A Vatikán egy most nyilvánosságra került egyházi dokumentum szerint évtizedeken keresztül kiközösítés terhe mellett világszerte elvárta a katolikus püspököktől, hogy akadályozzák meg a szexuális tartalmú bűncselekmények nyilvánosságra kerülését. A több mint negyven éve kiadott bizalmas egyházi utasítást a héten a brit Observer cím? napilap internetes kiadásában, teljes terjedelmében közzétette.
Tavaly nyáron a Vatikánba hívta püspökeit a pápa, hogy a pedofilbotrányok következményeiről tárgyaljanak Fotó: Reuters
A hatvankilenc oldalas, latin nyelv? dokumentum létezéséről azok az amerikai és brit ügyvédek szereztek tudomást, akik a papok által elkövetett pedofil bűncselekmények áldozatait képviselik. Egyikük, Daniel Shea texasi jogász egyenesen azt állítja, hogy a Vatikán egy kézikönyvet állított össze arról, hogyan kell a közvéleményt megtéveszteni és becsapni.
A XXIII. János pápa pecsétjét viselő iratot 1962-ben adták ki, és címzettje a katolikus egyház "minden pátriárkája, érseke, püspöke". A dokumentum azokban az ügyekben nyújt eligazítást az egyházi vezetők számára, amikor egy papot szexuális bűncselekmény elkövetésével vádolnak meg. A vatikáni útmutatás az ilyen esetekre szigorúan előírja minden fél – a panaszos, az ügyben eljáró egyházi személyek, és a megvádolt pap számára egyaránt – hogy az ügyet a legteljesebb titokban kell tartani. A tilalom megszegőit az egyházi törvénykönyv szerint kiközösítéssel kell sújtani (a katolikus egyházi kódex büntető intézkedéseiről lásd keretes írásunkat). Annak, akit papi személy részéről szexuális zaklatás ért, a bejelentéssel egy időben titoktartási esküt kell tennie szóban és írásban az egyházi hatóság előtt. A dokumentum az eskü pontos szövegét is előírja, amely kimondja azt is, hogy a titoktartás élethossziglan tart, és az alól csak a pápa adhat felmentést. Bizonyos esetekben még az iratok megsemmisítését is előírta a püspök számára.
A pápai rendelkezésről a közvélemény nem szerezhetett tudomást, mivel szövege "szigorúan bizalmas" minősítést kapott, és az eredeti példányát a "Kúria titkos archívumában" kellett tárolni. Miután a "Crimine solicitationies" (Felbujtás bűnre) cím? dokumentum most mégis nyilvánosságra került, a katolikus egyház angliai képviselői hivatalosan elismerték annak hitelességét – állította az Observer.
Az útmutató elsősorban azokkal az esetekkel foglalkozik, amikor a szexuális zaklatás egy pap és egy laikus hívő között a "szent gyónás" keretében történt meg. Szól azonban az úgynevezett "legszörny?bb bűnökről" is, amelyeket a dokumentum úgy határoz meg, hogy egy pap által "bármely nem? fiatallal vagy közönséges állattal elkövetett obszcén cselekedetek".
Az ilyen ügyekben a püspököknek "a legteljesebb titoktartás mellett" kellett lefolytatni az eljárást. A titoktartás magában foglalta a teljes hírzárlatot annak érdekében, hogy az egyházat ne lehessen a sajtó részéről botrányba keverni. Az Observernek nyilatkozó katolikus egyházjogászok azt állítják, hogy az útmutató – amelyet eredeti formájában 1983-ig alkalmaztak, és hivatalosan csak 2001-ben vontak vissza – csak az egyház belső eljárási rendjére vonatkozott, és nem tiltotta meg az áldozatok számára a civil hatóságokhoz történő fordulás lehetőségét. A hivatalos katolikus Egyházi Törvénykönyv (Codex Iuris Canonici, magyarul Szent István Társulat, 2001) az 1387. kánon kommentárjában, amely a gyónás alatt elkövetett szexuális bűnökkel foglalkozik, továbbra is azt állítja: "A jelen kánon nem írja elő külön, hogy a csábító papot fel kell jelenteni."
A katolikus papok által megrontott fiatalok érdekében fellépő ügyvédek most mégis feljelentést tettek az igazságszolgáltatás akadályozása miatt, mivel úgy vélik, hogy a Vatikán a legfelsőbb szintről rendelte el a szexuális bűncselekmények eltussolását. "Ezek a rendelkezések a világ minden püspökéhez eljutottak. Azt bizonyítják, hogy létezett egy nemzetközi összeesküvés az egyház részéről a szexuális zaklatások eltitkolása érdekében. A dokumentumban egy teljes kézikönyvet állítottak
össze arra, hogyan kell megtéveszteni és becsapni a közvéleményt" – állítja Daniel Shea ügyvéd. Egy brit jogász, Richard Scorer, aki a Nagy-Britanniában papi pedofília áldozatául esett gyermekek jogait képviseli, egyetért Shea véleményével. Scorer szerint a dokumentum "leleplezi azt, amit mindig is sejtettünk, hogy a katolikus egyház megpróbálja eltitkolni a zaklatási ügyeket, és igyekszik elhallgattatni az áldozatokat. Önmagában a kiközösítéssel való fenyegetés ténye elárulja, mennyire fontosnak tartották a legmagasabb vatikáni körök azt, hogy megakadályozzák az információk kiszivárgását." Scorer úgy véli, hogy a dokumentum több mint negyven éve, 1962-ben keletkezett, így cáfolja azt a katolikus állítást, miszerint a szexuális zaklatási esetek csak az utóbbi években jelentettek volna problémát.
Az ügyvédek szerint a vatikáni rendelkezések nyilvánosságra kerülésével új megvilágításba kerülnek a közelmúltban kirobbant pedofilbotrányok. Richard Scorer példaként említette Murphy O\'Connor bíboros, a nagy-britanniai katolikusok vezetőjének esetét. O\'Connor elismerte, hogy hibázott, amikor egy gyerekeket zaklató angliai pap, Michael Hill ellen nem tett rendőrségi feljelentést, hanem áthelyezte más pozícióba. Hill azonban új szolgálati helyén sem változtatott magatartásán, és a bíróság később elítélte kilenc gyermek megrontásáért. O\'Connor nemrég nyilvánosan bocsánatot kért a téves döntése miatt, de az ügyvéd szerint megkérdőjelezhető, hogy egyedi tévedésről lett volna szó, amikor a bíboros eltitkolta papjának bűncselekményét, és nem a Vatikán rendelkezéseit követte.
Az 1962-es dokumentumot a Vatikán 2001-ben vonta vissza. Ezt a rendelkezést Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció vezetője, a pápa után a második legnagyobb befolyással rendelkező katolikus vezető írta alá – írta összeállításában az Observer. Az AP hírügynökség szerint a "zéró tolerancia" elvével meghirdetett új rendelkezéseknek, és a sajtóban is nyilvánosságra került eseteknek köszönhetően csak az elmúlt egy év során több mint négyszáz pedofil papot bocsátottak el állásából. Ez a szám azt jelzi, hogy – legalábbis Amerikában – a katolikus egyház felismerte, hogy a "mundér védelme", és a paphiány sem adhat igazolást a közvélemény szemében a pedofil papok szerecsenmosdatására.
Az 1962-es titkos pápai útmutatás címlapja. Negyven év után előkerült
Kiközösítés az egyházi törvényekben
A hivatalos katolikus Egyházi Törvénykönyv (Codex Iuris Canonici, magyarul Szent István Társulat, 2001) a kiközösítés büntetéséről azt írja, hogy az a katolikus hívő, akit ez alá rendeltek nem vehet részt a katolikus szertartásokban, továbbá nem tölthet be egyházi hivatalokat. Kiközösítés (exkommunikáció) alá számos ok miatt kerülhet egy katolikus hívő. Ilyen büntetésben részesülhet például az, aki a római pápa intézkedése ellen felszólal, aki botrányos viselkedésével megzavarja a szentmisét, aki belép olyan társulásba, amely "az egyház ellen mesterkedik", az a szülő, aki nem részesíti katolikus keresztségben a gyermekét és így tovább. A kiközösítéssel az egyháztagot nem csak vallási területen éri korlátozás, hanem – elsősorban katolikus országokban – társadalmi téren is hátrányokat szenvedhet. A megbélyegzett elveszítheti állását és hátrányt szenvedhet, ha jogaival kíván élni. A katolikus exkommunikáció nem csak személyeket, hanem vallási és civil közösségeket is sújthat, valamint fenyeget olyan politikusokat is, akik valamilyen jelentős társadalmi kérdésben a vatikáni előírásokkal szemben foglalnak állást. Az exkommunikáció enyhébb büntetési forma, mint a középkorban széleskörűen alkalmazott kiátkozás (anathéma). Ez utóbbi teljes törvényen kívüliséget jelentett a kiátkozott személy számára, akit büntetlenül meg is lehetett ölni, a pápa által anathéma alá helyezett várost pedig le lehetett rombolni.
Semjén tiltakozik
A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) az ORTT Panaszbizottságához fordul a Magyar Televízió (MTV) egy műsorának "törvénytelenségei" miatt – tájékoztatta Semjén Zsolt pártelnök kedden az MTI-t. A párt véleménye szerint ugyanis az MTV 2003. augusztus 18-án sugárzott egyik műsora "alkalmas volt a katolikus papság elleni gyűlöletkeltésre". (A kifogásolt összeállítás a cikkünkben említett vatikáni dokumentumot és az elmúlt évek pedofilbotrányait mutatta be.)
Semjén szerint a műsor szerkesztői magatartásukkal megvalósították "a közösség elleni izgatást", amikor a "közműsor-szolgáltató (...) olyan dokumentum létezését állítja, amely valóságtartalmáról nemcsak hogy nem győződött meg, de erre kísérletet sem tett".
A KDNP szerint "ez a szerkesztői magatartás beleillik abba a támadássorozatba, amely a katolikus egyházfő ellen irányul, és teszik mindezt azért, mert felemelte szavát a házasság és a család védelmében". A párt "minden törvényes eszközt fel kíván használni, hogy a közszolgálati televízió (...) tiszteletben tartsa az emberi jogokat, a vallásszabadságot és a jogállam törvényes rendjét" – áll a dokumentumban.
Botránykrónika
1998. április: Visszalépett göttweigi kolostorfőnöki tisztségéből is Bécs volt érseke, a pedofíliával vádolt Hans Hermann Groer. Groer ellen 1995-ben tett panaszt egyik volt tanítványa, de akkor az osztrák katolikus egyház eltussolta a botrányt, és az érseket Bécsből visszavonva "eldugták" a göttweigi apátságban.
1998: Lafayette Egyházmegye nyilvánosságra hozza, hogy legalább 18 millió dollárt fizetett olyan családoknak, amelyek gyermekeit Gilbert Gauthe tisztelendő molesztálta.
1998: Rudy Kos egykori pap áldozatai beleegyeznek a dallasi egyházmegye 31 millió dolláros kártérítésébe, miután az esküdtszék több mint 100 millió dollárt ítélt nekik. Kos 1981 és 1992 között ministránsfiúkat zaklatott szexuálisan a dallasi parókián. Az egyik nyilvánosságot vállaló felperes, Nathan Nicolas elmondta, hogy őt és társait Kos 1350 alkalommal molesztálta a tizenegy év alatt.
1999: A bíróság 30 millió dollárt ítél két olyan fivérnek, akiket több mint egy évtizedig molesztált Oliver Francis O\'Grady a stocktoni egyházmegyében. A kártérítést később 13 millióra csökkentik.
2001: A kaliforniai egyházmegye 5,2 millió dollárt fizet Ryan DiMariának, akit tinédzserként zaklatott egy pap.
2002. január 29.: Tucson egyházmegye mintegy 15 millió dollárt fizet felperesének, akit ministráns korában molesztáltak.
2002. július 29.: Tíz osztrák állampolgár készül pert indítani az ország katolikus egyháza ellen papoktól és más egyházi személyektől elszenvedett szexuális erőszak címén. A tíz panaszos egyenként több százezer eurós kártérítést követel az osztrák katolikus egyháztól. Az egyik, ma 30 éves férfi azt állítja, hogy legalább 150-200 esetben szenvedett el szexuális zaklatást gyermekkorában egy paptól a vasárnapi misék után.
2002. augusztus 21.: Az ausztrál katolikus egyház ideiglenesen David Cremin segédpüspököt bízta meg a sydney-i egyházmegye vezetésével, miután a pedofíliával meggyanúsított
George Pell érsek a vizsgálat idejére kérte átmeneti felfüggesztését posztjáról. Az ausztrál katolikus egyház első emberét azzal vádolja egy férfi, hogy az érsek 1961-ben, akkor még papgyakornokként, megrontotta őt – amikor még 12 éves volt – egy melbourne-i nyári szabadidőtáborban.
2002. szeptember 9.: A providence-i egyházmegye 13,5 millió dollárt fizet, hogy kártérítésben részesítsen harminchat áldozatot.
2002. szeptember 19.: A bostoni érsekség John Geoghan nyolcvanhat áldozatának fizet 10 millió dollárt.
2002. október: A Szentszék egyértelműen elutasította azt a "zéró toleranciát" előíró normarendszert, amelyet amerikai püspökök dolgoztak ki a papi pedofília leküzdésére.
2002. december 13.: II. János Pál pápa elfogadta Bernard Law bíboros, bostoni érsek lemondását, aki egyházi területén hosszú időn át eltűrte pedofil papok gyermekekkel szembeni szexuális visszaéléseit.
2003. május 22.: A manchesteri egyházmegye hatvanegy embernek fizet 6,5 millió dollárt.
2003. május 30.: Kiugrott szállodai szobájának erkélyéről egy gyermekek megrontásával vádolt katolikus pap Mexikóban, miután a rendőrség körülzárta házát.
A hatvankét éves Siegfred F. Widerát – akit közel félszáz kisfiú megrontásával vádoltak Kaliforniában és Wisconsinban – egy éve körözték, míg végül a mexikói rendőrség akadt a nyomára a nyugat-mexikói Mazatlanban.
2003. június 10.: A lousville-i érsekség 25,7 millió dollárt fizet kétszáznegyvenhárom sértett személynek.
2003. június 20.: A pápa elfogadta a phoenixi püspök lemondását. Thomas O\'Brian ellen hivatalosan cserbenhagyásos gázolás miatt emeltek vádat. Az egyházmegye Buickját vezető püspök, miután elütötte áldozatát, továbbhajtott. A szerencsétlenül járt gyalogoson utána egy másik autó is keresztülhajtott.
