A baloldali–liberális sajtó egy része joggal érezheti majd fenyegetve magát. A nyugat-európai országok egy részében valóban szigorúbb a gyakorlat, mint nálunk. Ott azonban a szigor a második világháború utáni évekre vezethető vissza, és a nácizmus politikai visszatérésétől való félelem motiválta. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy a büntető paragrafusok alkalmazására tett kísérletek inkább csak kínos ítélkezési zavart eredményeznek. Nekünk nem érdemes ezt a példát követni.

Olvasson tovább: